Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-05-16 / 366. szám
az Országgyűlés tekintetéböl folyó évi május 15-től december végéig reudiín illi előfizetési BljIffSHSi, * Előfizetési díj a* irt időre, postán hetenkint IlCgysZír küldve ItJolCZ- kétszer kíifdve |terlig It ét rffi 30 kr. p. ig. Április elejétől való számokkal már nem szolgálhatván, hasonló nehézség kikerülése végent,siető megrendeléseket kérünk. Szerk. Tartalom. Kolozsár május 15. 15. 14. Mi ujság a’ király feldőlt ? Udvar helyszék közgyűlése. Ifni - füzér. Hirlapvilíg. Nyilatkozat. Külföld. Hirdetői. Solozsvár Símj. 10. Mai napon kezdve alólirt megszűntem az Erdélyi II iradó szerkesztését vezetni. Huszonegy évvel ezelőtt alapitá az Érd. Iiradót, mint első magyar lapot Erdélyben , a’ tudós 1* ethe Ferenc*. Részlet hiány miatt csak hamar megbukott. 1831-ben, e’ hon ébredési korszakában vevém át szerkesztését. Tizenhét év alatt vajmi sokat változtak az idők , változtak az emberek ; vajmi sokat kelle tűrni a’ mindig súlyos, ritkán nem halálosan nyomasztó , ’s olykor kir. herczegi kéz vezette censura igája alatt ; és küzdeni egy más erdélyi magyar lap nyílt rágalmai, titkos ármánykodási ellen. És ez ünnepélyes perczben, távol a’ hiúságnak még csak árnyékától is, lelkem önzéstelen meggyőződéséből nyilvánítom, hogy az Érd. Híradó, daczára :»’ reá, nem tudom mi okból, de kiválólag nehezült bilincseknek , soha sem tévesztette szent irányát : vivni ernyedetlenül a’ magyar ellenzék zászlója alatt, a’ bureaucratia száz karú óriása ellen, alkotmányos reformok mellett. Fáradozás imát a’ közönség méltánylása követte: ezt kell hinnem a’ tettleges pártolásból, mely anyayi időn keresztül, válalatom iránt a’ kor szelleme ’s honi viszonyainkhoz képpest, folyvást hálára kötelezőleg nyilvánult. ’S én most búcsúzom e’ lap szerkesztésétől ; most, átalakulásunk döntő perczeiben , midőn hazánk, fajunk a’ „lennni vagy nem lenni“ mérlegén libeg ’s a’ nagy feladat kiküldése minden becsületes erőt igénybe vesz; most, midőn a’ soká börtönzött szellemvilágra felsütött végre a sajtószabadság dicső napja. Nem érdek- vagy nézet-öszszeütközések tétetik ezt velem , — legtávolabbról sem. Hanem kényszerít e’ lépésre fizikai állapotom. Fejem felett az isteni gondviselés meglehetős sorát engedé elszárnyalni az éveknek , ’s hajlott korom ’s a’ munka és szenvedések súlya alatt megtört erőm, egésségem , hová tovább kezdik megvonni szolgálatukat lelkem bármily buzgó törekvéseinek tettlegesitésétől. Pedig küzedelem idején elfoglalva tartani az állomást, hol erősebb kar sikeresebben vívhatna, hazafiságtalannak tartom. ’S e’ részben nyugottan lépek viszsza; mert huzamos tapasztalás szülte hitem szerint, e’ lap szerkesztését oly egyén kezeibe teszem le, kinek mind jelleme mind képessége biztosit arról, hogy az Erdélyi Híradó alkotmányos reformoknak, egyfelől viszszaesés, másfelől veszélyt hozó rombolástól óvakodó korszerű haladásnak leend ezután is , szivemből óhajtom ’s reményiem , erőteljesb orgánuma. Igen , e’ számon kezdve az Erdélyi Híradó tulajdonos szerkesztője felsőbb jóváhagyással: Ocsvai Ferenc* ügyvéd, ’s több év óta munkás szerkesztő társam. Kit is a’tisztelt olvasóközönségnek ezennel oly szives kérelemmel mutatok bé : ajándékozzák meg őt azon részvékeny pártolással, melynek személyem iránti tanúsításáért örök hálámat viszem magányomba. Iltékes Sámlidl. Mielőtt e’ lap saját felelősségem alatti szerkesztésének elvállalására határozom magamat , két kérdés merült fel előttem. Vájjon most, midőn minden jobb kebel reménye ’s biztos kilátások szerint, csak néhány napot számlálhatunk addig, mig a’ két Magyarhaza egyesülend , ’s azzal a’ jelenleg külön ország, Erdély, a’ nagy Magyarhon egy részévé, Kolozsvár fővárosból vidéki várossá leend , szükséges-e terjedelmesebb magyar politikai lapot adni ki ily vidékivé leendett városban? És továbbá : várjon számithatok-e sikerre vállalatommal én , ki ismeretlenül lépek a’ sorompók elé, kinek neve a’ nagy közönsége- ott idegen az irodalom Izraelében ’s ki elfogulatlanul számot vetve enmagammal, alig találok egyebet jó akaratnál , mire az előttem álló nehéz pályán támaszkodhassam ? Az első kérdést , hogy t. i. szükséges-e terjedelmesebb magyar politikai lapnak Kolozsvárit megjelenése az unió után is ? — lelkem teljes meggyőződéséből csak hamar igenlőleg oldám meg. Az uniót törvényben kimondani egy perez müve lehet’s a’ magyar ministerium azonnal átveheti kormányzásunkat; ámde a’ teljes egybeolvadásra hihetőleg még idő fog kelleni. A’ köz- és magán életünkbe mély gyökereket