Esti Hírlap, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-09 / 7. szám
Ezernyi jó javaslat Háromszáz beszélgetés során hatezer munkással tanácskoztak a MÁVAG párt- és gazdasági vezetői Orvosolják a panaszokat, megvalósítják a jó javaslatokat A munkásosztály helyzetével kapcsolatos párthatározat alapján a MÁVAG politikai és gazdasági vezetői széleskörű vizsgálatot tartottak az üzemben, hogy még jobban megismerjék a munkások örömeit, bajait, problémáit. Három hét alatt 5938 munkással beszélgettek a gyárban a vezető kommunisták. Az eszmecseréket a pártbizottság rövid időre tervezte. De legtöbb helyen még két óra sem volt elég. Az emberek elmondták személyes gyári problémáikat, segítséget kértek a vezetőktől, s ugyanilyen felelősségtudattal beszéltek az ország gazdasági és politikai életéről. Ezernél több javaslat, észrevétel hangzott el a háromszáz csoportos beszélgetésen. A pártbizottság három munkatársa már hetek óta a javaslatok tanulmányozásával, elbírálásával foglalkozik. A gyárra vonatkozó észrevételek nagy részére már választ adott az igazgató és a főmérnök. Az üzemi lapban állandó rovatot nyitottak „A dolgozó kérdez, az illetékes válaszol " címmel. Az ország gazdasági és politikai életére vonatkozó megjegyzéseket továbbítják. Többen javasolták, hogy időnkint a vezetők végezzenek fizikai munkát. Meg is indokolták: közelebb kerülnek a munkásokhoz, jobb lesz a politikai tevékenységük, fokozottabban harcolnak majd a bürokratizmus ellen. Külön szóvá tették, hogy a gyárból kiemelt vezetőket rendszeresen osszák be pártnapi előadóknak. A lakáskérdés mindenütt szóba került. De nem siránkoztak. Gyakorlati megoldásokat javasoltak, örömmel fogadták a kormány most készülő tizenöt éves lakásépítési tervének hírét. Kérték: bocsássák országos vitára a tervet. Felvetődött, hogy a munkások szívesen végeznének társadalmi munkát, hogy meggyorsítsák a lakásépítés ütemét. Általában , heti egy órát javasoltak, de sokan vállalnának heti két, öt, sőt nyolc órát is. Tekóházépítkezési szövetkezetet szeretnének létrehozni a gyárban, s Budaörsön felépíteni egy MÁVAG-kertvárost. Kérték az üzemet, hogy létesítsen pénzügyi alapot a lakásépítésre. A társadalmimunkán kívül — javasolták a munkások — az igazgatói alap egy részét, főleg a jutalmazási összeg bizonyos hányadát, adják át erre a célra. A munkahelyről, a gyári körülményekről vitatkoztak legtöbbet, őszintén bírálták az újítási iroda lassú, bürokratikus munkáját, a szellemi dolgozók nem megfelelő munkafegyelmét. Sokan kérték az egységes munkaidő bevezetését. (A MÁVAG-ban ma tizenhét féle munkakezdés van.) Megoldatlan még a munkások és a műszakiak továbbképzése is. Több üzemi büfét kérnek, jobb áruellátást. Meg kellene oldani a külső vállalatok dolgozóinak és azoknak az ebédeltetését, akik csak egy-egy napra jönnek be a gyárba. Javítani kellene a műszaki és a munkaügyi tájékoztatást. A munkások javasolták: rendeljék el újra a heti kötelező gépkarbantartást. A pártbizottság orvosol vagy megoldásra javasol minden jogos panaszt. Ez nagy visszhangot váltott ki a munkások között. Kedvet, lendületet ad, hogy látják javaslataik megvalósulását.. Mert a beszélgetések óta már sok minden történt a gyárban. Az újítási iroda munkáját felülvizsgálták, meggyorsították az elbírálások ütemét. Azóta szinte naponta vezetik be az újításokat, melyek segítségével több százezer forintot takarítanak majd meg. A gépkarbantartást hamarosan rendszeresítik, a bélyegzőórákat már megjavították, s már csak a kerületi vendéglátóipari vállalaton múlik, hogy intézkedjék