Esti Hírlap, 1963. december (8. évfolyam, 282-305. szám)

1963-12-02 / 282. szám

Kudzit szabadonbocsntnták Szíriában Damaszkusz, december 2. Kudzi volt szíriai elnököt vasárnap szabadon bocsátották. Az 57 éves Kudzit a márciusi Baath-párti puccs után börtönözték be. A hatóságok engedélyt adtak Azem volt miniszterelnöknek is, hogy szabadon elhagyja a török nagykövetséget, ahol az államcsíny hírére menedékjogot kért. Megengedték, hogy tetszése szerinti helyen telepedjék le Szíriában. Egyperces kommentárunk Kongó és betegsége „Mobutunak a májával van baj, Nendakának, a kongói titkosszolgálat főnökének szíve fájdult meg” — közölték Leopoldville-ban, azzal kapcsolatban, hogy a szovjet diplomaták elleni jogtipró akciók során a két rettegett hatalmasság, a ndolai börtönben, átmenetileg a saját csendőreinek ütlegeiben részesült. Nem könnyű a távolból megállapítani, hogy a két férfiú milyen betegségben szenved, de az bizonyos, hogy a hatalmon levő különböző kongói figurák valóban kóros állapotot hoztak létre. Az amerikai Newsweek „Rothadás Kongóban” címmel közölt még tavaly egy cikket a Mobutu és társai cég által teremtett helyzetről. A lap többek között így írt: „Kongó ismét visszasüllyedt a káoszba. Sőt mi több, magával ránthatja az ENSZ-et is, melynek eredetileg az lett volna a feladata, hogy a törvényt és a rendet fenntartsa. Kongóban rohamosan megy végbe az egész ország elrothadása”. A cikkíró ezután Kongó tragikus gazdasági helyzetét ecsetelte, számadatokkal. Megállapította, hogy a hatalmas állami deficit hónapról hónapra húszmillió dollárral emelkedik. A kormány ezen mindenekelőtt azzal segíthetne — írta a Newsweek —, ha radikálisan csökkentené a kiadásokat. A fegyelmezetlen és lázadó hadsereg létszáma azonban már több mint 40 ezer főre emelkedett, a közigazgatást pedig megtömték szinte valamenynyi vezető személyiség rokonaival és barátaival. Ezek a tételek a központi kormányzat havi kiadásainak nyolcvan százalékát veszik igénybe. Nem vitás, hogy az amerikai sajtószerv még árnyalatailag sem színezte sötétebben a kongói valóságot. Azóta pedig a helyzet tovább romlott. A belső elnyomást és zűrzavart most csak tetézte, hogy a kongói kormány a nemzetközi kapcsolatokban példátlan módszerekhez nyúlt. Végrehajtási utasítás a dallasi vizsgálathoz (Folytatás az 1. oldalról.) szaka letartóztatott otthonában egy Robert A. Weatherington nevű 40 éves személyt, aki azzal fenyegetőzött, hogy meggyilkolja Johnson elnököt. (Weatheringtont idegösszeroppanás miatt elbocsátották a katonai utászoktól.) Az amerikai elnök szombat este aláírta azt a végrehajtási utasítást is, amellyel a dallasi vizsgálattal kapcsolatos korábbi rendeletét egészíti ki. Már jelentettük, hogy az elnökgyilkosság, valamint a gyanúsított Oswald elleni merénylet kivizsgálására az elnök különbizottságot küldött ki. Most Johnson több megbeszélést folytatott a bizottság tagjaival. Utóbb a Fehér Ház közölte, hogy csak később döntenek arról, hogy mikor kezdődnek és hogy nyilvánosak vagy zártkörűek lesznek-e a különbizottság vizsgálatai. Ha eltartani feleségét és gyermekeit, akik ezért kénytelenek voltak hol Oswald édesanyjánál, hol pedig ismerősöknél lakni. Oswald azonban hirtelen pénzre tett szert, s az idén nyáron elutazhatott Mexikóba. A továbbiakban Sztrelnyikov Oswald gyilkosára, Rubyra áttérve, azt írja, hogy az FBI most Ruby múltját és jelenlegi körülményeit kutatja. Idézi a börtön főfelügyelőjét, aki — mint írja — úgy látszik, sejt valamit Rubynak az elnök meggyilkolásában vállalt szerepéről. „Ruby állandóan azt hajtogatja — jelentette ki a börtön főfelügyelője újságíróknak —, hogy barátai nem fogják cserben hagyni. Én viszont attól félek — fűzte hozzá a felügyelő —, hogy a tárgyalás élőt még megmérgezik.” A hisztéria légköre... A dallasi