Esti Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1969-10-10 / 237. szám
ANGYALFÖLDÖN JÁRTAK Zsúfoltság, rendetlenség, közöny Hogyan élnek a munkásszállások lakói? Milyenek a munkásszállások? Hogyan élnek lakóik? A Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának munkatársai most ellátogatnak több munkásszállásra. A Magyar Hajó- és Darugyár, a Szalag- és Zsinórgyár, a Kender-Juta és az ÉVM Szolgáltató Vállalat angyalföldi munkásszállásain már jártak. Megállapításaik kedvezőtlenek. Meglátszik, hogy a vállalatok kényszerűségből tartják fenn a szállásokat. A legtöbb rendetlen, gondozatlan, elhanyagolt. Kevés a takarítónő. Ritka az időben váltott, tiszta ágynemű. Piszkosak a mellékhelyiségek, a lakók sem vigyáznak a berendezésekre. A hajógyár Meder utcai szállójában például egy elromlott szekrényajtón a kétforintos zsanért április 15. óta nem cserélték ki. Sok helyütt nincsenek betegszobák. A hálószobák közvetlenül az udvarra nyílnak. Télen befolyik a haló, a lakók pokrócokkal próbálják a meleget „tartani”. Sehol sem megfelelő az ellenőrzés. A hálótermekbe az megy be, aki akar. Az ellenőrök szeptember 4-én este fél 7 órakor a hajógyár Meder utcai szállásán senkit sem találtak, bár a teremben minden ajtó, szekrény és bőrönd nyitva volt. Jellemző a zsúfoltság. A Csavargyár utcai szállás B- épületében például az engedélyezési okirat szerint 520 ember élhet — most 1020 a bejelentett bérlő. Nem csoda, hogy — sajnos, a többihez hasonlóan —ez a szálló is „átjáróház”. Tavaly szinte minden lakója — 2020-ból kétezer — kicserélődött. A vállalatok nem eléggé törődnek a munkásszállások lakóinak életkörülményeivel. Nagyon ritkán rendeznek ismeretterjesztő előadást, filmvetítést, tanfolyamot. Kivétel az ÉVM Szolgáltató Vállalat munkásszállója, ahol a SZOT és az ÉpítőipariDolgozók Szakszervezetének anyagi támogatásával szakképzett népművelők tevékenykednek. A kerületi tanács népművelési csoportjának munkatársai — a vállalatok szerint, s ez a vizsgálat megállapítása is — csak adatokat kérnek ... Kezdetleges a munkásszállások önkormányzata, a szállásbizottságok működése. A Meder utcában például a népi ellenőröktől tudták meg a lakók, hogy náluk egyáltalán létezik szállásbizottság. A Szalag- és Zsinórgyár vezetői pedig a vizsgálat után határozták el: megszervezik az önkormányzatot. D. K. A készülő újpalotai lakótelepen már épülnek a házak alapjai, zsaluznak. Csillagászati hét ÉRDEKES ELŐADÁSOK A TIT budapesti csillagászati és űrkutatási szakosztálya október 12-től 18-ig csillagászati hetet rendez, Tágabb hazánk: a naprendszer címmel. Ebből az alkalomból az Uránia Csillagvizsgálóban távcsöves bemutatók lesznek. A filmvetítésekkel egybekötött előadások témái: Távol felvételek a Földről, Amit a Holdról eddig tudunk, Lábnyomok a Hold felszínén, Rakéták a Venus felhői alatt, Közelfelvételek a Marsról, Az óriásbolygók, A naprendszer meghódításának következő lépései. A HÖLGY LÁBA Fél óránál is tovább bámultam a hölgyet a hatos villamoson és mégis, akár hiszik, akár nem, nem tudom, milyen volt a frizurája. Talán szőke, talán fekete, talán rozsdabarna, avagy lángoló vörös, ám az is meglehet, hogy lilára festett, mint a verandák ablaka, vagy rózsaszínű, mint a nyári hajnalhasadás. S a hosszúsága? Ha agyonütnek, akkor sem tudom. Lehet, hogy a tarkóját sem takarta el, lehet, hogy vállára omlott dúsan, meglehet, hogy a derekát csapkodta. És arcát hiszik, akár nem, a szemére sem emlékszem. Lehet, hogy nagy diószeme volt, lehet, hogy pici, fekete, mint a szőlőszem, talán zöldben lángolt, mint a cirmos cicáké, talán kéken csillogott, mint napsütésben a tenger. Üssenek agyon, de az öltözékéről sem tudok beszámolni. Mivelhogy ősz van már, valószínű, felöltőt viselt, vagy orkánkabátot, esetleg