Esti Hírlap, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-05 / 235. szám
T. évfolyam, 235. szám Arab fülei 1950. október 5. szerda 1 Szavunk az ENSZ-ben az ENSZ-közgyűlés ülés- A szakai évről-évre, hagyományosan az általános vitával kezdődnek. A tagállamok képviselőinek módjuk van — mielőtt a többé-kevésbé fontos részkérdésekben elmerülnek — külpolitikájuk legfontosabb alapelveit kifejteni. Tegnap este szólalt fel a New York-i üvegpalotában a Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar nép nevében Kádár János, s beszéde valóban külpolitikánk, diplomáciai tevékenységünk tükre volt. Mindenekelőtt — s ezt, úgy gondoljuk, hogy természetes — arról a két kérdésről beszélt, amelyek ma kitapinthatván a nemzetközi párbeszéd középpontjába kerültek. A leszerelésről és a gyarmati rendszer felszámolásának szükségességéről. Nem vagyunk nagyhatalom, de súlyos érveink, nyomós okaink vannak, hogy e két kérdés megoldását szorgalmazzuk. Kevés ország szenvedett annyit a két világháborútól, mint a magyar nép. Milyen találó összehasonlítás is, hogy az elmúlt világégés hazánktól csaknem annyi áldozatot követelt, mint a tizenhétszer nagyobb lélekszámú Egyesült Államoktól. És ha nem is a klasszikus gyarmati sor jutott számunkra, a felszabadulás előtt függő sorban, valósággal félgyarmat volt az ország. Nem a levegőbe beszélünk tehát, hanem közelmúltunk tapasztalatait szűrjük le, amikor leszerelést követelünk és a gyarmati népek azonnali felszabadulását sürgetjük. Ezért támogatja népünk nevében ENSZ-küldöttségünk a Szovjetunió javaslatait. Ezek valóban eszünk és szívünk szerint valók, megfelelnek minden nép, s az egyetemes béke ügyének. Kádár János beszéde ugyanakkor néhány további fontos gondolattal gazdagította a vitát. Felvetette, hogy célszerű lenne az egyes gyarmati országok felszabadulásával kapcsolatos minden eljárásból kizárni az illető ország gyarmatosítóit, elnyomóit. Mennyire így van, bizonyíthatja a bonyolult kongói ügy, amelynél a lavinát a belgák visszatérése és beavatkozása indította el. Küldöttségünk a jószándék valódi bizonyítékának tartaná, ha a korábbi gyarmatosítók méltányos jóvátételt fizetnének a felszabaduló országoknak. Nyilván, hogy ezek a megjegyzések visszhangra találnak majd az ázsiai és afrikai népek körében, mint ahogy küldöttségünk nyomatékkal mutatott rá a nyugatnémet militarizmus veszélyére, a leszerelés bonni főellenzőinek manővereire. Az ENSZ szószékén rendszerint kevés szó esik belpolitikai vonatkozásokról. A világszervezetnek éppen az egyes országok társadalmi rendszerétől függetlenül, a békés egymás mellett élés nagy műhelyévé kell válnia. Hogy ENSZ-küldöttségünk ismételten hangoztatta: népünk a szocializmust választotta és szocialista társadalomban akar élni, azt a különböző, még mindig nem szűnő beavatkozási kísérletek tették szükségessé. Nem titok, hogy az ENSZ-ben évről évre igyekeznek életre galvanizálni az úgynevezett „magyar kérdést”. A magyar nép számára csupán egy magyar ügy van, az, hogyan építsük a jövő társadalmát, szilárdítsuk a békét, javítsuk, szépítsük tovább életünket. A hidegháború bajnokai azonban szeretnék előráncigálni a magyarországi ellenforradalomnak a történelem által lezárt, túlhaladott kérdését, hogy ütőkártyaként forgathassák a nemzetközi vitákban. Jellemző egyébként: az idei ülésszak előzetes napirendjére fel sem vették a „magyar ügyet”. Amikor a Szovjetunió beterjesztette azt a kívánságát, hogy