Esti Hírlap, 1963. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-09 / 186. szám

igazságos, eredményes! Az egyetemi felvételi vizs­gák idén kedvezőbb fel­tételek között, jobb hangulat­ban zajlottak, mint a meg­előző években. A kormányin­tézkedés, amely új értékelési rendszert vezetett be, és szár­mazási kategóriák megkü­lönböztetése nélkül, egyenlő esélyeket juttatott a jelent­kezőknek, diákok és leendő tanáraik körében egyaránt jó visszhangra talált. Az érett­ségi és a négy középiskolai esztendő tanulmányi ered­ményeinek fokozott figye­lembevétele reálisabbá, meg­alapozottabbá tette a sze­lektálást. A származástól el­tekintő egyenlő megítélés pe­dig örvendetes módon erősí­tette a fiatalokban azt a meg­győződést, hogy továbbtanu­lásuk, boldogulásuk egyedüli feltétele a tudás, a jó vagy még jobb felkészülés. Drukk és szorongás idén is volt, ennek ellenére sok ezer diák véleményét és az orszá­gos tapasztalatot fogalmaz­zuk meg, mikor azt mondjuk: a felvételre jelentkezők jó légkörben, az igazságosság, a nemes versengés tiszta atmo­szférájában, maguk döntöt­tek az egyetemi helyek sor­sáról. Ennek többféle haszna van. A legkiválóbbak, ér­telmiségi munkára legalkal­masabbak tanulnak tovább. Akik pedig hely hiányában, vagy gyengén sikerült felvé­teli vizsga miatt nem iratkoz­hatnak egyetemre , önérze­tük, igazságérzetük sérelme nélkül veszik tudomásul: ha ragaszkodnak pályaválasztá­sukhoz, jobban fel kell ké­szülniük, hogy jövőre több pontot szerezhessenek és ez­zel kivívják az egyetemre ju­tást. A fel nem vett diák most is elkeseredett, de a legtöbb nem kiábrándult. Is­merek egy fiatalembert, aki másodszor jelentkezett felvé­telire az orvoskaron. Elutasí­tották. Az idei nemre azon­ban másképp reagált, mint egy esztendővel ezelőtt. Ta­valy szidta a protekciósokat és igazságtalanságot emlege­tett. Idén viszont saját magát szidta és kijelentette: egy év alatt úgy felkészül, hogy jö­vőre „bérelt helye lesz az egyetemen”. A minőségi szelekció és a felvételek körüli­­ köz­hangulat javulása önmagá­ban eredmény. Ezeknél is jobb érv azonban az új fel­vételi rendszer életrevalósá­ga mellett az a néhány adat, amely tegnap hangzott el a Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatásában. Az Esti Hírlap is közölte: a szárma­zási kategorizálás mellőzése után, a ponteredményben ki­fejezett teljesítmény alapján felvett mintegy tízezer első éves egyetemista 40—42 szá­zaléka munkás- és paraszt­családok gyermeke. Szüleik ma is fizikai munkát végez­nek, gyárban, gép mellett, il­letve a földeken dolgoznak. Ez az arány lényegesen jobb a tavalyinál. A javulás meg­örvendeztet és alkalmat ad néhány következtetésre. A munkásság és parasztság fel­­emelkedését példázza, hogy a tehetséges munkás- és pa­rasztgyerekek nemcsak az érettségit szerzik meg, hanem a legigényesebb próbán is helytálló műveltséghez jut­nak. Dicséri ez a teljesítmény képességeiket, szorgalmukat, a középiskolai pedagógusok jó munkáját. Erényeiknél is többet mond azonban az eredmény szüleik áldozat­készségéről és a társadalom erőfeszítéséről, amely bizto­sítja a jeles és kitűnő érettsé­gi, a 18—19 pontos felvételi vizsga elérésének feltételeit. A több mint négyezer mun­kás- és parasztfiatal, aki szeptemberben elfoglalja majd rátermettséggel kiví­vott helyét az egyetemek és főiskolák padjaiban, törté­nelmi jelentőségű folyamat kibontakozásának élő példá­ja. Jelenléte és tudása jelzi: a volt uralkodó osztályok kulturális monopóliuma is megdőlt. A dolgozó osztályok leg­jobb