a büfé jobb áruellátásáról. A pártbizottságon rendszerezték a csoportos beszélgetéseken feltett kérdéseket. Minden kérdéscsoportot végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalnak meg, így döntöttek már a kultúrház új színpadáról, műsoráról és a budaörsi kertvárosról. Létrehoztak egy bizottságot, melynek tagjai megvizsgálják és előterjesztik a kertváros létesítésének lehetőségeit. Lambretta, Vespa, az olaszok! Prima, Marcoletta, a németek t Ők meg tudták csinálni... A korszerű városi motoros rollert. A robogót. Ez volt az álom. Pedig nálunk már hat éve végigszáguldott egy ilyen apró, tömzsikerekű, krémszín kis bogárka a balatoni országúton, látták Pécsett, s fürgén megmászta a Mátrát is. Csepelen készítették. Aztán eltűnt az országutakról. Nem hibája miatt: az idegenkedés az újtól parancsolta le a betonról az első magyar robogó prototípusát. „Nyugati divat”, és: „Most indult meg a Pannónia, minek másik?” így magyarázták akkor a kísérleti gyártás beszüntetését. Fiatal mérnökök között vagyok, ők készítették el végre az új magyar robogót. A falon, a rajzasztalok fölött a hat év előtti prototípus képe. 'Bevétetezve, mint a családi otthonok falán a nagyszülők képe. Az új Tünde már itt áll, várakozik az ablak alatt. Tavaly, 58 júniusában „új” gyár született Csepelen: egyesítették a Nagytömegórugyárat a Motorkerékpárgyárral. Új igazgatót, új vezetést kapott a motorkerékpár-gyártás. Varga Jenő, az igazgató első feladatul azt tűzte ki a mérnökgárda elé: minél előbb készítsenek el egy korszerű, 175 köbcentis, négysebesség-váltós robogót. Tizenhét fiatal mérnök fogott munkához. Ha egy rajz elkészült, a Kísérleti Üzem az alkatrészt azonnal elkészítette. A konstruktőröket színes-lélekkel támogatták. Június elején fogtak a munkához, s augusztus 20-án három Tünde készen állt. Három hónapra születtek! Augusztus 30-án kereskedelmi A munkások tudják, milyen nagy feladatot róttak sok javaslatokkal a gyár politikai és gazdasági vezetőire. Tudják azt is, hogy sok mindent nem lehet máról holnapra megoldani. De látják, hogy a politika és a gazdaságivezetés a munkások szavaira, tetteire épül a gyárban és az országban egyaránt. Viczián Erzsébet és műszaki bizottság elé álltak. Külsejükre Tündék, hát legyenek tündérszépek. Több hasznos tanácsot kaptak. A vonalak kissé szögletesek, a hátsó I burkolat túl magas, a kerék, a ■hangtompítódob kilátszik. A tanácsokat megfogadta a három Tünde. Öltöztetőmestert kaptak, az Iparművészeti Fő Iskola egyik professzora adta meg formájukat. Aztán elindultak. Hárman — ahogyan a mesében van — háromfelé az országban. Most tértek haza. Tízezer kilométert szaladtak, ismét — most már egy szigorúbb, szűkebb körű — bizottság elé álltak. A bizottság elismerően bólintott : „Kipróbált Tündék ezek, gyártásukat helyeseljük.” Csepelen most fognak hozzá az első nullszériához. Tavaszra már száz Tünde járja az országot. S aztán — esetleg hibáit kijavítva — ezer és ezer. A 175 köbcentiméteres robogó: kilenc lóerős. Nem sokkal kevesebb mint a 250 köbcentis Pannónia. Ezt az aránylagos nagy teljesítményt egy új rendszerű eljárásnak köszönheti, az alumíniumhenger alkalmazásának. Ez nemcsak a teljesítmény növelésében, üzemanyag fogyasztásában, a hengerkopás tartósságában biztosít előnyöket, hanem kiküszöböli a motorosok rég ismert panaszát: a dugattyú-beragadást. Utazósebessége 75—80 kilométer. Fogyasztása pedig igen alacsony: három liter körül lesz. S mibe kerül? — érdeklődtünk a gyárban. Ezt majd csak a kereskedelem tudja megmondani. De valószínűleg ára a Danuvia és a