Esti Hírlap, 1964. december (9. évfolyam, 282-306. szám)
1964-12-31 / 306. szám
Pesti Krónika MOZIJEGY Egy bizonyos barátom mérnök. Szorgalmas, de nem prémiumvadász. Nem fiatal, nem is idős, a teljes agglegénykoron innen még. De nem nagyon. Mogorva mindig, mint egy magányos medve, akit vekkerje felcsönget, hogy itt a tavasz, pedig nincs itt. Barátságtalan garzonlakás, női kézimunkák nélkül, udvarias, de hűvös magatartás a tervezőirodában, fonálnyi bajusz, rendszerint csukott szája felett. Semmi szenvedély, havonta menetrendszerűen: egyszer színház, egyszer hangverseny, egyszer mozi. Zárt, szögletes élet, az apró vagy nagy örömök gömbölyűségei nélkül, okos, de semmitmondó megjegyzések, határozott, megfellebbezhetetlen ítéletek a hétköznap dolgaiban. Konyakot csak nagynéha, citrommal, a feketét mindig cukor nélkül, naponként nyolc cigaretta, szintén szigorú időbeosztással, üdülés csak májusban s csak a hegyek közt, ahol egyedül sétálhat. — Nők? — kérdeztem egyszer, valamilyen meghittnek gondolt pillanatban. Savanyú mosoly volt a válasz, kicsit lenéző mosoly. Már hallottam tőle, ha nem is ilyen megfogalmazásban: a nők a másik sarka a világnak. Ebben, ahol ő él, van a munka, számok, körző, rend, egyensúly, mértani pontosság, a másik világ a szertelenség, az ok nélküli nevetés, sőt, vihogás, megbízhatatlanság, csipkék, blúzok, pletyka stb. Pontosan még ezt mondta: — A nők megmásítják az embert. Önmagukhoz alkalmazzák! Ha a férfit precíz vonathoz hasonlítanánk, amelynek óra perckor kell befutnia, mondjuk, Szolnokra, akkor női behatásra a vonat, ha a nő úgy óhajtja, ez a vonat szépen kisétál a Nagykörútra, és elmegy a Szerdahelyi utcába, és ott megáll a négyes számú ház előtt. — Nem, uram, az emberiség sorsát, az új nemzedék kérdését intézzék el mások — tette még hozzá —, én megmaradok a magam szögleteiben, életem szabályos hajlataiban, társaim a nyugodt nappalok, a csendes éjszakák, a szívdobogásom, az érvelésem legyen mindig normális, a klinikai normák szerint. Na, jó. Tavaly, ilyentájban, bizonyos barátom felhívta a mozipénztárt, egy jegyet akart másnap délutánra. A pénztár telefonja foglaltat búgott, de logikusan ki lehet számítani: időnként mégis leteszik a telefonkagylót, s akkor el lehet érni a számot. Tehát egymás után hívta a mozit. Egyszerre csak kimenő csengetés, egy női hang jelentkezik. — Itt ez és ez, mérnök — mondta a barátom, egy jegyet szeretnék holnapra. — Egy jegyet? — csodálkozott a női hang. — Ki megy egyedül moziba? — Én — válaszolta a mérnök kurtán. — Ez rendhagyó — búgta a női hang —, az emberek kettesével mennek a moziba. — S hozzátette: — Egyedül menne, szegény ember!... — Kérem — mondta a mérnök hűvös tárgyilagossággal —, jegyrendelés közben nem tartozok életrajzomról beszámolni. De nem vagyok szegény ember, rendes fix fizetésem van, berendezett lakásom... A női hang közbeszólt: — Hány szoba? — Nincs róla tudomásom — mondta mérnök barátom —, hogy újabban a szobák számát is be kell mondani, ha valaki jegyet rendel telefonon a moziba. — Központi fűtés van? — kérdezte erre a női hang. De nagyon kedvesen. — Kérem, ha mindenáron tudnia kell — válaszolta a mérnök barátom —, a házban jól működő központi fűtés van, és lift is, és a lift még soha nem volt rossz. Azonkívül bajuszt viselek, a fogaim épek, különös ismertetőjelem nincs. Továbbá egy jegyet szeretnék a nyolcórai előadásra... — Tényleg bajuszt visel? — hangzott a telefonban" — Nahát, imádom a bajuszt ... — Mondom, a nyolcórai előadásra — szólt a kagylóba mérnök barátom —, lehetőleg középre. — De milyen színű? — búgott a női hang —, várjon, kitalálom, szőke, magának szőke bajusza van. — Felszólítására — mondta a mérnök barátom —, elismerem, a bajuszom színe szőke, s azt hiszem, ezek után semmi akadálya nem