Erdélyi Híradó, 1843. július-december (53-104. szám)
1843-08-08 / 63. szám
jelenésre megyénknek utat nyitni vaélóztassék. A’ k. főkormányszék a fennebbi Indítvány szerint tudósitatni , valamint a’ részbeli törvényhatóságok a’ történtekről értesitetni fognak; egyszersmind egy bizottmány neveztetett ki arra, hogy a’ megye védelme megtételére szükséges adatokat előlegesen szedje öszve, melly bizottság munkálatja a’ határidő bekövetkezte előtt újólag tartandó közgyűlésre beadandó lészen. — I*. .. Gyanusitó vád ellenében őszinte nyilt felelet. *) A’ Múlt és Jelen , historico-, geographico-, statistico-,paedagogico-, ecclesiastico-, political hirlap 57 ,58 és 61 ik számjaiban ismételve vitatkozás mezejére hozatott az erdélyi ev- ref. egyházi jegyzőknek püspökségre és esperességre következése. Szerkesztőnek bizonyára nagy köszönettel tartozik az erdélyi ev. reform, status azon újabban is tanúsított nagy figyelemért, mellyel annak ügyei iránt folytonosan viseltetik , valamint azon készségéért, mellyel olly sok fontos tárgyak által igényelt lapjait ezen az öszves egyház javát előmozditó ügynek nemcsak megnyitotta, hanem azt igen becses, az egésznek megértésére vezető, históriai igazságával és logicai következetességével meggyőző saját jegyzeteivel ’s értekezésével is felvilágositani nem sajnállotta. E’ szerint elismerve ’s úgy a’ mint érdemli, méltányolva szerkesztőnek érdemét ’s jó szándékát, jó előre kinyilatkoztatom, teljességgel nem becses személyével szándékozom az érdeklett tárgy felett vitatkozni, csak azon ismeretlen lovaggal akarok egy fiár szót váltani, ki régi szokás szerint leeresztett sisak - élővel állott ki a’nyilvánosság mezejére, ’s egyik lábát a’ 1zik, a másikat a’ 19 ik századhoz feszítve , e’ kemény állásában elbizottan, minden irgalom nélkül üt, vág, szúr ’s szégyenkőre állít egy egész testületet, mig maga a’ névtelenség sötét szagába rejtődzik. Engedelmével lovag úr, e’ bánásmód nem sokat különbözik az anonyma delatio-tól; kinek bátorsága van arra, hogy egy testületet a’ közvélemény előtt bevádolva, annak itélőszéke eleibe hurczoljon, annak legyen arra is bátorsága, hogy mint vádoló nyíltan fellépjen. De hagyjuk ezt s a dologra. Két ténnyel vádolja ön a’ folyó évben Al-Csernátonban tartott közzsinatot; egyik, hogy egy egyházi vidéket jegyzőkönyvileg megfeddett azért, mert esperest választott, holott a’ 17.. században szerkezett Saik Canon erre kétségtelen jogot adott az egyházi vidékeknek; másik, hogy egy jegyzői választást megsemmisített, mint a" melly következési jog megadása nélkül történt s ennek következésében egy egyént letett esküje alól feloldozott, holott az semmi törvénnyel ö'lve nem ütközvén , még törvényes gyakorlattal sem, érvényes volt. Ebből áll a tény, az tehát a status quaestio jog és okszerűleg cselekedett-e a’ köz zsinat vagy nem a’ kérdéses esetben — ez ellen úgy hiszem önnek nem lehet kifogása. Vegyük külön és rendre a két tényt. — De előbb még egyet: lehet valamelly elv általánosan igaz, helyes és jó ’s még is bizonyos körülmények között , bizonyos időben és bizonyos esetekre alkalmazva sem igaz, sem helyes, sem jó. — És már most sőr. Jog és okszerűleg esinekedett-e az al-csernátoni közzsinat, midőn a’ kézdi egyházi vidéket megfüddette azon tettéért, Ьоцу a’ főjegyzőnek a’ már egyszeri éjijnen azon egyházi vidék által