lányai és fiai áll­ják a versenyt részben ked­vezőbb körülmények közül induló kollégáikkal. Helyt­állásuk, a megváltozott tár­sadalmi és osztályviszonyo­kat kifejező eredményeik győznek meg: a művelődés­­politika számítása bevált, fel­tevése helyesnek bizonyult. Az új egyetemi felvételi rendszert az élet igazolja. Dersi Tamás Egy legenda és a valóság Elszavalta-e Petőfi a Talpra magyart a múzeum lépésőjén ♦ A koronatanú: Petőfi ♦ Mit írt Jókai az ünnepi albumba? A napokban beszámoltunk a készülő Petőfi-életrajzról A cikkben megemlítettük, hogy Petőfi életével kapcso­latban igen sok legenda szál­long, s ezek eloszlatása és helyére illesztése is az új életrajz feladata. Ilyen le­genda az is, amelyet vala­mennyien kisiskolás korunk óta ténynek véltünk, hogy Petőfi március 15-én a mú­zeum lépcsőjéről szavalta el a Nemzeti dalt. Több olva­sónk érdeklődött ezzel a ténnyel kapcsolatban, ezért most bővebben számolunk be egy szétfoszlatott legenda keletkezéséről és elmúlásá­ról. Hatvany írása Már Hatvany Lajos 1955- ben megjelent Petőfi már­ciusa című könyvében felve­ti, hogy a költő a múzeum lépcsőjén aligha szavalhatta el a Nemzeti dalt. Elmondta viszont a verset ezen a na­pon több helyen is, így pél­dául az Egyetem téren. Idézi is e szavalattal kapcsolatban Egressy Gábor szavait: „Ek­kor Petőfi fölemelkedők, mint egy túlvilági alak, mint meg­testesült népszenvedés, mint egy ezeréves tantaluszi szom­júság — mint a végítélet ha­lálangyala. E hangok leírha­­tatlanok. Most is hallom és látom azokat és örökké fo­gom látni és hallani, mert e kép és hang elválaszthatatla­nok. Leírhatatlan e dalnak hatása a népre, mely nőttön nőtt — s megesküszök isten szabad ege alatt.” Ha a költő a múzeumnál is szavalt vol­na — veti fel Hatvany — el­képzelhetetlen, hogy a meg­rendítő hatásról a jelenlevők ne számoltak volna be. Várkonyi Nándor 1957-ben a Dunántúli Magvetőnél megjelent Az üstökös csóvá­ja című könyvében tovább­megy: bebizonyítja a szép legenda valótlanságát. Sorra idézi a március 15-ét­ követő napok újságjainak riportjait. Ezek a lapok mind részlete­sen beszámolnak a múzeumi gyűlésről, de csupán arról szólnak, hogy a téren kiosz­tották a nyomdából frissen kikerült 12 pontot és a Nem­zeti dalt, s innen indultak tovább a városházára. Idézi a nagy napot követő hetek­ben megjelent könyveket és kiadványokat is, köztük olyan eleven riportokat, mint amilyen például Birányi Ákosé. Birányi április l0rén megjelent Pesti forradalom című könyvében érzéklete­sen írja le, mint kapkodta szét a tömeg a nyomtatvá­nyokat, hogyan szakadt szét némelyik darabokra, s ho­gyan vetette utána magát a tömeg az egyes papírdara­boknak is, „csakhogy még rongyait is szerencsések le­hessenek leírni az evangéliu­mi hirdetménynek”. De még ez a részletes leírás sem tesz említést a szavalatról, aztán a Seminárium terén, végre a nyomda előtt, ame­lyet erőszakosan elfoglal­tunk ...” „Végre”, tehát utoljára a nyomda előtt. A legenda születése Hogyan született hát a le­genda? A forradalom buká­sát tudvalevőleg két évtize­des némaság követte; az em­lékezés csendjében alakultak, formálódtak az események. Majd a szabadságharc ötven­éves évfordulójára ünnepi album jelent meg, ebben köz­ük a múzeumi gyűlésről ké­szült ismert rajzot, s alája valaki ezt a feliratot írta. ..Petőfi elszavalja a Talpra magyart a Nemzeti Múzeum előtt.” A képhez Jókaival írattak szöveget. A 72 éves Jókai, aki pedig szemtanúja volt a múzeumi gyűlésnek, nem cáfolja a szép legendát. Nyilván úgy gondolta, hogy