Esti Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-22 / 94. szám
NEM ÜDÉK EL A SZAVAZÓLAPON Csikágóból a Parlamentbe A fővárosi fiatalok képviselője • Reményteljes változás A főváros legzsúfoltabb, legtöbb gondot okozó kerületeinek egyike ez. Közigazgatási sorszámneve szerint egyszerűen csak a VII., ám a Körúttól a Dózsa György útig húzódó legelhanyagoltabb részének — hírhedtté vált — „beceneve" is van: Csikágó. Nem éppen irigylésre méltó ember az — gondolhatnánk —, akit ilyen sokféle gondot adó környék jelöl országgyűlési képviselőnek. Csillik András, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára azonban bizalommal tekint a következő évek, a képviselőséggel járó tennivalók elé. Derűlátását két forrás táplálja. Az egyik: tizenhárom éve dolgozik az ifjúsági mozgalomban. Maga is fiatalember, a felszabaduláskor mindössze 11 éves volt. Tizenhárom éve fiatalok között, fiatalokért él, s ez meghatározza szemléletmódját: az eseményeket, a feladatokat mindig a jövő mérlegén méri. Másik erőforrása: négyesztendei tapasztalat a tanácsi munkában. A megelőző választási ciklusban fővárosi tanácstagként szorgalmazta kerületének fejlesztését. S ha ez a fejlődés még nem elég látványos, az igényekhez képest nem elég nagyszabású — inkább lehetőségeink korlátain, mint az ő határozott fellépésén múlott. Legemlékezetesebb tanácstagi sikerének — erre őszintém s igazán büszke — a Dob utcai általános iskola, három évvel ezelőtt kikövetelt rekonstrukcióját tartja. A tízmilliós felújítás a következő tanév kezdetére végleg elkészül. A hajdani elhanyagolt iskolára rá sem lehet majd ismerni. Most még több munka, még nagyobb felelősség vár Csillik Andrásra. „A Dob utcai iskola kivétel — mondja. — A környékbeli iskolák java része, jelenleg olyan állapotban van, mint a Dob utcai volt. Aztán ott van a lakáshelyzet. Sok a szanálásra ítélt ház, s ez növeli a gondokat... És a parkok problémája: nincs bekerített terület, ahol a gyerekek kedvükre focizhatnának ..Javaslata: a negyedik ötéves terv időszakára dolgozzanak ki pontos, részletes tervet a VII. kerület fejlesztésére. Az ifjúsági mozgalomban végzett munkája és a tanácstagság, a társadalmi megbízatás — így vallja és érzi —, igen szerencsésen egészítették ki egymást. Mindez jó előiskola volt a képviselői munkához. Most majd az országos felelősség szintjén kell hasznosítania tapasztalatait a szőkebb közösség, a kerület és a fővárosi fiatalság egyetemes érdekei javára. — Mint fővárosi tanácstag, temérdek vitán, tanácskozáson vettem részt, s állíthatom, többet sikerült volna elérni, minden könynyebben ment volna, ha akkor több fiatal van a választott testületekben. Most megindult egy reménykeltő folyamat, amelyet kétszeres örömmel üdvözlök és támogatok. Budapest nyolcvanegy képviselőjelöltje közül heten harminc éven aluliak, s a kerületi tanácstagok közé is 243 fiatalt jelöltek, háromszor annyit, mint az előző választáskor. A VII. kerületben hét fiatal tanácstag jelölt van. Ezek a fiatalemberek nagy tervekkel, nagy lelkesedéssel készülnek megbízatásukra. A jelölőgyűléseken, s egyéb alkalmakkor egyesek kételkedtek: „Túl fiatalok, még nincs elég élettapasztalatuk." Én annak az idős munkásnak a nézetét osztom, aki az egyik jelölőgyűlésen így tüntette ki bizalmával a fiatalokat: „Nyugodtan át lehet adni nekik a stafétabotot. Műveltebbek, többet tudnak az ország és a világ dolgairól, mint mi tudtunk annak idején.’’ Némely László A régi földalatti is újjá születik. Nemcsak a kocsikat cserélik ki, meghoszszabbítják az útvonalat is. Az új végállomás a jelenlegi BVSC-pálya helyén lesz. A Széchenyi-fürdő előtt már dolgoznak az építők. A korelnök jelölt A gyógyító képviselő ♦ Az ország a családja Nemcsak a gondolkodása fiatalos — a mozgása is. Nehéz elhinni róla, hogy megválasztása , esetén, ő lesz a parlament korelnöke. Nehéz elhinni, hogy születési dátuma 1893, s hogy már 1918-ban „doktorrá fogadták" az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem orvoskarán. A plakáton, amelyen rajta az arcképe, s amelyen a népfront Pest megyei bizottsága a szavazóknak bemutatja őt, ez áll: „Idős kora, a mögötte sorakozó eredményekkel, munkával teli évek már megérdemelt pihenésre jogosítanak. Hallatlan testi és szellemi frissesége, szakmai és politikai aktivitása azonban ma is kiemelkedik a sokaságból. Népszerűsége, tekintélye miatt jelölték képviselőnek ...” # Pihenés? Dr. Stark Janka, a Pest megyei TBC Gondozó Intézet igazgató főorvosa azt mondja, hogy eddig még csak a gondolattal sem foglalkozott. Pihenni? Amíg bírja? Amíg annyi mindent lehet tenni? Nem, ezt igazán nem neki találták ki. Egyedül él kis lakásában. Nincs szőkébb családja, csak nagy családja van: a kollégák a gondozóban, a betegek, a választói a megyében. És halkan, "nagyon halkan meri csak kimondani, ne hangozzék erőltetettem amit őszintén gondol: az ország is a családja. Tizenkét éve képviselő, tizenkét esztendeje dolgozik az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságában. Ha most ismét megválasztják, az újabb négy évet jelent, hát hogyan is gondolhatna pihenésre? Ha valaki, akkor ő nagyon is mérni tudja, honnan hová jutottunk el. Első világháború. Mint fiatal leány, tanítványokat vállal, hogy elvégezhesse az orvosegyetemet. Lányokat akkor csak úgy vettek fel, ha jelesrendűek voltak, fiúkat elégségessel is. Kitüntetéssel doktorált. Első emlékek? Barakk-kórház a Mária Valérián, díjtalan gyakornoki állás, Zita kórház, segédorvoskodás a MABI-ban, munkanélküliség, azután a tüdőgyógyász szakma. Fiatal betegek, havernák, reménytelenség. Azt mondja: ha valaki, akkor ő valóban tudja, mit jelent az, hogy Pest megyében, amely a felszabadulás előtt az ország TBC-vel legerősebben fertőzött területe volt, ma alig van friss eset, s hogy évek óta nincs TBC-s gyermekhalál. És a képviselősége óta elmúlt tizenkét esztendő? Tizenkét évvel ezelőtt Érdnek — itt jelölték őt képviselőnek — 13 ezer lakosa volt, ma 31 ezren laknak a városnak is beillő budapesti elővárosban. Akkor Érden még csacsifogattal vitték az ivóvizet, mint az ő lánykorában Pesten a „Donauwassert". Egy emlék második képviselői ciklusa idejéből: Több Pest megyei kisközség összefogott napközis óvodát építeni a gyerekeknek. Ám mire készen állt a szép ház, kiderült, hogy nincs miből fizetni a napközihez szükséges személyzetet. Szót kért ez ügyben a parlamentben. Tímár Mátyás, az akkori pénzügyminiszter nyilvánosan válaszolt: megadják a pénzügyi fedezetet az óvoda fenntartására. Alig néhány nap múlva a szülők már vitték kicsinyeiket a szép, új óvodába. Ilyen örömök nélkül üres lenne az élete. sái.di Mikka HORGANYZOTT VÍZVEZETÉKCSÖVTK MIRBEK MÉRETBEN KAPHATÓK I., Batthyány tér 5. VI. , Lenin krt., 86. VII. , Dohány u. 28. XX., Kossuth Lajos u. 37. IV., Kemény Gusztáv u. 3. VI. , Váci út 1. VII. , Thököly út 26. X., Körösi Csoma út 3. XIV., Nagy Lajos kit. útja 140. SZAKÜZLETEIBEN: MEGJEGYEZZÜK Város pongyolában Választási jelölőgyűlésen hangzott el a megjegyzés: olyan Pest, mint egy szépasszony, aki mindig kócos, aki mindig pongyolában jár. Mennyivel vonzóbb, érdekesebb lenne a város, ha ápolt lenne és kiöltözködne. Újpesten, a Belvárosban, Pastimrén és másutt is szóvá tették, hogy kevés gondot fordítanak az utcaképre, sok helyen elhanyagoltak a kertek, a terek, a parkok — általában kifogásolták a főváros rendjét. Sajnos, az már nem