lehet annak, hogy a nevemre félretegyen egy jegyet. — Kicsit beszélgessünk még — kérlelte a női hang —, például magáról. Olyan szép férfihangja van. Imádom a mély férfihangokat. — Kérem, nagysád — mondta erre a mérnök barátom —, én jól tudom, manapság mindenféle beszerzéshez türelemre van szükség. Ezért hajlandó vagyok még kérdéseire válaszolni, csak azt tessék biztosítani, hogy a beszélgetés végén kapok mozijegyet. Beszélgettek tehát egy kicsit. A hang búgott, csicsergett, csilingelt, édes hang volt. Mikor aztán a mérnök ismét említette a mozijegyet, a női hang megkérte: rendeljen kettőt! A barátom meghökkent, hiszen ez árdrágításféle, de a búgó nagyon kedvesen lecsacsizta s megmagyarázta: a barátom mellétárcsázott, ő nem jegypénztár, hanem magánlakás. Még anynyit: ő már hallott a mérnök úrról, hiszen rokonvállalatnál dolgoznak, sőt, egy érdekes pletyust is, ha kíváncsi rá, személyesen majd elmondja... Hát eltelt néhány hét s azóta — menetrendszerűen — mindig két mozijegyet rendel... Bodó Béla Utolérték az időt A 344 NAPOS ESZTENDŐ ♦ A VEGYI GYÁRAK ALMA MATERE GYORS, MEGBÍZHATÓ, RUGALMAS Ismert népmeséi motívum: vállra vetett tarisznyával elindul a szegénylegény szerencsét próbálni. Megy, mendegél hegyen át, völgyön át, vándorol tengeren is túlra, ezüstmező után aranymezőn lépked, míg végül rátalál egy országra, ahol ezer évig élnek az emberek, mivel csak három napig tart az esztendő. Ölbeli gyermek is tudja, hogy ilyen ország csak a mesében lehet, az iskoláskorú pedig már azt is tudja, hogy mióta Gergely pápa megalkotta a naptárt, a szökőévek kivételével 365 napnak számolja az esztendőt a világ. És most mégis azt írhatom: elvezetem oda az olvasót, ahol — ha nem is három —, 344 napra mégis lerövidítették az esztendőt. Ezt a más birodalmat pedig így hívják: Vegyiműveket Szerelő Vállalat. NAGYON FIATAL Kint van a periférián, Rákospalotának is a peremén, szinte a portásfülkéig nyújtózkodnak a szántóföldek, emberlakta hely jóformán nincs is ezen a környéken, csak ez a vállalat és a szomszéd, a palotai termelőszövetkezet irodája. Nagyon fiatal a vállalat, 12 éves mindössze. Nem is Pesten, nem is Palotán, hanem Péten ringatták a bölcsőjét: a Péti Nitrogénművek karbantartó részlege rajzott ki annak idején, hozzájuk csatlakozott néhány pesti kisiparos, így alakult meg a nevében is korszerű vállalat. Akkor 300 munkása volt. Ma majdnem 3000. Akkor még kevesen ismerték. Ma az ország új ipari objektumainál szépen csengő neve van. Gyors, megbízható, rugalmas. Ma a vegyiüzemek szerelésének a fellegvára, Kazincbarcika, Tiszaszederkény, Pétfürdő, Szolnok, Pécs és más városok vegyipari gépeinek alma műtere. A magyarországi vegyipar szorgalmas kiszolgálója. MINDENT ELŐRE De miért tartott itt csak 344 napig az esztendő? Azért, mert már december 10-én teljesítették az 1964-es tervet. Most számítják, tehát még nem tudhatják pontosan, hogy hány százalékra, de az bizonyos, hogy száz százalékon felüli a teljesítmény, hiszen már a háromnegyed éves eredmény 102,7 százalékos volt, az önköltségi tervet pedig a tervezett 98 százalék helyett 94 százalékra teljesítették akkor. Az utolsó negyedév sem sikerülhetett gyengébben... Németh Jánostól, az üzem termeléseinek első számú gazdájától, a termelési főmérnöktől kérdem: — Minek köszönhető ez? — Annak — feleli a főmérnök —, hogy mindjobban korszerűsödünk. Rohamosan fejlődik a magyar vegyipar, lépést kell tartanunk vele. Sokat tanultak néhány év alatt. Megfigyelték például, hogy külföldön — különösen a Szovjetunióban — a vegyipari szerelésnek az az alapja, hogy amit csak lehet, mindent előre gyártanak. Ők is megalakították tehát az előregyártó részleget. Ez a részleg itt dolgozik helyben. Itt helyben korszerű géppel végzik például a peremhajlítást és a