Esti Budapest, 1954. május (3. évfolyam, 105-127. szám)
1954-05-27 / 124. szám
CSÜTÖRTÖK, 1951 MÁJUS 27. &BUDMSJ7 „Hogy igazán e Pintér Ferenc elvtárssal, a III. kerületi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettesével beszélgetünk. Megkérdezzük, milyen segítséget várnak a kongresszustól a tanácsmunka megjavítására? — Biztosak vagyunk — mondja Pintér elvtárs — hogy a kongresszus igen sokat lendít tanácsaink munkájában. Eddig is nagy utat tettünk meg. Különösen a kormányprogramon óta szélesítettük tömegkapcsolatainkat, de még mindig eléggé elmaradtunk a dolgozók jogos igényeinek kielégítésében és ez sokszor nem is rajtunk mútt. Ezért, a helyi tanácsok önállóságának növelése a legfontosabb problémánk, amire megoldást várunk. — Most a kongresszusi agitációt is arra használjuk, hogy közelebb kerüljünk a lakossághoz. A tanácsapparátusból hatvanan — párttagok és pártonkívüliek — jelentkeztek, hogy nap nap után felkeresik a lakosságot, beszélgetnek velük problémáikról, s azokat azonnal hasznosítják is munkájukban. Hogy a lakosság milyen figyelemmel kíséri a kongreszszust, arra legjellemzőbb példa, hogy az említett agitáció alkalmával egy idős férfi Rákosi elvtárs beszédére hivatkozva ajánlkozott, hogy — bár idős — mint ács mégis egyé forrhassanak részt szeretne venni a termelő munkában. Vagy tegnap, amikor a takarékossági ankétot tartottuk, a felszólalók a kongresszust idézték és sok javaslatot tettek, hogyan tudnánk takarékoskodni a vízzel, a gázzal, a villannyal és a pénzzel. — A kongresszus — mondja Pintér elvtárs — már eddig is, mielőtt még konkrétan foglalkozott volna a tanácsmunkával, igen sok segítséget adott. Csak most látjuk igazán, mennyi lehetőség, rejtett tartalék van, amit eddig nem használtunk ki a tömegkapcsolat erősítésére. Itt van például a beszolgáltatás. Eredményünk nem rossz. A kerületek közt első helyen állunk. S mégis, ez az eredmény csak viszonylagos. Beadási kötelezettségünknek úgy tehettünk eleget, hogy sok gazda átérezve, mit vár tőle az állam, teljesítette feladatát. De sokan le is maradtak a beadásban. Ezekkel nem foglalkoztunk eleget, gyakran elnézőek is voltunk. Hogy az elnézés mit jelent, arra éppen a múlt héten történt igen jellemző eset. Ketten jelentkeztek, hogy saját erőből és az állami kölcsönből a kislakásépítkezés keretében ikerházat szeretnének építeni. Az egyik jelentkezővel nem is volt baj. De a másikról kiderült, hogy az állam segítségét igénybe venné, maga azonban nem teljesíti kötelességét, a lakossággal. Négyezer forint adóval tartozik. Amikor tudomására hoztuk, hogy ez nincs rendjén, és így nem engedélyezzük az építkezést, azonnal nagyobb összeget fizetett be. Ugyanez történt egy piaci árussal is, Koloff Demeternével. Évek óta tartozik az államnak. Most, amikor a tanács végrehajtó bizottsága megvonta árusítási engedélyét, rögtön 2000 forintot ajánlott fel és azt, hogy a továbbiakban hetenkint 300 forintot fizet. Elképzelhető, hogy az ilyen árus mennyire demoralizálta a többi árust. A kongresszus megtanított, hogy nincs helye a liberalizmusnak. — Tóbiásné elvtársnő, a kerületi tanács VB-elnöke is felszólalásra készül, hogy a kongresszuson elmondja problémáinkat. Mert bizony éppen elég van. Hogy csak egy példát mondjak: évek óta szeretnénk a kiscelli utcai iskolánkat tataroztatok Most van rá pénzünk is, de nem tudunk hozzákezdeni, mert sehol sem kapunk állványt. S ilyen példákat még sorolhatnánk. De majd ezeket elmondja a VB- elnök elvtársnő. — Persze — mondja Pintér elvtárs — még világosabban a második napirendi pont után látjuk meg, mit kell tennünk. Biztos vagyok, hogy a kongresszus után felsőbb szerveink is minden eddiginél jobban segítik a helyi tanácsokat abban, hogy igazán eggyé forrhassanak a lakossággal. HÍREK A KÖNNYŰIPARRÓL A budapesti négy legnagyobb textilüzem hagyományos versenyét most