Esti Hírlap, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-27 / 22. szám
ÚJ MAGYAR KINCSEK A főváros melege Tíz éve kezdték • A városlakó kényelmére A legkorszerűbb fűtés A melegről, a meleg szállításáról akarunk beszélgetni kint, Kelenföldön , de előbb egy albumot kell végiglapozni. A fényképfelvételek viharvert, szűk kis irodákat mutatnak a Kecskeméti utcában. Alig valamivel jobbat az újpesti rakparton. A harmadik otthon, egyelőre még sártenger közepén emelkedő, vadonatúj épület, üveges ajtókkal, a legmodernebb felfogású, nagy hivatali szobákkal. Az út, amelyet a főváros melegéről gondoskodó vállalat 10 év alatt megtett — mert 1960-ban született — egy fogalom fontossá válását jelzi. A távfűtésről van szó. Tíz esztendeje a Fővárosi Távfűtés és Melegvízszolgáltató Vállalat 75 főnyi személyzettel kezdett dolgozni és pontosan 3342 lakás fűtéséről gondoskodott. Ha összehasonlítjuk ezt az idei számadattal — 46 ezer 799 lakás —, egészen jelentéktelennek mondható. A 10 évről most készül az évkönyv. Szerkesztői: gépészmérnökök, építészmérnökök. A könyv, ha elkészül, tele lesz sok-sok táblázattal, számmal és sok-sok küzdelem történetével. Kezdve a XIII. kerületi, Thälmann utcai lakóteleppel, folytatva Lágymányossal, Óbudával, Angyalfölddel, Kőbányával, az Üllői úti lakóteleppel, Csepellel — és így tovább. A növekvő területtel nőttek gondjaik és feladataik, a vállalat szervezetén is változtattak. Két műszaki ügyekkel foglalkozó osztályt alakítottak, laboratóriumot szerveztek, amely fejlesztéssel és a műszerek javításával foglalkozik, központi ügyeletet tartanak a műszaki hibák gyors kijavítására. Nevük is megváltozott: Fővárosi Távfűtő Művek. — Érdekes volt megfigyelni, hogyan vettek észre bennüket az emberek — mondják a Távfűtő Művek vezetői. — Amikor szidalmazni kezdtek, akkor vettek tudomásul. Megértettük őket. Aki csak egy napig is hideg szobában kényszerül üldögélni, könnyen elveszíti a türelmét. Nálunk az a szokás, ha beérkezik egy panasz, minden felbolydul. Gyakran együtt szalad a hibához az igazgató és a főmérnök. Vannak emlékezetes esetek. Annak idején a kelenföldi lakótelep ügye a tévétől az újságokig minden fórumon szerepelt. Vitatkozás, védekezések felsorolása helyett cselekedtek, azt tették, amit valóban tenni kellett: besűtötték a lakásokat. Mint válaszukból kiderül: néhány szervvel vagy intézménnyel ellentétben, tisztában vannak azzal, miért létesültek, s miért vannak. — Hogyan fogalmaznák meg — kérdeztem —, hogy mi az önök feladata? — A városi ember kényelmének szolgálata. Jelenleg még különös helyzetben vannak: az energia nagyobb részét vásárolják, különböző erőművektől. A helyzet azonban évről évre javul majd: idővel saját fűtőműveik veszik át a vezető szerepet. — Mi most is csak gázzal és olajjal fűtünk — mondják. — A jövőben pedig főleg földgázfűtésre akarunk berendezkedni. — Ezzel Budapest levegőjének szennyezettségét is csökkentik . .. — Ha csak rajtunk múlna, a főváros levegője olyan tiszta lenne, mint Moszkváé, vagy Varsóé. Ezekkel a városokkal — de Berlinnel és Krakkóval is — szoros kapcsolatban állnak. Tanulmányutakra mennek oda, ahol már megoldották a távfűtést. — Budapesten is cél a távfűtés teljes bevezetése? — Mindenekelőtt az új lakótelepeket akarjuk így fűteni. Vannak egyes részek, mint a XIII. kerület és a Belváros, ahol a régi háztömböket is távfűtéssel akarjuk ellátni. — Jelenleg ezt tartják a legolcsóbb fűtési módnak? — A lakosságnak igen. Mi inkább így fogalmazzuk: a legkorszerűbb. A tervek készen állnak a következő 10 évre. — A főváros súlyos áldozatokat hoz, hogy bővüljön a hálózat. A Távfűtő Művek nemcsak új fűtőműveket épít, hanem segíti a nem saját erőművek kazánparkjának bővítését is. 1980-ra 130 ezer lakást