csőhajlítást. Ennek előnye az, hogy nem kell az ország különböző vidékein települt munkahelyekre speciális gépeket szállítani, nem kell a távoli munkahelyeken külön erőgyártó munkásokat alkalmazni. Nem forgácsolódik szét az erő. A módszer gyors és gazdaságos. A vállalat fejlesztési tervei szinte a bevált módszert igazolva —, előírja, hogy a budapesti részleg kimondottan előgyártással foglalkozik a jövőben. Jelentette, hogy a gyár, bár csak próbálták, december 10- ig 40 ezer tonna műtrágyát gyártott. Negyvenezer tonna! Kimondani könnyű, leírni is egyszerű. De ez több búzát, több kukoricát, több kenyeret, több húst jelent. Igazi értékét az ország szikes, homokos vidékein ismerhetik igazán, de nyilván tudja a jelentőségét a jó szomszéd, a közeli termelőszövetkezet is. S hogy a bennszülött budapesti embernek is fogalma legyen róla, ideírom: egy hold föld megjavítására körülbelül 106 kiló műtrágyát szánnak. Ebben a megrövidített esztendőben azonban voltak gondok is. Voltak gondok, természetesen akadtak aligalig leküzdhető akadályok is. Németh János naplójában — ott van a szolnoki kénsavgyár, és a győri oxigéngyár esete. A külföldi vállalatok mind a két helyre előre nem látott okok miatt csak háromhónapos késéssel szállíthatták a berendezést. De Némethék ott is határidőre felszerelték a gépeket. A vállalat munkásai tehát utolérték az időt. Hát így történt, így rövidítették meg az esztendőt, miként a mesebeli hős. Simon Lajos 40 EZER TONNA MŰTRÁGYA A kérdés tulajdonképpen szokványos, magam is csak azért kérdezem, mert az év utolsó napján így szokás: — Mi volt a legnagyobb munka ebben az évben? — A Tiszai Vegyikombinát szerelése. A műtrágyagyár három üzemében két hónappal a határidő előtt befejezték a gépek felszerelését. Ez azt TÉLI TÁJ (MTI fotó : Urban felv.) T HOLNAP Négy esztendeje volt: az Erzsébet-híd roncsai még fájó rozsdafoltot festettek a két Duna-partra, az Üllői út mentében akkor bontakozott valami új, és Százhalombatta lapályán kukoricaszárkúpok között kergetett havat a szél... Elmúlt 1460 nap, akkor házunkat korábbi sikereknek vetve indultunk, gyűrkőztünk, ki-ki a maga módján. Nem csalódtunk. Terveink alapjában sorra megvalósultak, s ha egy ország előbbre jutását, sorsának változását hosszmértékben lehetne mérni, bátran mondhatnók: sok-sok mérföldet megjártunk, mert sokat tettünk, alkottunk, gyarapítottunk. Szebb teljesebb az ország képe, s benne tartalmasabb, módosabb az ember élete, bőségesebb az ünnep, színesebb a hétköznap. A gazdálkodás vizsgálója, az eredmények számítása nem lehet elégedetlen: ez a négy esztendő — az ötéves terv négy éve — sikeres is, hasznos is volt. Tényekben, megfogható, megmérhető eredményekben csakúgy, mint jövőt szolgáló, majd ezután gyümölcsöző tanulságokban. S mert az ötödik esztendőt, a záró évet kezdjük holnapra kelve, a mérleg serpenyőjére most elsősorban ez utóbbi kerül. Négy év még a gazdaság viszonylag lassúbb járású naptárában is hosszabb időszaknak tűnik, épp ezért, amit most tanultunk, tapasztaltunk, általános érvényűként kell fogadnunk, s vizsgálata teljes figyelmet érdemel, mert az idő fürge, elmúlik a következő év is, s új tervszakasznak indulunk. S mennyivel könnyebb lesz a dolgunk, ha addig leteszszük, elhagyjuk jó néhány terhünket! Mivégre vinnénk tovább az aránytalanságokat, amelyek belülről feszítenek, mint kazánt a gőz, s olykor fel-felbugygyannak életünk egy-egy területén? Négy év egy tanulsága: olló nyílt a termelés mennyisége és termelékenysége között; amolyan régi vágású, szépítve torzító szemléletmód — elég gyakori még —, csak tonnákra, százalékokra figyel, csak a végső, összesítő adatot látja, s a mélyebben húzódó, nem oly tolakodó mérőszámokat nem. S mert ebben a gondolkodásban csak a szemléletes, a hangzatos a cél, a