Esti Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-13 / 10. szám
9 E kicsinyke notesznek nem lehet feladata egész, estés színházi produkció érdemi elemzése, csupán a benyomások némileg szubjektív rögzítése. Hadd mondjuk tehát el, hogy noha Werfel a Musza Dag negyven napja című híres regénye ellenállt a színpadnak, még így is nagy és elgondolkoztató élményt nyújtott. Ha nem is vérbeli tévéélményt. Nyilván sokaknak kedvet csinált a regény elolvasásához vagy az újraolvasáshoz. De vajon kapható-e? • Takács Marika kedvesen felszólította a Kedves Nézőket: szóljanak hozzá az Egy utca című kis vitaindító tantévéfilmhez. E sorok írója, úgy is, mint Kedves Néző, a buzdításon felbátorodva a következőket szólja hozzá: A szerelmespár mindkét tagját, a pimasz és kellemetlen kis „úrilányt’ és a nyámnyila munkásifjút szinte egyformán utálta. Csak az vigasztalta, hogy kiterjedt tizen-huszonéves ismerősi és baráti körében szerencsére még megközelítőleg hasonlókat sem igen talált eddig, ami nem is csoda, hiszen a tegnap látott fiatalok, sajnos, nem húsból-vérből, hanem papírból, vagy mondjuk így, képcsőből készültek. Vigasztalták továbbá a bevágott dokumentuminterjúk is, melyekkel kissé öngólt lőttek a tanfilm készítői, ismét megmutatván, hogy a valóság mennyivel bonyolultabb, izgalmasabb és szebb, mint gyenge utánzatai. Mivel a film 55 percben korunk szinte valamennyi társadalmi, gazdasági és morális problémáját felölelte, javasolnánk időspórolás céljából, hogy esetleg azokat a problémákat kellene megvitatni, amelyeket nem vetett fel a film, sokkal gyorsabban végezhetnénk. (f. f ) □ AZ I. kerületi Tanács művelődési házának világirodalmi sorozatában török—perzsa est következik. Január 25-én kerül sorra Szenvedélyek tengere címmel. Közreműködik: Mohamed Rashidi, Toufek Hány, Jobba Gabi, Bálint András és Hajdú Zoltán. Szerkesztő-rendező: Erdős Ágnes. □ A LENGYEL KULTÚRA január 15-én 5 órai kezdettel magyar—lengyel baráti estet rendez a Radnóti Miklós Művelődési Házban. Másnap Varsó a mai lengyel festészetben címmel kiállítás nyílik a Műcsarnokban. □ KÖZÉRZETEST lesz január 18-án az Egyetemi Színpadon. A havonta jelentkező aktuális közéletiirodalmi műsor sok érdekességet, kínál. □ KOSÁRY DOMOKOS Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába című művének első kötete bővített új kiadásban jelent meg a Tankönyvkiadónál. □ ÖRKÉNY ISTVÁN „Macskajáték” című darabját mutatja be január 15-én a szolnoki Szigligeti Színház. Az előadás rendezője: Székely Gábor. Miskolcon is magyar ősbemutató lesz: Gyárfás Miklós Dinasztia című drámájának premierje lesz január 24-én. □ SZABÓ IVÁN fadomborműveinek kiállítása nyílt meg a Tornyai János Múzeumban. Ugyanitt nyitották meg Jámborné Balogh Tünde batik kiállítását. Provincia, regényben Közös gondolkodás ♦ A színház létje Interjú Salamon Pállal Salamon Pál most megjelent, Provincia című regénye egy tanár útját követve, a fenyegető kétségbeesés elleni küzdelmét ábrázolja. Az ember számára szorongató helyzetek kialakulásának előzményeit kutatja. Törvények szerint — A Provincia megírása idején — mondja Salamon Pál — az a gondolat foglalkoztatott, milyen következményekkel jár, ha az ember vagy az emberi közösségek nem fejlődhetnek sajátos törvényeik szerint. Részint biológiai, részint történelmileg kialakult társadalmi törvényekre gondolok. Ha ezek nem érvényesülhetnek, akkor, tapasztalatom szerint, az élet alacsonyabb értékre száll, az emberek nem saját pályájukat futják be. Életük során mintha nem saját életüket élnék. Egyszerű hasonlatként azokat a régi nőket említem, akiknek lábát csecsemőkorukban elkötötték, így ez a testrészük nem fejlődhetett saját rendje szerint, ezért ezek a szerencsétlen nők járás helyett egész életüket végigtipegték. De azt hiszem, talán mégsem az a legnagyobb baj, ha az öntörvényű fejlődés akadályokba ütközik, hanem az, ha nem ismerik fel a veszélyt, és ha az emberek lemondanak az akadályok elhárításáról. Ezzel összefüggésben az a megfigyelés