Erdélyi Hirlap, 1935. április (19. évfolyam, 5009-5030. szám)

1935-04-07 / 5014. szám

@ VASÁRNAP __________ _____________________ S­M m­H­i i­ö L­ä­P 1935. ÁPRILIS 7. férfi nagy választékban, valamint tavaszi A legszebb és női szigetek divatselymek megérkeztek SERILANA GYÁRI ÁRAK­ GYÁRI LERAKAT V ' m "P* jPfc ff ,­ ír­ja: KÁROLY SÁNDOR COROSU, A „LOVAGIAS “ Megint széjjelfoszlott egy legenda. Coroiu György rablóvezér, aki három évig mint ezer hazug mese hőse dacolt a csendőrszuronyokkal, lekerül az újságok fe­hér-fekete síkjáról. Kalandjairól majd nem írnak ügyes riporterek megtörtént és meg nem történt históriákat és földszagas hegyi kunyhókban sem várják többé Coroiut a hőst, a szabadítót, az igazságtevőt, aki elveszi a gazdag vagyonát, hogy szétossza a szegények között Coroiu, aki eddig fogalom volt, már csak egyszerű fogoly. Egy szám valamely törzs­könyvben. És hőstettei átváltoztak aktacso­móvá, amiben majd hónapok múlva egyked­vűen lapozgat a tárgyalási elnök. Hogy mi a valóság Coroiu életéből és mi a fantázia, azt nehéz megállapítani. három éve szövik már a legendakört köréje és ennyi idő alatt az igazság szálai közé sok hazugság is vegyült. Coroiu községi tisztviselő volt va­lahol Botosam megyében. Csendes, rokonszen­ves kishivatalnok. Különösebb szenvedélyek és indulatok nélküli ember, aki vasárnap dél­utánonként bizonyára kedvvel táncolt a falusi korcsmában, minden nap elolvasta az Univer­­salt, este rádiót hallgatott és arról álmodo­zott, hogy ha megnősül, neki is lesz majd kis háza, ahol boldogan él családjával az emberi kor legvégső határáig. Tragédiáját egy csend­őrőrmester indította el, aki ráfogta egy gyil­kosság bűnét. Coroiu tagadott, ő becsületes ember, az ő lelkén bűn nem szárad, ő meg akar nősülni és saját házában szeretne lakni. A vidéki csendőrőrmesterek azonban szeret­nek tetteseket produkálni és ezért szívesen alkalmaznak keresztkérdéseket. Coroiu egy ilyen keresztkérdés után „testben“ és lélekben összetörve hagyta ott a csendőrséget. Lehet, hogy személyes bosszú is közrejátszott a ke­resztkérdés kivételes súlyosságában, mert a csendőrőrmester is szerelmes volt Coroiu kis­tisztviselő menyasszonyába. Coroiu bosszút lihegve elmenekült és felcsapott megtorló igazságnak. Ettől kezdve utasokat rabolt ki, autókat és kocsikat állított meg, éjszaka betört meg­ijedt szatócsokhoz és revolvert szegezve rá­juk, elvette a pénzüket. Közben végzett élete megrontójával, a csendőrőrmesterrel. Azt mondja, hogy embervér nem tapad a kezeihez, a csendőrt is önvédelemből küldte a másvilág­ra. Szabályos harc kezdődött közöttük, amely­ben ő győzött. Coroiu nem volt ízig-vérig rablóvezér, legalább­is tetteiből ítélve, kevés gangszter­­filmet láthatott és nem tanulmányozta kel­lően a modern bűnügyi irodalmat. Régi ro­mantikus hatások alatt állott, talán Rózsa Sándor, Sobri Jóska, vagy Rinaldo Rinaldini volt az eszményképe és titokban az erdők és mocsarak királyának képzelte magát, mint a ponyvaregények hősei. Mentségül szolgál, hogy huszonkét éves korában lépett a rabló pályára, úgyszólván minden „előzetes elmé­leti tanulás“ nélkül, a falusi hivatalból egye­nesen az erdőbe ment. Viszont megkönnyítet­te helyzetét, hogy Terente, Brandabura, Pan­­telimén és Bálán akkoriban tűntek le és az ország pillanatnyilag rablóvezérek nélkül ál­lott. Coroiut néhány sikeresebb rablás után a falusi fantázia megtette Terente és Balar utódjának. A sápadtarcu sovány fiatalember aki csendeséletü kistisztviselőnek indult, meg­szédült az egyszerre rázuhant hírnévtől. Rej­tekhelyén bizonyára boldogan olvasta a nagy lapok hasábos cikkeit és büszkén könyvelte el a sikert: az első oldalon hozták az újsá­gok a fényképét Ettől kezdve akarva, nem akarva, tovább kellett folytatnia a játékot. A közvélemény felfigyelt rá, az emberek teljesítményeket vártak tőle, várták, hogyan fog ki az ciró­gatására küldött csendőrökön, várták, mikor tűnik fel váratlanul titokzatos éjfélkor a ki­szemelt áldozatnál, várták m­­­ikor jelenik meg fényes nappal Botosam városában az uccán Mert a nép szeret szórakozni és szereti a­z ilyen kedves izgalmakat. Coroiu megszédült önmagától és szédületében gondoskodott, hogy az ártatlan nép megkapja a déli ebéd mellé a mindennapi Coroiu-szenzációt. Három évig rabolt. Érthetetlen, hogyan