Esti Hírlap, 1968. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1968-08-01 / 180. szám
EGYETEMISTA IDEÁLOK az aktivitás az első helyen KÖNYV A DIÁKOK ÉLETFELFOGÁSÁRÓL Néhány nap alatt bestseller lett az egyébként is népszerű sorozat, a Szociológiai tanulmányok legfrissebb kötete. A Magyar egyetemisták életfelfogása a Nemzetközi összehasonlítás című könyv méltán keltette fel a nagyközönség élénk érdeklődését, mert az olvasó számos izgalmas kérdésre kap választ benne, egyebek mellett arra is milyenek vagyunk mi, magyarok, milyen mai ifjúságunk. Dr. Varga Károly szociológus a legkorszerűbb kutatási módszerekkel végezte a vizsgálatot. EGYEDÜL ÁLLUNK — öt egyetem 800 hallgatójának életfelfogását vizsgáltuk Charles Morris nemzetközileg egységesített szociológiai módszerével — mondta a szerző. — A hallgatók tizenhárom életutat — például apollói, buddhista, prometheuszi, mohamedán, sztoikus — osztályoztak. Az adatokból bonyolult matematikai módszerekkel feltártuk az életátértékelések mögötti összefüggéseket, rejtett információkat. A magyar eredményeket amerikai, indiai, japán, norvég és lengyel vizsgálati eredményekkel hasonlítottuk össze. — A magyar fiatalok melyik életúttal rokonszenveznek? — Egyetemistáink vezető életfelfogása a mérsékelten fegyelmezett apollói és a határozottan kollektív, dinamikus mohamedán. Eszménye tehát a fegyelem és a kollektív aktivitás. Európaisága és szocialista jellege fejeződik ki ebben. Egyébként a dinamikus kollektív életfelfogás rendkívül magas felértékelésével egyedül állunk az egész nemzetközi összehasonlításban. — Hogyan vizsgálták meg értékrendszerünknek nemzeti sajátosságát? — Ezt a lengyel fiúk mentalitásával való összehasonlításból olvashatjuk ki. Ha ugyanis a vizsgált nemzetek értékrendszerét alapvető ismérvek szerint sorrendbe állítjuk, a két szélső pontot szinte minden esetben India és az USA mintája képviseli, a magyar és a lengyel minta általában a rangsorok közepén foglal helyet. A lengyelekkel való összevetésben egy szembeszökő ellentétet figyelhetünk meg. A lengyel fiúk alapbeállítottsága kevésbé kollektivista, ezzel szemben a magyar fiúké merevebb, egyoldalúbb. Nagyon meglepő, viszont, hogy valamennyi nemzet egyetemistái között a mieink értékelték a legalacsonyabbra a rugalmasságot, sokoldalúságot és nyitottságot magában foglaló maitrayan életutat. LÉNYEGES VONÁSOK — A kötet rendkívül érdekes részei azok, amelyekben a többi négy nemzettel, valamint az irodalmi forrásainkból ismert magyarságképpel szembesíti a mai magyar fiatalok mentalitását. A mai magyar férfi egyetemi hallgatók életfelfogás-szemlélete három pontban határozható meg. Az első jellemző az energikus aktivitás és az érzelmi ■eleresztettség egészséges ritmusa. A nagyfokú érzelmi eleresztettség igazolni látszik azokat, akik egykor „magyar szalmalángról” — tehát a gyorsan fellobbanó, de épp oly gyorsan kihúnyó érzelmekről — és „lusta mélábbról” — azaz a lenni képtelen restségről — beszéltek. Csakhogy a vizsgálat egy nagyon lényeges vonást is feltárt. Nevezetesen azt, hogy ideáljaink között éppen az aktivitás áll a legelső helyen. (Valamennyi vizsgált nemzetnél előre rangsoroltuk a tevékenység értékeit.) Ez pedig azt jelenti, hogy a régi, csak a szélsőséges vonásokra figyelő nézet semmiképpen nem állja meg ma a helyét. VIHAROS TÍPUS — A második jellemző a szenvedélyesen kívánt, de nem egészen harmonikus közösségi lét. Nemzeti karakterünk elemzői ezt „magyar bőszültség”, „ürügyet kereső civakodó hajlam” gyanánt emlegették. Vizsgálatunkból a közösségbe, az emberek közé siető, velük rokonszenvezni, barátkozni mégsem tudó, ellentmondásos lelkialkat rajzolódik ki. Társasági életünk valóban „viharos típusú”, és vitathatatlan, hogy a mi szokatlanul magas aktivitásértékelésünkben a harciasság motívuma is kifejeződik; de — és ez a szocialista nevelés eredménye — ez a bizonyos harciasság nagyon határozott, pozitív célokhoz és tevékenységhez kötődik. A harmadik jellemző szorosan kapcsolódik az előzőhöz, s azt mutatja, hogy a társak iránti barátságtalanság rugója a kihasználástól való irtózás. Egyetemistáink életút-értékeléséből azonban nemcsak a becsapástól való félelem fejeződik