Erdélyi Híradó, 1843. július-december (53-104. szám)

1843-10-20 / 84. szám

bizottmányról a’ mait országgyűlés által fel­terjesztett 's ő­slye által is megerősített tör­­vényczikk a kir. kormányszék által kiküldet­vén kihirdettetett. b) a’ kir. kormányszék tu­dósítja a’ ns. széket, miszerént ő felsége egy a’ bécsi cs. kir. egyetemisen magát a’ sebor­vosi tudományban kiképezni akaró erdélyi e­­gyén számára, a' himlő oltási pénzalapból 360 frt. évi fizetést méltóztatott klmesen ha­tározni. e'­ felöl vassalván a’ kir. kormányszék azon rendelése , mellyben ő iige legfelsőbb ren­­delete ny­omán a’ klmes megerősítés alá tarto­zó hivatalokra minden bevett vallásból három három egykén felterjesztése ’s álaljába az al­tisztek ujitása és választása körül az 1832dik év előtti gyakorlat megtartatni határoztatik ■ v­a­lik, nem ereszkedve ezen már minden ol­dalról megvitatott tárgy hosszas vitatásába, megjegyezték, miként kebelükben vallás különb­ség nélkül divatozván a választás *) a’ felter­­jesztendők számára nézve nehézség eddig sem adá magát elő; a’ kímes rendelés egyéb alán­ti tartalmára kifejezték, hogy valamint min­denben, úgy a’tisztválasztásban is a’ figs. feje­delem és hon iránti költsönös kötelesség­öknél r­á­g fogva elegendőleg felhivatva érzik mamikat szigorúan tartani a törvényhez és azzal meg­egyező gyakorlatukhoz. d) A’ kir. kormány­szék tudósítván a’ siket, hogy a’ Csik-Szere­­dáról Csik-gyimesi passuson át Moldovába me­nő és a’ mérnöki irány­tól eltávozólag a’ főki­­rály­ biró által más helyen vitt útvonal megvizs­gálására a’ főépítészet igazgatóság kiküldetett, a’ Ltk. a’ mérnöki iránytól eltávozott útvona­lom dolgoztatást feltartóztatni kívánjak addig, mi" ezen vizsgálat következésiben a’ k. kor­­mányszék rendelése megérkezend. e) A’ kir. főkormányszék múlt választó közgyűlésünk vé­­leményeiben hibáztatván, hogy a’ pénztárnoki és jegyzői hivatalok nyitás alá vétettek, a’ vki­­rálybirák megerősítés elött beeskettettek, a’ levéltárnoki, igtatói, szegények szószólója és közügyvédi hivatalok választás alá vétettek , e­­zekre nézve megsemmisítvén a’ választást és az azon alkalommal felesküdött lisztek eskü­­formáji felt­erjesztését rendelvén , a’ lisztujitás­­ra nézve kifejeztetett, miként a' 11 k. valamint a’ választás tételekor, úgy most is meggyő­ződve vannak abb­a , hogy leleményeiket tör­vényes joguk sz­­­int intézték ’s annálfogva ak­kor bőven felfejtett okaikhoz és azokon ala­­pult nézeteikhez szilárdul ragaszkodnak; — az esküformára nézve pedig kifejeztetett, miként azokat— az emberi emlékezetet felül­múló i­­dőtől fogva minden felsőbb befolyáson kívül a B l­k. által sajátolt gyakorlatnál fogva — most is felsőbb vizsgálat alá nem terjeszthetik,— e­­zen egész front alatti határozat ellen az elnök óvást tett jegyzőköny­vbe, me­lyben kifejezte, hogy — noha az érintett esküformákban sem­­mi törvényellenes nem volt — a’ főkormány­szék felvigyázó kötelességéből folyó törvényes lépésnek tartja, hogy­ azok felterjesztessenek. A’ főRRnél a’ vegyes házasság feletti ta­nácskozás folytatása az LII. orsz. ülésben. Egy báró főispán, a’ cs — i ])üss)Ök szo­kott ékesszólásával előhordó vndokait, és töb­bek közt azt is monda, hogy­ a törvényt ma­gyarázhatni. A törvényhozásról erre csak azt jegyzem meg, hogy a törvényt hitelesen csak 11 törvényhozás magyarázhatja és egy 50 évi gyakorlattal megerősített törvényt semmiféle testületnek sem szabad máskért magyarázni. Azt is mondá az érd. püspök, hogy miután