Erdélyi Szemle, 1934. január-október (19. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
ERDÉLYI SZEMLE 4 Új erdélyi könyvkiadó Szatmáron, Singer Nándor kereskedő új magyar könyvkiadást indított útnak. Örülnünk kell mindennek, ami produktív munkára nyújt lehetőséget. Örülünk tehát Singer Nándor kezdeményezésének s felfrissült szándékának is. Ma, amikor Erdélyben a könyvkiadók úgyszólván mindannyian kedvüket veszítették, jól esik látnunk a feltörekvő új akaratot s hisszük, hogy annak jövője lesz. Mert — minden lehorgasztott kiadói fej dacára — állítjuk, hogy Erdélyben lehet könyvet kiadni, példa is van rá, csak épen meg kell fogni a dolgot valóban. Ha a szatmári új kiadó komolyan veszi az erdélyi könyv hivatását , biztosan boldogul. Singer Nándor két könyvvel indult meghódítani az erdélyi közönséget. Az egyik Kövess István: „A vörös fogaskerék“ című oroszországi riport-könyve, a másik Baradlay László regénye. A vörös fogaskerékben Kövess István a mai oroszországi életet akarja megmutatni nekünk. A téma elsőrangú, a legjobb, mert mindenkit érdekel és senki sem tudja, hogy vájjon milyen az élet odakünn a szovjetbirodalomban. 500 nap történetéből igyekszik erre a kérdésre rávilágítani a szerző, aki úgyszólván, kikapcsolva a politikumot, a gazdasági, illetve gyári élet vérkeringésén keresztül enged némi bepillantást a nagy kolosszusba. Ez a képe mindenesetre elég különös, elég furcsa, de csak részletkép lévén, természetesen tovább is megmarad a probléma: milyen lehet a nagy orosz csillagzat teljes képe ? Kövess elég objektíven, tárgyilagosan beszél az orosz állapotokról s így könyvének értéket kell tulajdonítani. Lapjain kolozsvári ismerőssel is találkoztunk, Kún Sándorral, akiről szintén hű képet kaptunk, ráismerünk Kún Sándor jellegzetességeire. Baradlay László regényének címe: „A változott viszonyok miatt.“ A változott viszonyok miatt... hát miről is szólhat ez a könyv ? Hát persze, hogy a mai változott viszonyokról. És persze ebben a sajátos, felfordult állapotban is a legsúlyosabb kérdésről, a fiatalok sorsáról. Egy pillanatra sem mondom, hogy Baradlay valami naivul szent optimizmussal nyúl hozzá ehhez a kérdéshez, egyáltalán nem, sőt kegyetlen véres realizmussal tárja fel mindazt, amit látott, mindazt, amit naponta hallunk, mindazt, amiről az ő 30 éves, fiatal szíve és agya gondolkozik. Nyers realizmusáról, bátor szókimondásáról lehet bárkinek különvéleménye, de hogy igaz, amit ír, hogy ilyen nyers és vad és erotikus ez a mi korunk, hogy úgy buknak el a fiúk és lányok a mai hajszás életküzdelemben, ahogy ő is írja, az biztosan, százszorosan igaz. Könyve a fiatal író portréjához is éles színeket ad, de hogy hogyan fog annak karaktere kialakulni, csak sejteti azzal, hogy még bizonyára sokszor fogunk találkozni vele irodalmi életünkben. Mindkét könyv gondos kiadásban, jól megrajzolt, modern címlappal jelent meg. Előbbi 40, utóbbi 60 lej. (n. 6)^1Q Reméljünk jót ezután is írta: DR. BARTHA IGNÁC Még mielőtt a sinaiai állomás perionján eldördült volna a gyilkos revolver, még a választások előtt cikket írtam az Erdélyi Szemlének, amelynek tárgya az volt, hogy mit is várhatunk mi a liberális uralomtól, mely a szabadelvűség és a szabadon gondolkodás híve? A cikk, sajnálatos helyszűke miatt lemaradt és így nem igazolhatom be az abban kifejtett előérzetemet, mely vésztjóslóan előrevetette árnyékát már abban a pillanatban, amikor a kormány kereke mellé liberálisok kerültek. Duca halála után Duca, a volt kormányfő már nemzeti halott. A mi jó várakozásaink az ő személyéhez voltak fűzve, tőle vártunk minden jót, az ő fenkölt és nemes gondolkozásától. Itt maradt a párt egy új kormányfővel és egy új pártvezérrel. Amióta a gyilkos elsütötte revolverét, kivéve az önkénytelenül és természetszerűleg bekövetkezett halálos csendet, mely elképesztette az egész országot, a fej nélkül maradt kormány kapkodó intézkedéseivel álltunk szemben, melyek gúzsba