ki, hanem határozottabban megfogalmazódik az a magatartás, amely a kizsákmányolás eltűrésében már a tehetetlenséget, az aktivitás hiányát ítéli el. Az egyetem, a származás, a „felekezeti háttér” életfelfogásra gyakorolt hatását is megvizsgáltuk. Ebből egyet emelnék ki, a társadalm-gazdasági környezet szerepét. Lényege: a munkás és paraszt származású fiatalok aktívabbak, mint az értelmiségi származásúak. Az alacsonyabban iskolázott szülők gyermekei mindhárom származási kategóriában szintén aktívabbaknak mutatkoznak a magasabb végzettségű szülők gyermekeinél. Mindebből kitűnik, hogy a mai magyar egyetemi ifjúság teljesítmény iránti rokonszenvében, aktivitásában a döntő ható tényező a társadalom mélyebb rétegeinek felhajtó ereje. Bársony Éva NEMZETKÖZI ÉNEKLŐ HÉT Veszprémben Nemzetközi Éneklő Hét címmel augusztus 4. és 12. között hangversenysorozatot rendeznek. Naponta este 8 órakor a veszprémi egyetem aulájában együttes éneklésre és a vendégkórusok önálló hangversenyeire kerül sor. 9-én fesztiválkoncertet tartanak, s közben 7-én Tihanyban, az apátsági templomban, illetve Keszthelyen a Festeticskastély kamaratermében adnak hangversenyt. A vendégszereplő együttesek között találunk belga, csehszlovák, lengyel, NSZK-beli, szovjet,román, NDK-s, francia együtteseket, természetesen magyar kórusokat is: a pécsi Nevelők Háza kamarakórusát, a Veszprémi Városi Vegyeskart, a Fővárosi Énekkart, a váci Vox Humanát, a veszprémi ének-zenei általános iskola gyermekkarát és a Vasas Központi Művészegyüttesének énekkarát. □ H. POPKIN New York-i színházi kritikus a The Timesban Színház Magyarországon és Romániában címmel rövid tájékoztatót ad, amelyben két nálunk játszott csehszlovák darabot, valamint Gyurkó László Szerelmem, Elektráját említi. □ A VILÁG LEGNAGYOBB KIÁLLÍTÁSI helyiségét építik fel Moszkvában, a Tretyakov múzeum festményei számára. Az új épületnégyszerese lesz a mainak. □ A KÍNAI NYELV TANÍTÁSÁNAK komputeres módszerét dolgozta ki egy tudósgárda a bonna egyetemen. □ SZIRMAI MÁRTA, a Magyar Állami Operaház művésznője szeptember 1- től a baseli Stadt Theater színpadán szerepel. Az énekesnő a baseliek meghívására 25 előadáson játssza Verdi Trubadúrjának szucénáját, kívánságra — olaszul. □ 350 SZÍNÉSZ, RENDEZŐ és egyéb filmszakember írta alá az Egyesült Államokban azt a nyilatkozatot, amely kimondja, hogy a művészek, rendezők és írók nem vesznek részt az erőszak hangulatát árasztó filmek készítésében, forgatásában. □ ELŐSZÖR ADJÁK KI a Szent Johanna filmforgatókönyv-változatát. G. B. Shaw készítette 1934 és 1930 között, s nem adta ki, soha nem vitte filmre. Ennek részben a cenzúra volt az oka. MOST ELŐSZÖR NYÁRI VÁSÁR A LUXUS ÁRUHÁZBAN július 29-től, csak 12 napig. 30—40 g6-os árengedmény ÖN IS HASZNÁLJA ki ezt AZ ALKALMAT ! A próbán készítette ezt a rajzot a karikaturista Lev Vlaszenko szovjet zongoraművészről, aki a tegnap esti Károly-kerti hangverseny vendége volt. (Rózsahegyi György rajza) MARGITSZIGET: A végzet hatalma LEÁNYVÁSÁR ÉS CIRKUSZHERCEGNŐ A PARKSZÍNPADON A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon augusztus 10-én, szombaton este mutatják be Verdi A végzet hatalma című operáját a Teatro Regio di Parma szólistáinak közreműködésével. A Budai Parkszínpadon két operettelőadás premierjét tartják meg a közeli napokban. Augusztus másodikán Jacobi Viktor Leányvásárát adják elő a győri Kisfaludy Színház művészei, 17-én Kálmán Imre Cirkuszhercegnőjével mutatkozik be a debreceni Csokonai Színház társulata. MA ESTE: Záporpróba Zapolska: Dulska asszony erkölcse című színművét rádiójátékként mutatják be Barlay Gusztáv rendezésében, Sulyok Máriával a főszerepben 5-én este. Az Ifjúsági Rádiószínpad adásában Zeke Gyula a veszprémi Petőfi Színházat mutatja be, ahonnan az előfizetők az év során több darab közvetítését hallgathatták végig. Záporpróba címmel az elmúlt évad színházi sikereiből állított össze műsort a televízió, amit ma este közvetít. Vasárnap este Lengyel József Weingraff című elbeszélésének tv-változatát sugározzák. SZOLNOKI MUNKÁS A Tanácsköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulójára ismét „megjelenik” a Szolnoki Munkás, a szocialista párt hivatalos