sikerült ilyen hosszú ideig egy népes, sűrűn lakott és nem is vadregényes sziklákkal meg LEGSZEBB, LEGFINOMABB és mégis a LEGOLCSÓBB, legújabb fazonú női kalap modellek DEIN PAULA női kalap szalonjában. Str. Bratianu 9. szerezhetők be, barlangokkal teletűzdelt területen bujkálnia a hatóság elől. .ya aas»« *%»­. Az utóbbi időben azután csalódások ér­ték, amelyek mélyen lesújtották. Coroiu bí­zott az emberekben és az emberek elárulták. Elárulta a szeretője, a soffőrje, az ügyvédje, az élelmiszerszállítója, a lakásadója, a rejte­­getője, elárulta mindenki. Naiv hiszékenysé­gében és diákos szentimentalizmusában segé­lyezett szegény parasztokat (gazdag parasz­toktól elvett pénzen) és ezek a segélyezett szegény parasztok árulták el először. Coroiu rossz pszichológus volt, nem ismerte az Em­bert és ez okozta bukását. Néhány hónap óta már nem virtusból és a rablóvezéri nimbusz fentartásáért harcolt, hanem az életéért. Üldözött vad lett az „erdő királyából“. A rejtett ösvények már nem nyújtottak biztonságot, mert a zöld lombok között csendőrszurony csalogott. Az élelmi­­szerforrások bedugultak, mert a falusi boltos szalonna és kenyérkészletére is csendőr vi­gyázott. A csendőrgyűrű egyre szűkebbre szorult. Coroiu revolvereivel, puskáival és kézi­­gránátaival együtt rádöbbent arra, hogy minden hírneve dacára sem több egyszerű­ kistisztviselőnél, akinek el kell bukni, mert a modern állami gépezet nem tűri tovább, hogy kerekei között egy parányi idegen haj­szálrugó kellemetlenkedjék. És Coroiu meg­adta magát. Nem is tehetett mást. Mindenki elárulta, magára maradt, mit tehet egy kis­tisztviselő egyedül a csendőrgyű­rűben. Ren­dezett még egy utolsó színpadi jelenetet, hogy a megadás mégse legyen olyan egyszerű, mint más közönséges rablónál. Egy Coroiu nem adhatja meg magát úgy, mint egy csirketol­vaj. Egy Coroiu elfogatásáról írni kell az újságoknak. Amikor a csendőrök végre megbllincsel­­ték, maguk csodálkoztak a legjobban. Egy huszonöt éves sovány, sápadt, ideges és fé­lénk fiút, egy kopott ruhájú kistisztviselőt vittek Botosamba. A legenda széjjelfoszlott. Tulajdonképpen nem is volt legenda. Csak hazug mese, amelynek szálait három évig szőtte a butaság Paciba püspök Aradon Megkezdődtek a missziós előadások. — A püspök részt vesz Lakatos Ottó ünnepségein Arad, április 6. Pacha Ágoston dr. me­gyéspüspök szombaton délután érkezett Aradra, hogy az itt tartandó népmisszió ve­zetésében részt vegyen és meg­jelenésével is hangsúlyt adjon a misszió fontosságának. A megyéspüspök délután érkezett püspöki rezi­­denciájából, Timisoráról, Will jung Mihály dr. titkár társaságában. A délutánt a minoriták szerzetesházában töltötték az egyházi vezető­­férfiak, majd fél hét órakor megkezdődött a népmisszió első prédikációja és szertartása, amelyet a püspök személyesen vezetett le. A népmisszió első napján a hivek hatal­mas tömege töltötte meg a fényesen kivilági­­tott templomot, amelybe Pacha Ágoston dr. megyéspüspök P. Lukács Mansfred és dr. Vitéz Berard szerzetesek élén vonult be. A püspük ünnepélyes keretek között adta át a missziós atyának az Igehirdetés hatalmának jelvényeit, az evangéliumos könyvet és a stó­lát, majd, a szószékre lépett és keresetlen hangú, magas szárnyalású beszédet intézett az egybegyűltekhez a missziók céljáról és azoknak lelki hatásáról. Páter Lukács Mansfred bevezető beszéde következett ezután. A szerzetes a múltba visszanyúlva ecsetelte a missziók hatalmas eredményeit a léleknek Istenhez vezető útján, majd litánia következett. Pacha Ágoston dr. ezúttal hosszabb ideig tartózkodik városunk­ban, holnap délelőtt 11 órakor részt vesz a Katolikus Kör díszgyűlésén, amelynek kere­tében Lakatos Ottó dr. plébánost hetvenedik születésnapja alkalmából ünneplik, majd át­megy a Katolikus Kulturh­ázba, ahol az összes egyesületek és a hivek tábora gyűl össze, hogy Lakatos Ottó dr. plébánost ezen emlé­kezetes napon köszöntsük. A püspök a vasár­nap esti népmissziós prédikáción ismét részt­vesz; hétfőn és kedden pedig az aradi iskolák katolikus növendékeinek látogatására indul, hogy főpásztori szózatával megerősítse a ki­csinyeket a hit kegyelmében. UJ ÜZIEXI K R A 2VS. J3 Ä harisnya-, kétszövött- és rövidáruk detailosztálya megnyílt. V­E­R­B­O­S-13 A Z Bnlevardin Regina Marín 15 szám0

Next