Aradi Hirlap, 1923. augusztus (7. évfolyam, 1583-1606. szám)

1923-08-01 / 1583. szám

Esési évre . . «2 lei I Negyedévre . . 108 lei J „J 1Q09 1 Szerkesztőig­e» kiadóhivatal Sh­ada Mellen­t Félévre . . . . 216 lei j Havonta .... 06 lei JlXtMíp 17<£<S* ÜVgUSZTUS I, SZCTCIH (volt Forray-utca) 1. szám. — Telefonszára BT. Bucurestiben 2.60 lei , IC­ 09 J. o­r » , . — r J Az Aradi Hirlap megjelenik hétfő és az ünnepe­l.gyes szám ara kolloidon: Ausztriában 1500 oK. VXI. év, 1583. Slam Slámonként 2 Id­őet követő napok kivételével mindennap. Hirdeté­Csehszlovákiában 1 cK.. Jugoszláviában 1’ »dinár T seket felvesz a kiadóhivatal és a hirdetési irodák Az uj magyar büntetőnovella. Az uj magyar büntetőnovella egészen különleges szempontok figyelembevételével készült. Egy távoli világrész büntetőjogá­sza, aki semmit sem tud­ Magyarorsz­ágról, vagy csupán mint földrajzi fogalmat ismeri, a novella áttanulmányozása után küllőn fel­világosítás és helyzettanulmány nélkül­­ is következtetést vonhat Magyarország társa­dalmi bajairól. Az ország­ békéjét veszélyez­­­tető egyesülések túlkapásai ellen szigorú rendelkezéseket léptet életbe ez a nov­ella. Az egyéni szabadság védelméről fokozott mértékben gondoskodik.­­A rágalmazás és becsületsértés vétségét a legmagasabb fó­rumokig üldözi és a képviselői immunitást is megszünteti abban a pillanatban, amikor eg­y honatya ebbe a bűnbe esik. Ugyanígy fokozott megtorlással sújtja a templomgya­­l­ázókat, a felekezeti türelmetlenkedőket, egy­szóval mindazokat, akik ember és ember kö­zött az istentisztelet eltérő módja szerint kü­lönbséget tesznek s e megkülönböztetésnél nem maradhatnak el az el nem tiltható­ gon­dolat mellett, hanem erőszakra, sőt tettle­­g­ességre vetemednek, s " ^JTiííz évvel ezelőtt Magyarország minden műveit olvasója csak Wild­west-regényekben vagy a délamerikai kolibri-köztársaságokról iit elmefuttatásokban találkozott olyan tör­vényhozói intézkedésekkel, aminőkre sem­miféle meg­állapodott kulturállamnak szük­sége nincsen. Sajnos, ez a nlines csak­­10 év­vel ezelőtt állt érvényben. Tíz év alatt azon­ban a kulturvilág mondhatlan mértékben visszafejlődött. Egyes orsz­ágokra a csapá­sok olyan öröne zúdu­lt alá, hogy nem­ csoda, ha a legszolidabban megalkotott kulturépit­­mény alapzatai is megrendültek, falai meg­rongálódtak, tetőzetét részben vagy egész­ben lehordta a v­iha­ra s a nyitva maradt ré­seken keresztül a kultur­álatlanság­ s vissza­fejlődés elemei szivárogtak be és vertek gyö­keret. Ezzel a Viharral küzdt most Magyaror­­­szigig és becsületesen törekszik eltakarítani a romokat, kiirtani a parazitákat, széppé tel­jessé, megbízhatóvá tenni ismét régi, szo­lid kultúréletét. A benső organizációra irányuló törekvés m­ost m­ár annál is inkább ígér kedvező ered­ményt, mert a világháborút követő ötödik évben úgy a nagyhatalmak, mint a Magy­ar­­orsz­ágot környező utódállamok mind több és több rokonszenvel és megértéssel fordul­­nak Magyarorsz­ág felé. Angliában a meg­értő és barátságos nyilatkozatok egész S07 rovata hangzott el a közelmúltban Magyar­­ország javára. Most legújabban a Si­naia-ban tartott kisentente-konferencia is jóindulatról tanúskodó határozatot hozott. A fcisentente is hozzájárul a magyar kölcsön lehetővé té­teléhez és nem kívánja biztosítékul az ál­­lamjavak lekötését, annyit követel csak, hogy