a’ re­­versalist múltra is megszüntették , ők is jogo­sítva voltak az áldás megtagadásra. De kérdi a’ derűst, hogy­ midőn hivatása jó példát ad­ni, lehet-e akkor jogositva törvényes szokás megszüntetése által másoknak rész példát ad­ni. — Az áldás megtagadást megelőzte a’ bre­ve , ’s mi a’ brevet illeti, az már a’ magy­ar clerus megegyezése után sz­orgalmaztatott a’ pá­pától. Ha a’ pápai breve a’ papság döbbent nyugalmas állapotában kelt volna , remonstra­­tiót használ a’ pápához , és kéri , hogy' fordít­sa el tőlünk e’ keserű poharat, ha a’ dogmá­val egyeztethető. Ennek jó hatása lett volna. A’ csai püspök egy­ erősséget hozott fel, ’s azt egy gróf is felhozta; de vagy a’ gróf nem értette jól, vagy ő; mert ő excja felől nem teszi fel, hogy azt mondta volna. Ugyan ha ez így van, miként fognak majd a’ dolgok állatai ? Vegye házasság ezután is lesz; mert a’ szenvedély áttör minden akadályon. Ha vegye házasság lesz ’s meg nem áldják , micsoda fo­galom terjed el akkor az áldásról. Bizonyosan az, hogy szükségtelen, és ez a’ meggyőződés más vallásos tanokra is kiterjed. Akármit tart a’ clerűs az áldásról, a’ nép nagy része azt hiszi, hogy az által lesz boldog a’ házasság, és ha egy illy nő áldás nélküli házassága bol­dogtalan talál lenni, ugyan mi véleménnyel lesz az a’ papságról, ’s a’ vallásról, mellynek elvei megengedik sőt parancsolják, hogy­ va­laki egész életére boldogtalanná tétessék. Azt is mondta az érd. püspök, minek olly culh. nőnek az áldás, melly' azon fdűl tudja magát tenni ? Az illy' vegy. házasságra lépő hölgyek közt lehel, sőt bizonyosan van is ollyan, ki szivében hordta azon meggyőződést, hogy et az áldás teszi boldoggá. Már inkább száz hi­­tetlennek adják meg az áldást, mintsem hogy illy hölgytől megtagadják. Tiszteli, becsüli a’ kormányt, de ő, ki mind felülről, mind alulról emaneijaalta magát? nyíltan kimondja az igazat: e' baj nagy' része a’ kormánynak tulajdonitható. Mert vagy van joga a’ papságot az eddigi szokás fentartására szoritni, vagy nincs; ha van , akkor léjtsen föl energice, fojtsa el a’ bajt még csirájában; ha pedig nincs joga a’ papságot szorítani, akkor bocsásson egy erőteljes resolus­ot, ’s abban szólítsa fel a’ derűst, hogy minden olly dol­got távoztasson, melly a’ csendességet meg­zavarhatná. Az illy lejtésnek csak jótékony e­­redménye lehetett volna. De mi történt? a’ n. váradi püspök körlevelének megjele­nte után, melly mindjárt olly ingerültséget gerjesztett, kiadatott rosszaié leirat a’ megyékben csak ne­­velte az ingerültséget; mert azt hitték, hogy­ a’ kormány roszalja a’ püst­ök lejtését. Majd megjelent a’ prímás körlevele , melly uj olajat öntött a’ tűzre, ’s a’ kormány akkor semmit sem tett. Erre az ingerültség, elkeseredés egy­re növekedett, és e’ magunkra hagyást gon­dolára vevén, akaratlanul is azon hiedelembe kell esnünk, miszerint tahin csak experimen­tumot akartak velünk tenni, hogy megtudjuk, van-e elég erünk az alkotmány­t fentartani vagy nincs. Pártolja a foivasi javaslatot , s ha el­fogadtatnék , a’ kifejezések iránt fentartja né­zeteit. — Ezután egy nm. grol n­émelly ellenveté­sekre akar felelni; nevezetesen némelyek azt mondják, hogy a’ törvényhozás nem elegy­ed­hetik ezen kérdésbe. Magába véve a’ dolgot , ezen elv áll; de itt is igaz a’ példabeszéd: nul­­la regula sine exceptione. Olly országban, hol különböző váltásunk léteznék, a’különböző val­lás hittanainak összeütközésekor kötelessége köz­­be lépni a törvényhozásnak, hogy mindenik engedjen magáéból valamit. Itt is ezen eset fordul elő. De mi az egyébiránt a’ mi kíván­tatik?? az hogy a’mi 50 évig megadatott, még e­z PLU' évig adassék meg, mig t. i. a’ tör­vényhozás intézkedik.