Esti Hírlap, 1965. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

Az AÁSZ fizetést oszt a dominikai bank pénzéből Caamano bírálja Mórát Santo Domingo, június 1. Dominikában a helyzet változatlan — jelentik ma reggel a nyugati hírügynök­ségek. Hétfőn a Nemzeti Palotá­ból lövöldöző imbertisták megöltek egy 15 éves leányt és eltalálták Telmo Vargas ecuadori tábornok és Arturo Morales-Carrion amerikai diplomata gépkocsiját, ami­kor az Cnamano főhadiszál­lására érkezett. Az AÁSZ kedden folyósí­totta a fizetést a tisztvise­lőknek, továbbá az Imbert­­féle katonai erőknek és a rendőrségnek május hónap­ra. Az AÁSZ, mint ismere­tes, lefoglalta a Dominikai Központi Bankot. Caamano ezredes kijelentette, hogy nem hajlandó elfogadni az AÁSZ pénzét. Caamano hétfőn sajtóérte­kezleten bírálta José Mórát, az AÁSZ főtitkárát és ismét azzal vádolta, hogy „részre­hajló” magatartást tanúsít. Az Imbert-féle juntát az ő javaslatára alakították meg, s az továbbra is az ő támo­gatását élvezi. Caamano mindazonáltal hangoztatta, hogy ha Mora a jövőben nem kedvez Imbertnek és kor­mányának, nem emel kifo­gást tevékenysége ellen. Az ezredes kö­zölte azt is, hogy kapcsolatban áll az imbertista csapatok tiszt­jeivel is, s ezek csupán az amerikaiak távozására vár­nak, hogy csatlakozzanak az alkotmányos erőkhöz. Ha a megszálló csapatok holnap elhagynák a szigetet, az imbertista tábor azonnal felbomlana — mondotta az elnök. Washingtonban hétfőn az AASZ miniszteri tanácsának ülésén Brazília javaslatot terjesztett elő egy háromta­gú bizottság felállítására. A terv szerint a háromtagú bi­zottság szabná meg a Santo Domingó-i amerikaközi erők politikai irányvonalát, együttműködne José Mórá­val egy politikai megoldás keresésében és tanulmányozná egy állan­dó amerikaközi haderő fel­állításának lehetőségét. Az AFP szerint egyelőre nincs meg a szükséges 14 fő­nyi többség, amely biztosíta­ná a javaslat elfogadását. Brazília zárt ülésen nyújtot­ta be indítványát. A nyilvá­nos ülést akkor hívják össze, amikor a javaslat megsza­vazásához szükséges többség együtt van. ÚJABB OLASZ BOTRÁNYPER Tüdőbeteg gyerekek ellátását sikkasztották el Róma, június 1. Gino Pallotta jelenti: Még a mindennapos bot­rányokhoz szokott olasz köz­véleményt is mélyen felhá­­­borítja három orvos és egy ügyvéd bűnös szövetkezése: sze­rencsétlen tüdőbeteg gye­rekek gondozására szánt pénzeket sikkasztottak el. Nicola Aliotta, Salvatore Sammarco és Luigi Cadasto az országos népjóléti intézet (IPS) orvosai és egy La Por­ta nevű ügyvéd kerül a visz­­szaélések miatt a vádlottak padjára. Az országos népjó­léti intézet állami intézmény, dolgozók millióinak egészség­­ügyi gondozásával, segélye­zésével stb. foglalkozik. Az intézet tüdőbeteg gyerekek megfelelő szakintézetekben történő elhelyezésére és gon­dozására napi kétezer lírát folyósít minden gyermek után. A három orvos az ügy­véd segítségével azonban megállapodást kötött egy szerzetesrend szegénykór­házával, hogy az gondozza a gyermekeket napi 600 lí­ra térítés ellenében. A lelkiismeretlen orvosok a szerencsétlen beteg gyerme­kek rovására naponta körül­belül 1400 órát elsikkasztot­tak, pedig jól tudták, hogy 600 líráért elhelyezést, ellá­tást és megfelelő egészség­­ügyi gondozást nem lehet adni, hiszen — mint a lapok rámutatnak — a c­ivita­vecchiai kutyatenyésztő te­lepen egy-egy kutya napi el­látása is több mint 600 lírá­jába kerül az olasz állam­nak. A vizsgálatot folytatják és kiterjesztik az országos nép­jóléti intézet egyes magasállású tisztviselőire is, akiknek a nemtörődöm­sége lehetővé tette a három orvos kufárkodását, a szociális adókból befolyó óriási összegek egy részének elsikkasztását. Nasszer beszéde a palesztinai menekültek kongresszusán Kairó, június 