foglalkoztatott, hogy éppen a közösség legeredetiibb tagjai kerülnek gyakran kétséges helyzetekbe, mert szüntelen nyomás alatt élve, időnként elveszítik a fejüket, kétségbeesett gondolatok és cselekedetek kísértik meg őket. Ilyen állapotban még a cselekvés meglevő lehetőségeit is képtelenek felismerni. Holott bizonyos történelmi időszakokban a türelem és az elszánt kitartás minden irányú tehetség lényeges eleme. — Drámaíróként ismerkedtünk. — A színházhoz vonzódom, és nem csupán azért, mert az író számára a közlés egyik lehetőségét biztosíthatja. Azért is szeretem a színházat, mert a színpadon élő művészek személyes sorsukban jelképesen mutatják fel az ember helyzetét, szorongatottságát és külső tényezők sokaságának való kiszolgáltatottságát. Ez a színház tétje. Soha nem múlik el a vágy, hogy a színpad hősei megmutassák és minden helyzetben újrateremtsék magukat. Azt hiszem, ezt teszik két újabb drámám— a Lázár és a Porond — főszereplői is. Párharc és szövetség — A művészi hatás titka nem örök. Jórészt aktuális. — Az utóbbi években sok mindent beszéltünk és beszélünk majd a jövőben is az irodalom, a színház és más művészeti ágak helyzetéről. Van, aki a vészharangot húzza, mások illő fölénnyel mosolyognak, eközben pedig a televízió kihívja a rádiót, a színházat, az irodalmat és a filmet. Küzd ellenük, és küzd értük. A háttérben a film és a színház, a film és az irodalom párharca és szövetsége. És még mi minden! A részleteket tekintve csaknem mindenen lehet vitatkozni. Egy dolgon azonban aligha: az emberiségnek merőben új problémákkal kell szembenéznie. Ha képes rá. És éppen a szembenézés képességének kialakításában lehet szerepe az irodalomnak. De képesek szót érteni korszakukkal és egymással. — Min dolgozik? — Tanulmányom készült a provincializmusról, két főiskolásbarátom vizsgafilmjéhez forgatókönyvet írtam, és egy tévéműsorra készülök, amely keresztmetszetet ad legutóbbi munkáimból. ■ is. Egyetem a képernyőn London, január 13. Stanley Levinson telefonjelentése: Megkezdte munkáját Angliában a televízióegyetem. Huszonötezer hallgatót „vettek fel” az egyetemre, amelynek anyagát televízió sugározza a hallgattó lakásába. A tananyagot a hallgatók megvásárolhatják, s ezenkívül a Londontól északnyugatra levő egyetemi központ 125 oktatója külön rendelkezésre áll, hogy levizsgáztassa a diákokat. A vizsgákat azért tartják, mert aki a televíziós egyetemet elvégzi, végbizonyítványt is kap. A televízióban bevezetett egyetemi szintű oktatást egyelőre kísérleti jelleggel szervezték meg, a jövő mutatja meg, mennyit ér a gyakorlatban ... Rutinnal nem megy • Azt hiszem, hogy ebben a korszakban figyelemre méltót csak azok írhatnak, akik nem félnek a gondolat új pályáira térni, vagy éppen részt venni az új pályák kimunkálásában. A feladat kikerülhetetlen, hiszen nyilvánvaló, hogy a század hátralevő három évtizedének várható eseményeit csupán a régi gondolati rutinnal megérteni lehetetlen. Meggyőződésem szerint soha nem volt olyan szükség az írói műhelyek, a közös gondolkodás és a kontroll színhelyének létrehozására, mint most. Ha az irodalomnak a szembenézés képességének kialakításában lehet szerepe, akkor nyilvánvaló, hogy ilyen szerepre csak azok az írók vállalkozhatnak, akik maguk is képesek szembenézésre, akiktől nem idegen az önismeret .Ezek az írók a mindig jelenlevő személyes érdekek és az idegrendszerben élő beidegzettségek ellen. Közjáték A héten bemutatásra kerülő három film közül a lengyel Közjáték a legjelentősebb. Fiatal rendező, Zanussi első játékfilmje. Sok életrajzi vonást mutat. Zanussi a varsói egyetem fizikai szakára járt, s a film hősei is olyan fiatalok, akik a műszaki tudományok területén dolgoznak. A film története: egyetlen szituáció elemzése. Volt egyetemista társához — el hagyott kis falu mellett működő meteorológiai állomásra — néhány hetes vakációra érkezik az állomás vezetőjének egykori barátja, a tudományos karriert befutott kollégája. A két ember viszonya a tájhoz, az