Magyarorsz­ág ezt az összeget ne délibáb­­kergetés céljaira, hanem belső békéjének visszálptására és zilált gazdasági­ viszonyai­nak rendezésére használja fel. A magyar igazságügyminiszter büntetőnovellája csak alkalmas arra, hogy a külföld rokonszenvét növelje. Fontos azonban, hogy ez­­ a törvény ne maradjon pusztán írott malaszt, hanem a valósság eleven erejével sújtson le minde­nütt, ahol a garázdálkodások és visszaélések meg­ nem szűnnek s ahol az ország rendbontó elemei ennek a törvénynek is fölébe akarná­nak kereked­ni, mint tették más jó törvények­kel is. A jövőhöz való jogát csak az a nép nem­ veszti el, amely a jelenét megbecsüli és ebben a jelen­ben il a legnagyobb erőfeszí­tést is kifejti, hogy a szebb jövőt kivívja. A kisebbségek szabadsága• Liberálisabb elbánás. — A sinaiai konferencia döntése. — Benes külügy­miniszter nyilatkozata. A kisantant konferenciája Si­naiába.11 teg­nap befejeződött azzal a záróüléssel, a­mely Bratianu miniszterelnök elnöklete alatt megállapította a magyar kölcsön ügyében a budapesti kormányhoz intézendő távirat szövegét. A konferencia utolsó ülésén a három állam­­ képviselői megállapodtak ab­ban, hogy amennyiben a kisebbségek lojális magatartást tanúsítanak államukkal szemben, úgy liberális szellemű engedményeket fog­nak­­ alkalmazni. Ezekkel a határozatokkal a konferencia véget ért. Hétfőn este Duca külüg­ym­iniszter a sajtó "tiszteletére adott bankettet,­ amelyen a külföldi sajtó képvi­selői teljes számban jelentek meg". A konfe­rencián ugyanis a nagyobb angol és francia lapok elküldték munkatársaikat, sőt a né­met lapok is, így a Berliner Tageblat és Vossische Zeitung egy-egy magy­ar nyelvű munkatársával képviseltette magát. A ban­kettel egyidejűleg a trónörökös a vendég külügyminiszterek tiszteletére rendezett ud­vari ebédet. A díszebéd után után a három külügyminiszter értekezletet­­ tartott s Dúca felvetette a Szerbiában élő rénys­­zetét, amire nézve Nj­acsics megnyugtató vá­laszt adott. Meghatóan emlékezett meg a három állam külügyminisztere Take Jonescuról, akinek sírját megkoszorúzták megemlékezésül azon szolgálataiért, amelyet az elhunyt a kisan­tant létre­h­o­z­ása körül kifejtett. Benes nyilatkozata: Benes a Radior munkatársának nyilatko­zatot tett, amelyben többek között kijelen­ti, hog­y Magyarorsz­ág nem tett 0I3s mérték­ben eleget a békeszerződés követelményei­nek, mint Ausztria és azért a két állami e tekintetben nem hasonlítható össze. A kon­ferencia eredménye — mondotta Benes — kielégítő. Úgyszólván az összes európai fontosságú kérdésekre kiterjedtünk, így töb­bek között a Németország irányában folyta­tandó politikára is. Az összes kérdésekben a kisantant egyetértése teljes. A lengye­l-cseh kérdés voltaképen nem tartozott a konferen­cia programjához s igy azt csak per tangen­­ten érintettük. Ez­t a kérdést Prágában old­juk meg és teljes bizonysággal mondhatom, hogy kedvezően, mert az ellentétek moti­­vumainál fontosabb a közös érdekek. A­­ kisantant konferenciái a jövőben valószínűleg gyakoriabbak lesznek s így m­ár a népszövet­ségi konferenciája után­­ össze fogunk ismét ülni Belgráddal­. “ A magyar bőrestVn. Benés hazautaztában, mint azt Silvaiába való útja alatt tette, semmiféle nyilatkozatot a sajtó számára nem tett. A magyar kölcsön ügyében folytatott vitáról részleteket közöl a