vert régi formáknak ujakkali fölcserélése , a’ rögtöni átalakulás által , nálunk sokkal inkább mint Magyarhonban, felbolygatott és sok tekintetben különböző érdekek és igényeknek uj helyzetünkbeli kibékitése; ’s mert történetlapjaink tanúsítása szerint , sokkal nagyobb szerepet játszott évezredes politikai életünkben a’ visszavonás daemona, mintsem oly nagyszerű életkérdést is, mint a’ két hon egyesülése, e’ hon öszszes polgárainak átalános egyetértésével és teljes megnyugtatásával remélhetnénk megoldhatni, az unió megtörténte után is egy hamar aligha lecsillapulandó separatistikus ármánykodások ellensúlyozása , és végre nemzetiségünknek , mely most már igazán önerejére van bízva, anyayi különböző elemek irányábani gyámolitása — mind igen fontos részletei éppen itt Kolozsvárit megjelenendő magyar lapok föladatának. De épen e’ föladat nagyszerűségének ily constatirozása téve rám nézve még sokkal aggasztóbbá a’ második kérdést, mely képességem ’s lapomnak legnagyobb részben ettől függő fentarthatása körül forog. Azonban ezt jelenben sem én sem más nem döntheti el . Ítélni fognak e’ lap olvasói fölötte. Ők, kik a’ szellemgyilkolás szomorú korszakában is fen tudák e’ lapot tartani, a’ sajtószabadság derűje alatt csak akkor vonandják meg tőlem pártolásukat, ha válalatomba anynyi életrevalóságot sem lennék képes önteni, menynyinek kifejtésében e’ lap körüli öt éves működésem ideje alatt én is tényező valék. Azon esetben szerényen viszszavonulok , másnak engedvén a’ pályatért; mert hirlapkiadás többé a’ magyar hazában sem monopolium. Én tehát felelős szerkesztő levélt. Mily szellemben fogom lapomat szerkeszteni ? Engedje meg tisztelt olvasóm, hogy e’ kérdésre röviden ’s a’ legnagyobb átalánosságban feleljek. Egyfelől , mert bizony már ennyire nyúlt soraimmal is érdekesebb olvasmányt szorítottam ki e’ hasábokról; ’s másfelől, mert én nem sokat épitnék oly politicus bélátására , ki határozott részletességgel ki merné jelölni : mik lesznek csak egy pár hónap múlva is a teendők. Két korszakot különböztetek meg: az unió előttit , mely adja isten, mentői rövidebb legyen , és az unió utánit. Unió előtt minden törekvésem ez ohjtás valósítására lesz irányozva, hogy ván rögtön, minden hoszszas czeremónia nélkül. Unió utáni eljárásom vezérelveinek kijelölését talán jobb lenne akkorra halasztanom. Azonban némelket most is bízvást megmondhatok. Alkotmányos monarchia a’ jelenleg is uralkodó házbéli koronás fő alatt, democraticus institution alapján. Pártolása a’ jelenlegi magyar ministeriumnak mind addig, mig hű marad azon elvekhez, melyek kormányra emelték. Eléke és rend polgári osztályok és nemzetiségek közt, de nem minden áron.S most egy pár szót a’ modorról, mely napjainkban fontosabb szerepet játszik, mint valaha. ........ Nem szeretek a’dolgokból nagyobbat csinálni a’ valóságnál; sujtásos ivadék vagyok ’s még sem szeretem a’ nagy füstöt. Azon emberek modorát, kik egy kigyó sziszegésének elfojtására mindjárt ágyukat használnának, é s egy felrezzent nyúl elébe legalább is egy pár lovas ezredet szeretnének állitni, nem követem. Ámde azért hazám , nemzetem és királyom ellen”intézett ármányt kíméletlenül sújtani, minden hatalmamban álló eszközökkel meghiusitni törekedni, anynyi elszántságot érzek magamban, mikép szavaimat, ha igazán veszélyben forogna a’ hon, tettel is fognám igazolni. Vannak emberek , kik a’ Pesti Hírlapot is pecsovicsnak nevezik, mert nincs minden czikke „respublica“ „barricade“ „guillotine“ „fegyverre“ ’s több hasonló kifejezésekkel spékelve. Ha igy uraim, még felhozzátok a’ pecsovics név becsületét. Enynyit a’ modorról. Végül miután a’ t. olvasó közönség pártfogását ’s dolgozó társaimnak , kiket egy közelebbi alkalommal névszerint leendők szerencsés bémutatni , közremunkálását esedezem , legyen szabad egy pár szót intéznem a’ kegyelet hangján e’ lap volt szerkesztőjéhez. Ön, tisztelt férfin! kezembe adá a’ lapot, melynek kezelését tizenhét éven át becsülettel vezette. Tanúja ’s osztályrészese voltam egy ideig az örömök és keserveknek, melyek vajmi sokáig sysiphusi kehengergetéshez hasonlított működésünket kisérték. Ön akkor adá a’ vezető tollat kezembe, mikor szabadabb és sikert igérőbb pályatér nyílt föl előttünk. Érzem a’ föladat súlyosságát ’s gyönge erőm iránt soha sem voltam elfogult. Egyet ígérek. Jól tudom, mikép önnek büszkesége volt, hogy lapját illegalitással, becsületlenséggel még ellenei se vádolhassák. E’ nemes érzelmet átöröklöm én is ’s törekedni fogok szeplőtlenül megőrizni. Legyen ön továbbra is útmutatóm , ta * * *