Esti Hírlap, 1963. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-09 / 186. szám
igazságos, eredményes! Az egyetemi felvételi vizsgák idén kedvezőbb feltételek között, jobb hangulatban zajlottak, mint a megelőző években. A kormányintézkedés, amely új értékelési rendszert vezetett be, és származási kategóriák megkülönböztetése nélkül, egyenlő esélyeket juttatott a jelentkezőknek, diákok és leendő tanáraik körében egyaránt jó visszhangra talált. Az érettségi és a négy középiskolai esztendő tanulmányi eredményeinek fokozott figyelembevétele reálisabbá, megalapozottabbá tette a szelektálást. A származástól eltekintő egyenlő megítélés pedig örvendetes módon erősítette a fiatalokban azt a meggyőződést, hogy továbbtanulásuk, boldogulásuk egyedüli feltétele a tudás, a jó vagy még jobb felkészülés. Drukk és szorongás idén is volt, ennek ellenére sok ezer diák véleményét és az országos tapasztalatot fogalmazzuk meg, mikor azt mondjuk: a felvételre jelentkezők jó légkörben, az igazságosság, a nemes versengés tiszta atmoszférájában, maguk döntöttek az egyetemi helyek sorsáról. Ennek többféle haszna van. A legkiválóbbak, értelmiségi munkára legalkalmasabbak tanulnak tovább. Akik pedig hely hiányában, vagy gyengén sikerült felvételi vizsga miatt nem iratkozhatnak egyetemre , önérzetük, igazságérzetük sérelme nélkül veszik tudomásul: ha ragaszkodnak pályaválasztásukhoz, jobban fel kell készülniük, hogy jövőre több pontot szerezhessenek és ezzel kivívják az egyetemre jutást. A fel nem vett diák most is elkeseredett, de a legtöbb nem kiábrándult. Ismerek egy fiatalembert, aki másodszor jelentkezett felvételire az orvoskaron. Elutasították. Az idei nemre azonban másképp reagált, mint egy esztendővel ezelőtt. Tavaly szidta a protekciósokat és igazságtalanságot emlegetett. Idén viszont saját magát szidta és kijelentette: egy év alatt úgy felkészül, hogy jövőre „bérelt helye lesz az egyetemen”. A minőségi szelekció és a felvételek körüli közhangulat javulása önmagában eredmény. Ezeknél is jobb érv azonban az új felvételi rendszer életrevalósága mellett az a néhány adat, amely tegnap hangzott el a Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatásában. Az Esti Hírlap is közölte: a származási kategorizálás mellőzése után, a ponteredményben kifejezett teljesítmény alapján felvett mintegy tízezer első éves egyetemista 40—42 százaléka munkás- és parasztcsaládok gyermeke. Szüleik ma is fizikai munkát végeznek, gyárban, gép mellett, illetve a földeken dolgoznak. Ez az arány lényegesen jobb a tavalyinál. A javulás megörvendeztet és alkalmat ad néhány következtetésre. A munkásság és parasztság felemelkedését példázza, hogy a tehetséges munkás- és parasztgyerekek nemcsak az érettségit szerzik meg, hanem a legigényesebb próbán is helytálló műveltséghez jutnak. Dicséri ez a teljesítmény képességeiket, szorgalmukat, a középiskolai pedagógusok jó munkáját. Erényeiknél is többet mond azonban az eredmény szüleik áldozatkészségéről és a társadalom erőfeszítéséről, amely biztosítja a jeles és kitűnő érettségi, a 18—19 pontos felvételi vizsga elérésének feltételeit. A több mint négyezer munkás- és parasztfiatal, aki szeptemberben elfoglalja majd rátermettséggel kivívott helyét az egyetemek és főiskolák padjaiban, történelmi jelentőségű folyamat kibontakozásának élő példája. Jelenléte és tudása jelzi: a volt uralkodó osztályok kulturális monopóliuma is megdőlt. A dolgozó osztályok legjobb lányai