Esély, 2010 (21. évfolyam, 1-6. szám)
2010 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Anderson, Bridget - O´Connell-Davidson, Julia: Keresletfüggő-e az emberkereskedelem?
Anderson - O’Connell-Davidson: Keresletfüggő-e az emberkereskedelem? heti hét napon keresztül napi 14 órányi cselédmunkát követeljenek meg, de akik, mióta Thaiföldre települtek át, boldognak élnek ezzel a lehetőséggel, azzal érvelve, hogy Bangkokban minden helybéli, aki cselédet tart, így bánik velük, a hatóságok pedig a fülük botját sem mozgatják erre. A fejlődő országokba látogató nyugati szexturisták körében folytatott kutatások is azt mutatják, hogy az árviszonyok és az adott összegért megkövetelhető szolgáltatások tekintetében pillanatok alatt igazodnak az általuk felkeresett országban kialakult gyakorlathoz (Bishop és Robinson, 1998; O'Connell-Davidson, 1998, 2001b). Ami az emberkereskedelmet illeti, arra is fontos felfigyelnünk, hogy a rasszizmus, az idegengyűlölet és az etnikai kisebbségekkel szemben tanúsított előítéletesség igencsak megkönnyíti a szexmunkások klienseinek és a háztartási cselédet alkalmazóknak a dolgát (mint ahogy a szexiparban - mellesleg: bárhol máshol is - tevékenykedő munkáltatókét), hogy könnyűszerrel meggyőzzék magukat arról, miszerint a magatartásukban voltaképp nincs is semmi kifogásolható. A tőlünk rasszban-etnikumban különböző dolgozóban nem a velünk egyenlő emberi lényt látjuk meg, így tehát oly mértékig (akár a súlyos visszaélésig is) bele tudunk nyugodni kihasználásukba, amit elképzelhetetlennek tartanánk a velünk azonos rasszhoz-etnikumhoz tartozó emberek esetében. A migráns valami nyomorúságos, „alulfejlett", a „civilizáltságot nem ismerő" országból jött, mit tudhat egy ilyen ember arról, hogy az itteni munkavállalókat netán jogok, szabadságjogok, illetve megbecsülés illetik meg, hát hogyan is járhatnának ki ezek neki is?! Már abban is, hogy fizetést adunk nekik az általuk elvégzett munkáért, szíveskedjenek részünkről tanúsított nagylelkűséget látni. A társadalmilag alulértékelt csoportokból származó lányokat, asszonyokat, akik társadalmi, politikai és gazdasági értelemben egyaránt „peremre vetettnek" tekinthetők, mind a munkaerőt keresők, mind a kuncsaftok lenézik, és olybá veszik őket, hogy a cselédmunkában vagy a szexmunkában „természetesen" ők valók leginkább a legalja pozíciókba, ők azok, akik leginkább ezek betöltésére teremtettek. 5.1. Stratégiai következmények Az egyik ok, ami miatt a „policy-makereket" annyira foglalkoztatja az emberkereskedelem csatornáiban mozgatott személyek munkája-szolgáltatásai iránti kereslet kérdése, valószínűleg az lehet, hogy úgy gondolják: olyan új lehetőségek kínálkozhatnak itt, amelyek segíthetnek megbirkózni „az emberkereskedelem mint olyan" általában vett problémájával. Ha az „emberkereskedelem" alapvetően azokat a prostitúcióba kényszerített nőket és leányokat jelenti csak, akik megtapasztalják és elszenvedik ennek szörnyűségeit, a szexuális szolgáltatások iránti fogyasztói igénynek, illetve a szexmunkásokat piacra dobók olcsó munkaerő iránti igényének kiküszöbölése, a kereslet fölszámolására tett lépések, intézkedések - egyfajta felületes látásmód szerint - alkalmasnak látszhatnak a probléma „lerendezésére". Ha azonban tekintettel akarunk lenni valahány olyan ágazatra, ahol a belföldi, illetve nemzetközi vándormozgalomban érintettek nagy tömegeivel szemben követnek el súlyos vissza Esély 2010/2 33