a különböző amerikai provokációkat meg kívánja vitatni a nemzetek fórumán, néhány órával később az Egyesült Államok napirendre tűzette a „magyar kérdést”. Vagyis, afféle ellenadó kívánt ez lenni. Persze, ha az amerikai vezető köröknek ez a legerősebb adujuk, nincsenek irigylésre méltó helyzetben, nem lehetnek túlzottan jó kártyáik... (Ez volt egyébként az egyetlen előzetes amerikai napirendi javaslat — a leszerelésről vagy bármi más témáról nem láttak szükségesnek bármiféle előterjesztést indítványozni.) Az ENSZ vitája a magyar kérdésről és határozatai ezért hidegháborús célokat szolgálnak. Nemcsak beavatkozási kísérletet jelentenek belügyeinkbe, hanem szemben állnak magának a világszervezetnek alapokmányával, s a nemzetek figyelmét a fontos, valódi problémákról álproblémák felé viszik. Szívesen veszünk minden közeledést, örülünk a jószándékú bírálatoknak is, hazánkban gyakran fordulnak meg államfők, kormányfők, nagyhírű emberek és egyszerű turisták, de semmiféle beavatkozást nem tűrünk. Még akkor sem, ha imperialista körök ezt az ENSZ zászlajával próbálják leplezni. Mi van az ilyen szándékok mögött, arra példát szolgáltatnak a legutóbbi hetek eseményei, az ENSZ főtisztviselőinek szégyenletes szerepe Kongóban. Küldöttségünk elmondta érveit, s az igazság a mi oldalunkon van. Valakit — legyen az egy ember, vagy akár egy egész kormány — nem szavai, hanem tettei alapján ítélünk meg. A vezető amerikai politikusok annyi közhelyet mondanak el demokráciáról, szabadságról, népakaratról, hogy azzal Mississippit lehetne rekeszteni. Bajnokai ők a demokráciának, de ha a laoszi nép semleges kormányt kíván, ha Guatemala vagy Kuba törvényes kormánya az Egyesült Államok ellen emel szót, ha a kongói parlament többsége Lumumbát támogatja, egyszerre véges lesz számukra ez a demokrácia ... A magyar küldöttség szava is csatlakozott az ENSZ-ben azoknak növekvő sorához, akik lerántották az álarcot a képmutató, fariezus, imperialista politikáról, s a világ elé tárták annak igazi arcát. És ha nincsenek is ábrándjaink afelől, hogy a hidegháborús sajtó nem próbálja majd meg elhallgatni vagy eltorzítani szavunkat, ha vannak is szép számmal még olyan küldöttek, akik már olajozzák karjukat a szavazásra, érveink messzehangzóan szállnak szét New Yorkból. S végül egy megjegyzés, ami ugyan nem tartozik szorosan valamely beszéd tárgyi értékeléséhez, de az olvasóból mégis kikívánkozik. Jólesett érezni Kádár János felszólalásának nyugodt, magabiztosságát, higgadt érveinek bizonyító erejét, kézzel fogható hozzájárulását a béke ügyéhez. Ha sok szó is esett benne a világ bajairól, a hidegháború híveinek mesterkedéseiről, alaphangja mégis mélyen derűlátó, mert érzékelteti, hogy a felhők nem sötétíthetik el sokáig az égboltot. Népünk hangja, állásfoglalásunk volt ez a szavunk az ENSZ-ben. EGYETÉRTÜNK! A budapestiek nyilatkoznak Kádár János beszédéről Tegnap este a rádióból és a ma reggeli lapokból értesült a magyar közvélemény Kádár János New York-i beszédéről. Több újság fogyott ma reggel, mint máskor, az emberek figyelmesebben böngészték munkába menet a lapok első oldalát. A reggeli csúcsforgalom zsúfoltsága és a munkakezdés persze nemigen tette lehetővé, hogy végigolvassák. A legtöbben a címeket, alcímeket és a figyelmüket legjobban felkeltő részeket futották át. A figyelmes elolvasást az ebédszünetre, de még inkább a zavartalan esti lórákra hagyják. A beszéd legfőbb gondolatai azonban