tragédia politikai vonatkozásairól írt cikket Togliatti, az Olasz KP főtitkára a Rinascitában. Togliatti egyebek között megállapítja, hogy Amerikában egy „érthetetlen és fonák társadalom képe van feltűnőben előttünk, amely terhes a primitív erőszaktól és a nyilvánvaló törvénytelenségtől, a korrupciótól és a bűnözéstől”. Igaz, ez nem egész Amerika. Amerikának ez a nem egészséges része azonban létezik, és befolyással van a politikára, az amerikai nemzet sorsára — állapítja meg Togliatti. Érdekesen egészíti ki az előbb idézetteket a New York Times-nak az a — TASZSZ által is idézett — híre, hogy egy louisville-i egyetemi hallgató, bizonyos Thomas Aaron hátat fordított annak a szélsőjobboldali szervezetnek, amelynek funkcionáriusa volt. Aaron a „Fiatal amerikaiak a szabadságért” egyesület Kentucky állambeli tagozatát vezette. Lemondását azzal a megrendüléssel indokolta, amit az elnök tragikus halála váltott ki belőle. A szervezet országos titkárához küldött levelében így írt: „Az elnök meggyilkolását jelentős mértékben megmagyarázza a politikai degenerálódás és hisztéria légköre, amit igazi amerikanizmusnak próbálnak feltüntetni. Felszólította a fiatal amerikaiakat: ne vegyenek részt olyan szervezetek munkájában, amelyeknek egész tevékenysége azt célozza, hogy »aláássa a szabadság, az igazságosság és a béke eszményeit „Félek, hogy Rubyt megmérgezik..." Borisz Sztrelnyikovnak, a Pravda New York-i tudósítójának az amerikai újságírók elmondották, lapjaik szerkesztőségeibe, a Fehér Házba és az igazságügyminisztériumba naponta ezrével érkeznek levelek, amelyek azt az egyhangú követelést tartalmazzák: le kell leplezni és meg kell büntetni azokat az összeesküvőket, akik meggyilkolták Kennedy elnököt. A szövetségi nyomozó szervek a texasi rendőrséggel ellentétben — hangoztatja Sztrelnyikov — a vizsgálatot kevésbé feltűnően végzik, s nem sok hírhez juttatják a tudósítókat. Egy s más mégis kiszivárog, így például ismeretessé vált, hogy az FBI ügynökei most arra igyekeznek fényt deríteni, ki látta el pénzzel Oswaldot. Oswald ugyanis többnyire munka nélkül volt, nem tudott lakást bérelni, nem tud- BEN BELLA : ‘'Eviant módosítani kell!‘ Algír, december 2. Tegnap Algír közelében, többszázezer ember részvételével tömeggyűlést tartottak és e gyűlésen Ben Bella algériai államelnök beszédet mondott. A tömeggyűlést nagyszabású fásítási kampány kezdete alkalmából tartották, rövidesen egymillió hektárnyi területet erdősítenek. Beszédében Ben Bella elmondotta, jelenleg Franciaországgal tárgyalnak és e tárgyalások lényege az az algériai követelés, hogy haladéktalanul módosítsák az eviami megállapodás gazdasági pontjait. Algíri politikai megfigyelők rámutatnak, hogy az évi ani szerződés módosítására tett algériai lépések elsősorban a kőolajgazdálkodás megváltoztatását célozzák. A francia kormány a múlt hét végén Algírba küldte a francia kőolajgazdálkodás vezérképviselőjét, aki algíri látogatásakor megbeszéléseket tartott Ben Bellával és Boumaza gazdaságügyi miniszterrel. AZ UTOLSÓ TROMBITÁS Az Innsbruck—Brenner „Európa-híd” ünnepélyes megnyitóján az első áthaladó jármű egy kétszáz éves postakocsi volt. Bakján a trombitás régi szakmabeli dinasztia sarja, az utolsó osztrák postakocsis fia, akinek egy korabeli ruhába öltözött ifjú hölgy éppen — egy postakocsi modelljét nyújtja át... Szavazás Venezuilában Tegnap választások voltak Venezuelában. Hírügynökségi jelentések szerint a választások idején országszerte megerősített katonai őrjáratok cirkáltak, a szavazóhelyiségeket katonák őrizték. Többhelyütt került sor lövöldözésre. Eredmények még nem érkeztek. Földrengés Bécsben Földrengés rázta meg ma reggel 7 óra 49 perckor Bécset. A meteorológiai és szeizmológiai intézet szerint a két közepes erejű földlökés epicentruma Bécstől délre