1. Nasszer elnök hétfőn be­szédet mondott a palesztinai menekültek kongresszusának megnyitó ülésén. Politikai megfigyelők véleménye sze­rint beszédével ellensúlyozni akarta kairói politikai körök­nek azt a csalódását, amelyet az arab kormányfők találko­zója keltett bennük azért, mert nem eredményezett ész­revehető haladást a paleszti­nai kérdésben és még csak határozott intézkedéseket sem hozott Burgiba tunéziai elnök ellen az izraeli—arab viszonnyal kapcsolatos ma­gatartása miatt. Mindezért Nasszer az ara­bok közti érdekellentéteket tette felelőssé. Elmondotta, hogy egyes arab országok fenntartásokkal élnek a ka­tonai intézkedések össze­egyeztetését illetően, így pél­dául az egységes arab pa­rancsnokság azért nem tudja működését kifejteni, mert az arab országok bizalmatlanok egymás iránt és területükön nem akarják átengedni egy­más fegyveres erőit. Hangsúlyozta, hogy az ara­bok harca nehéz időszakhoz érkezett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az arabok ráálljanak arra a vonalra, amelyet Burgiba tunéziai el­nök követ. Burgibát Nasszer azzal vádolta, hogy amikor az Izraellel való tárgyalásokat javasolta, elárulta a palesz­tinai ügyet — 150 millió dol­lár segélyért AUTÓT NYERHET AZ ÜNNEPI KÖN­YVHÉTEN Minden ötven forint halvánál ér, de érhet hatvanezret is, mert minden vevő minden 50 Ft értékű könyvvásárlás után ajándéksorsjegyet kap és részt vesz az 1965. június 27-i húzáson, amelyen Wartburg személygépkocsit, Földközi-tengeri társasutazást, könyvtárat és könyvszekrényt nyerhet, ki nem húzott sorsjegyét is beválthatja 10 Ft-os értékben a nyereménykönyvek gazdag választékából. " CSÖMBE NÉLKÜL... Afroázsiai csúcsértekezlet ■ latin-amerikai meghívottakkal Algír, június 1. Az algériai külügyminisz­térium szóvivője hétfőn fo­gadta a sajtó képviselőit és közölte velük: az ázsiai és afrikai országok június 29- én Algírban kezdődő máso­dik csúcsértekezletére meg­hívott 64 ország közül eddig már 37-en jelentették be hi­vatalos részvételüket. Az újságírók kérdései­re válaszolva hangoztatta, a meghívottak között van a léopoldville-i Kongó is, de azzal a megszorítással, hogy Csombe miniszterel­nök nem képviselheti az országot, ezzel szemben akár Kasza­­vubu elnök, akár más kije­lölendő politikus vezetője le­het a léopoldville-i Kongó küldöttségének. A szóvivő elmondta még,­ hogy az értekezlet előkészítő bizottsága június 4-én tartja utolsó ülését és ekkor állítja össze az érte­kezlet végleges napirend­jét. A bizottság foglalkozik majd Algériának — mint az érte­kezlet házigazdájánál? — az­zal a javaslatával is, hogy hívják meg megfigyelőként a latin-amerikai országok egy részét. Közlemény az SZKP küldöttségének franciaországi látogatásáról Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága meghí­vására Franciaországban tett látogatásáról. A küldöttséget Pono­­marjov, az SZKP Központi Bizottságának titkára vezet­te. Május 29-én a küldött­ség az FKP Központi Bizott­ságában találkozott a párt vezetőivel. Az eszmecserében Waldeck Rochet, az FKP fő­titkára, Jacques Duclos, a politikai bizottság tagja és más vezetők vettek részt. A közlemény megállapítja, hogy a szovjet pártküldött­ség látogatása nyomán még jobban erősödik a barátság és a szolidaritás a szovjet és a francia kommunisták kö­zött. Megállapították, hogy a két párt nézetei mélyreha­tóan megegyeznek korunk minden alapvető kérdését il­letően.