és fiai állják a versenyt részben kedvezőbb körülmények közül induló kollégáikkal. Helytállásuk, a megváltozott társadalmi és osztályviszonyokat kifejező eredményeik győznek meg: a művelődéspolitika számítása bevált, feltevése helyesnek bizonyult. Az új egyetemi felvételi rendszert az élet igazolja. Dersi Tamás Egy legenda és a valóság Elszavalta-e Petőfi a Talpra magyart a múzeum lépésőjén ♦ A koronatanú: Petőfi ♦ Mit írt Jókai az ünnepi albumba? A napokban beszámoltunk a készülő Petőfi-életrajzról A cikkben megemlítettük, hogy Petőfi életével kapcsolatban igen sok legenda szállong, s ezek eloszlatása és helyére illesztése is az új életrajz feladata. Ilyen legenda az is, amelyet valamennyien kisiskolás korunk óta ténynek véltünk, hogy Petőfi március 15-én a múzeum lépcsőjéről szavalta el a Nemzeti dalt. Több olvasónk érdeklődött ezzel a ténnyel kapcsolatban, ezért most bővebben számolunk be egy szétfoszlatott legenda keletkezéséről és elmúlásáról. Hatvany írása Már Hatvany Lajos 1955- ben megjelent Petőfi márciusa című könyvében felveti, hogy a költő a múzeum lépcsőjén aligha szavalhatta el a Nemzeti dalt. Elmondta viszont a verset ezen a napon több helyen is, így például az Egyetem téren. Idézi is e szavalattal kapcsolatban Egressy Gábor szavait: „Ekkor Petőfi fölemelkedők, mint egy túlvilági alak, mint megtestesült népszenvedés, mint egy ezeréves tantaluszi szomjúság — mint a végítélet halálangyala. E hangok leírhatatlanok. Most is hallom és látom azokat és örökké fogom látni és hallani, mert e kép és hang elválaszthatatlanok. Leírhatatlan e dalnak hatása a népre, mely nőttön nőtt — s megesküszök isten szabad ege alatt.” Ha a költő a múzeumnál is szavalt volna — veti fel Hatvany — elképzelhetetlen, hogy a megrendítő hatásról a jelenlevők ne számoltak volna be. Várkonyi Nándor 1957-ben a Dunántúli Magvetőnél megjelent Az üstökös csóvája című könyvében továbbmegy: bebizonyítja a szép legenda valótlanságát. Sorra idézi a március 15-ét követő napok újságjainak riportjait. Ezek a lapok mind részletesen beszámolnak a múzeumi gyűlésről, de csupán arról szólnak, hogy a téren kiosztották a nyomdából frissen kikerült 12 pontot és a Nemzeti dalt, s innen indultak tovább a városházára. Idézi a nagy napot követő hetekben megjelent könyveket és kiadványokat is, köztük olyan eleven riportokat, mint amilyen például Birányi Ákosé. Birányi április l0rén megjelent Pesti forradalom című könyvében érzékletesen írja le, mint kapkodta szét a tömeg a nyomtatványokat, hogyan szakadt szét némelyik darabokra, s hogyan vetette utána magát a tömeg az egyes papírdaraboknak is, „csakhogy még rongyait is szerencsések lehessenek leírni az evangéliumi hirdetménynek”. De még ez a részletes leírás sem tesz említést a szavalatról, aztán a Seminárium terén, végre a nyomda előtt, amelyet erőszakosan elfoglaltunk ...” „Végre”, tehát utoljára a nyomda előtt. A legenda születése Hogyan született hát a legenda? A forradalom bukását tudvalevőleg két évtizedes némaság követte; az emlékezés csendjében alakultak, formálódtak az események. Majd a szabadságharc ötvenéves évfordulójára ünnepi album jelent meg, ebben közük a múzeumi gyűlésről készült ismert rajzot, s alája valaki ezt a feliratot írta. ..Petőfi elszavalja a Talpra magyart a Nemzeti Múzeum előtt.” A képhez Jókaival írattak szöveget. A 72 éves Jókai, aki pedig szemtanúja volt a múzeumi gyűlésnek, nem cáfolja a szép legendát. Nyilván úgy gondolta, hogy