az akkori helyzetben a lelke­sítés a cél, és egy szép illúzió lelkesítőbb a valóságnál. Vahot Imre 1881-ben megje­lent emlékiratában is szól a múzeum-lépcsőn elmondott versről. Csakhogy Vahot­t nem volt ott a gyűlésen. Sok­kal óvatosabb ember volt an­nál. A múzeumi gyűlést áb­rázoló ismert rajz egyébként első ízben 1848. április 22-én jelent meg a Pesti Divatlap­ban. A lap közölte a megze­nésített Nemzeti dal kottáját, s a kotta címlapján a rajzot. Talán ez a képzettársítás is egyik oka volt annak, hogy az utókor számára ez a rajz úgy maradt meg, mint a Nemzeti dal elszavalásának jelenetét ábrázoló kép. A rajz azonban már csak azért sem ábrázolhatja ezt a jele­netet, mert rajta a márciusi fiatalok kardos nemzetőr­ként, tollas pörgekalapban állnak a lépcsőn­, ez valóban a forradalmi viselet volt, de 15-én még nem hordták. Ott volt... A legendateremtő képzelet tévedésének másik oka: a múzeumlépcső előtt március 15-e után is számos gyűlést tartottak. Ezek legtöbbjén Petőfi is ott volt, s nem egy­szer szavalt is, így például március 27-én a Királyokhoz című versét, április 5-én, a Bécsbe induló küldöttség bú­csúztatása alkalmával pedig a Készülj hazám­at. A költő tehát valóban szavalt a mú­­zeumlépcsőn, de nem akkor, és nem azt, amit a legenda őriz. A sűrítő hagyomány azonban erre a pillanatra, a forradalom gyújtópontjába helyezte. Kár-e a szétfoszlatott le­gendáért? Nem, hiszen, ha a költő nem szavalt is, többet tett, mintha szavalt volna. A legenda elvesztésével nem le­szünk szegényebbek,­­ de gazdagabbak leszünk az igaz­sággal. S a tudomány felada­ta mégiscsak ez. F. F. Először az ifjak kávéházában Várkonyi hivatkozik a ko­ronatanúra is. Petőfire, aki részletesen leírja naplójában március idusának napját, de ugyancsak nem szól a mú­zeumi szavalatról. S végül a perdöntő okmányt idézi: a vers egyik kéziratos példá­nyát. Ezen csillag alatt sze­repel a költő kézzel írott lábjegyzete: „Elszavaltam először az ifjak kávéházában, aztán az orvosi egyetemen. GÁZOLÁS­­ ROMÁMON Ezúttal azonban nem igazi baleset­ről van szó, csu­pán olyanról, ami a felvevőgépnek „készült”. Túri András Rendszá­ma ismeretlen cí­mű televíziós bűn­ügyi vígjátékából való a fenti jele­net. A gázolás cserbenhagyott ál­dozata: Moór Ma­riann, a férfi, aki segítségére sie­tett: Kautzky Jó­zsef. Előkészületek az edinburghi fesztiválra Ma délelőtt társulati ülést tartott az Operaház edinbur­ghi fesztiválra utazó művész­gárdája. Ismertették a ven­dégszereplés művészi prog­ramját, részleteit. Már Angliába érkezett az a két vagon, amely az elő­adássorozat díszleteit, jelme­zeit szállítja Edinburghba. Augusztus 13-án indul Feren­­csik János főzeneigazgató és Fráter Gedeon karmester, hogy megkezdjék a skót nem­zeti zenekarral a művek be­tanítását. A zenekar a főpró­báig Glasgowban gyakorol. A próbákba bekapcsolódik au­gusztus 18-án Tóth Péter kar­mester is. Augusztus 15-én Fülöp Zoltán szcenikai veze­tő és Rajnai Sándor műszaki vezető vezetésével tizenhá­rom tagú műszaki gárda uta­zik ki, hogy megkezdje a színpadi előkészületeket. Ná­­dasdy Kálmán igazgató veze­tésével augusztus 17-én kü­­lönrepülőgépen indul az együttes mintegy hetven mű­vésze. A főpróbára 19-én délelőtt kerül sor, s este Bar­tók három színpadi művével a premierre. ÁGYNEMŰ, FÜGGÖNY ÉS FÜGGÖNYANYAG RÉSZLETRE a RÖLTEX szaküzletekből * VII., Thököly út 6. VIII., József krt. 14. valamint a város minden kerületében RÁDIÓMŰSOR Augusztus 9 — péntek KOSSUTH: 16.10: Szórakoztató muzsika. — 16.45: Utijegyzetek