gyapjú pulóvret. Az is lehet, hogy kosztümöt hordott, avagy egyszerű, hosszú ujjú ruhácskát, amelyben, ugyebár, kitűnően érvényesülnek a vonalai. Azt sem tudtam meg a hölgyről, hogy férjezett volt-e, vagy hajadon. Ezt pedig igen könnyű lett volna megtudnom. Nem a karikagyűrűről, hiszen arról tudjuk, hogy egyesek már idejétmúlt divatnak tekintik, tehát nem viselik. De a nylonszatyor tartalma százszázalékos ismertetőjel lehet. Ha csak könyvet, újságot és összecsukható esernyőt tartalmaz, akkor a hölgy nyilván hajadon, esetleg ki lehet vele kezdeni. Ám, ha kenyér, paradicsom, paprika, sajt és felvágott rendetlenkedik a cekkertben —, akkor coki! Akkor tisztességes családanyával ülünk — vagy állunk — szemben. Én elmulasztottam a cekker ellenőrzését is... Én csak a hölgy lábát néztem. Sőt, bámultam! Sőt, bűvöltem! A hölgy lábát úgy megismertem, mint a tenyeremet. A hölgy lábáról élménybeszámolót tudnék tartani. Olyan formás volt, mint a szépen esztergályozott dobverő, bokája karcsú, de erős, mint a gyorsfutóké. Ó, azt a bokát soha, soha nem felejtem el. Néztem, bámultam, bűvöltem. Sőt, méregettem, latolgattam. Ugyan kibírna-e egy kis ácsorgást, ha netán megkérném a gazdáját, hogy nekem, a fiatal férfinak, engedje át az ülőhelyét? Mert vadonatúj cipőm úgy szorította a bütykömet, hogy majdnem megörültem. Simon Lajos ISMERKEDÉS A FŐVÁROSSAL VIDÉKI FIATALOK BUDAPESTEN Falusi fiatalokat Budapesten üdültet a KISZ Központi Bizottsága és az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. Az első csoport november 11-én érkezik a Hotel Ifjúságba. December 22-ig — hat turnusban — kilencszáz falusi, elsősorban termelőszövetkezeti fiatal ismerkedik a főváros nevezetességeivel. 1970. január 6-tól március 2-ig újabb nyolc csoportban további 1300 fiatal tölt egy hetet Budapesten. GYÓGYÍTÓKOMBINÁT SZOT-szálló épül Bükön A Lakótervben elkészült a Vas megyei büki fürdő fejlesztési terve. Az 500 négyzetméteres medencecsoportot vasbeton dongahéj szerkezettel befedik, új öltözősor, központi trafó- és kazánház épül, bővítik a motelt. A SZOT a tervek szerint háromszáz ágyas szállót építtet Bükön, később ezerre emelik a szállodai férőhelyek számát. Több vállalati és magánüdülő is épül a fürdőtelepen. MEGJEGYEZZÜK Kihez szól Manapság már senki sem tagadja, hogy a jó bornak is kell cégér. A reklám hétköznapjaink elmaradhatatlan útitársa. Egyik legvizuálisabb kifejezője a neon. Nemcsak azért van rá szükség, mert fénye világosabbá teszi a közutakat, hanem azért is, hogy felhívja a figyelmet, felkeltse az érdeklődést hasznos dolgok iránt, közérdekű információkat közöljön , segítse a kereskedelmet. Egy világváros elképzelhetetlen a sokszínű neonok csillogása nélkül. Nálunk is jóleső öröm tölti el az esti Belváros szemlélőjét, de ugyanakkor állandóan boszszankodunk — vagy néha már csak nevetünk — a kimaradt betűk játékán. Kevés metropolisa van a világnak, ahol annyi hibás neonreklám éktelenkedik, mint éppen Budapesten. A Móricz Zsigmond körtér és a Gellért tér közötti rövid szakaszon találunk például Sziv-áruházat, Háztartási Botot, Kör-büfét, vagy Közönség szolgált... A Szabadság-híd és az Erzsébet-híd közötti rakpart pesti oldalán a házak tetején neonreklámok egész sora szórja fényét a Dunára. Nagyszerű látvány ez, csodák csodája: itt eddig egyetlen betű sem mondta fel a szolgálatot! Azt azonban elég nehéz megállapítani, hogy kinek is szól ez a fényújság. Az olajkályha és az Omnia kávé érthető mindenkinek. De kinek szól a Magyar Kábel Művek, az Elektromodul, a Chinoin, vagy az Ikarus—Csepel—Rába—Dutva kombinált MOGÜRT-reklámsor? Még elképzelni is furcsa az olyan pestit, aki Dutra traktoron igyekszik reggel a munkahelyére, esetleg éppen a Magyar Kábel Művekbe. Lehet, hogy a készíttetők arra számítottak: a növekvő idegenforgalom több külföldi üzletembert csábít majd fővárosunkba, s ha kinéznek a Citadella vendéglőből, vagy kihajolnak Gellért szállóbeli ablakukból, jobban kedvet kapnak majd a vásárlásra, a sok gyár és vállalat neve láttán. De ... A napról napra szebb Budapest elsősorban nekünk, fővárosiaknak kell, hogy szórja fényeit. Figyelmeztessenek minket, hogy közlekedjünk óvatosan, hogy vegyük meg az e hetit, hogy repüljünk MALÉV-géppel, hogy ilyen vagy olyan kávét igyunk, vagy cigarettátpáírjunk. Mert a neon nemcsak díszít, ékesít, hanem szolgálja is a közönséget! (szőnyi) NYOLCVAN FÉRŐHELY BOLDOGSÁG Nem való a gépnek... Tervez és tanít ♦ A díjnyertes bölcsőde A tervező még nem kapott különleges díjakat. Nem is „szabályos” tervező: munkaidejének nagy részében egyetemi tanár. A találkozás apropója: megnyert egy tervpályázatot. Nem valami különlegesen nagy beruházásról van szó, csupán egy bölcsődéről, pontosabban a bölcsődék országos módszertani intézetének új épületéről. SIKERES PÁLYA Az Építőipari Műszaki Egyetem középülettervezési tanszékén beszélgetek a tervezővel, Krizka György docenssel. Negyvenes férfi, állán kis, kerek szakáll. Apja kőművesmester, ő gyerekkora óta nem akar mást, csak építeni. örül a sikernek, de újra és újra elmondja: öten nyerték a pályázatot, öten egy alkotóközösség. Először négyen külön-külön terveket készítettek, hogy majd azokból kialakul a mindegyiknél jobb ötödik, de aztán a Krizka-féle elképzelést érdemesnek találták a többiek is rá, hogy azon az egyen dolgozzanak valamennyien. Merőben új volt a feladat, hasonlót még nem is látott. Ez sarkallta a művészt. S mint apa? „Bölcsőde lesz ez — mondja —, igazi bölcsőde, 80 kicsinek, a XII. kerületben. Úgy hallottam, alig várják a környékbeliek, hogy felépüljön.” És alig várja ezt a tervező is. Mert milyen a tervezősors! Neki ritka jó, szerencsés szériája volt, eddig, húsz esztendő alatt, 16 pályázaton vett részt, tizenkétszer ért el jelentős sikert, többször első vagy második helyet. De megvalósulni még egyik ilyen tervét sem látta. Ez az első, a bölcsőde, s nagyon bízik benne, hogy hamarosan felépül. UTÓDOK Tervező a szíve egyik felével, a másikkal tanár. Húsz éve végzett az egyetemen, s professzora meghívta a tanszékre, azóta megszakítás nélkül tanít: „A mi sorsunk, hogy gondolatainkat átadjuk a fiataloknak, s azután nincs nagyobb öröm, mint ha látja az ember, hogy ezek a gondolatok megfogannak, kiteljesednek .. Neveket mond. Tanítványokét: említi Borvendég Bélát, aki Szeged főépítészeként egy város új arculatát álmodja. Gulyás Zoltánt, a Chemolimpex palotájának tervezőjét és Finta Józsefet, akinek nevét az új Duna Szálló tette ezekben a hónapokban még közismertebbé. Tervekről beszél, az alkotómunka semmihez sem hasonlítható izgalmáról. Kislánya harmadik gimnazista, grafikusnak készül: „Hiszem, hogy lesz belőle, mert már látom, hogy ugyanúgy kínlódik, mint én. Ugyanúgy gyötrődik munka közben, amíg nem érzi, hogy megoldott valamit .. ." AZ ALKOTÁS Az alkotás mindig gyötrődés és mindig boldogság. Van valami, amitől fél? Igen, van: „Mint a Damoklész kardja, úgy lebeg a fejünk felett a számítógépek bevonulása az épülettervezésbe. Nem vagyok a gép ellensége, típusdolgokban sokat segíthet az embernek. De úgy érzem, amit az ember tervez, annak fő eleme a humánum. Ki tudja ezt a gépbe táplálni?!” Most, a tanszék együttesében a Testnevelési Főiskola új épületcsoportjának tervein dolgozik. Égbe nyúló toronyépületek, széles, levegős sportcsarnok, csendes, szeparált kollégium. A terület kicsi. Nem gond ez az alkotónak? Villan a szeme: „Szeretem a gondot, mert ösztönzi az embert, hogy érdekesebb, modernebb megoldásokon törje a fejét. Gond nélkül nehezen születik olyasmi, ami nem sematikus .. Sárdi Mária