Dimineata. Eszerint a határozatot élénk vita előzte meg, Duca román külügyminisz­ter kijelentette, hogy javasolja a kölcsön megszavazását azon garanciával, hogy azt nem fogj­ák propagandára és fegyverkezés­­re fel­használni. Njncsics ellenezte a kölcsö­n megadását, azon érvvel, hogy a kisantant államai még nem állanak gazdaságilag olyan jól, hogy lemondhatnának a trianoni béke­­szerződésben gyökerező j­el­z­á­log­jogukról. Egyúttal garanciákat követelt a pénz­felhasz­ Csoda ötven fokos hidegben. (Családi esemény a Daláj-Nór környékén.) Részlet egy volt hadifogoly följegy­zéseiből, aki 1916-tól kezdve végigutazott Ázsián és 1920 ban a dél-ázsiai tenge­reken tért vissza. Fönt valahol, ahonnan máskor égbolto­zat csalta az emberek szemét, a látható ma­gasság feleutján — két, egyformán fényes, ró­zsaszínű nap úszott Sugártalanul és ringa­­dozva abban a jégkristály-óceánban, mely­nek különben levegő a neve. Ez az óceán háborgott. Láthatatlan hul­lámaival minden irányban verde­ste, ugrál­tatta, nyüzsgette a parányi higanygömböcs­­kékhez hasonló, káprázatosan ragyogó lég­testek miliárdjait. Itt állva ebben az ezüstnél fényesebb és üvegnél átlátszóbb világban — ahol volta­­képen mégsem lehetett látni semmit — azt várta volna az ember, hogy egyszer csak túlvilág!, égh­asitó zengéssel megcsen­dül minden és aztán üvegcseréppé összetör­ve fejére szakad az egész mindenség. De hang­ja nem volt ennek a villogó viharnak, még csak nesze sem. Szél nem hajtotta ezeket a táncoló, keringő egymás­­fölé — mint egy szénsavas pohárban ug­ráló ezüstgolyókat, — a legkisebb fuvallat sem. Néma és süket zsibonglás járta itt. Csend, amely túl volt azon a másik csenden, a hang nesz és zörej ellentétén. Feltétlen csend, szinte a világűré, ahol élő lény fülének nincs hallani valója. Láthatár nem volt, de a vízszintes lá­tás hiába is erőlködött volna tíz rövid lépésnél tovább. Azon túl már tömör, ös­­­szejegecesedett üvegfal állta a tekintet út­ját. Ezt pedigi —, ha kettős sálon keresztül egy szemsugárnak való rést hagyott magá­nak az ember, — nem lehetett tovább kém­lelni öt-hat percnél. A szemidegek felmond­ták a­ szolgálatot, a szemhéjak görcsösen lecsukódtak s a pillákra — keményen és szárazan, mint a Máriaüveg — odafagyott a könny. N­a akartam, elhittem tehát, hogy oda­lent a völgyben az állomás hőmérője (mi­csoda tréfás) ötvenöt fokot mutat az elkép­zelhetetlen magasságban álló zérus alatt. De egyelőre semmi okom sem volt arra­­hogy higgjek akár völgy, akár hegy létezésé­ben. Nyomuk sem volt sehol és hajlékomból kilépve, mindegynek látszott előttem, mily magasan állok a teng­er színe fölött, mert tisztára úgy éreztem, hogy a világtalan le­vegő tengerében állok. Tekintettel arra, hogy ebből a barátságos levegőből tíz perei fel­­alá topogás után vagy két napra éppen ele­gendőt szívtam magamba, — visszafordultam a házba, óvatosan "kis résre nyitottam a dupla ajtót, átmentem három-négy fa­lépcsőn az épület raktárul szolgáló bélésén, kinyitottam s betettem magam után a har­madik, rongyokkal, tengerifű-csomókkal és gyapotcafatokkal teleszegezett ajtócskát , ezen át, csaknem derékig meghajolva, be­kerültem a­­ s­zobába. A burját házaspár még mindig ott ült a házioltár előtt, a bálványok keresztbetett­ lábainál s nem tudom, hányadik csésze forró, bűzös teát feürcsölte Orrom tövéhez

Next