Pannónia motorok közt lesz. (kőbányai) Megszületett a Tünde Kilenc lóerős — Tavaszra elkészül az első száz — Három liter benzint fogyaszt az új magyar robogó a Körút felől száguldott a fő mentőautó, szirénája félelmetesen rémült bele az utcasorokba. Csontig való érzés, valahányszor halljuk. Kit visznek? Mi történt? Menthető, vagy már csak pislákoló élet a csontszínű kocsi belsejében? A színháznál a jelzőlámpa sárga, semleges színébe fulladt a forgalom, aztán hirtelen átfordult a pirosba, tiltakozón. Állj ember, jármű, iramodjék el a titokzatosság. Perceken múlhat, hogy kialszik egy szempár lobogása, egy percen: élet vagy halál. Fiatalasszony kislányt fogott kézen. A kislánykán fehér prémmel szegett piros bunda volt, ugyanolyan prémes sapka, az áll alatt átköthető sállal. A sapka alól piros szája, szeme és rózsavirág színű arca világított csak ki, melyet az északnyugati szél csókolgatott rózsaszínűvé. Három, három és féléves. Húzta az anyját, hogy menjenek. Anyja állt feltépett izgalommal, felsírt a vészduda hangja egymásután és elzúgott előttük a mentőautó. A kislány megkérdezte. — Mi volt ez, anyu? — Mentőautó, kislányom. — Mi az a mentőautó? —■ Ezekben viszik azokat, akik szerencsétlenül járnak, vagy hirtelen rosszul lesznek. — Miért lesznek rosszul? ANDIKA Itt az anya, mint akinek eltéved a tekintete, vagy éppen a semmibe réved, elakadt. Hogy öntse szavakba kislánykájának, hogy megértse, miért lesznek rosszul az emberek. A mentőautó rejtelmeit, az életmentés eme modern, vijjogó hangú nagy vívmányát. Kislánya halmozná a kérdéseket, pattanna benne az érthetetlenség izgalma, nem tudna neki kielégítő feleleteket adni. De miért is kellene feltárni előtte, még ha el is találná a megértetés nyelvét, a csontszínű autó titkait, a szenvedés torz arculatát. — Miért lesznek rosszul? — rángatta a kislány. — Dehogy lesznek rosszul. Nem jól mondtam. Ez nem is mentőautó volt. Másfajta autó, a szépséges királyleány ült benne Argirius királyfival. Jöttek Franciaországból, mennek Bergengóciába. Ott tartják esküvőjüket a tündérkertben, a tündérpalotában. — Milyen tündérpalotában? — A palota színaranyból van. Száz tündérleány tartja a királyleány menyasszonyi ruháját. Szólnak a kürtök, tündérapródok fújják. Egész Tündérország táncra kerekedik. — Miért táncolnak? — örülnek a szépséges királyleány boldogságának. Talán éppen most nyitották ki nekik Tündérország aranykapuját. A kapuban várja őket a király, a királynő. Aztán hegyen-völgyön lakodalom. — Milyen lakodalom? Elfáradt a szó, mellyel meg akarta szépíteni eszmélő leánykája előtt az utca sikoltozó robaját, mellyel el akarta takarni a szenvedést. De úgy látszik, tündérmesével sem tudja a ránehezedő ösztönös megérzésekből kiváltani. Lánykája kérdései idegesek, hitetlenek, követelők. Rángatja a kezét, szoknyáját, szeme sugarai, babaarca sejtelmesen szúrnak fel az ő mesét mondó szemébe. Azért csak tovább mesél. Gyermekláncfüvek hajladoznak az Arany-folyó partján, déli szél fúj és köd soha nincs. És mikor már úgy hitte, hogy kislánya az arany füzesek leomló árnyékában sétál tündérkisasszonyokkal karonfogva, befejezésül feladta a kérdést: — Ugye, Ribikám, most már te is beleülnél abba a nagy, csontszínű autóba? A kislány megállt, tétovázott, s ijedt , rebbent piros szájáról a szó: Nem, nem ülnék bele ... Csurka Péter Kétmillió forint jutalom mérnököknek, technikusoknak, szakmunkásoknak A Könnyűipari Minisztérium különböző pályázatok, célfeladatok jutalmazására 1958-ban kétmillió forintot juttatott mérnököknek, technikusoknak, szakmunkásoknak. A