az akkori helyzetben a lelkesítés a cél, és egy szép illúzió lelkesítőbb a valóságnál. Vahot Imre 1881-ben megjelent emlékiratában is szól a múzeum-lépcsőn elmondott versről. Csakhogy Vahott nem volt ott a gyűlésen. Sokkal óvatosabb ember volt annál. A múzeumi gyűlést ábrázoló ismert rajz egyébként első ízben 1848. április 22-én jelent meg a Pesti Divatlapban. A lap közölte a megzenésített Nemzeti dal kottáját, s a kotta címlapján a rajzot. Talán ez a képzettársítás is egyik oka volt annak, hogy az utókor számára ez a rajz úgy maradt meg, mint a Nemzeti dal elszavalásának jelenetét ábrázoló kép. A rajz azonban már csak azért sem ábrázolhatja ezt a jelenetet, mert rajta a márciusi fiatalok kardos nemzetőrként, tollas pörgekalapban állnak a lépcsőn, ez valóban a forradalmi viselet volt, de 15-én még nem hordták. Ott volt... A legendateremtő képzelet tévedésének másik oka: a múzeumlépcső előtt március 15-e után is számos gyűlést tartottak. Ezek legtöbbjén Petőfi is ott volt, s nem egyszer szavalt is, így például március 27-én a Királyokhoz című versét, április 5-én, a Bécsbe induló küldöttség búcsúztatása alkalmával pedig a Készülj hazámat. A költő tehát valóban szavalt a múzeumlépcsőn, de nem akkor, és nem azt, amit a legenda őriz. A sűrítő hagyomány azonban erre a pillanatra, a forradalom gyújtópontjába helyezte. Kár-e a szétfoszlatott legendáért? Nem, hiszen, ha a költő nem szavalt is, többet tett, mintha szavalt volna. A legenda elvesztésével nem leszünk szegényebbek, de gazdagabbak leszünk az igazsággal. S a tudomány feladata mégiscsak ez. F. F. Először az ifjak kávéházában Várkonyi hivatkozik a koronatanúra is. Petőfire, aki részletesen leírja naplójában március idusának napját, de ugyancsak nem szól a múzeumi szavalatról. S végül a perdöntő okmányt idézi: a vers egyik kéziratos példányát. Ezen csillag alatt szerepel a költő kézzel írott lábjegyzete: „Elszavaltam először az ifjak kávéházában, aztán az orvosi egyetemen. GÁZOLÁS ROMÁMON Ezúttal azonban nem igazi balesetről van szó, csupán olyanról, ami a felvevőgépnek „készült”. Túri András Rendszáma ismeretlen című televíziós bűnügyi vígjátékából való a fenti jelenet. A gázolás cserbenhagyott áldozata: Moór Mariann, a férfi, aki segítségére sietett: Kautzky József. Előkészületek az edinburghi fesztiválra Ma délelőtt társulati ülést tartott az Operaház edinburghi fesztiválra utazó művészgárdája. Ismertették a vendégszereplés művészi programját, részleteit. Már Angliába érkezett az a két vagon, amely az előadássorozat díszleteit, jelmezeit szállítja Edinburghba. Augusztus 13-án indul Ferencsik János főzeneigazgató és Fráter Gedeon karmester, hogy megkezdjék a skót nemzeti zenekarral a művek betanítását. A zenekar a főpróbáig Glasgowban gyakorol. A próbákba bekapcsolódik augusztus 18-án Tóth Péter karmester is. Augusztus 15-én Fülöp Zoltán szcenikai vezető és Rajnai Sándor műszaki vezető vezetésével tizenhárom tagú műszaki gárda utazik ki, hogy megkezdje a színpadi előkészületeket. Nádasdy Kálmán igazgató vezetésével augusztus 17-én különrepülőgépen indul az együttes mintegy hetven művésze. A főpróbára 19-én délelőtt kerül sor, s este Bartók három színpadi művével a premierre. ÁGYNEMŰ, FÜGGÖNY ÉS FÜGGÖNYANYAG RÉSZLETRE a RÖLTEX szaküzletekből * VII., Thököly út 6. VIII., József krt. 14. valamint a város minden kerületében RÁDIÓMŰSOR Augusztus 9 — péntek KOSSUTH: 16.10: Szórakoztató muzsika. — 16.45: Utijegyzetek