kívánnak bekapcsolni a hálózatba. Az évkönyv egyik szerkesztője azt mondja: — Szerintem igen gyors folyamat indul meg, s a nyolcvanas évek végére 250 ezer fővárosi lakást fűtünk. Ezzel a távfűtőhálózat kiépítését tulajdonképpen befejezzük, s ami ezután következik, az már bővítés lesz. Kósa Csaba INVELŐN PVC PADLÓBURKOLÓ LEMEZEK OLCSÓN KAPHATÓK az INVEST üzletben Budapest, V., Münnich F. u. 34. Telefon: 328—549 AUTOSTOP F IÚ, GITÁRRAL i történet, mint múlt- 7V. béli regény, úgy indult. Egy kora reggelen csengettek az ifjaktól körbecsodált beatmuzsikus lakásán — egy anya kérni jött. Lánya — ezt mondta el — igen súlyos beteg, a kórházi ágyon szüntelenül a zenész nevét említi: „Hozzatok egy dedikált képet a Zorántól.” Az anya eljött Zoránhoz, hogy megkérje, jöjjön vele, fénykép helyett, személyesen. Sok hónapon át látogatta a lányt a zenész, mígnem az orvosok úgy döntöttek, hogy a beteget Párizsba kell küldeni, ott van egy specialista, aki talán segíthet. Mert betegsége igen ritka — miastenia gravis — s a gyógyítása körülményes. A zenész kikísérte a lányt a repülőtérre, s ezzel a história feledésbe is merült volna. Ám a rádió egyik legutóbbi közönségszolgálat-műsorában az anya elmesélte e történetet, kiegészítve azzal, hogy lánya gyógyulófélben van. Ennyi a történet — olyan, akár egy romantikus, szép regény — valójában nem is érdemelne sok szót. Ám a műsor elhangzása után történt valami, ami nem lényegtelen. A közönségszolgálatbeli riport másnapján a muzsikus lakásán kora reggel csengeni kezdett a telefon. Berregett késő éjjelig. A postás tucatjával hozta a leveleket. A telefonon elmondottak s a levélben leírt szavak meghökkentőek voltak. — Magatartásod kellemesen meglepett — írta egy ifjú lány. — Nem feltételeztem volna rólad. — Nem tudom, elhigygyem-e, hogy te, a Zorán, ilyesmire is képes vagy. Ha ez igaz, nagyon szép tett volt! — írta a másik. Hitetlenkedők és csodálkozók tucatjai fogtak tollat, meglepődve, legtöbbjük csalódva. — Én mindig védtelek mások előtt, most bizonyítottad, hogy érdemes volt megvédeni — aszól egy levél, majd a következő kissé durva fogalmazásé, ám ez példázza leginkább a véleményeket: — Arra nem is gondoltam idáig, hogy te is ember vagy. Szinte minden levél egyről szól: a felismerésről, hogy a hosszú hajú, elektromos hangszerét bűvölő muzsikus valami olyasmit tett, ami egyébként szót sem érdemelne, de amit közönsége nem feltételezett róla. Igazán nem célunk legendát költeni ama muzsikusokról, akikről néha kiderül, hogy semmiben nem különböznek a többiektől, általában az emberektől. Ha egy anya megkéri, hogy segítsen, bemegy a kórházba. Ha egy lány levelet ír, válaszol rá. Holott az úgy kezdi a sort: — Nem tudom, valaha is elolvasod-e, vagy válaszolsz-e levelemre ... S ezek a tizenéves rajongók vörösre tapsolják tenyerüket, tülekednek a termek előtt, ahol a zenekar fellép, s szeretnek fölnézni a hosszú hajú zenészekre. Azután igen meglepődnek, ha kiderül, hogy a gitáros fiúknak sem okuk, sem kedvük rá, hogy másnál magasabban járjanak. Schiffer Ferenc Javítják a közvilágítást az Árpád-hídon ELSŐ ÉNEK Second volt a tímár Hangolta Ujj karnagy ♦ Alakult 1918-ban Budán, a Várhegyre kapaszkodó kis úton, a Jégverem utcában keresem az első énekeseket. A felszabadult Budapest első énekeseit, akik még morajló csatazajban, de már szabad otthonukban egymást — tenorokat, baritonokat, megöregedett, mély basszushangokat — keresve megszólaltatták a dalt, a kórust. 