Erdélyi Szemle, 1934. január-október (19. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

ERDÉLYI SZEMLE 4 Új erdélyi könyvkiadó Szatmáron, Singer Nándor kereskedő új magyar könyvkiadást indított útnak. Örülnünk kell mindennek, ami pro­duktív munkára nyújt lehetőséget. Örü­lünk tehát Singer Nándor kezdeménye­zésének s felfrissült szándékának is. Ma, amikor Erdélyben a könyvkiadók úgyszólván­ mindannyian kedvüket veszí­tették, jól esik látnunk a feltörekvő új akaratot s hisszük, hogy annak jö­vője lesz. Mert — minden lehorgasz­­tott kiadói fej dacára — állítjuk, hogy Erdélyben lehet könyvet kiadni, példa is van rá, csak épen meg kell fogni a dolgot valóban. Ha a szatmári új kiadó komolyan veszi az erdélyi könyv hiva­tását , biztosan boldogul. Singer Nándor két könyvvel indult meghódítani az erdélyi közönséget. Az egyik Kövess István: „A vörös fogas­kerék“ című oroszországi riport-könyve, a másik Baradlay László regénye. A vörös fogaskerékben Kövess István a mai oroszországi életet akarja meg­mutatni nekünk. A téma elsőrangú, a legjobb, mert mindenkit érdekel és senki sem tudja, hogy vájjon milyen az élet odakünn a szovjetbirodalomban. 500 nap történetéből igyekszik erre a kérdésre rávilágítani a szerző, aki úgy­szólván, kikapcsolva a politikumot, a gazdasági, illetve gyári­ élet vérkeringé­sén keresztül enged némi bepillantást a nagy kolosszusba. Ez a képe min­denesetre elég különös, elég furcsa, de csak részlet­kép lévén, természetesen tovább is megmarad a probléma: mi­lyen lehet a nagy orosz csillagzat teljes képe ? Kövess elég objektíven, tárgyi­lagosan beszél az orosz állapotokról s így könyvének értéket kell tulajdonítani. Lapjain kolozsvári ismerőssel is talál­koztunk, Kún Sándorral, akiről szintén hű képet kaptunk, ráismerünk Kún Sándor jellegzetességeire. Baradlay László regényének címe: „A változott viszonyok miatt.“ A vál­tozott viszonyok miatt... hát miről is szólhat ez a könyv ? Hát persze, hogy a mai változott viszonyokról. És persze ebben a sajátos, felfordult állapotban is a legsúlyosabb kérdésről, a fiatalok sor­sáról. Egy pillanatra sem mondom, hogy Baradlay valami naivul szent op­timizmussal nyúl hozzá ehhez a kér­déshez, egyáltalán nem, sőt kegyetlen véres realizmussal tárja fel mindazt, amit látott, mindazt, amit naponta hallunk, mindazt, amiről az ő 30 éves, fiatal szíve és agya gondolkozik. Nyers realizmusáról, bátor szókimondásáról lehet bárkinek különvéleménye, de hogy igaz, amit ír, hogy ilyen nyers és vad és erotikus ez a mi korunk, hogy úgy buknak el a fiúk és lányok a mai hajszás életküzdelemben, ahogy ő is írja, az biztosan, százszorosan igaz. Könyve a fiatal író portréjához is éles színeket ad, de hogy hogyan fog annak karak­tere kialakulni, csak sejteti azzal, hogy még bizonyára sokszor fogunk talál­kozni vele irodalmi életünkben. Mindkét könyv gondos kiadásban, jól megrajzolt, modern címlappal jelent meg. Előbbi 40, utóbbi 60 lej. (n.­ 6)^1Q Reméljünk jót ezután is írta: DR. BARTHA IGNÁC Még mielőtt a sinaiai állomás per­ionján eldördült volna a gyilkos revol­ver, még a választások előtt cikket írtam az Erdélyi Szemlének, amelynek tárgya az volt, hogy mit is várhatunk mi a liberális uralomtól, mely a szabadelvűség és a szabadon gondolkodás híve? A cikk, sajnálatos helyszűke miatt lema­radt és így nem igazolhatom be az ab­ban kifejtett előérzetemet, mely vészt­­jóslóan előrevetette árnyékát már abban a pillanatban, amikor a kormány ke­reke mellé liberálisok kerültek. Duca halála után Duca, a volt kormányfő már nemzeti halott. A mi jó várakozásaink az ő sze­mélyéhez voltak fűzve, tőle vártunk minden jót, az ő fenkölt és nemes gondolkozásától. Itt maradt a párt egy új kormány­fővel és egy új pártvezérrel. Amióta a gyilkos elsütötte revolverét, kivéve az önkénytelenül és természet­szerűleg bekövetkezett halálos csendet, mely elképesztette az egész országot, a fej nélkül maradt kormány kapkodó intézkedéseivel álltunk szemben, melyek gúzsba