bútoriparban például a gyárak második műszakjának megszervezésére kitűzött pályázat nyertesei ötvenezer forintot kaptak. A kordbársony flórhullásának teljes megszüntetéséért tízezer forintot fizettek. Az exportra szánt gyártmányok készítésében kitűnt vállalatok legjobbjai 15 ezer forintos célprémiumban részesültek. Ebből a Richards Finomposztógyárnak hatezer, a Szombathelyi Takarógyárnak, a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyárnak négyezer forint jutott. Tízezer forint jutalmat kaptak a Szolnoki Szalmacellulózgyár dolgozói, mert jelentősen növelték üzemükben a gyártást és így a népgazdaság devizát takarított meg. A helyi ipar legfőbb díjazott feladata elsősorban a háztartási munkát megkönnyítő olcsó kisgépek tervezése, új játékok előállítása, nád- és más vízinövények ipari célokra történő felhasználása volt. Ebben az esztendőben is a tavalyihoz hasonló — úgy esetleg még ennél is nagyobb — összeget fizethetnek ki a könnyűiparban. A minisztérium a feladatokat február végéig kitűzi, s az iparigazgatóságok eljuttatják a gyárakhoz. Pénteken Komáromban sorsolják a lottót A lottó idei első vidéki húzását, a 2. játékhét nyerőszámainak sorsolását január 9-én, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel Komáromban a József Attila Művelődési Otthonban rendezik. — Éppen azt akartam kérdezni, hogy jól utaztál-e? (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) hacaucsszucd a cLél-katauyaL híácia^ucidu A dél-baranyai Máriagyüd községben gyönyörű narancsfát nevelt fel Túrós Sándor dolgozó paraszt. A kétméteres, terebélyes fát húsz évvel ezelőtt magról ültették és az 1955 óta, minden esztendőben termést hoz. A mostani télen több mint hetven vérbő narancsot érlelt. Az ökölnyi nagyra fejlődött gyümölcsöket most szedte le tulajdonosa, s azok íze, színe, illata semmiben sem különbözik a Földközi-tenger partján termett narancsétól. Túrós Sándor féltő gonddal vigyáz a kényes fára, s hideg napokon állandóan fűti a helyiséget, ahol a fát tartja. A jó melegben már megjelentek az ágakon az első bimbók és a rózsaszínű narancsvirágok előreláthatóan májusban bontják ki szirmaikat. BORBAN AZ IGAZSÁG? A „kedves vendég", a borlap és a pince - Terv és bor - A sztár: a „Pecsenyefehér" - Kapni, ha van? Az egyik budapesti I. osztályú étteremben történt. — Kérem a borlapot — mondta a vendég. — Parancsoljon. De kérném a kedves vendéget, hogy ha bort rendel, szíveskedjék azok közül választani, amelyek meg vannak jelölve. A többi ugyanis Szilveszterkor elfogyott. A kedves vendég tüzetesebben megnézte a borlapot és megállapította, hogy húsz borfajtát tüntet fel, közülük viszont csak a legdrágábbak kaphatók. — Ezt közelebbről meg kell néznem, menjünk a pincébe — mondotta a vendég. — A Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője vagyok. Megállapította: valóban kifogyott Szilveszterkor összesen kétféle bor, a többit „nem volt érdemes“ kiszolgálni viszonylag olcsó ára miatt. Az eset súlyos fegyelmi büntetést vont maga után. Választék A fogyasztó közönség — bár ez a jelenség korántsem olyan gyakori, mint régebben, — pedig bosszankodik. Mi az oka annak, hogy csak drágább bor van? Az, hogy drágább borokkal „könnyebb a tervet teljesíteni”. Pedig az idei bőséges bortermés lehetővé tenné, hogy mindenki kedve szerint válogasson a borokban. A Belkereskedelmi Minisztérium a közönség panaszai alapján vizsgálatot tartott hat kerület harminchárom italboltjában és vendéglőjében. Kiderült, hogy csupán egyetlenvendéglőben nem volt kimért, és egyetlenegyben volt egyféle, húsz forinton