már ma délelőtt is végighullámoztak a fővároson. Akik a rádióban hallgatták, vagy már elolvasták, beszélnek róla a többieknek. S a megismert részletek foglalkoztatják a közvéleményt. A budapestiek jóleső érzéssel nyugtázzák a beszéd magabiztos, higgadt, határozott hangját és örömmel látják viszont benne gondolatait azoknak a táviratoknak és üzeneteknek, amelyeket az utóbbi másfél hétben a magyar dolgozók az ENSZ-delegáció New York-i címére küldtek, örülnek, hogy a világ vezető államférfiainak legnagyobb tanácskozásán hazánk képviselője is kifejtette véleményét a nemzetközi helyzet legégetőbb problémáiról, és tolmácsolta a magyar nép békeakaratát, valamint szolidaritását a gyarmati elnyomás alól felszabadulni akaró népekkel. A beszéd belpolitikai vonatkozásai pedig jogos büszkeséggel töltenek el minden magyar dolgozót. Hiszen valamennyiünk munkájának gyümölcse, amit Kádár János az ENSZ szónoki emelvényéről a világszervezetben egyesült 98 ország képviselői előtt elmondhatott. „A haza ügyei rendben vannak” — közölte Kádár János azokkal, akik csak kevéssé ismerik a magyarországi helyzetet, de még inkább azokkal, akik csak úgy tesznek, mintha nem ismernék. Nálunk évek óta törvényes rend van és olyan közállapotok uralkodnak, hogy azokat nem egy kapitalista ország megirigyelhetné. A magyar nép lendületesen, odaadóan és eredményesen dolgozik, fejlődik az ország gazdagsága, szépül a nép élete. A törvényes kormány a nép bizalmából intézi az ügyeket. Egyszerű, érzékletes, világos képet festett Kádár János a magyarországi viszonyokról. „Ezt a beszédet én is, vagy akármelyik társam így mondhatta volna el” — jelentette ki ma délelőtt egy csepeli munkás. Nagy helyeslésre talált a budapestiek között az a határozottság és erély, amellyel Kádár János visszautasította az Egyesült Államok kormányának hazánk ellen irányuló hidegháborús áskálódásait. És különösen kiváltotta együttérzésüket az a férfias bátorság, amellyel Kádár János — abban a teremben, amelyben a magyarországi ellenforradalom leverését követően nemegyszer rágalmazták hazánkat és őt személy szerint is — kijelentette: büszke rá, hogy a történelem egy súlyos órájában azt tette, amit tennie kellett. Munkatársaink ma délelőtt felkerestek üzemeket, hivatalokat, beszélgettek munkásokkal, mérnökökkel, írókkal, művészekkel. Németh Ernő csepeli vasmunkás: Csak a magyar nép illetékes — Itt Németh Ernő beszél, a Csepel Művekből, az elektromos csőhegesztő dolgozója. Olvastam az újságot, szeretném néhány gondolatomat kifejezni Kádár János beszédével kapcsolatban. — Igen nagy örömöm az, hogy olyan bátran és határozottan mondta el véleményét az amerikaiak által kierőszakolt úgynevezett magyar kérdésről. Amit ő elmondott, azt jogosan tette, mert azzal megegyezik a magyar dolgozók véleménye. Mi, magyar munkások békében és jól akarunk élni, ezért választottuk a szocialista társadalmi rendet. Éppen ideje volna, ha ezt a tényt a nyugati hatalmak vezetői tudomásul vennék. Igaza vált Kádár elvtársnak, amikor azt mondja, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje magyar belügy, s csak a magyar nép, és annak alkotmányos szervei a legilletékesebbek e kérdésben. Ezen a tényen sem rágalom, sem kierőszakolt határozat nem tud változtatni. — Én úgy gondolom, hogy a béke az élet kérdése. Most már valóban határozottan válaszolni kell minden nagyhatalom vezetőjének, hogy óhajtják-e a megegyezéses leszerelést, vagy sem. Nemcsak