kötötték a sajtót, a gyülekezési és egyesülési szabadságot egyaránt. Új vezér, új élet Ma már fiatal, erőskezű miniszter­­elnöke van az országnak. Azt mondják róla, hogy Dúcának méltó utóda. Tőle elsősorban rendet, belső rendet kérünk. De nem úgy képzeljük el azt, hogy az egész ország lakat alatt éljen, hanem csak azt büntessék meg példásan, aki arra rászolgál. A demokrata elvek hangoztatásának segítségével, ezelőtt öt évvel uralomra került nemzeti­ parasztpárt kettészakadva ellenzékbe vonult és bizony maga után nem sok jót hagyott. Ez alatt az ura­lom alatt tombolta ki magát valósággal a gazdasági válság. Eltűnt a jólét, megszűnt a jókedv és mosoly és he­lyükbe a nyomorúság, az aggodalom és némaság lépett. Helyükre a nemzeti-liberálisok kerül­tek. Maguk az öt év előtt elmúlt emlékek sem valami kellemes utóhangot hagy­tak maguk után, hiszen olyan képek rajzanak szemeink előtt, ahol gyakran találkozunk a hatalom visszaéléseivel és ott látjuk a szurony­erdőt, melyen „pihent“ akkor is az ország­­ nyugodt rendje. Most ismét ez a valóság áll előt­tünk. Bármennyire is érezzük, hogy a vasgárda feloszlatása folytán eldördült revolver intelem volt arra, hogy fokoza­tosabban kell vigyázni az ország belső rendjére, és annyira fontolóra kell venni mindazon óvóintézkedéseket, melyeket életbe léptetünk, mert ezekkel nem bün­tetni, hanem védelmezni akarunk. A biztató remény mindemellett el­oszlatja a múltnak immár ködbe omlott emlékeit és erős a bizalom, hogy a ma gúzs­ kötése egy pár napon belül fel­oldódik és akkor a jelen minden jót a liberális uralomtól vár. Mit várjunk? Ismételjük el, hogy mit is várunk mi a liberális kormánytól, mely nehéz órákban kormányozza ugyan az orszá­got, de hisszük, hogy bölcsesége ki­vezeti egy jobb jövőbe, ahol az egyéni szabadságok újból csak az alkotmány korlátaival lesznek elhatárolva és nem lesz már szükség semmiféle különös rendelkezésre. Mi elsősorban a nyomornak jólétté változását várjuk az új kormánytól. Gazdasági újjászületést A gazdasági válság megszűntével egy új élet hajnalát reméljük, melyben hi­telező és adós békésen megegyezik egy okos, talpraesett intézkedés folytán. Kérjük a kereskedelem és ipar teljes szabadságát, minden megkötöttség nél­kül és követeljük a közterhek azonnali leszállítását általános rendelkezésekkel. Elvárjuk az állami adósságok kifizeté­sének elrendelését. Becsületet és tisztességet honosítsanak meg a közéletben, ezzel kapcsolatban pedig engedjenek szabadkezet a véle­ménynyilvánításnak és kritikának, ér­vényesüljön a szabadsajtó ! Egyenlőséget, anyanyelvünk védelmét Mi, kisebbségek mit is várjunk a li­berálisoktól? Tizenöt év alatt ők kor­mányoztak javarészt minket. Nem sok jóval biztat a múlt. Nem ábrádozunk a gyulafehérvári ha­tározatok valóraváltásáról, hiszen ezek­től maga Maniu is eltért. Nyelvünk, nemzeti szokásaink, iskoláink, templo­maink védelmét és pártolását kérjük csak. Egyenlőséget teremtsenek állam­polgár és állampolgár között. Ne le­gyenek első- és másodrendű polgárok. Szűnjön meg az Anghelescu-féle isko­lai üldöztetés és tartsák tiszteletben az anyanyelvet. Nem tudjuk, hogy milyen elv vezérli az új kormányt a kisebbségekkel szem­ben. Maga az a tény, hogy a kisebb­ségi minisztériumot felállította és oda egy objektív embert állított, biztató re­ményre jogosít. Duca szellemi követését különben, a választások előtti tény­kedésekből, még ítélni nem lehet és a kormány céljait kiismerni nehéz. Hinni reméljük, hogy az új kormány a Duca nemes elgondolása szerint fog haladni. Mi azt várjuk, hogy ez a kormány feleljen meg elnevezésének, legyen bő­kezű a szegény munkanélküliekkel is, rendezze el intézményesen ezt a kér­dést. Legyen szabadon gondolkodó, szabadelvű minden cselekedetében és igazolja be azt, hogy nem demagógiá­val, hanem becsületes elgondolással, akarattal és cselekedetekkel lehet ren­det teremteni úgy a közigazgatásban, társadalomban, valamint a gazdasági életben és államháztartásban. 1934. 1. szám

Next