­­ Az eszmecsere során le­szögezték — folytatja a köz­lemény —, a két párt telje­sen egyetért abban, hogy a marxizmus—leninizmus alap­ján, az 1957. és 1960. évi nemzetközi kommunista ta­lálkozók szellemében biztosí­tani kell a kommunista és munkásmozgalom egységét. Hangsúlyozták, hogy helyes az SZKP politikai vonala, amelyet a szovjet párt XX. és XXIX. kongresszusán dol­goztak ki, valamint a Fran­cia Kommunista Pártnak a párt tizenhetedik kongresz­­szusán kidolgozott politikai vonala. A Szovjetunió és Francia­­ország közeledése megegye­zik a francia és a szovjet nép törekvéseivel. A két or­szág gazdasági, diplomáciai és kulturális kapcsolatainak fejlődése előmozdíthatja to­vábbi közeledésüket mind­két nép és az európai béke érdekében — mondja a köz­lemény. Párizs, június 1. Párizsban közleményt ad­tak ki az SZKP küldöttségé­nek május 19-től 31-ig a A szerelemnek jönnie kell Képünk Kelloway profesz­­szort ábrázolja, állampolgár­sága amerikai, születési he­lye Connecticut, és jelenleg egy koppenhágai kávéház ablak melletti asztalánál ül. Reggeltől estig, immár két hete. A kávéház a város fő­utcáján van, és a professzor le nem veszi a tekintetét az ablakról. Miért? Tavaly nyáron Spanyolor­szágban üdült, ahol megpil­lantott egy gyönyörű asz­­szonyt. Meglátni és megsze­retni egy pillanat műve volt. Ám arra már nem jutott ideje, hogy megismerkedjék vele, s csak annyit tudott meg a hölgyről, hogy dán ál­lampolgár, koppenhágai la­kos. A professzor ezért uta­zott az észak-európai fővá­rosba, ötven éves, tizennégy éve özvegy, de — mint a dán sajtónak nyilatkozta —, ma is hisz abban, hogy „sze­relem az első látásra”. És bízva bízik, hogy előbb­­utóbb újra megpillantja a hölgyet. „Akkor már elég lesz, hogy még egyszer talál­kozzunk, és megismerked­jünk, mert a szerelemnek az az elemi érzése, amely ben­nem munkál, nem maradhat viszonzatlanul” — jelentette ki a professzor. MECCA - AUTÓ NÉLKÜL A becsapolt szépségkirálynő A 23 éves, hollófekete hajú Norma Cappagli öt évvel ez­előtt, 1960-ban szépségver­senyt nyert a londoni Ly­ceum Theatre-ben és most visszatér a szigetország fő­városába, hogy jussát köve­telje. A szépségversenyt, ame­lyet az argentin születésű Norma megnyert, a Mecca Dancing nevű szervezet ren­dezte. S azt ígérte, hogy a győztes — vadonatúj gépko­csit kap! Norma egy 500 fontról szó­ló csekket kapott — autó nélkül. Most kijelentette, hogy ötévi várakozás után, május 16-án Londonba uta­zik — az autójáért, amely jár neki. Nyilatkozatát Pá­rizsban tette, ahol a szépség­királynő választás óta mo­dellként dolgozik, s hozzá­tette: „Eddig nem csináltam botrányt az ügyből, de most már nem várok tovább!” Eric Morley, a Mecca Dan­cing vezetője, a Daily Mirror munkatársának eképp nyi­latkozott: „A szépségverseny hirdetésén csakugyan szere­pelt az autó. De ezt nem a Mecca Dancing ajánlotta fel, hanem egy másik szervezet Mi készpénzt adtunk.” A meccai zarándoklat si­kere tehát kérdéses.. (bt) . A volt igazságügyminisz­­ter — egyszersmind az ország legfőbb ügyésze — a rajzon az elnöki hintaszék „első” lábán egyensúlyozva, vádlón mutat Amerika ál­lam- és kormányfőjére. Akik emlékeznek még a kósza hí­rekre, milyen személyi ellen­tétek dúltak a kulisszák moz­gott Robert Kennedy és Lyn­don B. Johnson között, meg­értik, mennyire pikáns a szi­tuáció, ha most RFK bírálja LBJ dominikai eljárását. A párizsi Express karikaturis­tája azonban, e személyi vo­natkozáson túl találóan irá­nyítja a figyelmet az ese­mény politikai pikantériájá­ra. Már az első pillanatban fel­tűnő a kontraszt: a rajzoló Johnsont­­ a néhai Kenne­dy elnök híres hintaszékébe ülteti. S hogy a hatás teljes legyen, a hintaszék hátsó hinta­lábán Goldswater a nehezék. Szemléletesebben aligha ábrázolták még azt az igazságot, hogy a — jelképesen szólva — „Kenne­­dy-programmal” állam- é® kormányfővé emelt Johnson, mai politikájával, a választá­sokon megbukott Goldwater­­vonalat követi. A legpikánsabb azonban mégiscsak az, ami kimaradt a karikatúrából. Nevezetesen, hogy a néhai elnök hin­taszékébe ültetett ú­j elnök volt elnökjelölt-ballasztjá­val