Erdélyi Napló, 2002. március-április (12. évfolyam, 9-17. szám)

2002-04-16 / 15. szám

4 a mi kis városunk Ed­diyi Napló Sínaián tanácskoztak a hét végén egyes NATO-tagországok és az Észak­atlanti Szerződés Szervezetébe igyekvő államok titkosszolgálatainak vezetői. Mint ismert, a katonai tömb az idén ősszel a prágai csúcstalálkozón dönt az új tagok felvételéről. A román-lu­xemburgi közös szervezésű tanácsko­záson jelen volt a házigazdák mellett Csehország, Hollandia, Kanada, Len­gyelország, Nagy-Britannia, Albánia, Bulgária, Észtország, Lettország, Lit­vánia, Svájc és Szlovénia, valamint a NATO képviselője. Áttekintették a tit­kosszolgálatok felépítési és működési rendszerét, az alkalmazott műszaki felszerelést, a szervezetek közötti együttműködést, illetve kapcsolatukat a tömegtájékoztatással. A Román Hírszerző Szolgálat aktív „kádereinek” 15 százaléka volt szekns - ismerte el az intézmény igazgatója, Radu Timofte. Ugyanez az arány a Külföldi Hírszerző Szolgálatnál 20 százalék, tudatta ugyancsak az igazga­tó. Gheorghe Fulga azt is elismerte, hogy sokan közülük döntési pozíció­ban vannak, de sietett hozzátenni, hogy sosem tettek olyasmit, ami poli­tikai rendőrségi tevékenységnek mi­nősülne. A téma az egyes NATO-tagál­­lamok és a szervezetbe igyekvő orszá­gok titkosszolgálati vezetőinek tanácsa Hétszámra Hétszámra Hétszámra Hétszámra H­étszámra Hétszámra Hétszámra Hétszámra Hétszámra Hétszámra Hétszámra Hétszámra Hétszámra hozásán került ismét napirendre. Az észak-atlanti szervezet főtitkárának egyik tanácsosa, Willem Matser nem tartja aggasztónak a hajdani politikai rendőrség tagjainak ilyen arányú je­lenlétét a romániai titkosszolgálatok­ban, és szerinte csak azokat kell majd eltávolítani, akik úgymond az ideológi­ai kérdésekkel foglalkoztak. Nem fej­tette ki, hogy ezen mit ért, ám hangsú­lyozta, hogy nem a brüsszeli központ hivatalos álláspontját tolmácsolja, ez csupán saját véleménye. Azt is meg­említette, hogy a NATO-nak nem fela­data „levizsgáztatni” azokat a titkos­ügynököket, akik netán majd hozzá­férnek a katonai tömb dokumentu­maihoz. A biztonsági vizsgálatot a tag­államok illetékes szerveinek kell el­végezniük - Bukarest tehát ne várjon arra, hogy Brüsszel megküldi a „nem kívánatos személyek” névsorát. Német segítséget vár a kormány a korrupció elleni küzdelemhez. A mi­niszterelnök a szövetségi köztársaság belügyminiszterével tárgyalt Bukarest­ben az európai integráció eme nélkü­lözhetetlen feltételéről. Adrian Năstase és Otto Schily megállapodott arról, hogy Berlin még egy évre meghosz­­szabbítja a német határrendészet egyik felügyelőjének romániai megbí­zatását. Az illető tavaly óta a román belügyminiszter személyes tanács­adója határrendészeti ügyekben. Öttől százmillió lejes kártérítésre kötelezhetők azok a sajtóorgánumok, amelyek megtagadják a válaszadás jo­gát az érintett személyektől. Többek között ezt mondja ki az a törvényter­vezet, amit a napokban fogadott el a törvényhozás alsóháza. A jogszabály­­tervezetet egy kormánypárti képviselő nyújtotta be, mégpedig Ioan Mircea Paşcu, aki „mellesleg” éppen védelmi miniszter. Az indítvány eredetileg kü­lönbséget tett volna a közemberek és az állami tisztségviselők között a vá­laszadási joggal való élés tekintetében, ám ezt a ház kulturális bizottsága el­vetette. A Román Sajtóklub így is „ag­gódik", és a sajtóperek megszaporo­dásától tart. Egy éven belül már a második ügyész esett öngyilkosság áldozatául a fővárosban. A Legfelsőbb Bíróság mel­lett működő ügyészség munkatársa, a tehetséges, ambiciózus, nagy hordere­jű ügyekben vizsgálódó alig 29 éves Cristian Panait úgymond kiesett ne­gyedik emeleti lakásának ablakán. Megfigyelők egyértelműsítik: a média­­támogatással folytatott állandó, súlyos politikai nyomásgyakorlásnak kitett román igazságszolgáltatás újabb gyá­szos fejezete az eset, a szálak az állami szintű korrupció hatalmi berkeibe ve­zetnek. Máté Zsófia MAROSVÁSÁRHELY MEGINT HANGOS Kavarják rendesen Az elmúlt hét elején igencsak fe­szültté vált a közhangulat Marosvá­sárhelyen. Egyesek már-már a ki­lencvenes esztendők elején átélt történések - lásd a márciusi ma­gyarellenes pogromot előkészítő szekus manővereket - megismétlő­désétől tartottak. Tagadhatatlan: azok a sötét erők, amelyek a tizenkét év előtti eseményeket többé-kevésbé a hát­térből irányították, ma is jelen van­nak a helyi politikában és jelentős befolyással bírnak az eseményekre. Nem véletlen, hogy a vásárhelyi ta­nács RMDSZ-frakciójának mind a mai napig nem sikerült maradékta­lanul érvényt szereznie a kisebbségi anyanyelvhasználatra vonatkozó, immár törvény által is garantált jo­goknak. Tetszik vagy nem tetszik egyeseknek, ki kell mondanunk: Dorin Florea polgármester lassan két esztendeje folyamatosan csúfot űz az önkormányzati testület RMDSZ-es tagjaiból, s ezáltal a vá­ros magyar lakosságából. S hogy ezt megteheti, azért - legalábbis ed­digi bűnös engedékenységét tekint­ve - a szóban forgó testületet terheli a leginkább a felelősség. Azáltal, hogy a táblaügyben az RMDSZ okirat-hamisítással vádolta a pol­gármestert, a szemben álló felek el­jutottak addig a Választóvonalig, ahonnan presztízsveszteség nélkül most már nincs visszatérés. Mert ha az állítás igaz, akkor Florea cse­lekedete nem maradhat jogi követ­kezmények nélkül, ha pedig nem, akkor a vád megfogalmazóit, magát a magyar pártot fenyegetheti a tel­jes hitelvesztés veszélye. S ha már az imént hitelvesztés­ről szóltunk, akkor nem hagyhat­juk szó nélkül a prefektúra éléről minap menesztett Ioan Togán elnök megyei főjegyzővé történt kinevezé­sét. Amiről Virág György megyei ta­nácselnök tudta nélkül, szándékos megkerülésével döntöttek, felrúgva ezáltal a közigazgatási törvény vo­natkozó előírásait. Ennek ellenére úgy tűnik, az RMDSZ hajlandónak mutatkozna alkuba bocsátani az ügyet, s némi engedményekért cse­rében elfogadni a nyilvánvalóan tör­vénytelen kinevezést. Erre Virág azon kijelentéséből következtethe­tünk, miszerint „új helyzet alakult ki az SZDP és az RMDSZ közötti alkuban". Íme egy újabb helyzet, amiből a magyar párt - de maga a kormánypárt is - csak akkor vág­hatná ki magát, ha netán visszavon­nák Togánel kinevezését. Amire a dolgok jelenlegi állása szerint alig­ha számíthatunk. És végül vegyük szemügyre a Bolyai-gimnázium visszamagyaro­­sítására vonatkozó szándék körül kavart botrányt is. A Szociálde­mokrata Párt és az RMDSZ közötti együttműködési protokollumot, amelyben tételesen is szerepel a tanintézet ügye, négy hónappal ez­előtt írták alá a felek. De addig, amíg kézzelfogható közelségbe nem került annak megvalósítása, senkit nem zavart, illetve nyíltan senki nem foglalt állást ellene. Mint aho­gyan a Petru Maior Egyetemen eset­­leg beindítandó magyar csoportok­ra vonatkozó elképzelések ellen sem. Igaz, ez utóbbi esetben az el­lenzéknek aligha lehet okuk az ag­godalomra, hisz az autonómia elvé­re hivatkozva az egyetemi szenátus bármikor megakadályozhatja­­ ed­digi hozzáállásuk ismeretében biz­tosan meg is fogja tenni­­ a pro­­tokollumban foglaltak teljesítését. A Bolyai-gimnázium esetében azon­ban más a helyzet, hisz a kormány­párt az RMDSZ-szel megkötött együttműködési egyezmény aláírá­sával látszólag elkötelezte magát a számára - már csak a helyi sovér­­nacionalisták részéről menetrend­szerűen bekövetkezett ellenállás miatt is - kényelmetlen ügyben. Ezért van az, hogy a napok óta tar­tó nyilatkozatháborúban az illeté­kesek (és kevésbé illetékesek) egy­másra hárítják a döntés, a kivitele­zés terhét és felelősségét. Közben pedig attól sem riadnak vissza, hogy - amiként tették a boldogtalan emlékezetű 1990-es esztendőben is - a szülők és tanárok által befolyá­solt román tanulókat használják fel eszközként céljaik eléréséhez. A Bolyai című, fordulatokban gazdag folytatásosnak még számtalan epi­zódja van hátra, de az már most ki­jelenthető: teljesen kizárt, hogy mindkét érintett fél számára heppi­­enddel fog végződni. Ami azt je­lenti, hogy vagy csak az egyik fél, vagy egyik sem ússza meg presz­tízsveszteség nélkül. A feleken az SZDP és az RMDSZ értendő, hisz ezúttal is in­kább róluk, mint a tanulókról szól a történet. Sajnos, Szentgyörgyi László Vekov Károly őrségváltást sürget az RMDSZ-ben - Képviselő úr, egyik legutóbbi nyilatkozatának nem nagyon örvend­tek az RMDSZ csúcsvezetésének háza táján. Meg szeretné ugyanis refor­málni a szövetséget. Ön szerint