értékelték. Az április havi tervteljesítés alapján a fonodák versenyében első a kispesti Textilgyár, második a Kelenföldi Textilkombinát, harmadik a Magyar Pamutipar. A vigonyfonodák versenyében első helyre a Kelenföldi Textilkombinát, második helyre a Kispesti Textilgyár, harmadik helyre a Magyar Pamutipar került. A szövedék versenyében első a Magyar Pamutipar, második a Kőbányai Textilgyár, harmadik a Kispesti Textilgyár, negyedik a Kelenföldi Textilkombinát ár A Budapesti Harisnyagyárban az első negyedévben 20.000 pár nyion bokafikszes zoknit kellett volna készíteni. A második negyedévben pedig 26.000 darabot. Különböző okokból azonban az első negyedévben egy sem készült el. Ilyen adóssággal kezdte el a gyár a második negyedévi tervfeladatok végrehajtását. Az üzem vezetői látva ezt a nagy elmaradást, elhatározták, hogy a kongresszusi műszakot május 11-én kezdik. A verseny olyméretűvé vált, hogy az adósságból törlesztve 12.000 darab zoknit, már ki is szállítottak a kereskedelembe. A verseny hátralévő szakaszában pedig úgy dolgoznak, hogy 31-re 18.000 bokafikszes zokni elkészül. Június 30-át adósságmentesen akarják köszönteni. * A Pesterzsébeti Kötöttárugyár a kongresszusi versenyben vállalta, hogy a második negyedév végére törleszti a 40.000 darabos kötöttáru elmaradását. A mai napig ebből a tartozásból 25.000 darabot elkészítettek, s a hátralévő 15.000 darab kötöttárut határidőre elkészítik. * A Budapesti Kárpitosárugyárban a kongresszusi héten kiváló eredmények születtek. Az üzem dolgozói terven felül 26 darabbal több „Ideál" kétszemélyes heverőt és „Legyezős" minőségi heverőt készítettek. A „Kényelem“ elnevezésű fotelből, a „Pihenő" fotelből és a „Legyezős“ minőségi fotelből 22 darabbal készítettek többet. Ezen kívül még 60 darab széket is kárpitoztak. Az üzemrészek versenyében különösen a „Május 1“ minőségi üzemrész tűnt ki, ahol a dolgozók 14 százalékkal túlteljesítették tervüket. Cszófia Duvadilisz leemeli az újságot a kilincsről, s az első oldalon mindjárt megakad a szeme egy vastagbetűs címen: „Tíz százalékkal nőtt a Beloiannisz-gyár dolgozóinak átlagteljesítménye." — Nézd, rólunk ír az újság — nyújtja férjének a lapot. A férfi óvatosan félkönyékre támaszkodik az áfjúban. Kiújult reumája a régi harcok szenvedéseit idézi. Az asszony friss vizet önt az asztalon álló orgonacsokorra, kitárja az ablakot, s a langyos, korareggel levegő, a májusi napsugarak egyszeriben elöntik a szobát. — Ez igen — mondja a férje és ujjával odabök a sorokra. — Száznegyven százaléknál tart a gyárunk. Napok óta elsők vagyunk a híradástechnikai nagyüzemek versenyében. Hangjában érezni az öröm, a megelégedés rezdülését, s a szeme csillog, szinte tüzel. A lobogó szenvedély füti, amely soha, még a legnehezebb napokban sem engedte őt letörni hosszabb időre. De azért a bosszúság, a keserűség is ott bujkál a szavai között, ahogy lélegzetnyi szünet után folytatja: — Én meg itt fekszem betegen. Pedig most nem állnék meg a 170 százaléknál. Legalább 200 százalékot ajánlottam volna fel a kongresszusra, lehallgat, s lassan visszaereszkedik a párnákra. Tekintete az asszony gyors mozdulatait követi. Nézi, mint igazítja el fürge ujjaival homlokán az őszülő hajfürtöket, amelyek éppen úgy ragyognak a napsütésben, mint azok a vékony, ezüstös szálak, amelyekkel a gyárban dolgozik. — A 140 százalékban neked is részed van — mondja a férfi kis szünet után, elismeréssel. Szófia Duvadilisz elmosolyodik: — Tegnap 180 százalékot csináltam. Harminccal többet, mint általában szoktam. Aárom esztendeje, hogy Szófia Duvadilisz először nyitott be a nagy gyár egyik tágas szerelőműhelyének ajtaján és zavartan, kissé félénken megállt a küszöbön. Megbiccentette a fejét, csöndesen, alig hallhatóan odaköszönt a többieknek, a maga nyelvén. Senki nem értette, mit mond, de a szeretet, a hős hazafiaknak, a