szavakban, ködös mondatokban, hanem komoly tettekkel, határozott igennel járuljanak hozzá a béke nagy ügyéhez. Rideg Sándor író: „Mi magyar írók, békét kívánunk" — Az a véleményem, hogy Kádár elvtárs beszéde, amelyet a világ színe előtt, az ENSZ-közgyűlés szószékéről elmondott, megfelel a magyar nép érdekeinek. Azt vártuk, s e várakozásban nem is csalódtunk, hogy a magyar delegáció vezetője komoly szavakkal szól a béke ügyéről. Hiszen valóság az, hogy az emberek világszerte gyűlölik a háborút. Tudják, hogy az a háború, amelyben az élesedő feszültség ma kirobbanna, nem akármilyen, hanem minden elképzelést felülmúló pusztulás volna. Az a körülmény, hogy a szocialista világ államférfiai a béke megvédését tekintik fő , feladatuknak, nemcsak meg- nyugtat bennünket: reménységet is ébreszt szívünkben, hogy az államférfiak vitatkoznak, tárgyalnak, megoltalmazzák a békét. Pillanatra sem felejtik, hogy a mi korunkban többről van szó, mint egy-egy ország vagy államcsoport háborújáról. Civilizációnk léte forog kockán, s nem véletlen, hanem törvényszerű hogy ezt éppen a szocialista országok vezetői ismerik fel. Ők szólaltatják ma meg az egész emberiség reménységét. Mi, magyar írók — sok társam nevében mondhatom ezt — békét kívánunk a jóakaratú embereknek. Ezt a békekívánságot mondta el szívünk szerint Kádár elvtárs az ENSZ közgyűlésén. Kádár János beszédét ismét közvetíti a Kossuth-rádió Kádár Jánosnak az ENSZ XX. közgyűlésén elmondott beszédét ma este 20 órakor a Kossuth-rádió ismét közvetíti. Hruscsov viktuszati semlegeseknek a szovjet-amerikai kormányfői találkozóról Tito jugoszláv elnök levelet küldött Hruscsovnak. Ebben bejelentették: határozattervezetet terjesztenek a közgyűlés jelen ülésszaka elé, amely kifejezi azt az óhajt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya újítsa fel az utóbbi időben megszakadt kapcsolatait. Alább közöljük azt a választ, amelyet Hruscsov az említett levélre Ghana elnökének küldött. Kwame Nkrumah úr őnagyméltóságának, Ghana elnökének! „A szovjet kormány és jómagam, mint a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, nagyra értékeljük azon indítékokat, amelyek önt, valamint Indonézia elnökét, az Egyesült Arab Köztársaság elnökét, Jugoszlávia elnökét és India miniszterelnökét vezették, midőn levelüket és a közgyűlés elé terjesztendő határozattervezetüket megküldték az Amerikai Egyesült Államok elnökének és nekem, kifejezésre juttatva azt az óhajt, hogy az elnök és én újítsuk fel kapcsolatainkat a nemzetközi légkört jelenleg elsötétítő kérdések megvitatása végett, s hogy tárgyalások útján találjuk meg a problémák megoldását. Ez a levél ismételten bizonyítja, hogy a nemzetközi ügyekben ma távolról sem normális a helyzet, s hogy a nemzetközi viszonyok, különösen a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya, sok államban és vezető államférfiban, jogos aggodalmat kelt. A szovjet kormány mindig azt vallotta és ma is azt vallja, hogy a nemzetközi kérdé(Folytatás a 6. oldalon) New York, október 4. A szovjet kormányfő mellett működő sajtócsoport jelenti: Szeptember 29-én Nkrumah ghanai elnök, Nehru, India miniszterelnöke, Sukarno indonéz elnök, Nasszer elnök és Várnai Zseni költő: „Higgadt méltósággal, bátor következetességgel../" — Majd fél évszázada harcolok az emberi jogokért, a szabadságért, a békéért — és megrendítő boldogságban volt részem tegnap este, amikor Kádár János szavait hallgattam a