Erdélyi Híradó, 1831. január - június (1-52. szám)
1831-01-15 / 5. szám
51 gyalogolni, revólusziós mozgások’ megvívására , ’s Európa’ délnyúgoti része megszabadult azon szénvedésektől , mellyeket a’Barbárok’ második özöne okozott volna. Frantziaország, Belgium és a’ Svájtz, megerőssíthetik már most békével az ő’szabad intézeteiket, a’ nélkül hogy a’ pártos erőn vagy polgári szakadáson kívül, másféle ellenségtől tarthatnának. Azonban, ez még, nem a’ legszebb része azon reménységnek *), mely az emberiségnek kezd felteltzeni. Nem felejtette még el a’ világ ,— hogy szaggatódott széjjel a’ régi európai státus-systema , ’s daraboltatok és osztatott fel egy régi, független ország,hitetlen kegyetlenségek és mészárlások által, mely alig talál magának párját vad Barbarusok’ históriájában , nem felejtette az el a’ szörnyű elnyomattatásokat, a’mint a’derék és szerentsétlen Lengyelek alájok vettettek a’győzedelneseknek. Pirulással jut eszekbe mindeneknek az a’ gondatlanság , miként nézték Európa civilizált nemzetei Lengyelország’ egymást érő feloszlatásait, s az a hidegvéi úség , miként erőssítették meg pompás kötések által a ingadozásokat, midőn egy Congressen Európa’ régi batárdombjait vissza rakhatták volna. A’ nemzeti függeltenségnek minden barátja Örvend a’ Lengyelek’ reménységén. A’ muszka Egyedűluralkodónak több nemzet van fejedelmi páltzája alatt; raint sem hogy egy lázzadást büntetellen , vagy legalább meghartzolatlanúl hagyhatna. Ragadó lenne az illyen példa, a’ Kozák és Kalmük, nem soká hallgatna többé Pétervár’ szavára. Bizonyosnak lehet tehát tartani, hogy a a Birodalom’ egész erejét Lengyelország ellen igazíttják , ’s a' Lengyeleknek készülnie kell a’ lekaszabolás és alá vet* Nagyon erőt akar venni a’ nyelvre semmit sem igyelőknek az a’ tsiulállatos értelemben felhordott “Kinézés“ (Aussicht), reménység heil vetttetés ellen magokat védelmezni , mint az első és utolsó feloszláskor. FRANTZIAORSZÁG A’ párisi Journalok, dec. 22-dikéről , a’ Jogos Ministerek’ perének eldöntését hozzák fel , az azelőttvaló napi történetekkel eggyütt: “ Lafayette Gen., az Ö’ Gén. Stábjával eggyütt, viégalatot tartott a’ Luxemburgban álló nemzeti gárdákon. Tsudálkozásra méltó hajlandóság lelkesíti ezen derék polgárokat. Mind tsak a’ jó rendről, a’ törvények’ erejéről, a bírói ítélettétel’ tekintetéről volt a’ szó minden gárdistánál, akárhogy szakadjon is bár el a’ per. Kívül, és a’ Luxemburgal szomszéd atiszákon, nagy osztások tartóztatták el a’ temérdek sokaságot, melyből nagy lármák és fenyegetödzések harsogtak , sokakat’ összefogtak , és nyolcnan vallatták a’ Luxemburg’ udvarában, ’s onnan , a’ palotának egy szobájába hordották őket. Nagyobb része lázzasztó volt, a’ nép’ sepredékjéből. Itt következik már az estének legfontosabb környülete , az Exministerék’által szállítása az elébbi tömlöszbe, a’vincennes-i kastélyba , melyben folyvást Daumesnil Gén a Commandáns, ki pet. 18- dikán, midőn a’ sokasága’ kastély ellen nyomult, oly’ bátor és megvető hidegvérrel kiáltott nekik : “ No tsak rajta , 17«, raim, miveljétek , a’ mi tettzik; de ha a’ kastélyra rárohantok, mindjárt felvettetem; a' mi St. Antoine külső városnak és nektek, igen kedvetlen dolog lessz.” Csak nem azon pillantatban , mikor az Exministerek az ülés szálából kiléptek, hogy a’ törvényszék’ végzését várják, jelentik nekik , hogy a’ kapunál egy kotsi várja őket. Elmentek fogházaikból a’ kis— luxemburg’ bebotsátó kis-kapujához. Ezen kapu’ ajtaján, mely alatson és szűk, sorba állott a’ nemzeti - gárda. Ezen sor között jött egy , 2 lovas kotsi sakkal, meg- .