újság, hogy gyakran még a körúti járdát is szemét borítja — nemegyszer az eldobott héjak jelzik, hol, merre árusítanak banánt —, hogy az újonnan tatarozott házak előtt otthagyják a törmeléket, hogy a kirakatokban ujjnyi vastag a por, hogy sok buszról nem lehet kilátni, olyan füstös az ablak, hogy a parkokban autóval tapossák le a cserjéket. De vannak új jelenségek is. Sok az építkezés, nagy gond, hová tegyék a kiásott földet, a törmeléket. Nem könnyű a megoldás. Az viszont felháborító, hogy az éj leple alatt — vagy olykor fényes nappal is — a törmeléket, a szemetet a parkban, sőt, a játszótéren rakják le. S új jelenség a félkész építkezés is .A Vörösvári úton és másutt láttuk: elkezdődik a parkok, az utak, a járdák építése, majd hetekre, sőt, hónapokra félbehagyják. Száz méter járda elkészül, húsz méter pedig hiányzik. A legszebb negyedeket is elcsúfítja a sok befejezetlen munka. A fő vétkes mindenütt a nemtörődömség, a közöny, a hanyag munka. Nem kerül pénzbe, legalábbis nem sokba, hogy megóvjuk a rendet, hogy európaibbá tegyük Budapestet. Csak egy kicsit több gondja legyen erre a tanácsnak, az egész fővárosnak. Mert a tanács és a lakosság összefogásával lefogható a lámpát tördelő, a szobrot rongáló huligán keze. Eldönthető a vita, hogy ki söpörjön a boltok előtt, s ki vanrja meg az elszakadt napvédő ponyvát. Aczél Ibi,sz erdei növény egy palackban A vadászati világkiállításra készül a Badacsonyvidéki Pincegazdaság is. Saját receptúra alapján húsz különböző erdei növénnyel ízesített vadászvermutot érlel. A zöldessárga színű ital csomagolása is alkalmazkodik az eseményhez. Vadásztöltény formáját utánozó, henger alakú, díszített dobozban hozzák forgalomba a különlegességet tartalmazó palackot. Orvhalászok ellen partőrök A Balatonon az utóbbi években megnőtt az orvhorgászok száma, akik gyakran kíméletlen halfogási módszerekkel károsítják, dézsmálják a halállományt. A Balaton halállományának fokozott védelmére megerősítették a partőri szolgálatot. A partőröket motorkerékpárral és a nádasoktól övezett vízterületek megközelítésére motorcsónakokkal szerelték fel. (MTI) ÖRÖM különös nap volt. Csupa ÍV örömöt okoztak az emberek. A buszon történt. Nem kapaszkodtam, s ráléptem egy férfi lábára. Mit tagadás, nem is akárhogyan. Teljes testsúllyal nehezedtem a lábfejére. Pedig nem is voltak sokan az autóbuszon. Szeretem a fegyelmezetten közlekedőket, erről sokszor beszélek, így hát nagyon szégyelltem magam. — Bocsánat, ne haragudjon. — mondtam. A férfi mosolygott. — Nem történt semmi. — Én tudtam, hogy igenis történt, hiszen a sarkammal hágtam rá, a még egészen újnak látszó cipőjére. Éreztem tehát, hogy valamit még mondanom kell. — Dehogynem történt, uram. Az az igazság, hogy csúnyán ráléptem a lábára. — Ááá, dehogy... — válaszolta. — Nemcsak maga a hibás, én is az vagyok. Nagyon elterpeszkedtem az ülésen, és kiraktam a lábamat. Mint említettem, kevesen voltak a buszon. Váltottunk még néhány udvarias mondatot arról, hogy melyikünk volt hibásabb. Amikor leszállt, még el is köszönt. — Jó napot! — nézett vissza ismeretlen ismerősöm, akinek ráléptem a lábára. Még mosolygott is. Azóta, ha valakinek rálépek a lábára, csak egy kicsit is, azonnal bocsánatot kérek. És csodák csodája, az arcok felderülnek, az emberek visszaszólnak, biztosítanak arról, hogy nem történt semmi. Talán el se hiszik, aznap nagyon szerettem az embereket. És azóta is, szinte sóvárogva várom, hogy valaki rálépjen a lábamra, s amikor elnézést kér, azt mondjam neki: uram, én voltam a hibás, én raktam a lábamat az ön talpa alá. Ne haragudjon ezért. Még köszönök is leszálláskor. Persze, csak akkor, ha nem fáj túlságosan a libám. Kiss Iznes