emberekhez, a múltjukhoz, egymáshoz és jövőjükhöz: minden kiderül, jóllehet a szó hagyományos értelmében a filmben alig történik valami. Teáznak, kirándulnak, beszélgetnek, a vendég egy alkalommal ismeretterjesztő előadást tart, s mégis teljes és pontos a kép, amit kapunk. Mindkét életútnak van tartalma, szépsége, mindkettőnek vannak árnyoldalai, s tulajdonképpen emberi karakterük, adott jellemvonásaik teljesednek ki egy látszólag sorsszerű véletlenben. Nem véletlen, hogy kettőjük közül melyik, milyen pályát fut be. A lehetőségek tulajdonképpen egyformák voltak, valószínégy fiatalember ül a vádlottak padján, gyilkossággal vádolva. Nem volt szándékos az emberölés, részegen nekitámadtak egy fiatal lánynak és partnerének, s a verekedés hevében oly szerencsétlenül ütötték meg a fiút egy üveggel, hogy az sérüléseibe belehalt. Eszovjet film jelenetei jórészt a bírósági tárgyaláson zajlanak, s a tanúvallomások során elevenedik meg a történet, amelynek feszültségét az anylóg a tehetségük mértékében sem volt különbözőség, s mégis annyira különböző emberi sors vár mindkettőre. Aki hajlamos arra, hogy élvezettel fedezze fel a nagyon apró részletekben kibomló teljességet, az egyre fokozódó érdeklődéssel nézheti ennek a fiatal rendezőnek a filmjét, amelyben érett művésznek mutatkozik be. Kitűnő a színészvezetése is, ami ebben az esetben azért is oly fontos, hiszen majdnem végig csak három szereplő látható a vásznon. Az egyik egyébként nem hivatásos színész, hanem egy Lengyelországban ismert szobrász, ám játékában egyáltalában nem lehet észrevenni, hogy civilt látunk a színészek között. (Képünkön: jelenet a filmből.) körülmény adja, h hogy a nézők sem tudják: a négy vádlott közül ki mérte az áldozatra a halálos csapást. Ez bizonyos feszültséget teremt, de a történet a huligánhistóriák olyan sablonjait kerekíti elénk, a figurák, s légióként a bírónő olyan sémák szerint cselekszenek, amelyek megakadályozzák, hogy valami mélyebb, általánosabb igazságot fedezzünk fel a történetben. (Képünkön: jelenet a filmből.) Emberöléssel vádolva Egri csillagok NÖVEKVŐ FILMEXPORT Nő az érdeklődés a magyar filmek iránt. Évek óta emelkedő tendenciát mutat a magyar filmek exportja. Magyar játékfilmek külföldi előadásaiból származó évi bevételek ma már fedezik a hazánkban évente bemutatásra kerülő, mintegy 130—140 külföldi játékfilm vételárát. 1970. folyamán 55 különböző nemzetközi filmfesztiválon vettünk részt, ezeken 30 díjat nyertek a magyar alkotások. Az elmúlt esztendőben 29 magyar filmhetet rendeztek külföldön. Filmjeink megismertetésére új módszerekkel kísérleteznek Legutóbb például angolra szinkronizálták — amerikai színészekkel, Párizsban — az Egri Csillagokat. Így tették ismertté a filmet, s ennek nyomán vásárolta meg, többek között Görögország, hét ázsiai ország. Betörtünk veleAfrikába, Ghánába és Nigériába is. Idegen a cowboyok között Úgy látszik, Wyler-fesztivál lesz Budapesten. A közelmúltban mutatták be a Funny girlt, amit az ameriai kommerszfilmek eme közismert iparoár rendezett, most pedig egy újabb filmjét, az Idegen a cowboyok között című westernt mutatják be, amit a rendező a főszereplő Gregory Peckkel közösen finanszírozott is. A história a vadnyugati filmek hőskorában, a századforduló idején játszódik, s minden megtalálható benne, ami előírás szerint, benne kell hogy legyen: nagy verekedések, vágták, ökölcsaták, nemes indulatú lovagok — ez alkalommal azonban nem cowboy, hanem egykori tengerész a nagyszerű lovag, akit, természetesen, Gregory Peck játszik —, s nem maradhat el a szőke, kék szemű, lovon vágtázó, akaratos leányzó sem. Talán egyetlen erénye van a filmnek: a hagyományosnál több realitással érzékelteti: a cowboyok hétköznapi munkásvoltát a farmokon. E csekélységért azonban nem nagyon kárpótol a film mérhetetlen hosszúsága. Már az első harmada után körülbelül biztosra lehet venni a befejezést, de ehhez jó másfél órát kell a moziban tölteni. Kicsit sok. (Képünkön: Gregory Peck a filmben.) Bernáth László