szemben alighanem egy jövendő elnökjelölt az el­lensúly. Washingtonban leg­alábbis így beszélik. Nemcsak azért, mert a New York-i szenátorságot az ame­rikai belpolitikában hagyo­mányosan ugródeszkának te­kintik a Fehér Házba. S ne­m is csak azért, mert nemrég Robert Kennedy valóban ka­landos — és főleg­ újságcím­be kívánkozó — körülmé­nyek között, elsőként mász­­ta meg azt a kanadai hegy­csúcsot, amelyet meggyilkolt bátyjáról neveztek el. (RFK, a sikeres visszatérés után: „Még egyszer nem vállalkoz­nék erre. Nekem gyermekeim vannak." Egy helyi lap, a Buffalo Evening News kom­mentárja: „Az ifjabb Kenne­dy a Kennedy-csúcsról a ha­talom csúcsait vette célba.”­ Hanem azért is beszélnek Washingtonban RFK elnök­jelöltségéről, mert néhány hete a fővárosban piacra ke­rült egy ötven centes, csinos kis füzet, amely címlapján a New York-i szenátor portré­ját közli. A szöveg: „Az Egyesült Államok következő elnöke.” A brosúra — vagy inkább prospektust — precí­zen fogalmaz, még azt is megadja: „Hivatali ideje: 1973. január 20—1981. január 20.” Természetesen — az új­raválasztással együtt... Hol van az még!... — mondhatnánk, de az amerikai történelemből tud­juk, hogy az elnökcsinálás — ami arrafelé külön szakma — nem a választások előestéjén, de még csak nem is a szava­zás évében kezdődik. Az új „Kennedyt — elnöknek” kampány indulásáról szóló kombinációkba jól beleillik az Express karikatúra-jelene­te is, az ujjával vádlón az el­nökre mutató volt igazság­ügyminiszterrel. Annál is in­kább, mert a Johnsont bíráló Robert Kennedy-nyilatkozat napokkal az első „elnökje­­lölt-csináló” füzetek feltűné­se után hangzott el... A vád i­s talán ez az egyetlen pont, ahol a karika­­turista, részint mert ez a hi­vatása, túloz — korántsem olyan drámai, amint azt a rajz érzékelteti. Mindössze annyi történt, hogy Robert Kennedy, éppen a latin-ame­rikai országok fokozott érzé­kenységére való tekintettel, nem tartotta célravezetőnek azt a módot, ahogyan a Johnson-adminisztráció a do­minikai intervenciót — a la­tinók előzetes megkérdezése nélkül — lebonyolította. S már a visszahatók ismereté­ben május 8-án ki­jelentette a New York Timesnak: „Azt hiszem, nem számoltunk a várható következményekkel.” A lényeggel, a beavatkozás­sal, azonban a New York-i szenátor egyetértett. Sőt, vol­taképpen a Johnson-doktri­­nát is a magáévá tette, mondván: egyetért ,,Johnson elnök eltökélt szándékával, hogy megakadályozza a nyu­gati féltekén egy új kommu­nista állam kialakulását”. S egyetért a volt igazságügy­miniszter az új elnöki dokt­rína tágabb értelmezésével is, amely az Egyesült Államok­nak vindikálja a világ „rend­őrfőkapitányának” hatáskö­rét. Két nappal a New York Times-interjú előtt Robert Kennedy szenátor azokkal szavazott, akik a kongresz­­szusban megajánlották a kor­mánynak a vietnami háború folytatásához kért 700 millió dollárt. Ilyenformán RFK való­ban feltűnő dominikai nyilatkozatának célja aligha­nem maga a feltűnés volt, hiszen a párizsi karikatúrá­val ellentétben nem ő az el­lensúly az elnöki hintaszéket lebéklyózó Goldwater-nehe­­zékkel szemben. Hanem az a közhangulat, amely más sze­nátorok, egyetemi professzo­rok és tüntető diákok meg­nyilatkozásaiból ítélve, az agresszív politikának nem­csak bizonyos, módszerbeli árnyalatait, hanem lényegét kérdőjelezik meg. Jogos te­hát a kérdés, hogy vajon Ro­bert Kennedy jól időzített nyilatkozatával nem ezt az ellensúlyt próbálja-e meg­­nyergelni, hogy az őt annak idején esetleg valóban a Fe­hér Ház „hintaszékébe” len­dítse? ... Serény Péter HINTA-POLITIKA A „vadászat hónapja" Prága, június 1. Csehszlovákiában június elsején megkezdődött a „va­dászat hónapja”, amellyel minden évben megnyílik az országban a vadászati idény.

Next