Esti Hírlap, 1972. április (17. évfolyam, 78-100. szám)

1972-04-07 / 81. szám

• A második folytatás megerősítette: a Vladimir Neff regényéből készült csehszlovák tévéfilm jó produkció. A múlt század második felének jellegzetes politikai és társadalmi ké­pét mutatja fel, az osztrák —magyar monarchia cseh polgárainak történetében. Egyéni sorsok mozgalmas­sága érdekesen fonódik össze nagy történelmi moz­gásokkal. Frantisek Filip rendező érdeme a hiteles atmoszféra megteremtése és a remek jellemábrázoló készség. Színészeit nagy­szerűen vezeti. Szinte kivé­tel nélkül jó játékot élvez­hetünk. • Érdekes tájékoztatást kaptunk Bereczky Lóránd­­tól az utca művészetéről, a plakátról. A művészetnek ez a mindennapjainkhoz talán legszorosabban kap­csolódó ága közérdekűsége miatt méltán érdemelte ki az alapos bemutatást a Műcsarnokban látható ki­állítás apropóján. Olyan meggyőzően, színesen és sokoldalúan közelítette meg a TV Galériája ezt a sajá­tos műfajt, hogy hatására, azt hiszem, nagyobb figye­lemmel nézzük majd az utcai plakátokat. Annál is inkább, mert kielégítetlen kíváncsiság ébredhetett a nézőben a kamera zsugo­risága miatt. A plakát ha­tása ugyanis éppen a lát­vány teljességében van. Részletei lehetnek érdeke­sek, megmutathatják a pla­kátművészre jellemző módszert, de hogy az ötlet valóban hatásos-e, megfe­­lel-e rendeltetésének, az a plakát teljes látványából derül ki. A kamera mégis megfosztotta a nézőt ettől a látványtól, lassan pász­tázta végig a részleteket, s hosszan meg is állapodott egy-egy önmagában meg­figyelésre érdemes megol­dáson. Csak éppen több­ször elfelejtette az egészet bemutatni. (bársony) Spartacus A Guardian-ben számolt be Renée Short angol par­lamenti képviselőnő ma­gyarországi színházi ta­pasztalatairól. Egyebek kö­zött ezt írta: „Jó idő óta legizgalmasabb színházi él­ményem a Spartacus című új balett előadása volt, Se­regi László koreográfiájá­ban, Hacsaturján zenéjé­vel. A főszerepeket Ma­gyarország legtehetségesebb párosa, Kun Zsuzsa és Fü­­löp Viktor táncolta.” SZÍNES SZILÁNKOK Gitár és duplaszaltó Maros­vásárhelyi színiakadémisták között Bohóctréfa, bábjáték, pantomim, sanzon. Egyik műfaj a másik után pereg a Színes szilánkok című műsorban. S mindez együtt több mint szórakoztató eszt­­rádprogram — bár az is, hiszen a teli nézőtér reme­kül szórakozik és hatszor is visszatapsolja a cigányzene, paródiát előadó fiatalokat. Izmuk urai Többről van szó: színinö­vendékek adnak itt must­rát sokoldalú felkészített­ségükből a színi pályára. Bravúros, akrobatikus pro­dukció: cirkuszporondon is megállná a helyét — ezek a leendő színészek urai minden izmuknak. Utána ugyanaz a kislány, aki az előbb könnyed duplaszaltó­­kat produkált, egy novellát mond el, kifinomult beszéd­­technikával; ugyanaz a fiú, aki majomügyességgel és bohóchumorral tornászott a zsinórpadról lelógó kötélen, most gitáron kísérve ma­gát, saját szerzeményű da­lát énekli tiszta, szép han­gon. Ez a műsor — a Színes szilánkok — csak egy volt a marosvásárhelyi Szent­­györgyi István Színművé­szeti Főiskola stúdiószínhá­zának bemutatóiból. A mo­dern kis színház rendszere­sen tart előadásokat, s a főiskola folyosóin sorakozó színlapok tanúsága szerint játszották már többek kö­zött