görög partizánoknak kijáró tisztelet, pillanatok alatt átsegítette őket a nyelvi nehézségeken. Tudták, hogy jön, a régi munkások már várták őt. Valaki odament hozzá, megölelte, megcsókolta, karonfogta, s a hosszú asztalok és gépek között odavezette a munkahelyére. Hogy hívnak? — kérdezte az egyik aszszony is be sem várva a választ, önmagára mutatva folytatta: — Én Mária vagyok. Érted? Amaz bólintott, hogy érti. — Szófia — mondta csöndesen, s arcán fájdalmat és bánatot rejtő mosoly jelent meg. Ki tudja mire gondolt abban a percben? Az elmúlt évek megpróbáltatásaira, élete utolsó tíz esztendejére, amikor mint üldözött vadak bujdostak hazájuk erdeiben, s férjétől, gyermekétől messze szakadva, évek is elmúltak, amíg egyszer néhány órára láthatták egymást? Vagy Hellasz kék ege, a tenger szikláknak ütődő tarajos hullámai, Görögország égbenyúló hegyei, szülőfalujának apró, szegényesen berendezett házai, a völgyek ezernyi virágtól pompázó rétjei, a Grammoszon töltött kegyetlen tél jutott eszébe? Talán a gépfegyverek kattogását, a sebesültek saját, gyermeke első gügyögését, anyja arcának vonásait, egy leánykorában tanult dal akkordjait idézte fel emlékezetében? !|Mindez eszébe juthatott azon a reggelen , mert a szép és jó keveredett a förtelmessel az életében is, s a harag és az ellágyulás egyszerre hullámzott át benne, ha a hazájára gondolt. Állt ott az asszonyok között, nézte, figyelte a munkájukat, hogyan nyúlnak az anyagért, hogyan mozognak az ujjaik, mint forrasztják oda a hajszálvékony, ezüstös szálakat a parányi fémlemezekhez, s egyszercsak lassabban, s kissé körülményesebben, mint a többiek, de elkészítette az első munkadarabot. Soha még nem dolgozott azelőtt gyárban. Kimondhatatlanul jó érzés volt uralkodni az anyagon, egymáshoz illeszteni az apró részeket, látni, hogy egyre könnyebben, gyorsabban halad a munka, versenyre kelni a többiekkel, utolérni, sőt el is hagyni őket. Nem a verseny láza, szenvedélye hajtotta Szófia Duvadíliszt. A versenyért önmagáért talán soha nem törte volna magát, hogy az élre kerüljön. Egészen más vágy hajtotta, egyre messzebb a 100 százaléktól. Úgy érezte, hálával tartozik a magyar népnek, a pártnak, hogy amikor hazátlanul, otthonából kitaszítva, Magyarország, a Beloiannisz-gyár munkásnői befogadták, testvérüknek tekintették. Szófia Duvadilisz és a Magyar Dolgozók Pártjának tagja, s egyik részese annak a nagyszerű harcnak, amely a Beloiannisz-gyárat a kongresszusi héten az első helyre emelte. László Gyula HÁLA A Nemzetközi Gyermeknap alkalmából a magyar pajtások mintegy 50.000 képeslapot küldenek külföldi gyermekekhez Az MNDSZ a nemzetközi gyermeknap alkalmából 50.000 vidám, sárkánnyal játszó gyermeket ábrázoló képes levelezőlapot bocsátott ki. Ezeken a képeslapokon az általános iskolák tanulói, úttörő pajtások a külföldi országok hasonlókorú gyermekeit üdvözlik. (MTI) Több mint hatezer gyermeket kezelnek a Központi Fogszabályozó Intézetben A gyermekek egészségvédelmére 1952 májusában Központi Fogszabályozó Intézet létesült. Pártunk és kormányunk messzemenően gondoskodik a gyermekről. Ezért állították föl ezt az Európában is szinte egyedülálló fontos intézetet, amely kétéves munkája során máris jelentős feladatot oldott meg. Ma már több mint hatezer gyermeket kezelnek, hogy rosszul nőtt fogsorukat széppé, egészségessé tegyék. A kezelési idő általában két, egész könnyű esetekben egy év. Eddig már mintegy ezer gyermek fogszabályozását fejezték be sikerrel. A központi intézetben többszáz vidéki gyermeket is kezelnek, amellett az elmúlt két év alatt fogszabályozó alállomások kezdték meg munkájukat Pécsett, Miskolcon, Debrecenben, Gyöngyösön. A vidéki alállomásokon dolgozó szakorvosok a központi intézetben tanultak. (MTI). A barnahajú kis Zsuzsika, a Férfiruhagyár „kispostása“ naponta felkeresi a kongresszusi műszakban