— Mondatik az is , hogy a t. Uh. a reversalisra nézve a’ hosszas usu.-'t nem fogadtak el , a ’ héti oktatásra nem a­­kartak elfogadni; csudálatos hát, hogy e’ je­len esetben éppen a’ hosszas ususra hivatkoz­nak. Legyen szabad ez erősséget megfordítni. Hát az, a’ ki a’ reversalisra, új héti oktatásra nézve a’ hosszas usáshoz ragaszkodik, miért éppen az áldásra nézve nem akar ahhoz ra­gaszkodni? Felhozatott az is, hogy­ a’ sirot, egy diaz soha sem hagyta helyben, sőt kárhoz­tatta a’ vegy. házasságot. Erre ismét azt mond­hatni , mikép több concilium végzésével be le­hetne bizonyítani, hogy­ az eretnekekkel (e' név alatt a’ j­rotestansok értetnek) nemcsak a’ házassági összekötés, hanem a’ társalkodás, ke­reskedési összeköttetés, sőt a’protestánsoknak hazokba befogadása is tilalmaztatott; de hagy­­­juk a régi századok vad kitöréseit. A’ prot. csak a’ szenlitást hiszi csalhatatlannak, egyes ember vagy' zsinat mondása , nem az egész pro­­testantismus nyilatkozata.— Egy érdemes gróf fenyegetésére, vagy hogy szelidebb szóval él­jek , jóslatára szükségesnek tartom felelni. Azt monda­n. i. az érd. gróf, vigyázzunk magunk­ra, ne erőtessük a dolgot, kivált a’cath.J egy­házi rend lealacsonyításával, mert könnyen az következhetik belőle, hogy a’ melly cath­oli­­cusok most mellettünk vannak, elállanak tő­lünk. A protestánsok igen jól tudják, hogy kevés számmal vannak kivált felsőbb körökben , mert csak egy tekintetet kell vetni e’ nagy'és fény­es gyülekezetre, és egyszerre előszámlál­­hatjuk hogy itt heten , legjélebb nyolczan va­gyunk. Ennek következtében tudjuk, hogy a’ catholicusok segedelme nélkül nem boldo°u­­hink, és ezért azon voltunk ’s leszünk is min­dig, hogy a’ cuth. részt semmi esetre ne sért­sük. De hogy­ a’ catholicusok nem is idegen­kednek tőlünk, meggyőződhetünk abból, hogy az 52 megyében, hogy az első táblán, melly ha nem az egész nemzetet is, de annak egy igen nagy részét képviseli, eg­y szívvel lélek­kel pártolták ez ügyet. Ha meggondoljuk to­vábbá, hogy e’ fő táblának is nem egy Ra­etio­ja , hanem egy­ kisebbsége , de még­is min­den tekintetben nevezetes kisebbsége a’ oath, részről mellettünk szólalt fel, nem jutunk azon esetbe, hogy az érdemes grófnak jóslata ránk nézve teljesülésbe menjen. I­l­v­e­n h­a­r­m­a­d­i­k ors­z­á­g­o­s ülés a’ mélt. fő Lilin­és sent. 2(ikén. Kezdete reg­, 1­é­geli 10 órakor, vége 5-kor. Foly­tatása s vége a vegy. házasság fe­letti tanácskozásoknak. A’ tanácskozást a’ kar­­loviczi érsek kezdé meg ’s véleményével oda járul, hogy' a’ BR. izenelét egész terjedelmé­ben el kell fogadni, meglágyítván a’felírásban a’ keményebb kifejezéseket. Ezután egy gráf. elkerü­lhetlennek látja — úgy­ mond­­— a jövendőre nézve, ollyan tör­­vénynek alkotásul, melly' világosan, minden külföldről, in spicie Rómából jövő brevél a’ kormány és ország censurája alá vesse. Kész­ *) Székünk kebeleken csak, catholicusok lakván, ai­itől lógva hivatalt is csak azok viseltek; minthogy azonban m­.is hatóságokban lakó nemelly bebiró tag­­t.i­gaink vannak, közelebbi illőben határozat hozatott, m­elyszerent a szava/ » jogosítva v.n vallás különböz­tel; s ill­­kal voks.it akármellv vallású birtokos eg­rd­­­e adni : s az illv szabad valas/.la.sból a többse­­ rt n­víml akármellv vallasd egyenek terjesztetnek fel.

Next