Esti Hírlap, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-13 / 293. szám

Kisipari szintről világszínvonalra Hét ország nagyszabású együttműködése • Száz hazai vállalat és az autóbuszprogram • Sikeres vizsga A nagy programról, a ma­gyar közúti járműgyártás nagyarányú fejlesztési tervé­ről egy évvel ezelőtt számol­­tun­k be. Megírtu­k: Magyar­­ország és a Szovjetunió két­oldalú szerződést kötött: ezentúl együtt gyártja a vá­rosi és városközi közlekedés­re alkalmas autóbuszok­at. Magyar tervek alapján ké­szül például a differenciál­­mű, a kormányszerkezetek­hez szükséges szervomecha­­nizánus; szovjet üzemekben állítják elő az autóbuszok el­ső tengelyeit, illetve más fő alkatrészeit. A nagy teljesít­ményű — több mint kétszáz lóerős — Diesel-motorok gyártására nyugati licencet vásárolunk. A kétoldalú szerződéshez Lengyelország, az NDK és Csehszlovákia is csatlakozott. — A nagy terv azóta a végrehajtás stádiumába ju­tott — közölték érdeklődé­sünkre a Kohó- és Gépipari Minisztériumban. — Jelenleg 48 KGM és 52 más hazai vállalat dolgo­zik a program megvalósí­tásán, s az öt szocialista országon kívül részt vesz a kooperációban az NSZK és Franciaország is, ahonnan a motorok licenceit, a gyártáshoz szükséges gé­peket és berendezéseket sze­rezzük be. A beruházás a terveknek megfelelően halad: 1965-ban több mint hatszáz millió fo­rintot használtak fel erre a célra. Győrben például — ahol a Diesel-motorok és a differenciálművek készül­nek májustól október végéig felépítették a 26 ezer négy­zetméteres üzemcsarnok­ot. Hasonló jó üzemmel dolgoz­nak az Ikarus gyárban, a Csepel Autógyárban és a Vö­rös Csillag Traktorgyárban is. A nyugati országokból ed­dig megérkezett gépeket és berendezéseket már üzemibe állították. Jó munkát végeztek a jár­művek tervezői is. Már elkészültek az új típusú vá­rosközi autóbuszok minta­­példányai, s a Szovjetunió­ban tartott bemutatón, va­lamint a különleges tartós­sági vizsgálatokon megáll­ták a helyüket. Jó eredményekkel vizsgáz­tak a hazai differenciálmű­vek is, amelyeket nemcsak az itthon készült járművek­be szerelik, hanem külön­állóan is exportálják majd. Ugyancsak elkészült, s most van vizsgálat alatt a hat köbméteres dömper el­ső példánya és egy sor más hazai gyártásra kerülő főal­­katrész. 1967-ben megkezdődik az új motorokkal épült autóbu­szok exportja. De a magyar ipar új termékét, a nagytel­jesítményű buszok néhány példányát már a budapesti közönség is kipróbálhatja. . — Ez természetesen még csak a kezdet — mondják a KGM-ben. — A munka zö­me 1967—68-ra esik, amikor is három-három és fél mil­liárd forintot ruházunk be a j­á­rmű programba. És 1969 lesz az az év, amikor először nagy szériában is megjelennek az autóbu­szok, a dömperek és a te­herautók. Addig te, ahogy a beruházá­sokkal haladunk, úgy növel­jük a kibocsátott járművek számát. Ez a szám pedig: 1970-ben már hétezer autóbusz. A megkötött egyezmény sze­rint 1970-ben csak a Szovjet­unióba négyezer autóbuszt és a főalkatrészek tízezreit szál­lítják, és ez a mennyiség megfelel százezer Moszkvics személygépkocsi árának. A program megvalósítása tehát biztatóan kezdődött. Minden jel arra mutat, hogy végrehajtásával a magyar autóbuszgyártás szérianagysága a mai „kis­ipari szintről” eléri az európai nagyságrendet és Világszínvonalra emelke­dik, a magyar autóbuszipar pedig a jelenlegi ötéves tervben valóban a gépipar legna­gyobb termelőerejévé válik. Halmai György VÁLLALAT-ÖSSZEVONÁSOK A­z „Egyenesnek” mon­dott úton megyünk Ananias templomába, kicsi föld alatti őskeresztény imahely, csak ne lenne annyira új szaga neki, csu­pa friss olajfesték az egész. A bibliai történetet kapjuk hozzá Saulról, a ró­mai katonáról, aki idejött keresztényt üldözni, és megvakult, trachoma, tesz­­szük magunkban hozzá, és jön a látomás, miért üldö­zöl engem Ananias gyógyít­­gatja az Újtestamentum későbbi szorgalmas levele­zőjét, és a keresztségben a Pál nevet adja neki. Pál apostoltól elbúcsúzunk, ké­sőbb még találkozunk