Erdélyi Magyarság, 1999 (10. évfolyam, 37-40. szám)
1999-01-01 / 37. szám
Merjünk magyarok lenni Az RMDSZ VI. kongresszusa előtt Martonyi János: Európa, nemzet, jogállam II. János Pál pápa Romániában Koszovó üzenete A délszláv válság Koszovóban kezdődött, napjainkra oda érkezett vissza, de közben független lett Szlovénia, Horvátország és legalábbis átmenetileg stabilizálódott a helyzet Boszniában. Szerbia délnyugati felén elterülő Koszovó a középkori szerb állam kialakulásának színhelye. Erre hivatkozva tartanak rá idényt. Azonban a török hódoltság idején a szerbek északra menekültek. Az albánok emiatt, a számbeli fölény - Európában itt a legnagyobb a népszaporulat -, a belső elvándorlás és az illír eredet okán vallják magukat a terület egyetlen jogos birtokosának. Az első világháborút lezáró békeszerződések létrehozták, mint a legheterogénabb államalakulatot a Szerb- Horvát-Szlovén Királyságot, amelyben a nagyszerb koncepció érvényesült a honitok, magyarok, bosnyákok, crnagoraiak, albánok ellenében. Az albánoknak még anyanyelvű iskoláik sem voltak. Sőt. Egy 1938-as dokumentum szerint/idézi: Rehák László: A kisebbségek Jugoszláviában. 165. p./ “A tiszta arnauta vidékeken nem kell megkövetelni, hogy a gyerekek iskolába járjanak, vagyis nem kell művelni őket, s ami különösen fontos, nem kell testnevelési tanfolyamokat tartani, és idő előtt harcosokká kiképezni az ifjúságot... mert csak árthatnak nekünk a jövőben.” Ha a dolgok nem is úgy történtek, ahogy a szakirodalomban olvasható, hogy ti. 1945 áprilisában a vajdasági és kosovo-metohijai küldöttek kérték felvételüket a szerb föderációba, az tény, hogy 1945. szeptember 3-án törvénybe iktatták az autonómiák létrejöttét, amelyet az 1946. január 31-iki alkotmány is szavatolt. E tényre különösen érdemes a román politikusok és a közvélemény figyelmét felhívni, mert egyáltalán nem arról van szó, hogy az autonómia itt újdonság lenne. Ennek mibenlétére érdemes felidézni a Kosovo-Metohija Autonóm Körzet Végrehajtó Tanácsa 1958. június 29-iki “Utasítását” az albán nyelv használatáról. A 70-80-as években Jugoszlávia belső nehézségeinek köszönheti, hogy a koszovói válság “begyűrűzött”. Az albán és a szerb lakosság aránya 1981-ben 90 a 10-hez. A hatalom teljes egészében a szerbek kezén. Az ez ellen tüntető albánok ellen bevetik a rendőrséget. Ezt követte a Szerb Tudományos Akadémia memoranduma Nagy- Szerbia megteremtésének szükségességéről. 1989 márciusában alkotmánymódosítással először Koszovót, majd néhány hónapra rá a Vajdaságot megfosztják állami funkcióitól, és a köztársasági szervek ellenőrzése alá kerülnek, a tatományi képviselőktől pedig megvonták a vétójogot. 1990 júliusában a koszovói képviselőház kinyilvánítja, hogy Koszovó autonóm föderációs egység. Szerbia erre szétkergeti a képviselőházat és az élet minden területén átveszi a vezetést. Tehát a még egy ideig megmaradt önálló albán intézményrendszert, a szerb hatalom eltörölte. Az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa, Max van der Stoelnek két évvel ezelőtt közbenjárt az albán egyetem ügyében. A közbenjárás sikertelensége radikalizálta az albánokat. Ettől kezdve nőtt meg a Felszabadító Hadsereg szerepe, és úgymond a békés nemzeti küzdelmet a fegyverek kezdeményezése váltotta fel. Még pontosabban: eddig csak az elvett autonómiát követelték, mostantól a függetlenséget. Románia a koszovói válság kitörésének következtében újból válaszút előtt áll: 1. vagy nem avatkozik be a háborúba, vagy ha igen minden erejével Szerbiát támogatja a hagyományos szerb-román barátság, az ortodoxia és az orosz orientáció alapján, 2. vagy egyetért a NATO minden akciójával és ahogyan Emil Constantinescu elnök mondotta április végén, ezzel kikövezi Románia a NATO-ba vezető útját. Rendkívül tanúságos kirándulás a tallózás a napi román sajtóban. Romániában a román pártok és a médiák majdnem kivétel nélkül összekapcsolják a koszovói rendezést az erdélyi kérdéssel. “Orbán Viktor csak rámutatott Jugoszlávia térképére, és már ki is jelölte az új háborús szinteret, a Vajdaságot" - írta Dumitru Tinu az Adevărul “Koszovó, Vajdaság, Hargita- Kovászna?” című vezércikkében. Nem véletlen az a hír, amelyik a marosvásárhelyi Recurs-ban jelent meg arról, hogy a városi csendőrségen megalakítják az intervenciós hadosztályt, keretei között olyan alegységekkel, amelyeket a helyi sajátosságoknak megfelelően, a “szeparatista akciók elleni fellépésre képeztek ki.” Idézi a lap Anghel Andreescu dandártábornok indokát, aki szerint erre azért volt szükség, mert egyes magyar politikusok az RMDSZ-ben szeparativizmusra szólítottak fel. Teodor Melescanu volt külügyminiszter szerint is mindazokat, akik az erdélyi autonómiát követelik, felbátorította Orbán Viktor azon kijelentése, mely szerint “a koszovóihoz hasonló elbánást sürgetett a Vajdaság számára is. ” A Román Nemzeti Egységpárt nyilatkozata felhívta a román kormány figyelmét, hogy “a most Jugoszláviával szemben alkalmazott politikai, katonai forgatókönyv hamarosan megismétlődhet Erdélyben." A Romániai Szerbek Szövetsége, a Vatra és egy sor diákszervezet kezdeményezte, hogy április 3-án Temesváron tartsanak szolidaritási naggyűlést. “Koszo(Folytatás a hátsó borítón) "MA KOSZOVÓ, HOLNAP A VAJDASÁG, HOLNAPUTÁN ERDÉLY