legjobb eredményt elérő dolgozókat. Levelet nyújt át, amelyben az üzemi bizottság üdvözli a kiváló eredmények elérőit és további sikerekre buzdít. Levelezőnk, Pogány Károly elvtárs arról értesített bennünket, hogy a Lőrinci Fonó II-es számú fonodájában klimatizáló berendezést szereltek be. Ez a klimaberendezés a terem levegőjét óránként tízszer cseréli ki. A dolgozók, akik az elmúlt nyáron 40 fokos melegben végezték munkájukat, most a klímaberendezés által alacsonyabb, kellemesebb hőmérséklet mellett dolgozhatnak. Képünkön a terem egyik részlete. A gép felett a klímaberendezés látható. Többezer újítás született a kongresszusi versenyben A kongresszusi műszak nemcsak a kemény munkáskezek versenye, hanem az alkotó gondolatoké is. Kongresszusi újítási versenyben állnak egymással az Egyesült Gyógyszer, és Tápszergyár egyes műhelyei május 17-től 29-ig. A gyár dolgozói mostanáig 44 újítási javaslatot tettek. A Threomycin, új magyar gyógyszert eddig drazsealakban hozták forgalomba. Miklós Zoltán és Tarján Zoltán kidolgozták a gyógyszer kúp formájában való gyártástechnológiáját, így a Threomycin a gyermekgyógyászatban is igen jó hatásfokkal alkalmazható. Nagy jelentőségű Fekete Lóránd, Kovács András és Miklós Zoltán közös újítása is. Egy gyártási melléktermék újszerű feldolgozási módjával évi 60 kiló Novocain terven felüli gyártását teszik lehetővé. A Keltexben a kongresszusi verseny ideje alatt 289 újítást nyújtottak be a dolgozók, értékük körülbelül 350 ezer forint. Kiss Márton elvtárs újítása a kártológépek Hacker-házának külföldről való beszerzését szüntette meg. Az Egyesült Izzóban is többszázezerre rúg a beadott újítások értéke. A kongreszszusra több dolgozó megígérte, hogy elfogadott újításaikat még a kongresszusi műszak idején bevezetik üzemükben. Fekete Géza művezető a hidrogén gáztisztító berendezést alakította át, s ezáltal az elektromos fűtés helyett most már gázzal fűthetnek. A munka is biztonságosabb, a karbantartási idő is megrövidül. Az újítás gazdasági eredménye évi 150 ezer forint. A gyár „Fejlesztés brigádja“ a kongresszus tiszteletére vállalt és el is készített egy nyolcfejű miniatűr rádiócső ballonfúvógépet. A Magyar Felvonógyárban a kongresszusi versenyben 123 újítás közül nyolcvanat elfogadtak és ebből már 48-at be is vezettek. Az újítások valuta- és energiamegtakarítást eredményeznek. Jelentős Deményi Lajos főtechnológus és Dombóvári Borbála gépészmérnök javaslata, amellyel a felvonóknál alkalmazásra kerülő bronzkoszorúk kokillaöntésénél 500 ezer forintos megtakarítást értek el. A tésztakifőzés új módszere MEGHÍVÓT KAPTUNK az Üzemélelmezési Igazgatóságtól: bemutatják a tésztakifőzés új módszerét, nézzük és kóstoljuk meg az így készült tésztát. Csodálkoztunk. Lehet másképpen főzni a tésztát, mint bő vízben, utána leszűrni, hideg vízzel öblíteni, ismét leszűrni, megsózni, zsírozni? Meggyőződtünk, hogy lehet. És mivel e módszer szerint nemcsak a közétkeztetési vállalatok, hanem a háziasszonyok is főzhetik a tésztát, itt közöljük tapasztalatunkat. AZ ÚJ MÓDSZERREL csak száraztésztát lehet kifőzni. Lényege az, hogy főzés előtt sütikben átforrósítjuk a tésztát, majd annyi vízben tesszük fel főzni, amennyi a teljes megpuhuláshoz elegendő, így felesleges víz nem marad, a tésztát nem kell öblíteni és már a sót, zsírt is be lehet tenni a vízbe. A kísérletek szerint 1 kiló tojásnélküli száraztésztához 210 százalék, azaz 2.1 liter víz kell és ahány liter víz, annyiszor egy deka só. A tojásos tésztához 220 százalék vizet, azaz 2.2 litert adunk. Az újítás Handesmann Rózsi, Csizmadia Árpád és Cseh János szakácsok nevéhez fűződik. Elmondják, hogy 1953 januárja óta foglalkoznak ezzel a gondolattal és a megoldásnál a tarhonyafőzés módszerét alkalmazták. Az átforrósításra azért van szükség, mert ezzel megakadályozzák, hogy a tésztából kifőjön a keményítő.