volt. Wiener-Neustadtban, a fővárostól mintegy 40 kilométernyire délre négy erősebb földlökést éreztek. Az első jelentések szerint a földrengés nem okozott anyagi károkat. A „zseb-Vénusz“ tündöklése és bukása 3500 pikáns fotó az angol rendőrségen A Themse melletti Taplóiéban, egy Michael Brown nevű milliomos kastélyában öngyilkos lett egy huszonnégy éves londoni lány, bizonyos Miss Julia Mosley. És ő Miss Julia ügye, ha nem is érte el a Profumo volt hadügyminiszter és Christine Keeler körül kavargó botrány hatásfokát, mégis — ahogy egy angol lap írta — „egyike a legnagyobb erkölcsbotrányoknak”. Julia Mosley ugyanis — akit egy méter negyven centis magassága, illetve alacsonysága miatt a gentlemanek körében egyszerűen „Pocket Venus”-nak, azaz „zseb-Vénusz”-nak neveztek — több száz jól kereső színésszel, orvossal, ügyvéddel, magas rangú katonatiszttel tartott fenn szerelmi kapcsolatot, akiknek nagy részét — gyakran már egy-két pásztoróra után — alaposan megzsarolta. Egyes hírek szerint a „pályáját” hét esztendeje folytató hölgy több mint ezer férfival bonyolított le forgalmat. Mindenesetre tény, hogy az angol rendőrség több mint 3500 fényképet tanulmányoz, amelyeket Julia és cinkostársai készítettek a legkülönbözőbb rendű és rangú úriemberekről. Ezredesek alsónadrágban, nagy családú tisztes üzletemberek lepelben és anélkül szerepelnek Julia Molley sajátos gyűjteményében, amelyet az éjfekete hajú és kis termetű, agilis „kisasszony” szenvedélyes buzgalommal bővítgetett. Nem tudni még biztosan, milyen személyes következményei lehetnek a nagyszabású orgiákat is ábrázoló fényképfelvételeknek. Különösen azok a fotók kényesek — hangsúlyozza többek között a zürichi „Die Tat” — amelyek bizalmas beosztásban dolgozó tiszteket, hírhedt alvilági alakok társaságában mutatnak meg. Érdekes, hogy az olasz származású családból való Julia Molley — igazi nevén Giuletta Veto — délelőttől délutánig mint egy előkelő londoni fogorvos asszisztensnője dolgozott, és délután indult el igazán jövedelmező „üzleti” útjaira. Az „új Keeler-botrány” hősnőjének azért kellett öngyilkosnak lennie, mert néhány megzsarolt kliense a rendőrséghez fordult. A „zseb-Vénusz” minden percben várta a rendiség jelentkezését, s ezért vett be anynyi gyógyszert, amennyi — a hivatalos jelentés szerint — „három erős férfit is feltétlenül megölt volna”. Mennyit hajlonganak az udvarias japánok? A Gendai nevű tokiói hetilap megvizsgálta, manapság hogyan gyakorolják a japánok a hagyományos hajlongást. A többi között megállapították, hogy amíg az iskolásgyermekek a második világháború előtt naponta átlag ötvennégyszer hajoltak meg tanáraik és elöljáróik előtt, ma mindössze kilencszer hajlonganak naponta, s nem is egész törzsükkel, a földig, csupán a fejüket hajtják meg. A vizsgálat szerint a tisztviselők tizenöt percenként átlag egyszer, az irodakisasszonyok tizenegy percenként, a kereskedelmi alkalmazottak naponta százhuszonháromszor, a buddhista papok naponta ötven-százötvenszer (temetési szertartásokon háromszázszor), vasúti kalauzok, teli vonaton, átlag kétezeregyszázszor hajolnak meg. A csúcsot az áruházi liftes kisasszonyok tartják, akik legalább kétezerötszázszor hajolnak meg naponta. Szátregépzzé Rovátkák az ajtófélfán A leghírhedtebb neveket ismertük. Tudtunk Hitlerről, Göringről, Eichmannról. Azt viszont nem tudtuk, nem tudjuk, személy szerint ki tartóztatta le, vagy ki ölte meg Fucsikot, Thälmannt, a hét Cervi fivért, Radnótit, Bálint Györgyöt. Beértük azzal, hogy a fasizmus ölte meg őket. Anna Frankkal is így voltunk. Mi életben maradottak, színművet csináltunk a naplójából. A színpad már sötét. Anna apja elhagyta a viszontlátott amszterdami házat, a rejtőzés színhelyét. A közönség felállt. Befejezettnek érezte a művet. Szipogtak. Hát ez