Esti Hírlap, 1968. október (13. évfolyam, 231-257. szám)

1968-10-18 / 246. szám

DR. HORGOS GYULA BESZÉDÉ Dr. Horgos Gyula, kohó- és gépipari miniszter az idén központi tervvé nyil­vánított közúti járműfej­lesztési programot elemezte. A program — mondta — megteremti a feltételét, hogy a közúti szállítás ter­vei — a személygépkocsikat kivéve —a legnagyobb részt hazai gyártású szállítóesz­közök felhasználásával va­lósuljanak meg. A közúti járműgyártás fejlesztésére — jelentette ki a miniszter — összesen 11,8 milliárd forintot for­dítanak. Ez a nagy prog­ram lehetővé teszi, hogy a gazdaságosan előállított járműipari termékekből fokozzák az exportot, másrészt, hogy mennyi­ségileg is jobban és minő­ségileg magasabb színvo­nalon hazai termékekkel lássák el a magyar közle­kedést. A járműprogramon belül kiemelkedik az autóbusz­­gyártás fejlesztése. 1965-ben még csak 2700 autóbusz ké­szült hazánkban, ez 1970-re 7000-re emelkedik, 1975-re pedig már 10 000—12 000 autóbusz gyártását tervezik. A tehergépkocsigyártás fej­lesztésénél nem törekednek teljességre. Elsősorban a nemzetközi munkamegosz­tás előnyeit vették figye­lembe. Magyarország a 6— 20 tonna teherbírású külön­leges tehergépkocsik gyár­tására rendezkednek be, ami viszonylag kis sorozatú termelés esetén is gazdasá­gos. A j­árműfejlesztési prog­ramot sokoldalúan segíti a szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosz­tás. Megállapodásokat kö­töttek mindenekelőtt a Szovjetunióval, továbbá Lengyelországgal, az NDK- val és Jugoszlávia egyes üzemeivel, különböző kor­szerű alkatrészek és rész­egységek közös fejlesztésé­re, kölcsönös szállítására. Az együttműködés eddigi eredményei — mondta dr. Horgos Gyula — biztatóak, s erőfeszítéseket tesznek a nemzetközi kooperáció to­vábbi kiszélesítésére is. S mert a közúti járműprog­ram végrehajtásába a gép­ipari vállalatok jelentős ré­sze bekapcsolódott, a prog­ram a járműgyártás fejlesz­tésén kívül előmozdítja a kapcsolódó ágazatok mű­szaki előrehaladását is. A miniszter ezután el­mondta, hogy a közlekedés­politikai koncepció számol a személygépkocsi-állomány jelentős növekedésével is. Hangsúlyozta, hogy a kohó- és gépipar — ed­digi fejlesztési irányának megfelelően —, nem kí­­ na délelőtt az ülésterem­­ben (Bozsán felvétele) 1968. október 18., péntek X­ il. évfolyam, 246. szám Törvényjavaslat a népi ellenőrzésről Ma délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Fock Je­nő, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, va­lamint Apró Antal, Biszku Béla, Kállai Gyula, Komó­csin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, továbbá a Po­litikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az ülésen részt vett az or­szággyűlés vendégeként Budapesten tartózkodó uru­guayi parlamenti küldött­ség Luis Rinon Perret kép­viselőházi elnök vezetésével. A diplomáciai páholyokban a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezető­je foglalt helyet. Az ülést az elnöklő Vass Istvánná nyitotta meg. Be­jelentette, hogy napirend szerint folytatódik a vita a beterjesztett új vasúttör­­vény-tervezet és közleke­déspolitikai koncepció fö­lött. Dr. Horgos Gyula ko­hó- és gépipari miniszter emelkedett szólásra, van személygépocsik gyártására berendezkedni. A számítások ugyanis azt