a minisztériumban. — 17.00: László Margit énekel. — 17.15: Ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.15: Magyar népköltészet. — 18.54: Riport. — 18.55: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert és Svéd Sándor énekel. — 18.28: Mozart: B-dúr szonáta. — 19.50: Mese. — 20.00: Esti krónika. — 30.30: Hanglemezboltban. Riport. — 21.00: Családi körben. — 22.07: Hírek. — 22.52: Sporthírek. — 22.37: Vers és muzsika. — 23.37: Magyar nóták. — 24.00: Hírek. PETŐFI: 16.10: Regényismertetés. — 16.30: Zenekari muzsika. — 17.00: Hírek. — 17.05: Gyermekrádió. — 17.36: Hangverseny Wagner operáiból. — 18.15: Közgazdaság. — 18.30: Sanzonok. — 18.55: Versek. — 19.00: Hírek. — 19.05: Láttuk, hallottuk. — 19.25: Színes népi zene. — 19.50: Hangverseny Nápolyból. — 21.00: Hírek. — 21.05: Tánczene. — 22.00: Kodálykórusok. — 22.20: Miljutyin-operettekből. — 23.00: Hírek. URH: 18.30: Hírek. — 18.40: Kamarazene. — 19.00: Szórakoztató zenekari hangverseny. — 19.45: Beszélgetés Makkai László kandidátussal. — 20.00: Verdi-est. — 22.30: Hírek. Augusztus 10 — szombat KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.35—7.59: Zene. Közben 5.00, 6.00 és 7.00: Hírek. — 8.10: Lányok, asszonyok. — 8.30: Népi zene. — 9.00: Romániai útijegyzetek. — 9.10: Zenekari muzsika. — 10.00: Hírek. — 10.10: Halló, itt Róma. Zenés műsor. — 11.50: Orosz forradalmi dal. — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánczene. — 13.00: Versekről. — 13.15: Hangverseny. — 14.00: Hírek. — 14.10: Schumann: Karnevál. — 14.37: Könnyű dallamok. — 15.05: Hí. magazin. — 15.30: A MR énekkari híradója. — 16.00: Hírek. — 16.10: Külpolitika. — 16.30: Előszóval — muzsikával. — Közben 17.05—17.15-ig írók kerekasztal-konferenciája Leningrádban Augusto Pancaldi jelenti: Leningrádban tegnap befejeződött az európai írók kerekasztal-konferenciája, amelyen szovjet, olasz, angol, német, magyar, svéd, román, cseh és francia írók vitatják meg a modern regény helyzetét és problémáit. A kerekasztalértekezletet tavaly Firenzében az Európai Írók Szövetségének szokásos évi kongresszusán határozták el. Az üléseken rendkívül heves vita folyt egyrészt a modern regény sorsáról, másrészt a művész felelősségéről. A találkozó ténye és az elhangzott felszólalások szemmel láthatóan elősegítették a kölcsönös megértést és ennek alapján a szükséges bizalom légkörének kialakulását Nyugat és Kelet írói között. A felszólalások közül ki kell emelnünk a francia Robbe-Grillet csípősen éles polemizálását, az olasz Piovene szigorú bírálatát, a magyar Déry Tibor szenvedélyes hangú beszédét az író felelősségéről, Ilja Ehrenburg kristályos intellektusának megnyilvánulását. A kerekasztal-értekezlet részvevői ma Moszkvába utaznak és az értekezletet a szovjet fővárosban sajtókonferencián zárják le. Régi és új bérlettulajdonosok Színházainkban folyik a felkészülés a következő évadra, és a nyári szünetben állítják össze a bérletsorozatokat is. Mi a helyzet a bérletek árusításánál? — kérdeztük meg öt budapesti színház közönségszervezési osztályát. — Jól haladunk az árusítással — válaszolják az Operaháznál. — Régi bérlőink legnagyobb része továbbra is megújítja bérletét, és nagyon sok új vásárló állt be az operakedvelők táborába. Arra törekszünk, hogy bérlőink igényeit a lehető legjobban kielégítsük, ezért fogunk az idén először bérleti előadásokon neves külföldi vendégművészeket is felléptetni. A Vígszínházban eddig 7800 bérletet adtak