Erdélyi Híradó, 1834. július- december (második félév, 1-53. szám)
1834-09-16 / 23. szám
185 állott és ezek közül a’ vezér csak tizenkettőd magával menekedett meg, a’ többek kegyelem nélkül leölettek.” Portugalliának az angol hírlapok által jelentett közbe szóllalására , az Eco del Commercio egy e’ hónapodikán költ lissaboni levél után ezeket mondja: „Különböző hadi hajók indultak ki, a gibraltári tenger szorosában, és Catalonia partjain kóvályogni, azt mondják hogy egy minden nemű fegyveresekből összealkotott hadsereg fog Trasos-Montes határán összevonulni. Mindenekből azt lehet hinni, hogy az igazgató herczeg hajlandó az ifjú spanyol királyné ügyét úgy tekinteni, mint saját fenséges leányáét.“ Páris augustus 26-án. A’ mit én az úrnak közelebbről a’ négyes szövetség kötés kiterjesztése felől írtam, megvalósult. Talleyrand herczeg, ki az április 22-i alkukötés alkalmával elfelejtette volt, hogy Portugallián kivűl, Spanyolország is egy alkotó részét teszi a’ pyreneusi félszigetnek, e’ hibáját jóvá tette, és egy oly pótlék czikkelyt hozott magával, melyben a’ szövetséges hatalmasságok kötelezik magokat, hogy don Carlost Spanyolország királyának semmi feltétel alatt meg nem esmerik, ’s minden lehetségest elkövetnek a’Félszigeten uralkodó polgári háború megszüntetésére. A’ mint mondják, a’ királyi praetendens fő hadi szállására, egy meghatalmazott biztost fognak küldeni, ki néki a’ fegyver letételére egy bizonyos határidőt fog szabni, melynek elteltével a’ praetendens saját sorsára fog hagyattatni. Azt állítják hogy azon értekeződések is, melyek a’ napokban az északi hatalmasságok követei és Rigne úr közt folytak , ezen tárgy felől tartattak,— a’ franczia kabinet kijelentette nektek végső elhatározását, és erre az északi hatalmasságok részéről oly nyilatkoztatást vett, hogy közzülök egyik sem hajlandó egy oly igazgatás megesmerésére, mely idegen hatalom által tétetvén az országra, a’ belső csendesség és állandóság felől semmi biztosítást nem nyújthat. (San) Madridból augustus 13ról kért levelek szerént úgy látszik , hogy a’ministerium mind inkább megkezdi nyerni a’ nép bizodalmát, ámbár Torrent finánezterve sem a’ spanyolok nézeteinek , sem az igazság kivánatainak meg nem felel. Azonban erről addig semmi bizonyost mondani nem lehet, míg a’ fináncz biztosság maga tudósítását meg nem teszi, e’ pedig csak nehány napok múlva leend. A’ biztosság tagjainak nagyobb része nagyon zúgolódik a’ ministernek azon valóban hibás lassúságáért, miszerént az ország adósságát és segédforrásait, melyekből az adósságok kifizetődhetnének, érdeklő okleveleket a’ biztosság elől eltartóztatja. A’ biztosok azt hiszik, hogy a’ Torreno terve inkább csak képzelődés szüleménye, mint érett megfontolás következése, és nem az ország valódi állapotjának teljes esméretéből merített számítás. Mi bízvást remélljük, hogy a’ nemzet, bár mi történjen is, a’ statushitelezők iránti kötelezéseit megfogja tartani. Spanyolországnak elég segéd forrásai vannak arra , hogy a’ status jövedelem legkissebb csonkitása nélkül is, valóságos adósságait fedezhesse. A’ klastromok jószágainak eladása, ha a’ világi papság gazdagságát ide nem számítjuk is, 5,000,000,000 reálra menyen, és ezt miután a’ mostani birtokosok számára ebből az életekig tartó fizetés levonatik, egésszen a’ közadósság lefizetésére lehet fordítani. Ezen felül status uradalmak is vannak , melyek ugyan et czélra fordittathatnának, ’s mind ezeket a’ nép terheinek nevelése nélkül meg lehetne tenni. Velt ugyan oly idő, midőn egy ily javallat hogy Spanyolország segéd forrásait ily formán használják, annyit tett volna, mintha ezen országot egy legrettenetesebb háború ínségeinek a’ vallásos háború borzasztó vadságának’s pusztításának kitételve lenni óhajtották volna, de már Spanyolországban is valamint Angliában különbséget kezd tenni a’ nép a’ jó és rossz lelki pásztorok közt. — Által látja most Spanyolország is e’ vak buzgó nép osztály, e’társaság pestiseinek hiú kegyeskedéseket, kik egészben a’ földhöz csattolódnak , hogy abból min