vele, irány a nemzeti múzeum. Pár éve építették, és öröm­mel konstatálom, hogy vi­lágítási megoldása ennek ellenére sem jobb a mien­­kénél. Csak szíriai dolgaik vannak, de Homs, Palmyra, Ugarit roppant gazdag le­lőhelyek, gazdag hát a rá­juk támaszkodó múzeum is. És sorolódnak a föní­ciaiak, hettiták, babiloniak, hellének, rómaiak, megszö­­­­köm a további névsorolva­sás elöl, és egy sűrűn tele­vésett kőtömb előtt állapo­dom meg, rajta aramita fel­írás, ezen a nyelven írt Krisztus, hirdeti a tábla. Ha tudott írni egyáltalán, teszi hozzá elgondolkodva Jesz­­szer, a vezetőnk, és rögvest fellángol a parázs hitvita. Persze hogy tudott, vél­jük úgy nagyjából, én meg bizonyíték után kutatok az agyamban, hiszen srácko­romban, Kár­oli Gáspár fénylő mondataiba beleha­barodva kétszer is végigol­vastam az Újtestamentu­­mot. Krisztus tanított, ho­zom fel. Nem bizonyított, hogy írásban, vetik ellene. A 12 éves Jézus a temp­lomban? Csak vita, beszél­getés, írásról szó sincs. És a hét testvér példázata? Ott azt mondja, hogy tévelyeg­­tek, mert nem ismeritek az írásokat. Meg vagyon írva, így kezdi gyakran példáza­tait, aztán töprengünk to­vább, egyik tábor se arat elsöprő győzelmet. Prehistorikus és asszír, babiloni, római, bizánci kincsek, Aspasia-szobor, a próféta követői elfeledték szétverni a fejét. És az első ábécé 30 betűje, sumér szobrok i. e. 3000-ből, szép kopasz bácsik lombos sza­kállal, szemük vastagon körbekormozva, apró ba­lettszoknya minden ruha rajtuk. Mükénéi, krétai alabástrom szobrok, cso­dálatos, csodálatos, ketyegi egyre egyik útitársunk, mire megcibálom, hogy járt-e már az aquincumi múzeumban is legalább, de azt nem látta, sajnos. Na, ugye, hogy nem árt néha otthon is körülnézni, ezek­nek itt még egy tisztességes víziorgonájuk sincs, vigasz­talom magam. És nem stimmel a zsina­góga sem, konstatáljuk, amikor váratlanul ott ter­münk. Időszámításunk sze­rint 500-ból való, kicsi mihráb a közepén, hát az vajon hogy került bele? Fonott kosárban gondter­helt csecsemő üldögél, ez Mózes kétségtelenül és sze­mélyesen. Körülötte hall­gatag szentek, mindentudó arcuk mögött halvány fény dereng. Ezek Mózes bará­tai, mondja Jeszszer nagy­vonalúan, hát sose hittem volna, hogy Mózesnak ilyen kiterjedt, szentekből álló baráti köre volt. Ezzel vége a múzeumlá­­togatásnak, a modern rész­be nem megyünk, nincs rá idő. Hazaballagunk a Ba­­rada folyócska partján, át a hídon. A víz tükrén a Coca-Cola izgatott pirosa, az El-Tekiek mecset zomán­­cos zöldje, a Menyasszony minaret fehér íve remeg. Hátul a damaszkuszi vá­sárváros épületei, még fel­­­­jebb a magyar követség villája, egy államférfiú szobrával, és milyen jó azért, hogy nemcsak ná­lunk vannak csúnya szob­rok. Előttünk a bazár, a sok, amerikai cigarettával és melltartóval, és rá­gógumival, és japán bóvli tömegcikkekkel, mel­lette a kézművesek utcái­ban csontberakásos dobo­zok, ezüstberakásos réztá­lak, perzsaszőnyegek, da­­masztok, kettő sincs egy­forma mintájú közülük. Kicsit már búcsúznunk kell, holnap Sednaya kö­vetkezik. G. Szabó Judit A damaszkuszi Menyasszony minaret DÖR, 1966. A szellem lámpácskái Egy kölcsönkért osztály vallomásai A BETONJÁRDA ELVEZET AZ ISKOLÁBA, EGYENE­SEN A TANTEREMBE, A DÖRI GYEREKEK KÖZÉ. ITT LEHET FELMÉRNI IGAZÁN, ITT LEHET FELELETET TALÁLNI ARRA, HOGY ANYAGIAKBAN ÉS KULTÚRÁ­BAN MIRE JUTOTT EZ A KIS FALU. A számtantanártól köl­csönkérem a VII. meg a VIII. osztályt (összevont osz­tályban tanulnak a hetedi­kesek és a nyolcadikosok) egy félórára, néhány kérdés erejéig. Ám hol is kezdjem a vizsgálódást? Megkérem őket: — Mindenki tegye ki a tízóraiját! Kolbász, szalonna, sajt meg vajaskenyér kerül a padokra, mégpedig többnyi­re ízlésesen, szalvétába cso­magolva. — Álljanak fel azok, akik rendszeresen olvasnak! Nagy robajjal az egész osztály felpattan. — Honnan veszitek a könyvet? Kórusban zúg az osztály­ a könyvtárból. — Álljanak fel azok a gyerekek, akiknek legalább öt saját könyvük van! A huszonkilenc gyerek kö­zül