a miniszté­riumban. — 17.00: László Margit énekel. — 17.15: Ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.15: Magyar népköltészet. — 18.54: Riport. — 18.55: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert és Svéd Sándor énekel. — 18.28: Mozart: B-dúr szonáta. — 19.50: Mese. — 20.00: Esti krónika. — 30.30: Hanglemezboltban. Riport. — 21.00: Családi körben. — 22.07: Hírek. — 22.52: Sporthírek. — 22.37: Vers és muzsika. — 23.37: Magyar nóták. — 24.00: Hírek. PETŐFI: 16.10: Regényismertetés. — 16.30: Zenekari muzsika. — 17.00: Hírek. — 17.05: Gyermekrádió. — 17.36: Hangverseny Wagner operáiból. — 18.15: Közgazdaság. — 18.30: Sanzonok. — 18.55: Ver­sek. — 19.00: Hírek. — 19.05: Lát­tuk, hallottuk. — 19.25: Színes népi zene. — 19.50: Hangverseny Nápolyból. — 21.00: Hírek. — 21.05: Tánczene. — 22.00: Kodály­­kórusok. — 22.20: Miljutyin-ope­­rettekből. — 23.00: Hírek. URH: 18.30: Hírek. — 18.40: Kamara­zene. — 19.00: Szórakoztató zene­kari hangverseny. — 19.45: Be­szélgetés Makkai László kandi­dátussal. — 20.00: Verdi-est. — 22.30: Hírek. Augusztus 10 — szombat KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.35—7.59: Zene. Közben 5.00, 6.00 és 7.00: Hírek. — 8.10: Lányok, asszonyok. — 8.30: Népi zene. — 9.00: Romá­niai útijegyzetek. — 9.10: Zene­kari muzsika. — 10.00: Hírek. — 10.10: Halló, itt Róma. Zenés műsor. — 11.50: Orosz forradalmi dal. — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánczene. — 13.00: Versekről. — 13.15: Hangverseny. — 14.00: Hí­rek. — 14.10: Schumann: Kar­nevál. — 14.37: Könnyű dalla­mok. — 15.05: Hí. magazin. — 15.30: A MR énekkari híradója. — 16.00: Hírek. — 16.10: Külpoli­tika. — 16.30: Előszóval — mu­zsikával. — Közben 17.05—17.15-ig írók kerekasztal-konferenciája Leningrádban Augusto Pancaldi jelenti: Leningrádban tegnap befe­jeződött az európai írók ke­rekasztal-konferenciája, ame­lyen szovjet, olasz, angol, né­met, magyar, svéd, ro­mán, cseh és francia írók vitatják meg a modern regény helyzetét és problémáit. A kerekasztal­­értekezletet tavaly Firenzé­ben az Európai Írók Szövet­ségének szokásos évi kong­resszusán határozták el. Az üléseken rendkívül he­ves vita folyt egyrészt a mo­dern regény sorsáról, más­részt a művész felelősségéről. A találkozó ténye és az el­hangzott felszólalások szem­mel láthatóan elősegítették a kölcsönös megértést és ennek alapján a szükséges bizalom légkörének kialakulását Nyugat és Kelet írói között. A felszólalások közül ki kell emelnünk a francia Rob­­be-Grillet csípősen éles pole­mizálását, az olasz Piovene szigorú bírálatát, a magyar Déry Tibor szenvedélyes hangú beszédét az író fele­lősségéről, Ilja Ehrenburg kristályos intellektusának megnyilvánulását. A kerekasztal-értekezlet részvevői ma Moszkvába utaznak és az értekezletet a szovjet fővárosban sajtókon­ferencián zárják le. Régi és új bérlettulajdonosok Színházainkban folyik a felkészülés a következő évadra, és a nyári szünetben állítják össze a bérletsoroza­tokat is. Mi a helyzet a bér­letek árusításánál? — kér­deztük meg öt budapesti színház közönségszervezési osztályát. — Jól haladunk az árusí­tással — válaszolják az Ope­raháznál. — Régi bérlőink legnagyobb része továbbra is megújítja bérletét, és na­gyon sok új vásárló állt be az operakedvelők táborába. Arra törekszünk, hogy bér­lőink igényeit a lehető leg­jobban kielégítsük, ezért fo­gunk az idén először bérleti előadásokon neves külföldi vendégművészeket is fellép­tetni. A Vígszínházban eddig 7800 bérletet adtak el, ezer­rel többet, mint tavaly ilyen­kor. Az Operettszínházzal együtt szervezett kombinált bérletből eddig 4300 kelt el, szemben a tavalyi 3700-zal.