rádióban. Egy magyar munkás, akit a fasizmus halálra keresett világnézete, a társadalom haladásáért vívott harca miatt, most az ENSZ palotájában, a legnagyobb nemzetközi fórumon tesz hitet nemcsak a magyar nép demokratikus vívmányai, hanem az egész emberiség békéje és szabadsága mellett. Én mindigis a politika költője voltam, a nagy társadalmi mozgások és események ihlettek dalra. Nem is kell azonban költőnek lenni ahhoz, hogy megérezzük: mennyi költőiség van abban, hogy egy kis nép fia, egy közülünk való ember olyan higgadt méltósággal és bátor következetességgel szóljon népünk és a népek érdekeiről, miként tegnap este Kádár Jájnos az ENSZ történelmi jelentőségűnek ígérkező közgyűlésén. Mindannyiunk szíve ott dobogott önérzetes és okos szavaiban. " Orlai Tibor Goldberger gyári osztályvezető: Rendszerünket magunk választottuk — Nagyon Tetszett a beszéd. Minden megállapításával egyetértek. Kádár elvtárs minden becsületes magyar ember véleményét tolmácsolta az ENSZ-ben. Felháborító, hogy négy év után még mindig napirendre akarják tűzni a magyar kérdést. Érdekel minket Nyugat-Németország felfegyverzése, érdekel, hogy Kínát mikor veszik fel az ENSZ-be és érdekel, hogy miben mesterkednek az imperialisták Kongóban. De az úgynevezett magyar kérdést lezártuk és teljesen egyetértek azzal, hogy az országgyűlésen kívül nincs egyetlen hely sem, ahol be kellene számolni belügyeinkről. Amerika a világ egyik legnagyobb állama. De az a tény, hogy a kis országokat minden áron tőkés csoportok befolyása alá akarja vonni, mindenkit fel kell, hogy háborítson. A magyar—amerikai viszony valóban nem 1956-ban, hanem még 1947- ben romlott meg. Nálunk már nincsenek tőkések, nincsenek szelvényvagdosók. Nálunk olyan rendszer van, mint amilyet mi akarunk, a szocializmust magunk választottuk. Dr. Krasznai Iván igazgató főorvos: Népünk ragaszkodik a szabadsághoz — Nagyon örülök annak, hogy azon a helyen, ahol annyi rágalmat szórtak ránk, most megmondhatjuk, hogy határozottan a gyarmati rendszer felszámolása mellett vagyunk, amely mellett — papíron — az ENSZ is lándzsát tör. Most azonban a provokátorok, a „magyar kérdés” előráncigálói, akik anynyit hangoztattak, hogy minden nemzet abban az életformában és olyan rendszerben éljen, amit magának választ, végre talán megértették, hogy a mi népünk ezt választotta. Jogunk van így élni és ragaszkodunk is a szabadságunkhoz, s hogy helyesen választottunk, azt bizonyítja népünk felemelkedése, gyarapodó erőnk és gazdagságunk. Ismételten nagyon örülök neki, hogy ilyen határozottan hangzott el Kádár elvtárs beszéde az ENSZ-ben. Dichy Magda színművésznő : Minden józan, gondolkodó embernek egyet kellett ezzel érteni e Azt hiszem, nemcsak én, hanem velem együtt sok százezer magyar dolgozó örömmel és izgatottan várta a rádió mellett Kádár elvtárs beszédét. Örömmel, mert a magyar nép kiváló képviselője az Egyesült Nemzetek Szervezete és a világ közvéleménye előtt fejtette ki a dolgozók álláspontját és véleményét. — Ami talán nagyon megragadott: a beszéd nagyon emberséges, ugyanakkor kemény és szilárd hangja volt. Úgy érzem, minden józan, gondolkodó embernek egyet kellett ezzel érteni. Jó lenne, ha az Egyesült Nemzetek Szervezetében a még gyakran a lényeget megkerülő, mellébeszélő nyugati politikusok is ilyen egyenesen, őszintén és nyíltan tárnák fel a kérdéseket, ez hasznára válna a nemzetek közötti jobb megértésnek, s természetesen a béke ügyének is.