igazolják, hogy a személygépkocsik gyár­tása csak akkor gaz­daságos, ha évente leg­alább 150—160 ezer készül belőlük. Gazdaságosabb, ha részt veszünk a Szov­jetunió személygépkocsi­­gyártásában kooperációs szállításokkal. A két ország között létrejött megállapodás értelmében a szovjet gépkocsigyártás fej­lesztéséhez különféle alkat­részek szállításával csatla­kozik Magyarország. Ezeket az alkatrészeket évi 300 ez­res példányszámban állít­juk elő, s ez már gazdasá­gos. Az alkatrészekért a Szovjetuniótól évente 12— 14 ez­er személygépkocsit kapunk majd, amit a Fiat­­licenc alapján gyártanak. Arra törekszenek, hogy eh­hez hasonló megállapodások más államokkal is létrejöj­jenek. A kohó- és gépipari mi­niszter beszéde után lap­zártakor Kovács Antal Vas megyei képviselő emelke­dett szólásra. Még ma sor kerül a népi ellenőrzésről szóló tör­vényjavaslat tárgyalásá­ra is, amelyet dr. Dob­­ronaki Gyula államtitkár terjeszt elő. (A törvényjavaslatról la­punk 3. oldalán közlünk tu­dósítást.) Ha akad sportember az iolimpiák, világbajnokságok­­ történetében, akit a közvé­lemény egyhangú támoga­tása kísért azon túl, hogy kiemelkedő tudással, adott­ságokkal rendelkezik, ak­kor mindez elsősorban vo­natkozik Zsivótzky Gyulá­ra, a magyar atlétika ki­emelkedő alakjára. Még emlékszünk, hogy milyen örömet jelentett nyolc év­vel ezelőtt a római olim­pián, amikor Zsivótzky ezüstérmet nyert. Akkor is hogyan aggódtunk, amikor a népszerű sportolót nagy betegség levette a lábáról, a tokiói olimpia előtt — vajon lesz-e még alkalom arra, hogy láthatjuk a do­bókörben, képes-e össze­gyűjteni olyan erőt, am­ely­­lyel helytállhat a tokiói döntőben. Ott volt és ezüst­érmes lett, méghozzá úgy, hogy, vezető pozícióban dobta túl a szovjet Klim. Zsivótzky drámai percei Klim most is nagyszerűen versenyzett, 73,28-as új olim­­piai rekordnak számító dobá­sát a negyedik sorozatban ér­te el — alaposan ráijesztve megint az addig 72,54 m-es do­bással vezető Zsivótzkyra. — Megijedtem? — tette fel újra a kérdést erről­­a mozza­natról a verseny után Zsivótzky —, talán nagy párharcunkban először nemcsak felrémlett előttem mindaz, ami a három olimpiai döntőben és a követ­kező versenyeken történt, ha­nem azt is éreztem: lehetetlen, hogy ez a pechsorozat soha, egyetlen alkalommal se sza­kadjon meg! A dühömet ek­kor még nem tudtam teljesen megfékezni, és a következő kí­sérletemet elrontottam. Csak úgy csörömpölt a ketrec, ami­kor a vörös golyó hatalmas erővel nekivágódott. — Aztán az ötödik sorozat következett. Akkorra már megnyugodtam, hatalmas erő­vel forgattam meg a kalapá­csot. Azt még láttam, hogy Csermák József bíztatóan néz rám és figyelmeztet: vigyáz­zak a csípődobásomra (ez ad nagy lendületet a forgásnak), s ahogy a repülő golyó után néztem, éreztem, hogy talán most az egyszer . .. Ekkor következett az idegek csatája. Már az egész stadion tapsolt, hiszen láttuk, hogy messzire szállt a dobás, de el­romlott az eredményjelző be­rendezés is és percekig nem tudtuk, vajon Zsivótzky túl­­dobta-e Klimet, vagy sem. A rendezők nem várták meg a berendezés megjavítását, ha­nem mikrofonon jelentették: a magyar Zsivótzky eredmé­nye 73,36 cm, új olimpiai re­kord! Egy sorozat azonban még hátra volt. Klim hosszan koncentrált a dobókörben, ha­talmas