a Liliomfit, a Rómeó és Júliát, Miller a Salemi boszorkányok-ját és Édes fiaim-ját. Tennessee Williamstól az Orfeusz alá­­száll­t, Euripidész—Sartre Trójai nők- jét, O’Neill Boldogtalan hold­ ját, Ra­cine Britannicusát, Gárdo­nyi Lámpás-ét,, Ionesco Kopasz énekesnő­jét, Afi­­nogenov Kisunokám-ját. Mindezekből és a Színes szilánkokból kiderül, mi mindent tudnak ezek a gyerekek. Hat magyar társulat Szabó Lajossal, a főisko­la rektorával, az intézmény névadójának — Szentgyör­­gyi Istvánnak — képe alatt ülünk (az 1931-ben, csak­nem kilencvenévesen meg­halt kolozsvári színész gon­dozott sírját néhány napja láttam a kolozsvári Há­­zsongárdi temetőben, ahol Janovits Jenő és Poór Lily mellett pihen), és a főis­koláról beszélgetünk. — 1954 óta működik fő­iskolánk itt, Vásárhelyt — mondja Szabó Lajos. — Az­előtt, 1946-tól a Zenekon­zervatórium Drámai Fakul­tása, később, 1948-tól a Mű­vészeti Intézet Magyar Ta­gozata szolgálta a magyar nyelvű művészképzést, eb­ből alakult ki az önálló ma­gyar színiiskola, amely ké­sőbb ide költözött. — Hány színháznak kel­lett akkoriban fiatal színé­szeket képezni? — A két világháború kö­zött csak Kolozsvárnak és Váradnak volt állandó ma­gyar társulata, a többi vá­rosban vándortársulatok jártak. Kemény János,­ Ja­novits Jenő érdeme, hogy szervezett színészképzés nélkül is nevelődött kiváló színészgárda. Itt, Vásár­helyt, Tompa Miklós igaz­gatásával 1946-ban alakult meg a Székely Színház, ké­sőbb Sepsiszentgyörgyön és Temesváron, 1953-ba­n Szatmáron alakult állandó magyar társulat.. E hat együttes tagságának 95 szá­zaléka ekkor a mi növen­dékünk volt. Amikor a szatmári színtársulat meg­alakult, egy teljes évfolya­munk ment oda, igazgatós­tul, rendezőstül. A színház törzsgárdája ma is ugyan­az a csoport. Ha erre jár­nak turnén, soha nem mu­lasztják el, hogy belátogas­­sa­nak ide, a főiskolára. címmel még saját újságjuk is van. — Tantárgyaik? — Drámai gyakorlat, be­­szédtechnika, maszk, ének, színpadi mozgás, improvizá­ció, vívás, ritmika, tánc, zenei alapismeretek, zene­­történet, művészettörténet, színháztörténet, filozófia, tudományos szocializmus, esztétika, egy kötelező és egy fakultatív idegen nyelv és más elméleti tárgyak, újabban pedig még báb­mozgatást is tanítunk. A folyosón, a tantermek ajtaján: Kantomé-terem, Kotsi—Patkó-terem, Eg­­ressy-terem, Caragiale-te­rem. Ahová benyitunk, a kis színpadon fekete trikós lányok, fiúk improvizációs órája zajlik. Tanárnőjük néhány percre magukra hagyta őket, hogy a föl­adott kis történethez a rög­tönzött játékot kitalálhas­sák. A növendékek a fe­szültség és a lazítás végle­teit produkálják, kifejezően, beszédesen mozognak. Míg lábujjhegyen kiosonak az elmélyülten dolgozó fiata­lok közül, azon tűnődöm: jó volna pesti vendégjáték­ra hívni őket, akár a Főis­kola Stúdiószínpadára, akár az Egyetemi Színpadra! Fencsik Flóra ELZETT­REKORD az újszerű, a legfejlettebb külföldi licence (Optilon) alapján készült, valóban tartós és üzembiztos, műanyag húzózár Hajlításnál nem nyílik szét, nagy teherbírású, széles szín- és méretválasztékban készül. Ezek a húzó­zárak jól bírják a vegytisztítást és a tisztítószerrel történő kezelést. Kapható: a RÖLTEX-boltokban, a Centrum Áruházakban, és a Húzózár Mintaboltban (Bp. V., Kecskeméti u. ?