felüli bor. Igaz, hogy négy olyat is találtak, ahol mindkét, rendelkezésre álló bor a drágább kimért közül való volt. A megvizsgált harminchárom szórakozóhely közül tízben válogathatott kétfajta kimért bor, nyolcban ötfajta, hétben négyfajta, hatban háromfajta és egyben hat-, illetve nyolcfajta között. A rendelkezésre álló borok áráfiak megoszlása is kielégítő. Olyan italboltban, illetve étteremben, ahol legalább háromféle bor a választék, a borok közül egy vagy kettő biztosan olcsó, azaz húsz forinton aluli. Sorrend A budapesti borok sztárja a „Pecsenyefehér”, amely a megvizsgált harminchárom hely közül huszonkettőben kapható volt 15,50-es áron. Közvetlen utána az „Alföldi fehér” következik: tizennyolc vendéglőben 13 forintos áron, a „gyöngyösvisontai” tizenhét helyen 22 forintért, a „Csengődi rizling” pedig tizennégy helyen 16.50-ért iható. Messze mögötte kullog a 23.30-as „Balatonmelléki” hét vendéglőben. A többi borfajta csak itt-ott bukkan fel. Mint az adatokból látszik, nem a drága borok azok, amelyek leggyakrabban szerepelnek a borlapon. A tizenkilenc fajta közül ötféle 20 forinton aluli,, kilencféle 20—30 közti és csak ötféle a 30 forinton felüli drága bor. A kérdés csak az, hogy hozzájut-e a fogyasztó, ki akar. Panaszkönyv - piackutatás A tapasztalat szerint az italboltokban, a söntésekben igen Sok boltvezető demizsonokat is beszerzett, mert a söntéspultban csak két vagy három tégely áll rendelkezésre. Roszszabb a helyzet az éttermekben. Mint a hivatalos vizsgálat megállapította, legtöbbnyire a drága hordós borokat, illetve a palackos borokat igyekeznek rátukmálni a vendégekre, még akkor is, ha az olcsóbb bor a pincében van. A Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátóipari igazgatóságának feltett szándéka, hogy minden eszközzel megszünteti az italspekulációt (beleértve azt is, hogy a zenés eszpreszszókban csak a magas szesztartalmú, drága söröket tartják). Ehhez azonban a közönség segítségére van szükség. Csak a panaszkönyv bejegyzései nyújtanak biztos támpontot, hogy az adott időpontban valóban kifogyott-e az olcsóbb borfajta, vagy spekulációs okokból eltitkolták, hogy van. A panaszkönyv bejegyzései alapján ismerhetnék meg a vendéglátóipar vezető szervei a közönség különleges igényeit is. (teknős) Milyen legyen az étlap? Olcsó ételt és házi tésztát is fel kell szolgálni az éttermekben A Vendéglátóipari Tröszt felhívta a vendéglátóhelyek vezetőinek figyelmét az étlapokkal kapcsolatos hibákra. Megállapították, hogy az étlapok sok tekintetben hibásak, amiből arra lehet következtetni, hogy az üzletvezetők, a konyhafőnökök nem foglalkoznak eléggé az étlapok megszerkesztésével. A kész ételeknél, valamint a frissen sülteknél, az ételsor összeállításánál szakszerűtlenséget mutatnak az étlapok. Egyes éttermek nem veszik figyelembe azt a korábbi rendelkezést, hogy 10 forinton aluli kis adagokat, illetve olcsóbb ételeket is fel kell venni az étlapra. Ugyanakkor azonban egyes ételfélék túlságosan magas, szinte megfizethetetlen áron szerepelnek az étlapon. A menük beállítása egyhangú, a változatosság nem kielégítő. Több figyelemmel kell megállapítani az ételek árait. Megengedhetetlennek tartja a tröszt vezetője, hogy egyes vendéglátó üzletek a menühöz naponta olcsó mignont, ischlert, linzer koszorút, berlini szeletet vagy más hasonló cukrászsüteményt adjanak. Utasította az üzletek vezetőit, hogy a menüben a lehetőséghez képest csak házilag készült főtt vagy sült tésztát szolgáljanak fel. A jövőben külön szakbizottság fogja ellenőrizni az étlapok helyességét.