esperességre közvetlen következési joggal megválasztott egyént, a’ nélkül hogy akár testi akár lelki tehetségeire vonakozólag ellene kifogás lett volna, tájból választás alá bocsátotta? Látja Ön, így téve fel a’ kérdést, rövid sierrel menekedhetném Öntől; de én a’ kézdi egyházvidék ezen következetlenségén nem akarok lovagolni, ’s így változtatom a’ kérdést: volt ’s van-e joga általában a’ közzsinatnak a’ 86dik és 90 dik Canon ellenére megállitok több mint száz éves gyakorlat mellett tovább is megmaradni. Igen uraim, a’ kérdést így kell feltenni, mert az 1829 és Sóbeli közzsinat csak annyit mondott, hogy nem látván még idejét eljöttnek , mellyben a’ több mint százados gyakorlattól elálljon, fontos okoknál fogva tovább is a’ mellett kíván maradni. — ’S ennyire nem lett volna e’ joga? Kérdem, midőn több mint száz évvel ezelőtt egy status, melly legnagyobb büszkeségét ’s a’reformationak egyik jótéteményét abban helyhezven , hogy maga rendezheti és igazgathatja ’s intézheti saját dolgait, egyhangúlag kimondja, hogy szükségtől kényszerittetve , eláll saját maga hozta törvényeitől mind addig, mig a’ körülmények úgy kiványják , mig a’ szükség meg nem szűnik; jogszerűtlenül cselekeszik azon status igazgató testületé, ha e’ gyakorlathoz ragaszkodik, midőn látja hogy a’körülmények még mind egyre úgy kívánják, hogy a’ szükség még nem szűnt meg ? Vagy tialán csak a’ háborút, jes Lis, ’s az illyeneket nevezitek szükségnek , nem lehetnek-e más nem kevésbbé fontos okok, és azt megítélni vannak-e ilyen okok, kit, illet váljon, nemde a’ közzsinatot együtt a’ magis főconsistoriummal ? — Mert bár miilyen alá nézzétek ki a’ közzsinatot, nevezzétek azt bár papi tisztviselők közgyűlésévé vált gen. synodusnak,s a’ főegyh. tanácsot ha úgy tetszik, világi tisztviselők gyűlésévé vált főconsistoriumnak, már bene male csak e’ kettő együtt teszi jelenleg az erdélyi ev. ref. status igazgató testületét; addig mig ii jobbat nem alkottok, addig mig a ti kivansagtok szerint a’Kenyér vagy Keresztes mezején mind egbegyülve apraja nagyja, nemzeti synodusunk lenne, ’s ha ezen állásában a’li képzetetek szerént törvényt nem hozhat is, de annyit hogy egy százados gyakorlat mellett megmaradni van-e ok vagy ilincs, kimondhat — erre jogot ad hivatasa, szabadságot enged ésipen a’ protestantismus szelleme, mellyre is hivatkoztok,—mert jaj lenne annak a’szabadságnak , mellyet egy néhány holt betű úgy megkötne, hogy attól jövő századoknak is menekülni nem lenne hatalmában, ha mindjárt romlását látná is benne és általa; szabadságot enszed maga a’ I7dik században szerkezeti tor-és rém könyv, mellynek szerkesztője Gelei Katona István igy ír előbeszedeben: Quod igitur jam superest .... typis describuntur et publicantur. Non eo tamentine ac proposito, ut iis omnes ex aequo, nulla habita circumstantiarum ratione, obstringantur, et ne latum quidem pilum ab eorum tenore cuiquam discedere liceat; pro diversorum namque locorum et temporum exigentia , diversa quoque utendum disciplina ac regiminis forma est;—példát mutat a külső szolgari élet, mellynek törvénykönyveiben sok törvény van, melly ma nem áll, jóllehet nyilvános törvénnyel el nem törölve, csak gyakorlat ’s szokás által megavulva, s van ilyen nem egy kettő a’ kanonok között is, és nektek még sem jut eszetekbe azokra hivatkozni. De ti azt mondjátok ,h o Ily idve Se’ törvény , hogy hаа /. t nem 1) irneк , а’ p г о testantismus fel-ke létrehozatni kivánná‘c emlékezzetek mit mondák elől vezérelvül: lehet valamelly elv általánosan igaz sat. ’S éppen ez az eset fordul elő itt is. — Bár miilyen lealázólag gondolkozzatok ki a’ közzsinat tagjairól, azt ne higyjétek, hogy a’ jónak igaznak felfogására csak ti lennétek alkalmasok, azt ne higyjétek, hogy a’közzsinat tagjai között sokan , igen sokan ne lennének, kik a’ szabad választás korszerű s idves voltát ismerik , ’s azt életbe hozatni óhajtjuk — nyíltan vallom, én is egy vagyok azok közül, de nem minden áron — a’ drágábbat nem adom cserébe az olcsóbbért, az aranyat az ezüstért, ’s azért még sem mondom, hogy az ezüst is nem jó — az a’ kérdés azért, volt-e oka a’közzsinatnak továbbra is a’ százados gyakorlatra* mellett megmaradni. — És én felelem, — volt és jiedig igen fontos ok. Ön ugyan, ismeretlen lovag uram, számlált elő egynéhányat, csak éppen egyet hagyott ki, és én megfordítva kihagyom a’ többit és csak ez egyet említem meg, és ez az, mert a’ százados gyakorlat a’ status kezébe adja mind a’ candidatiot mind az elechot, az érdeklőit Canon pedig csak a’ candidatiot. És ha ez önnek nem elég fontos ok , én róla nem tehetek ; de én ehez még egy betűt sem teszek többet, hanem által megyek a’ dik kérdésre: jog és okszerüleg cselekedett-e az al-csernátoni közzsinat, midőn egy jegyzői választást azért, mert az következési jog megadása nélkül merőbenszokatlan modorban, sem canon*, sem gyakorlat, sem szokás által nem jogosittatva határozatlan időre történt, megsemmisített; ’s ennek következésében a’ merőben uj és szokatlan esküformára felesketett, 's így mind megválasztatására, mind esküjére nézve helytelenül, — ’s noha ti azt mondjátok törvény nincs róla, de én ésisten azért azt mondom, —törvénytelenül megválasztott egyént a letett eskü alól feloldozott? A’ felelet a’ kérdésben ’s a’ fennebbiekben már benne van, ’s noha ti azt mondjátok, hogy illy esetekben rendelkezni az egyh. vidékek municipális jogai közé tartozik; de én kérdem ha minden egyh. vidék tetszés szerint rendelkezik, nem ügyelve semmit az általánosan megállított és ennél fogva általánosan kötelező szabályokra, és csak maga fejétől, a közzsinat minden befolyása vagy csak tudása végett vaaló feljelentés nélkül: — lehet-e igy administratio; nem babel tornyát ejtilitek-e; nem a’ legnagyobb következetlenséget követitek-e el, midőn egy egyházi vidék részletes zsinatjának megadjátok azt, sőt sokkal nagyobbat, a’mit az egész anyaszentegyház közzsinatjától megtagadtok? A mi az eskü alól tett feloldozást illeti: ') Nehogy ,,victoráját kiáltson a' Mu I t es Jelent. ez. szerkesztosége , mintha sokszori kihívó ingerkedéseinek elvégre sikerűlt volna kivívni, hogy huzamos hallgatásunk sorompóit keltáivá, a szerkesztőségével küzdhomokra szálljunk; nyíltan és kereken kimondjuk, hogy nekünk — az Erhélyi Híradó szerkesztőséginek — a Múlt és Jelennel polemizálni, valamint eddig, úgy ezután is, sem kedvünk sem időnk Csak is annyiban tágítunk eddig talán igen is szigorú következetességgel fentartott hallgatási elvünkön, a mentiiixm munkatársaink előtt az önvédelem és igazolás útját,— kivált olly ügyben , melly csak erdeimi lapban számithat nemi érdekességre , — el nem zarol , méltányszante kötelességünk. Szerk. за