­) Felhasználóknak megrendelésre szállít: az ELZETT fémlemezipari művek Lemezáru Gyára Budapest XHI., Mautner Sándor u. 60—62. Keresse új húzózárunkat az Itt látható kirakati reklámbábukkal megjelölt üzletekben ! Saját stúdiószínház — Sokat „tájolnak” a tár­­sulatok? — Sokat és szívesen. Csíkszeredán, Brassóban, Székelyudvarhelyen és má­sutt is szép művelődési há­zak várják őket és főleg hallatlanul érdeklődő, szín­házra szomjas közönség. — Mióta működik a főis­kola saját színháza? — 1962-ben támadt a gondolat, és­­ egy év alatt fel is húzták a színházépü­letet itt, az iskola mellett. Azóta hetenként négyszer játszanak a növendékek, rendes „pénzes” közönség­nek. Óriási a jelentősége ennek a kis színpadnak, egyrészt mert a városnak így még egy színháza van, kamaraszínpada. Másrészt, mert a növendékek már a másodévtől megszokják a közönség előtti játékot, s mire végeznek, valóban be lehet őket dobni a mély­vízbe. — Hogyan veszik fel az elsőéveseket? — Valamikor úgy kutat­tuk a tehetségeket, vet­tünk fel érettségi nélküli fiatalokat is. Ma? Tavaly volt öt helyünk, nyolcva­nan jelentkeztek rá. Kez­dettől nagy vonzóereje volt a főiskolának, hogy olyan mesterektől tanulhattak, mint Kovács György, álla­mi díjas, a Nép Művésze, vagy mint Tompa Miklós érdemes művész. Óraadó­ként tanít még egy sor ki­tűnő színész, valamint el­méleti és gyakorlati szak­oktató. Az állandó és óra­adó tanárok száma együtt csaknem annyi, mint a nö­vendékeké. A gyakorlati oktatást a Stúdión kívül a nyári kötelező szakmai gya­korlat is szolgálja: minden hallgató évente egy hóna­pot a Rádió magyar szek­ciójánál, vagy könyvtár­ban, diákklubban amatőr­rendezőként tölt. Thália SZOVJET FOLYÓIRATKIÁLLÍTÁS NYÍLT HELYBENI ELŐFIZETÉS Szovjet folyóiratkiállítás nyílt ma délelőtt a Liszt Ferenc téri Könyvklubban. A megnyitót Dimitrij Sev­­csenko kereskedelmi taná­csos és Kornis Pál, a Kul­túra vezérigazgatója tar­totta. A felszabadulás év­fordulójára rendezett be­mutató az utóbbi évek leg­nagyobb budapesti folyó­irat-kiállítása. Átfogó ké­pet ad az oroszul és a többi nyelven megjelenő szovjet kiadványokról. A látogató mintegy 700 folyó­irattal ismerkedhet, köz­tük a társadalmi, politikai, tudományos, műszaki és művészeti publikációknak helyet adó szaklapokkal, képes és hobby-folyóira­­tokkal. 17 irodalmi folyó­irat is helyet kapott a pol­cokon. Ezekre — és más lapokra is — az érdeklő­dők, a kiállításon előfi­zethetnek. (Wormser felv.) MULASZTÁSOK PÓTLÁSA Magolás helyett tanfolyam Előadássorozatokkal, kü­­löntanfolyamokkal és más módszerekkel segíti a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti szerve­zete a szocialista brigádo­kat. Dr. Halák László, a szervezet titkára tájékoz­tat: — Kidolgoztuk azt a művelődési programot, amely a munkásoknak, dol­gozóknak, különösen a szocialista brigádmozga­lomban részvevőknek mó­dot ad szakmai és általá­nos műveltségük szintjé­nek emeléséhez. Mivel a fővárosban foglalkoztatott munkások több mint egy­­harmada nem rendelkezik még általános iskolai vég­zettséggel sem, elsőrendű feladat az elmulasztott is­kolai tanulmányok pótlá­sa. Mivel a felnőtt dolgo­zónak nehéz a munka­helyi, családi, társadalmi kötelezettségek