volt. Kész. Valamennyien tévedtünk. Az élet megírta a dráma új felvonását. A színpadon szorgos, szolgálatkész rendőrtiszt tűnik fel. Parancsot és parancsot teljesít. Sziluettje megvilágosodik, s nagynehezen felismerjük. Igen, ő volt, aki az elfordítható fiókos szekrény nyomán belépett a Frank család búvóhelyére. Akkor is parancsot teljesített A megsemmisítő táborokról természetesen „ő sem tudott semmit”. Talán valóban nem is gondolkozott ilyen dolgokon. A kópékban is a legjobb esetben csak dereng, mi történik majd az elejtett vaddal. Először fordult elő, hogy a fasizmus egy világhírűvé lett áldozatának közvetett gyilkosa, egy nyomorúságos senki, kivált az ismeretlenség amorf homályából, s maga is világhírűvé lett. Világhír... Booth, a kis színész, Abraham Lincoln gyilkosa is váltig azt hajtogatta baráti körben, hogy szeretné már egyszer amúgy istenigazában felhívni a figyelmet magára... így somfordált be a kétes világhír pódiumára, a reflektorfényben riadtan hunyorogva, Karl Silberbauer, a pest apa-fiszt,_aki_ letartotta Anna Frankót. • Mit uraink iránta? Gyűlöletet, amely fáklyaként vakít a viszonylagos feledés barlangjának mélyére? ..Kérem, én csavar voltam a gépezetben ...” Mit érzünk? Inkább undort. „Aki még nem próbálta, nem is sejti, milyen felemelő érzés írni... Az írás megnyugtat, elmulasztja a bánatomat, és visszaadja bátorságom. Persze, nagy kérdés, tudok-e majd valami nagyszerűt alkotni. A kérdés — legalábbis részben — eldőlt. Tudtál nagyot alkotni, kis Anna. Csak az nem dőlt el, mit és mennyit tudtál volna alkotni még. Mi legyen Silberbauerrel? Lehet, hogy Anna Frankból a modern irodalom egyik üstököse lett volna, de ez semmin nem változtat. Ettől Silberbauer nem nagyobb és nem kisebb bűnös, mint a többiek. És különben is: nem ő ölte meg Annát. Ő csak letartóztatta. A besúgó meg csak besúgta. Az SS- különítmény csak a lágerbe kísérte. Az őrség csak őrizte. S valaki csak a Cyklon B gáz csapját nyitotta ki. A vérebeknek hivatalból jó a memóriájuk. Silberbauer emlékszik, hogy a búvóhely egyik ajtófélfáján rovátkákat látott, így jelezte Anna apja, mennyit nőtt a lánya. Sohasem fogja megtudni, az utolsó rovátka fölé még hány került volna. És Silberbauer még mondott valamit. Nem értjük, minek szánta, kétségbeesett védekezésnek, vagy éppen brutálisan ostoba viszontvádnak: „Kérem, Frankék egyáltalán nem védekeztek.” Vasárnap a televízióban láttuk — vagy újra láttuk — a „Valahol Európában”-t. Az a kisfiú sem védekezett, akit ott ütnek. Csak a Somlay alakította muzsikus védekezett és vádolt. Valami olyasmit mondott, hogy a gyerekek semmiről sem tehetnek, a háborút felnőttek csinálják. És védekezniük is a felnőtteknek kell. Hatásosan és idejében. Harmat Endre ______________________ Választások Szenegálban Összetűzés tíz halottal és hatvan sebesülttel Dakar, december 2. Szenegál 1960-ban történt függetlenné válása óta, tegnap tartottak első ízben parlamenti és elnökválasztásokat az országban. Hírügynökségi jelentések szerint a választások feszült légkörben folytak le. Nagyobb incidensre csupán a kora esti órákban került sor, amikor több száz főnyi — főleg fiatalokból álló — tömeg Dakarban az elnöki palota elé akartak vonulni. A tüntetők összecsaptak a palota körül elhelyezkedett katonasággal. Lövöldözés kezdődött, amelynek során tizen meghaltak és mintegy hatvanan megsebesültek. A kormány azt állítja, hogy a zavargásokat leverték, megtörténtek az intézkedések az esetleges újabb megmozdulások leverésére is. A város stratégiai fontosságú pontjain megerősített katonai egységek helyezkedtek el. Az AFP ma reggeli jelentése szerint az elnökválasztáson a 941 275 választójogosult közül 832 919 adta le szavazatát Senghoj jelenlegi elnökre, akivel szemben a mostani választásokon nem állítottak ellenjelöltet.