1945. január 10-én szabadult fel Újpest, Rákospalota. Három nappal később petróleum lámpás fénye mellett a Szalai-féle vendéglőben a Rákospalotai Szabadság Énekkar néhány dalosa — bőrgyári tímár, asztalos, lakatos — megbeszélte, hogy a következő vasárnap délelőtt (délelőtt, mert sötétedéssel még kijárási tilalom volt) ugyanezen a helyen találkozik, s megtartja az első dalórát. Pesten először a Rákospalotai Szabadság Énekkar hangolt. TENOR KETTŐ Őket keresem a Jégverem utcában — ma ORKISZ Szabadság Énekkar a nevük —, mert azóta szüntelenül „vándorolt” a dal, sok otthonuk volt. Most az ORKISZ-hoz, a Ruházati Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségéhez — tartoznak, de az énekesek legtöbbje most is palotai, újpesti. Egy second hang — Bajtala János, hajdani tímár, most diszpécser — mesél a kórus történetéről. Lassan negyvenedik éve kórustag, a kórust 1918-ban egy újpesti asztalos, Gyermelyi Ferenc kezdeményezésére, alapították. „Engem a bátyám vitt az énekkarba, még dr. Ujj karnagy hangolt be, second voltam akkor is, vagyis tenor kettő, s megöregedve most is az vagyok.” Mit énekeltek akkor? „Az első dal, amit én a Szabadság-kórusban tanultam, a Ne csüggesszen a bús, zord jelen / Szebb jövő hajnala int felénk volt”. És negyvenöt januárjában mivel kezdték? „Szovjet tömegdalokat énekeltünk és tavasszal, amikor műsort adtunk a rákospalotai vízvezeték lefektetésének indulásakor, akkor már az Éljen május elsejét is.” KIVÁLÓ EGYÜTTES Vándorolt a dal, s a dalosok otthona. Nemcsak a felszabadulás óta, hanem előtte is. Az idősebb dalosok még a Kiss-féle vendéglőben kezdtek énekelni. Már akkor is a Szabadságot viselték nevükben: Rákospalotai Szabadság Énekkar, így alakította meg a frontról hazajött asztalos, s azóta is ha más-más „gazdája” volt az énekkarnak, a Szabadság nevet sosem hagyták el. Vörös szegfűvel gomblyukakban és piros lampionokkal vonultak fel Miskolcon 37-ben az országos dalostalálkozón, s akkortól, hogy Endre László betiltotta az énekkart, a zászlót és a kórus ereklyéit újpesti, palotai munkások őrizték. Voltak ők a tanács kultúrházának énekkara, Pestújhelyre is áttették székhelyüket; az ötvenes évek elején, amikor sorra szűntek meg a munkáskórusok, akkor is megmaradtak: az újpesti Cipész Kisz énekkaraként működtek tovább, a kórus cipésztagjai rávették szövetkezetük vezetőségét: legyen az énekkar a szövetkezeté. Mint a IV. kerületi Cipész Kisz Szabadság Énekkara 1958-ban nyerte el a Szabadság a Szocialista Kultúráért jelvényt. Hat év óta az ORKISZ vette át az énekkart, az ő támogatásukkal az ország egyik legjobb kórusa lett, s így nyerték el a Kiváló Együttes címet is. KATONAKÓRUS A Munkáskórus — sokan mondják — már csak öreg szakik szórakozása, összejövetele. Vajon vannak-e fiatalok is? Két fiatallal beszélgetek, egy hete, hogy a kórusba jöttek. Matkó Istvánt az édesapja hozta ide. Tizenkilenc éves, gépkocsivezető. Mi volt az első ének, amit tanultak? — A Faustból a katonakórus. ,,Bátran küzd seregünk, hogy ha kell / Szivünket diadal tölti el”. A negyven évvel ezelőtti dalt, a Ne csüggesszen a bús, zord jelent”-t már nem énekeljük, majd csak az énekkar valamelyik jubileumán, történelmi emlékeztetőként. K. Gy. Új autóárusító telepet építtet a Merkur Csepelen A Merkur Vállalat új csepeli személygépkocsi átvevő és értékesítő telepére hirdetett tervpályázat első díját az UVATERV nyolctagú kollektívája nyerte. Az Áfor utcában létesítendő új telepen rakják majd ki az érkező gépkocsikat, amelyek először vizsgálópályán mennek végig. Itt eltávolítják róluk a védőszereket, fényesítik, bőrözik, polírozzák a karosszériákat, megtisztítják a belsejüket, majd — a forgalmi engedély miatt — egyenként levizsgáztatják a kocsikat. A telepen autószalont is nyitnak, ahol színválasztó bemutatót tartanak az új gépkocsitulajdonosok számára. Az előre gyártott vasbetonszerkezetekből épülő autótelepen évente hatezer közületi és negyvenezer magángépkocsit értékesítenek. A telep naponta 140—150 gépkocsit ad majd ki a vásárlóknak.