Ergonómia, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám
BODÓ JÁNOS Egy gyártósori termelési rendszer ergonómiai vizsgálata Hazánkban az elmúlt években jelentősen megváltoztak a termelés műszaki-technikai feltételei. Megjelentek a gyártósori termelési rendszerek (továbbiakban: GYTR), több helyen üzembe állították az első transzfersorokat. Az új termelési körülmények ergonómiai szempontú elemzésének aktualitását elsősorban az a körülmény indokolja, hogy a modern termelőberendezéseken végzett munka a jövőben egyre jelentősebb részét alkotja majd a vállalatok tevékenységének. A munkaerő hatékonyabb felhasználása, a jelenleginél gazdaságosabb termelés megvalósítása, termékeink versenyképességének fokozása természetszerűleg meg is követeli a magas műszaki-technikai színvonalon álló termelőegységek üzembe állítását. I. VIZSGÁLATI CÉL, VIZSGÁLATI MÓDSZER A modern technológiák nemcsak műszakilag jelentenek újat, hanem a munkát végző ember iránt is újszerű követelményeket támasztanak. Ebből — az ergonómiai szempontból indokolt — feltételezésből kiindulva végeztük el egy gépipari vállalatnál működő GYTK vizsgálatát.12 Jelen tanulmányunkban nem térhetünk ki mindazon elemzőmunkánk ismertetésére, amelyeket a GYTR sajátosságainak, természetének általánosabb szintű megragadása érdekében megkezdtünk. Pl. a GYTR-ben bekövetkezett balesetek széles körű vizsgálata, egy új munkaerő-gazdálkodási rendszer kidolgozása; a szakképzettségi szint iránti igénynek a jelenleginél objektívebb és pontosabb meg. A transzfersor olyan automatikus vezérlésű termelőegység, amelyben az egyes megmunkálóberendezések (ún. állomások) egymással kényszerkapcsolatban vannak, és a technológiai folyamat egy meghatározott részét a termelőegység teljesen automatikusan, köztes emberi beavatkozás nélkül végzi el. Egy transzfersor ergonómiai elemzését mutatja be az Egy termelőegység ergonómiai elemzésének tapasztalatai című esettanulmány, amely dr. Antalovics Miklós, dr. Kaucsek György és Nemeskéri Gyula munkája. Készült a Kohó- és Gépipari Minisztérium terv- és közgazdasági főosztálya megbízásából. Budapest, 1977. Kiadó KG ISZSZI. 2 A vállalatnak abban a gyáregységében, ahol az elemzés tárgyát képező GYTR üzemel, még több, hasonló rendszerű termelőegység található. A vizsgált gyártósoron nyers kovácsdarabokat munkálnak meg. A 25 megmunkálási fázis túlnyomó része gépi forgácsolás. A gyártósorról lekerülő terméket Diesel-motorokba építik be. Nagy értékű, a motor üzembiztonsága szempontjából meghatározó jelentőségű alkatrész. Szerkezeti anyaga nagy szilárdságú alumínium-szilícium ötvözet. Az üzemelés során jelentős mechanikai igénybevételnek van kitéve. A megmunkálás pontossága iránti követelmény több méretnél is ezred-milliméteres nagyságrendű tűréshatárokat jelent. Az itt közreadott tanulmány alapját képező vizsgálatokban Búzás Béla és Miklós János vett részt. határozását szolgáló módszer kidolgozása, a GYTR-ekben dolgozó munkások betanításának kérdései stb. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretnénk, hogy az itt közreadott anyagban szükség szerint felhasználtuk azokat az információkat, ismereteket is, amelyeket a szélesebb körű — a GYTR-eket üzemeltető gyáregységre vonatkozó — ergonómiai vizsgálat megtervezése, megszervezése kapcsán szereztünk. Vizsgálati céljainkat a következőkben határoztuk meg: 1. Elemezni kell, hogy az adott műszaki-technikai feltételekhez viszonyítva optimális-e az ember-gépkörnyezet kapcsolatrendszer. 2. Fel kell tárni azokat (az esetleges) hiányosságokat, amelyek az ergonómiai elemzés módszerével felismerhetők, és javaslatokat kell kidolgozni megszüntetésükre. 3. Meg kell vizsgálni, hogy a meglevő termelőeszközökkel és az adott létszámmal növelhető-e a termelőegység teljesítménye az ott dolgozó emberek testi és lelki egészségének megóvása mellett. Vizsgálati céljaink konkrét formában tartalmazzák azt, amit az ergonómiai munka általános feladataként a következő meghatározás tükröz: „Az ergonómiai elemzés akkor teljesíti feladatát, ha az eredmények feldolgozása során fény derül mindazokra a hibákra és fogyatékosságokra, amelyek a rendszer elemeinek hatékony együttműködését gátolják, illetve a rendszer teljesítőképességét és megbízhatóságát csökkentik.” E feladatmeghatározással teljes mértékben egyetértve kisebb korrekciót tartunk szükségesnek végrehajtani abból a szempontból, mely szerint: „.. .az ergonómia ... feladata csak a problémák feltárására és a döntések előkészítésére szorítkozik.”4 Amennyiben a „döntések előkészítése” konkrét és kivitelezhető javaslatok fogalmát takarja, akkor csak pontosítani szükséges a meghatározást. Ha azonban csak a probléma felvetését, vázlatos körülírását jelenti, akkor nem érthetünk egyet ezzel a feladatmegjelöléssel. Éppen az ergonómiai elemzés adhat ugyanis egy olyan pluszt az illetékes üzemi, vállalati vezetők, szakemberek számára, melynek során világosabban, egyértelműbben lehet meghatározni olyan problémákat — végrehajtandó feladatokat —, amelyeket nem egy esetben maguk a vezetők is látnak. Érzik és tudják, hogy változtatni kellene bizonyos dolgokon a hatékonyabb munkavégzés érdekében, csak a megoldást nem találják. Következésképp: az ergonómiai vizsgálatnak kell az adott ergonómiai probléma megoldására konkrét javaslatot adni. Ha ugyanis az ergonómiai vizsgálatok során kidolgozott konkrét javaslatok nélkül is meg lehet oldani valamilyen problémát, akkor az nem ergonómiai feladat volt, hanem az adott szakterület kizárólagos illetékességi körébe tartozó kérdés. Vizsgálati módszereink lényegében megegyeztek a már idézett munka idevonatkozó javaslatával, mely szerint: „...az ergonómiai szempontú elemzést a következő három fázisban kívánatos elvégezni: a) dokumentációs fázis...; b) működési fázis.... * Dr. Antalovics Miklós, dr. Kaucsek György, Nemeskéri Gyula fentebb említett munkája, 26. 1. * I. m. 26.1.