­­ A Nemzeti Színház két bérletsorozatot indít a jövő évadban. A Shakespeare-sorozatok, amelyeket a Ma­dách és a Vígszínházzal kö­zösen indítottak, már július elején elkeltek, a premier­bérletekből eddig 4600-at ad­tak el, ez ezerrel több, mint tavaly. A József Attila Színház az idén 12 sorozatot, indított — mondja a szervezési osztály vezetője. — Legnagyobb si­kere a premier- és a vasár­nap délutáni munkás-bérlet­sorozatunknak van, ezek majdnem teljes számban el­keltek. A Vidám Színpad és a Kis Színpad az idén először pró­bálkozott bérletsorozatok in­dításával. — Eddig 2500 da­rabot adtunk el — tájékoz­tat bennünket a színház gaz­dasági igazgatója. — Eredmé­nyünket annak köszönhet­jük, hogy igyekszünk köz­vetlen kapcsolatot teremte­ni a közönséggel. Szervező­ink ellátogatnak a környék­beli tsz-ekbe, üzemekbe, és egyénileg beszélgetve a dol­gozókkal, sokkal jobb ered­ményeket tudnak felmutat­ni. Maffiar énekesnő Jopénkn Alig néhány éve végezte a Zeneművészeti Főiskolát Tibay Kriszta. Klaus Prings­­heim, az évtizedek óta Tokió­ban élő német karmester, ze­neesztéta és zenetanár a töb­bi között így írt róla: „Tibay gyönyörű, erőteljes szoprán­ja könnyedén betöltötte a hatalmas Hibiya Hall-t... Lírai kvalitások, kifejező erő és rugalmas hang, kivétele­sen finom pianisszimók jel­lemzik a művésznőt...” A hatalmas tokiói koncertte­remben, a Hibiya Hall-ban három hangversenyt adott a debreceni Csokonai Színház fiatal énekesnője. — Nagyon szeretik az európai zenét, Bartókot pe­dig kiváltképpen értékelik és értik — meséli hazatérése után — őszre, vagy télre is­mét meghívtak a japánok. Juditot kell énekelnem a Kékszakállú herceg várában. Ez lesz különben a követ­kező szerepem Debrecenben is. A dalok mellett Tokióban operaszerepeket is énekel­tem. Fuzsivara, a tokiói ope­ra igazgatója, egykor híres tenorista, aki a harmincas években Budapesten is járt, az operába is meghívott ven­dégszereplésre, de ezt, saj­nos, nem tudom vállalni. Náluk ugyanis vagy külföldi operatársulatokat hívnak meg, akik anyanyelvükön énekelhetnek, vagy ha ven­dégművészt szerepeltetnek, annak japánul kell énekel­nie. — Hol járt még? — Több mint 27 ezer kilo­métert tettem meg. Március végén, Párizsban kezdtem, a rádióban énekeltem Bartók­­dalokat. Utána Rómába utaz­tam, ahol a rádióban Bartók és Kodály művei, a televízió­ban a többi között Schubert és Richard Strauss szerze­ményei szerepeltek a műso­romon. És ezután követke­zett Tokió, Róma és Tokió között a távolság oda-vissza, 22 ezer kilométer. Kovács Dénes, Bacher Mi­hály és Kórody András után Tibay Krisztina volt a magyar zenei élet negyedik képviselője a messzi Japán­ban. (b. t.) és 17.46—17.50-ig Közvetítés a Csepel—Debrecen idénnyitó baj­noki labdarúgó-mérkőzésről. PETŐFI: 5.00—8.00: Zene. — 8.00: Hírek. — 14.00: Népi muzsika. — 14.25: Könnyűzene. — 14 40: Eszperan­­tisták 5 perce. — 14.45: Levele­zés. — 15.00: Hírek. — 15.05: Szirmai­ operettekből. — 15.55: Orvosi tanácsok, Gümőkóros be­tegekről. — 16.00: Életpályám. Rádiójáték Táncsics Mihály­ról II. rész. — 17.00: Hírek. — 17.05: Heti hangversenykalauz. — 17.45: Elbeszélés. PÉNTEKI MŰSOR: Körszínház: Cid (8). — Bartók Színpad: Ádám-kosztümben 8). — Fővárosi Nagycirkusz: Nők a porondon (fél 8). SIESSEN BEFŐZNI! ÉRETT BEFŐZÉSI PARADICSOM ÁLLANDÓAN KAPHATÓ a földművesszövetkezetek csarnoki és piaci elárusítóhelyein.

Next