tizenketten talpra ugra­nak. — Most azok jelentkezze­nek, akiknek a szülei újsá­got vagy folyóiratot járat­nak. Nem számolom, de látom, hogy erre is felemelkednek vagy húszan. — Emeljék fel a kezüket azok, akiknek van televízió­készülékük. Erre hét gyermek karja lendül a magasba. — Hallgattok-e rádiót? Kórusban zúg az osztály, igen. A számtantanár súgja: „Ezt én is megkérdeztem au­ár” Csupán négy család­nak nincs rádiója, a falut egyik utcájába csak jövőre vezetik be a villanyt. — Voltatok-e már a fő­városban? Ismét zúg az osztály: igen. Megint súg a matematika-tanár: „Iskolai kirándulás­ként már többször te vol­tunk Budapesten”. — Ki járt külföldön kö­­zületek? A fél osztály jelentkezik. — Hol jártatok külföldön? — Csehszlovákiában. Mást nem is kérdezek, le­járt a kölcsönkapott fél­óra, visszaadom a hetedi­ket meg a nyolcadikat a matematikatanárnak. De az óra végéig ott ülök a ka­tedrán, hallgatom az értel­mes feleleteket, figyelem a jólöltözött osztályt, a kisfiú­kat meg a kislányokat, akik egytől-egyig iskolaköpeny­ben feszítenek. És akaratla­nul is Gárdonyi Gézára gon­dolok és Móra Ferencre. Simon Lajos ÚJÍTÁS ÚJSÁGHÍR: Lengyelországban az értekezleteken eltiltották a do­hányzást és emiatt az értekezletek száma jelentő­sen csökkent. — A fölösleges értekezleteket a nemdohányzóban tartjuk! (Endrődi rajza.) Facukorhiány „leplezi le” a gyilkos galócát ÉRDEKES ÉLELMISZERKÉMIAI BESZÁMOLÓ A különleges éléskamrá­ban kizárólag étolajat tárol­tak. Több száz különféle szí­nű és alakú, más-más ösz­­szetételű műanyag üvegben hónapokon át figyelték az aranysárga folyadékot. A vizsgálattal arra kerestek választ a kutatók: milyen fajta, s milyen színű mű­anyag edényben tárolható hosszabb ideig az olaj anél­kül, hogy bármilyen károso­dás érné, s elveszítené ere­deti frisseségét... A sike­res kísérletsorozat azt is be­bizonyította, hogy legmegfe­lelőbb a sárga színű mű­anyag: az olajat ez óvja meg leginkább a napfénytől... Az olaj műanyagba cso­magolásának megoldása csu­pán egy az élelmiszerkémiai vizsgálatok közül, amelyek legújabb eredményeiről ma délután számol be a szak­embereknek dr. Telegdy Ko­­váts László tanszékvezető egyetemi tanár. — A növényi olajokkal több kísérletet is végeztünk a műszaki egyetem élelmi­szerkémiai tanszékén — mondja a professzor —, hi­szen ezek táplálkozás-életta­ni előnyei ismertek, köny­­nyebben emészthetők, mint a zsiradékok. Az egyik legfontosabb fel­adat az volt, hogy az olaj a palackozás után ne megőriz­ze tárolási képességét: ne avasodjon. Az olaj ugyanis mielőtt palackokba kerül, különféle szépítő eljárásokon esik át: szűrik, tisztítják, fé­nyezik. Ám e kémiai eljárá­sok közben elveszti azokat a természetes anyagokat — E- vitaminokat —, amelyek az avasodást megakadályozzák. A most kidolgozott, új el­járás megszüntette ezt a gondot, s a tudományos megállapítást az ipari felké­szülés követi. Aztán pedig — remélhetőleg hamarosan — akár hónapokig is változat­lan minőségben tárolható olaj kerül a háziasszonyok konyhájába. A kutatók műhelyében si­kerrel zárult az egyik legna­gyobb erdei veszedelem, a gyilkos galóca elleni harc. A budai hegyekben gyakori mérges gombát mindmáig csupán morfológiai alapon — külsőre — ismerik fel a szak­emberek. Világszerte folytak a kísérletek, hogy a felisme­rést könnyen elvégezhető ké­miai vizsgálat tegye bizton­ságossá. Hetvenegy hazai gombafaj több évig tartó tanulmányozása arra a meg­állapításra vezetett, hogy a gyilkos galócából és mérges rokonaiból hiányzik az az egyszerű cukorfajta — az úgynevezett facukor —, amely más, ehető gombák­ban megtalálható. A felisme­rés hasznosításának alapfel­tétele: kidolgozni a kémiai vizsgálat egyszerű, gyors módszerét. Ezen a kémiavizsgán aztán lehetetlen lesz átcsúsznia a gyilkos galócának ... (r. z.) Ajándék ajánlatunk! Divatos nadrágtartó 45—50,— Ft Import zsebkendő 7.— Ft * V., Petőfi Sándor u. 10. VII., Lenin krt. 13. Ifvn., Thököly út 6. — XII., Szt. István krt. 24. XIII., Pozsonyi út 1.

Next