lendületű forgás után bocsátotta útjára a golyót. Balszerencséjére azonban a tartó zsinór a ketrec szélét sú­rolta. Ez kissé lefékezte a len­dületet, s így a dobás 71,64 m lett. Nem sikerült tehát túl­dobnia világrekorderünket. Zsivótzky, amikor a hatodik sorozat dobásái­n állt be, már olimpiai bajnoknak érezhette magát, hiszen a mögötte kö­vetkező versenyzők az egész délután során mérsékelten szerepeltek. Az öröm azonban azzal vált teljessé, hogy Lovász is felke­rült a dobogó harmadik foká­ra, bronzérmes lett 69,78 m-es dobásával. A magyar kalapács­vető iskola erejét mutatja, hogy a győztes Zsivótzkyn és a bronzérmes Lovászon kívül, Eckschmidt 69,76-tal az ötödik helyet szerezte meg. legjobb eredményemet 2,5 kg-mal túlszárnyaltam, de túl sokat voltam sérült ah­hoz az idén, hogy bele­szólhattam volna az olim­piai bajnoki cím sorsába. SIROKMÁNY LAJOS TELEXTUDÓSÍTÁSA Két arany, két ezüst és két bronz története Aranyérmet ért ez a dobás (MTI / Telefoto.) A testsúllyal ismét baj volt... A súlyemelésben Veres Győző vívott nagy csatát szovjet és lengyel ellenfe­leivel, akik végül is meg­előzték és dobogóra kerül­tek, ő pedig — bár telje­sítménye nem maradt el a bronzérmestől — a negye­dik helyet foglalta el, ne­hezebb testsúlya miatt. — Úgy érzem, nem sokat fejlődött a mi súlycsopor­tunkban a súlyemelés — állapította meg a verseny után­ Veres Győző —, hi­szen az olimpiai bajnok 485 kg-os eredményét évek­kel ezelőtt egészségesen én már teljesítettem. Elkövet­tem mindent, hogy pontot szerezzek, szakításban pél­dául a 137,5 kg-os eddigi Csodálatos szívóssággal Már hazafelé indultunk az olimpiai stadionból, amikor vá­ratlanul kellemes hír jelent meg az eredményhirdető táb­lán. A tűző napsütésben, a déli órákban elindult 50 km-es me­zőnyben Kiss Antal jó helye­zéssel hívta fel magára a fi­gyelmet. 10 00 k­m-nél egy 8 fő­nyi boly előnyt szerzett magá­nak, és tőlük mintegy 80—100 méterre leszakadva gyalogolt egy második nagyobb csoport. Ebben foglalt helyet a magyar versenyző is. 15 km-nél két szovjet, egy angol, egy német versenyző vezette a mezőnyt, de­ a 8. gyalogló már Kiss An­tal volt. 20 km-nél a 6. helyre jött fel, a tőle megszokott szí­vóssággal dolgozta le az előtte haladók előnyét, öt km-rel később már ne­gyedik volt. A 30 kilométer tá­jékán mutatkozott nála is a fá­radtság és egy rövid időre is­mét visszaesett. Majd ismét erőre kapott, s egy amerikai gyaloglóval már a 2. hely meg­szerzéséért küzdött, ő bizo­nyult szívósabbnak, megelőzte az amerikait és váratlanul érté­kes ezüstérmet szerzett. Egy elmaradt arany tanulságai Miután a mexikóvárosi Cam­­po Militaren elhangzott az egyéni öttusa győztes svéd Form és az olimpiai bajnok magyar csapat tiszteletére a svéd, illetve a magyar himnusz, megindult a beszélgetés a rész­vevő szakemberek és verseny­zők között: hogyan is alakult a helyzet az elmúlt öt nap alatt úgy, hogy Férfi megelőz­te Balczó Andrást, és minek köszönhető a magyar győzelem a szovjetek előtt? — Ha az igényeket vesszük figyelembe, természetesen jobb lett volna a két arany — je­gyezte meg Csanádi Árpád —, de nagyon sok sportágban ki­egyeznénk ilyen eredménnyel. Egyénileg persze, sajnálom, hogy Balczónak nem sikerült egyéni olimpiai bajnokságot nyernie. (Folytatás a 8. oldalon)

Next