miért lenne erre szükség? - Lehet, hogy az idő múlása az oka, de az RMDSZ mostani működése - fogalmazzunk úgy - felveti átalakításának a szükségességét. A szövet­ségben létező és azt gyakorlatilag alkotó különböző irányzatok ugyanis nem kapnak szót, az elképzelések nem jutnak el az ütköztetésig. Egy eléggé egyoldalú és egyirányú politikai kurzusnak és felvezetésének va­gyunk tanúi. Csupán egy szűkebb csoport az, amely érvényesítheti a vé­leményét az RMDSZ jelenlegi vezetésében. Szerintem jobb lenne, ha visszatérnénk a kezdeti hagyományokhoz, amikor a többszínűség pró­bált és tudott is valamelyest érvényesülni. Ennek alapja nyilvánvalóan egy konszenzus lenne, ami a romániai magyar nemzeti közösség érdekeit illeti. Ezt mindannyian belátva, le tudnánk ülni megtárgyalni közös dol­gainkat. Többek között azt is, hogy miként lehetne az RMDSZ valóban demokratikus, és hogyan érvényesülhetne a keretén belül minden egyes irányzat, függetlenül a besorolásától. - Milyen konkrétumokra gondolt? - Valamennyi irányzatnak és mindegyik politikai csoportosulásnak a feladata lenne ez a megújulás. Ezt illetően is közös nevezőre kell jut­nunk. A szövetség legfőbb döntéshozó intézménye - legalábbis papíron - a Szövetségi Képviselők Tanácsa. E testület megreformálásának szüksé­gességéről sok beszéd folyt eddig is. Itt kell(ene) alapvető kérdéseinket, követeléseinket, igényeinket letárgyalnunk, majd ezeket, felelősségünk teljes tudatában, át kell nyújtanunk a román partnereinknek. - Azt is javasolta, hogy a szövetség tisztségviselői csak két mandátum erejéig foglalják el helyüket.. - A politikai gyakorlat bebizonyította, hogy nem jó az, ha valaki nagyon megszokja a vezéri pozíciót. Ugyanakkor szerintem kétmandátumnyi idő elégséges ahhoz, hogy egy vezető megmutassa, mire képes, milyen eredményeket tud elérni. Jó, ha az évek tel­tével új emberek váltják föl a régieket. Ezt nem valaki ellen mondom, ez egy egészsé­ges elv, amelyet a világon nagyon sok helyen alkalmaznak. És ez a dolgok biológiai rend­je is. Valószínű, hogy az RMDSZ vezetőségé­ben, de a szövetség parlamenti frakcióiban is lesz, aki találva érzi majd magát, de ez ugyanúgy rám is érvényes. Sőt szerintem lesz majd, aki igyekezni fog csak egyetlen mandátumra korlátozni a parlamenti pálya­futásomat... Ennek ellenére a javaslatban nem látok semmi kivetnivalót, egy termé­szetes folyamat mellett érvelek. A választóink is kérik azt, hogy vizsgál­juk megválasztott és kinevezett elöljáróink kopásának mértékét, gondol­juk végig a dolgot, és adjuk meg a tisztességben történő visszavonulás le­hetőségét mindenki számára. Jómagam a szövetség tisztségviselőinek nyolc év utáni lecserélését mint elvet szorgalmazom, de vonatkozhatna ez a parlamenti képviselőkre, szenátorokra is. Senkit se kelljen a bár­sonyfotelből kivinni a szanatóriumba vagy a temetőbe. Ez politikai üze­netnek sem jó - nincsenek tartalékaink? kérdezhetnék -, és a választó­­polgár sem akarja. r­ova intelek,Anglia! Hízik a mája az átlagos MSZP-választónak: Tony Blair brit miniszter­­elnök meghívta Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltet, hogy látogasson Londonba rögvest a második forduló után. Mivel a politikában minden érdekekhez kapcsolódik, könnyű átlátni a szitán. Az angolok most annak drukkolnak - és annak segítik a választási kampányát! -, akiről azt re­mélhetik, hogy könnyebb vitapartner lesz az integrációs egyeztetések ide­jén. Meg aztán a világ bankárjainak egyesülése is könnyebben megvaló­sulna, ha Magyarországon rögzülne az első választási forduló eredménye. Bizonyára más nyugati államok politikusai is éltetnek hasonló remé­nyeket, de azok kinyilatkozását nem kapkodják el. Őszintén csodálko­zunk az angolokon. Nem volt elég, hogy ráfáztak Ceauşescu kényezteté­sére? A legnyitottabbnak nevezett Románia piacáról ők aratták a legsová­nyabb termést, de a királyi hintót, amelybe a Kárpátok géniuszát beültet­ték, alaposan fertőtleníteniük kellett. N.Á. Medgyessy Péter táncba vitte Orbán Viktor gondolkodóba esett és magához ölelte a balliberális média annak láttán, hogy a polgárosodás agymosási manővereinek alávetett milyen gyerekcipőben jár választókat Magyarországon

Next