Erdélyi Híradó, 1836. július- december (második félév, 1-53. szám)
1836-08-02 / 10. szám
mányokból, saját jelenlétében megvizsgálta. Ezután megszemlélé ő felsége a’ különböző lakó és tanúló szobákat, az akadémia templomát, könyvtárát, a’ természet história, phisica és gazdaság tudományok teremeit hol a’ nevendékek ezen tudományokból kikérdeztettek , ezután a táncz, fegyver és lovagló oskolákat, hol a’nevendékek különbféle gyakorlaikat tüntettékki, meglátogatta végre az akadémia kertjét is az ujonan elrendelt úszó oskolával. Végre megjelent ő felsége az ebédlő teremben is hol az ifjuság szives és gyakran ismételt éljen kiáltással idvezté a’ kegyes uralkodót, a felsége az intézet elrendelésével és a’ nevendékek próbatételeikkel megelégedve» hagyta el az akadémiát.— Bécs julius 9-én. A’nápolyi király még három hetekkel meghosszabította itteni mulatását. Ez a’ fejedelem jó példát ad népének a’ cholerátol való igen nagy félelem helytelensége felől. Minden nap meglátogatja a’ közhelyeket, kaszárnyákat és közintézeteket. Egyéb iránt a’ cholera esetek nehány napok óta kevesedni kezdettek a’ külvárosokban. NA GY IT RÁ MI A. O’Connellnek az izlandi néphez intézett levele már megjelent. A’ levél kezdetén O’Connell Izlandnak kedvező sőt szerencsés fekvését, földjének termékenységét írja—lő, hogy annál szembetűnőbb ellenkezésben szemléltethesse a’ százados hosszas nyomatás által eszköztelt ínség állapotját. Dicséri a’ kormányt Izland iránti jó érzéseiért,’s különösen Mulgrave lordnak irlandi alkirálylyá és Morpeth lordnak irlandi státus titoknokká kinevezésekért. Ezután által menjen a’ közelebbi parlament ülés két legfőbb tárgyaira az izlandi városi község és egyház javító billekre. Előadja hogy az első bili, ámbár az alsóház és a’ ministerek abban sok ’s nevezetes változtatásokat elfogadtak mely engedékenységet helyben nem hagyhat, a’ felsőház által miként csonkittatott meg , ’s végre csúfosan miként vettetett vissza. Azon igazságtalanságot , melylyel az Angliában és Sqotziában fenálló községi hatóságokat Irlandtól megtagadták, most még gunynyal, keserű gunynyal tetézik. „ Irland, így folytatja levelét, Irland századok óta tűri, hordozza a’ nyomorúságot és igazságtalanságot, vakmerő esztelen gyalázattal illették , gyaláztatást szenvede a’ nemtelen, a’szívtelen zsarnok Wellingtontól, gyalázatot az alá való csúszó mászó Visey Fitz géráidtól, gyaláztatást az alávalók legalacsonabbjától, kinek bolond nevét le nem írom hogy e* lapot ne mocskolja. Izland meggyaláztatott, ki gunyoltatott. A’ mese azt mondja, az oroszlán haldoklóit már midőn a’ szamarak hozzá közel lépni merészeltek. Irland még nem haltmeg, nem is aluszik és a’ szamarak büntetés nélkül hozzá közel nem léphetnek. Igen is Irland hazám te még ifiu és ép vagy, fiaid erejek , lelkes elevenségek és honszeretetek által. Igen, erőd egyesítése által szét törted már századok lánczait. Most ébreszszük fel a’ közszellemet, egyesitsük a’ jókat és erényeseket, a’ derekakat — Mi még akkor is győzenie midőn a’ győzedelem az izlandiaknak csak egy részét illette, midőn igyekezetünk ’s törekvéseink akaratunk ellen is felekezetesség bélyegét hordozó magokon. Most midőn minden hitű és felekezetű izlandi ki itt él és lakik hasonló igazságtalanságot szenved, hasonló gyalázattal iltettetik győzedelmünk kétséges nem lehet. Egyesüljünk, gyűljünk öszve ’s fogjuk körül a’ király kormányát és] Irland jusait. Igazság Irlandnak ez jelszavunk , választott mondásunk , mindennapi kiáltásunk, egyedüli végczélunk, ’s ez leend egykor méltó jutalmunk Igazság Irlandnak, siető, egyenlő és teljes igazság szolgáltatás Irlandnak.. Emberi valóságoknál lejebb vagyunk alázva valami, e’ vakmerő meggyaláztatás rajtunk van. Anglia igazságot kell hogy nekünk szolgáltasson, vagy mi veszünk önmagunknak igazat. De e harcznak olyannak kell lenni mint a közelebbi való , minden legkisebb törvényszegés vagy kötelesség sértés nélkülinek, semmi oly tett, mely emberek szeme előtt vélek, Isten előtt bűn el ne követtessék, legyen e’ küzdés homály tálán