el, ezerrel többet, mint tavaly ilyenkor. Az Operettszínházzal együtt szervezett kombinált bérletből eddig 4300 kelt el, szemben a tavalyi 3700-zal. A Nemzeti Színház két bérletsorozatot indít a jövő évadban. A Shakespeare-sorozatok, amelyeket a Madách és a Vígszínházzal közösen indítottak, már július elején elkeltek, a premierbérletekből eddig 4600-at adtak el, ez ezerrel több, mint tavaly. A József Attila Színház az idén 12 sorozatot, indított — mondja a szervezési osztály vezetője. — Legnagyobb sikere a premier- és a vasárnap délutáni munkás-bérletsorozatunknak van, ezek majdnem teljes számban elkeltek. A Vidám Színpad és a Kis Színpad az idén először próbálkozott bérletsorozatok indításával. — Eddig 2500 darabot adtunk el — tájékoztat bennünket a színház gazdasági igazgatója. — Eredményünket annak köszönhetjük, hogy igyekszünk közvetlen kapcsolatot teremteni a közönséggel. Szervezőink ellátogatnak a környékbeli tsz-ekbe, üzemekbe, és egyénileg beszélgetve a dolgozókkal, sokkal jobb eredményeket tudnak felmutatni. Maffiar énekesnő Jopénkn Alig néhány éve végezte a Zeneművészeti Főiskolát Tibay Kriszta. Klaus Pringsheim, az évtizedek óta Tokióban élő német karmester, zeneesztéta és zenetanár a többi között így írt róla: „Tibay gyönyörű, erőteljes szopránja könnyedén betöltötte a hatalmas Hibiya Hall-t... Lírai kvalitások, kifejező erő és rugalmas hang, kivételesen finom pianisszimók jellemzik a művésznőt...” A hatalmas tokiói koncertteremben, a Hibiya Hall-ban három hangversenyt adott a debreceni Csokonai Színház fiatal énekesnője. — Nagyon szeretik az európai zenét, Bartókot pedig kiváltképpen értékelik és értik — meséli hazatérése után — őszre, vagy télre ismét meghívtak a japánok. Juditot kell énekelnem a Kékszakállú herceg várában. Ez lesz különben a következő szerepem Debrecenben is. A dalok mellett Tokióban operaszerepeket is énekeltem. Fuzsivara, a tokiói opera igazgatója, egykor híres tenorista, aki a harmincas években Budapesten is járt, az operába is meghívott vendégszereplésre, de ezt, sajnos, nem tudom vállalni. Náluk ugyanis vagy külföldi operatársulatokat hívnak meg, akik anyanyelvükön énekelhetnek, vagy ha vendégművészt szerepeltetnek, annak japánul kell énekelnie. — Hol járt még? — Több mint 27 ezer kilométert tettem meg. Március végén, Párizsban kezdtem, a rádióban énekeltem Bartókdalokat. Utána Rómába utaztam, ahol a rádióban Bartók és Kodály művei, a televízióban a többi között Schubert és Richard Strauss szerzeményei szerepeltek a műsoromon. És ezután következett Tokió, Róma és Tokió között a távolság oda-vissza, 22 ezer kilométer. Kovács Dénes, Bacher Mihály és Kórody András után Tibay Krisztina volt a magyar zenei élet negyedik képviselője a messzi Japánban. (b. t.) és 17.46—17.50-ig Közvetítés a Csepel—Debrecen idénnyitó bajnoki labdarúgó-mérkőzésről. PETŐFI: 5.00—8.00: Zene. — 8.00: Hírek. — 14.00: Népi muzsika. — 14.25: Könnyűzene. — 14 40: Eszperantisták 5 perce. — 14.45: Levelezés. — 15.00: Hírek. — 15.05: Szirmai operettekből. — 15.55: Orvosi tanácsok, Gümőkóros betegekről. — 16.00: Életpályám. Rádiójáték Táncsics Mihályról II. rész. — 17.00: Hírek. — 17.05: Heti hangversenykalauz. — 17.45: Elbeszélés. PÉNTEKI MŰSOR: Körszínház: Cid (8). — Bartók Színpad: Ádám-kosztümben 8). — Fővárosi Nagycirkusz: Nők a porondon (fél 8). SIESSEN BEFŐZNI! ÉRETT BEFŐZÉSI PARADICSOM ÁLLANDÓAN KAPHATÓ a földművesszövetkezetek csarnoki és piaci elárusítóhelyein.