lényeg, érte — modern fétisért — semmi sem drága, érte mindent: túlzott létszámot, túlórát, felduzzasztott raktárkészletet, elnagyolt minőséget, megrokkanó választékot, mindent, de mindent áldoz és feláldoz az így számoló. Négy esztendő tapasztalatainak fényében erős kontúrokkal rajzolódik gazdaságunk mappájára ez az aránytalanság, figyelmeztet és serkent okosabban mérlegelő tettekre. Sokszor mondtuk, de soha követelőbb nem volt az élet, mint ma: egy utunk van csupán a gazdaságban, csak egy, több nincs, csak magasabb termelékenységű munka, csak jobb minőségű termék, csak kisebb ráfordítás szolgálhat aranyfedezetül az ország boldogulásához. ermelékenység, költségek, gazdaságosság: gyakran használt szavak, meg is koptak, olykor belehullottak tartalom nélkül ismételgetett frázisok halmába. Elő kell vennünk e jó szavakat, hogy — lehántva a rájuk tapadt sallangokat és szóvirágokat — jelzőfényül szolgáljanak tetteinkhez. Termelékenység? Jelezze, hogy átgondolt szervezés, irányítás, vezetés kell minden szinten; jelezze, hogy a munkanap mind a 480 perce valóban munkaidő, s tennivalóink nem tűrnek lógást, csellengést. Jelezze, hogy a kor — s nem valami különös óhaj — sürgeti, serkenti, hajtja a szó szinte naturális értelmében a technikai—műszaki fejlesztést, a tudomány végleges és sokoldalú bevonulását a hétköznap egyszerű gyakorlatába. Költség, ráfordítás? Intsen valóban mindennap a szó, hogy terv szerint és felelős gazda módján kell bánni létszámmal, raktárral, bérrel, túlórával, intsen, hogy az élet sodró tempójában nem szabad munkát, pénzt költeni arra, ami eleve gazdaságtalan. Intsen, hogy a termelés célja nem a főkönyv szép, mutatós adata, hanem a fogyasztás, az igény, ezen túl, ennek kárára időt, munkát, anyagot, pénzt áldozni: pazarlás. Jövő évi tervünk: megfontolt, átgondolt, figyelemre méltó fontos program. Célja, hogy — bár szolidabb arányokban — tovább növekedjék az ipar, a mezőgazdaság termelése, megszilárduljanak az egyes ember életkörülményeiben elért eredmények. Gyarapszik, gazdagodik a haza, a terv 45 milliárd forintot szán beruházásokra, koncentráltabban, célratörőbben, mint eddig. Új gyárak, műhelyek tucatjai, tantermek százai, modern gépek ezrei és lakások tízezrei jelzik majd jövő évi tervünk realitását. Nem szegény a takarékos évnek nézünk elébe. Olyan esztendőnek, amelyben szavak és fogalmak megtisztulnak, amelyben számolni és gazdálkodni kell, amikor megalapozzuk azt az időszakot, amely sokkal feljebb, sokkal magasabbra lendíti majd az országot, s benne a családot, az egyes embert. Fontos az év és fontos a munka, mi elvégzésre vár. De a közvetlen cél maga is megér minden mostani fáradozást. S ez a cél, fölös terhektől mentesen, visszahúzó béklyóktól megszabadulva, még jobb, kedvezőbb feltételek között indulni a következő öt esztendőnek. Lantos László Idén 16 millió forint kártérítést fizettek a gépjármű szavatossági biztosításokra Esedékes az 1965. évi biztosítás díja A forgalom, az autó- és motorkerékpár-állomány növekedésével, sajnálatos módon, egyre több a baleset is. Bizonyítja ezt egyebek között, hogy az Állami Biztosító tavaly 10 millió forintot, az idén pedig mintegy 16 millió forintot fizetett ki a gépjármű-szavatossági biztosítások alapján. A kötelező gépjármű-biztosítás díja 1965. január 1-én ismét esedékes, s az január 31-ig pótlékmentesen fizethető be. A magángépkocsi-tulajdonosok a szavatossági biztosítást két részletben — januárban és júniusban — is befizethetik. Azokat a gépjárműveket, amelyeknek tulajdonosai a biztosítási igazolást nem tudják felmutatni, a befizetési határidő lejárta után a rendőrség kitilthatja a forgalomból. (MTI) Pásztorművészet Színes magyar rövidfilm Rendező: Lakatos Vince Operatőr: Bodrossy Félix Bemutató: december 31.