mellett hosszú időre iskolába járással lekötnie magát, az általános iskolák tan­tervét figyelembe véve kidolgozták az általános iskola VII—VIII. osztá­lyainak anyagát felöle­lő tanfolyamok tervét. A jelentkezők rövid idő alatt felkészülhetnek olyan osztályozó vizsgák sikeres letételére, amelyek után megszerzik az általános is­kolai végzettséget. — Manapság mind több munkakör kíván olyan tu­dást, amelyet középfokú is­kolában lehet csak meg­szerezni. Most a TIT buda­pesti szervezete elkészítet­te a gimnázium elvégzésé­hez szükséges tantervet. Ennek segítségével a gim­názium egy-egy osztályá­nak tananyagát 90 órás tanfolyam keretében sajá­títhatja el az, aki szorgal­masan tanul, így lehetővé válik, hogy a részvevők félévenként egy-egy osztály tan­anyagából tehessenek magánvizsgát. Az évek óta folytatott gyakorlat tapasztalatai azt bizo­nyítják, hogy rendkívül hasznosak lehetnek a TIT budapesti szervezete által indított kurzusok, egyetemi előké­szítők is. Az idén matema­tikából, fizikából, biológiá­ból, kémiából, magyarból, történelemből indítanak 16 —25 hetes, illetve intenzív tanfolyamokat.­­ A szocialista brigá­doknak annyiféle összeállí­tásban kívánnak tanfo­lyamokat szervezni, ahány szakma van, sőt ezek szá­mát növelni is lehetne aszerint, hogyan kapcsolód­nak egymáshoz az egyes szakmák. Budapesti szerve­zetünk most 19 tudomány­ág több száz tematikáját adta közre, hogy ezekből állíthassuk össze olyan tanfolyamok anyagát, ame­lyek alkalmasak a szaktu­dást kiegészítő műveltség megszerzésére. Az üzemek­kel, gyárakkal közösen akarjuk eldönteni, milyen előadásformák, az ismeret­­terjesztés milyen fajtái fe­lelnek meg a legjobban a helyi igényeknek. □ MŰVÉSZ AZ IPAR­BAN címmel kiállítás nyí­lik holnap délben a XX. kerületi Tanács pesterzsé­beti múzeumában. □ SPANYOL ANTOLÓ­GIA címmel nyílik ma Müller Miklós fotókiállí­tása a Kulturális Kapcso­latok Intézetének Dorot­­­tya utcai kiállítótermében. A legutóbbi 168 órának ismét volt egy igen érdekes része. Emlékezetes tíz perc­ként maradt meg bennünk Fock Jenő miniszterelnök és Ipper Pál beszélgetése. Megtudhattuk, hogyan ké­szül fel a miniszterelnök fontos államközi tárgyalá­saira, milyenek a munka­­módszerei, s hogyan zajlik le a nagyközönség előtt ke­véssé ismert, fontos gazda­sági és politikai találkozó. ■N A múlt napokban több jó dokumentumműsor is elhangzott. Ilyen volt pél­dául Furkó Zoltán: Tiborc arca, Fekete Gyula: Élet­­utam — egy sokat tapasz­talt nyugdíjas öntővel foly­tatott beszélgetés — és Szél Júlia: Egykori csataterek című összeállítása. Mind­három programra jellemző, hogy a szerkesztő riporte­rek a múltat, a történelmet nem csupán dátumok közé szorítható tényekként fog­ták föl, hanem emberek küzdelmének, áldozatvál­lalásának és harcának. Ri­portalanyaik olyan pillana­tokat elevenítettek fel, amelyek életük meghatá­rozó részeivé váltak, s je­lenünkben emlékeztetőként, egyszersmind emberi pél­daként hatnak. (harangozó) Jó tréfa A varsói Komédia Szín­ház háromtagú beategyüt­­tes közreműködésével mu­tatta be Shakespeare Víz­keresztjét. Egyetlen sor dalszöveget nem írta­k Shakespeare-hez, az erede­ti szöveg néhány részletét zenésítették meg. A kri­tikusok szerint az előadási jól sikerült.

Next