közlönye. A szolnoki Damjanich János Múzeum felkutatta, illetve összegyűjtötte azt a 117 lapszámot, amely 1919. március 21. és július 30. között jelent meg. A forradalmi hangvételű lap részletes tájékoztatást adott az országos és helyi eseményekről, beszámolt a munkáshatalom ténykedéséről, vívmányairól. SZÍNHÁZ Ha a három Rihó-gyerek nem rúg le olyan erőszakosan az Erzsébet téren, talán én is lelkes focimeccs-néző lettem volna később. Térdem és lelkem fájdalmainak emléke azonban távoltartott ettől a sporttól , és általában a sporttól. Kis Kékes tévém jóvoltából mostanában fedeztem csak fel, hogy sem a labdarúgás, de a többi sportág sem olyan félelmetes és vad, mint ahogy az — a Rihó családon kívül nyilván eredendő lustaságom miatt is — belém rögződött. Sőt — felfedeztem —, hogy egy futballmeccs olyan, mint egy dráma, színpadi előadás. Egy megnem írt drámáé! A szereplők — azaz a focisták — „előadás” közben „írják” lábukkal, egész testükkel, szenvedélyükkel és taktikájukkal is a konfliktusokban gazdag, gyakran katarzissal végződő, nem egyszer azonban vígjátékba forduló művet. Van, amikor revüt láthatok a tvközvetítette pályán, balettbetétekkel, de van, amikor komor tragédiát, ritmikusan — bár nem antik ütemben — üvöltöző, több ezres kórussal. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy a színház — amelynek nem is olyan régen fennkölt papjai és papnői voltak — egy kissé elsportosodott. Annyira nem vagyok még öreg, hogy személyesen ismerhettem volna Jászai Marit, de ismerek egy sor felvételt, amelyeken istennőként trónol — és nemcsak a „Phaedra”, vagy „Bérénice” előadásán, hanem a Wampeticsben is, így, ebben a pózban. És ismerem naplóját is, amelyben — többek között — azt írja, hogy: — „A színház az áhítat csarnoka.. Jászai Mari megállapításának ellentmond a mai színház a maga igazán nem áhítatos dokumentum-drámáival, abszurd színműveivel, illetlen — azaz éppen hogy csak modern darabba illő — kiszólásaival. Ellentmondanak azonban mai kiváló színészeink is. A közelmúlt egyik Jászaija, a feledhetetlen Tőkés Anna, szívesen fényképeztette le magát a konyhában, örömmel beszélgetett süteményreceptekről. És amíg Csortos Gyula általában egyedüli étkezett — bonyolult szertartások közepette —, és rendkívüli kegy volt, ha odaengedett valakit asztalához —, korunk Csortosai a rádió úgynevezett pagodájában, vagy a szinkronfilmgyár büféjében gyorsan szalámis zsemlét esznek, és mindenki letelepedhet melléjük. Úgy látszik, ez a jelenség is hozzátartozik a sokat emlegetett „gyorsuló idő”höz. Mi is tiszteljük a nagy műveket és művészeket, de a kor tempója nem enged már teret az „áhítat csarnokai”-nak. És már csak a „KRESZ” is megakadályozza, hogy magánéletükben (amely különben sem nagyon van) olyan fennkölt papnők és papok legyenek, mint a nagyszerű Jászai, vagy akár a későbbi nemzedék fia, Odry Árpád. Aici előtt — bár nem kívánta ezt — akaratlanul is elpirultak, s akinek majdnem hogy kezet is csókoltak a fiatalabb színészek. Ambrus Zoltánnak — bár nem volt színész, csak kritikus, sőt, élete mélypontján színigazgató is — tényleg kezet csókoltak a fiatalok: fiúk, lányok egyaránt. Ezt egy kiváló, mesteri tudású, idősebb színésztől tudtam meg. A pagodában — ahol babsalátát falatozott kézben tartott tányérról — mesélte ámuló, mai fiataloknak. Az egyik ifjú színész, miután kiámuldozta magát, órájára pillantott, rémülten, konstatálta, hogy sietnie kell. Felugrott hát a padról, kedvesen hátbavágta a mestert és elrohant. Nagy színészünk szelíden jegyezte meg: — A hátbavágás a dicséret jele volt már Újházi Ede társaságában is... _ Mondani akartam volna valamit, de annyi dráma hőse — kissé hangot váltva !- már folytatta is: — No, persze, ott csúcS neki volt joga dicsérni !»! Antal Gábor Színház és technika Megalakult a színháztechnikai szakemberek szakcsoportja. Az egyesülés célja, hogy előadásokat, tapasztalatcseréket, tanfolyamokat rendezzenek a színháztechnikai szakembereknek, rendszeresen tájékoztassák a tagokat a legújabb hazai és külföldi eredményekről, bővítsék szakmai ismereteiket, segítsék a színháztechnikai — világítástechnikai, elektroakusztikai, gépészeti — berendezések hazai gyártását.