kötötték a sajtót, a gyülekezési és egyesülési szabadságot egyaránt. Új vezér, új élet Ma már fiatal, erőskezű miniszterelnöke van az országnak. Azt mondják róla, hogy Dúcának méltó utóda. Tőle elsősorban rendet, belső rendet kérünk. De nem úgy képzeljük el azt, hogy az egész ország lakat alatt éljen, hanem csak azt büntessék meg példásan, aki arra rászolgál. A demokrata elvek hangoztatásának segítségével, ezelőtt öt évvel uralomra került nemzeti parasztpárt kettészakadva ellenzékbe vonult és bizony maga után nem sok jót hagyott. Ez alatt az uralom alatt tombolta ki magát valósággal a gazdasági válság. Eltűnt a jólét, megszűnt a jókedv és mosoly és helyükbe a nyomorúság, az aggodalom és némaság lépett. Helyükre a nemzeti-liberálisok kerültek. Maguk az öt év előtt elmúlt emlékek sem valami kellemes utóhangot hagytak maguk után, hiszen olyan képek rajzanak szemeink előtt, ahol gyakran találkozunk a hatalom visszaéléseivel és ott látjuk a szuronyerdőt, melyen „pihent“ akkor is az ország nyugodt rendje. Most ismét ez a valóság áll előttünk. Bármennyire is érezzük, hogy a vasgárda feloszlatása folytán eldördült revolver intelem volt arra, hogy fokozatosabban kell vigyázni az ország belső rendjére, és annyira fontolóra kell venni mindazon óvóintézkedéseket, melyeket életbe léptetünk, mert ezekkel nem büntetni, hanem védelmezni akarunk. A biztató remény mindemellett eloszlatja a múltnak immár ködbe omlott emlékeit és erős a bizalom, hogy a ma gúzs kötése egy pár napon belül feloldódik és akkor a jelen minden jót a liberális uralomtól vár. Mit várjunk? Ismételjük el, hogy mit is várunk mi a liberális kormánytól, mely nehéz órákban kormányozza ugyan az országot, de hisszük, hogy bölcsesége kivezeti egy jobb jövőbe, ahol az egyéni szabadságok újból csak az alkotmány korlátaival lesznek elhatárolva és nem lesz már szükség semmiféle különös rendelkezésre. Mi elsősorban a nyomornak jólétté változását várjuk az új kormánytól. Gazdasági újjászületést A gazdasági válság megszűntével egy új élet hajnalát reméljük, melyben hitelező és adós békésen megegyezik egy okos, talpraesett intézkedés folytán. Kérjük a kereskedelem és ipar teljes szabadságát, minden megkötöttség nélkül és követeljük a közterhek azonnali leszállítását általános rendelkezésekkel. Elvárjuk az állami adósságok kifizetésének elrendelését. Becsületet és tisztességet honosítsanak meg a közéletben, ezzel kapcsolatban pedig engedjenek szabadkezet a véleménynyilvánításnak és kritikának, érvényesüljön a szabadsajtó ! Egyenlőséget, anyanyelvünk védelmét Mi, kisebbségek mit is várjunk a liberálisoktól? Tizenöt év alatt ők kormányoztak javarészt minket. Nem sok jóval biztat a múlt. Nem ábrádozunk a gyulafehérvári határozatok valóraváltásáról, hiszen ezektől maga Maniu is eltért. Nyelvünk, nemzeti szokásaink, iskoláink, templomaink védelmét és pártolását kérjük csak. Egyenlőséget teremtsenek állampolgár és állampolgár között. Ne legyenek első- és másodrendű polgárok. Szűnjön meg az Anghelescu-féle iskolai üldöztetés és tartsák tiszteletben az anyanyelvet. Nem tudjuk, hogy milyen elv vezérli az új kormányt a kisebbségekkel szemben. Maga az a tény, hogy a kisebbségi minisztériumot felállította és oda egy objektív embert állított, biztató reményre jogosít. Duca szellemi követését különben, a választások előtti ténykedésekből, még ítélni nem lehet és a kormány céljait kiismerni nehéz. Hinni reméljük, hogy az új kormány a Duca nemes elgondolása szerint fog haladni. Mi azt várjuk, hogy ez a kormány feleljen meg elnevezésének, legyen bőkezű a szegény munkanélküliekkel is, rendezze el intézményesen ezt a kérdést. Legyen szabadon gondolkodó, szabadelvű minden cselekedetében és igazolja be azt, hogy nem demagógiával, hanem becsületes elgondolással, akarattal és cselekedetekkel lehet rendet teremteni úgy a közigazgatásban, társadalomban, valamint a gazdasági életben és államháztartásban. 1934. 1. szám