Esti Hírlap, 1972. április (17. évfolyam, 78-100. szám)
1972-04-07 / 81. szám
• A második folytatás megerősítette: a Vladimir Neff regényéből készült csehszlovák tévéfilm jó produkció. A múlt század második felének jellegzetes politikai és társadalmi képét mutatja fel, az osztrák —magyar monarchia cseh polgárainak történetében. Egyéni sorsok mozgalmassága érdekesen fonódik össze nagy történelmi mozgásokkal. Frantisek Filip rendező érdeme a hiteles atmoszféra megteremtése és a remek jellemábrázoló készség. Színészeit nagyszerűen vezeti. Szinte kivétel nélkül jó játékot élvezhetünk. • Érdekes tájékoztatást kaptunk Bereczky Lórándtól az utca művészetéről, a plakátról. A művészetnek ez a mindennapjainkhoz talán legszorosabban kapcsolódó ága közérdekűsége miatt méltán érdemelte ki az alapos bemutatást a Műcsarnokban látható kiállítás apropóján. Olyan meggyőzően, színesen és sokoldalúan közelítette meg a TV Galériája ezt a sajátos műfajt, hogy hatására, azt hiszem, nagyobb figyelemmel nézzük majd az utcai plakátokat. Annál is inkább, mert kielégítetlen kíváncsiság ébredhetett a nézőben a kamera zsugorisága miatt. A plakát hatása ugyanis éppen a látvány teljességében van. Részletei lehetnek érdekesek, megmutathatják a plakátművészre jellemző módszert, de hogy az ötlet valóban hatásos-e, megfelel-e rendeltetésének, az a plakát teljes látványából derül ki. A kamera mégis megfosztotta a nézőt ettől a látványtól, lassan pásztázta végig a részleteket, s hosszan meg is állapodott egy-egy önmagában megfigyelésre érdemes megoldáson. Csak éppen többször elfelejtette az egészet bemutatni. (bársony) Spartacus A Guardian-ben számolt be Renée Short angol parlamenti képviselőnő magyarországi színházi tapasztalatairól. Egyebek között ezt írta: „Jó idő óta legizgalmasabb színházi élményem a Spartacus című új balett előadása volt, Seregi László koreográfiájában, Hacsaturján zenéjével. A főszerepeket Magyarország legtehetségesebb párosa, Kun Zsuzsa és Fülöp Viktor táncolta.” SZÍNES SZILÁNKOK Gitár és duplaszaltó Marosvásárhelyi színiakadémisták között Bohóctréfa, bábjáték, pantomim, sanzon. Egyik műfaj a másik után pereg a Színes szilánkok című műsorban. S mindez együtt több mint szórakoztató esztrádprogram — bár az is, hiszen a teli nézőtér remekül szórakozik és hatszor is visszatapsolja a cigányzene, paródiát előadó fiatalokat. Izmuk urai Többről van szó: színinövendékek adnak itt mustrát sokoldalú felkészítettségükből a színi pályára. Bravúros, akrobatikus produkció: cirkuszporondon is megállná a helyét — ezek a leendő színészek urai minden izmuknak. Utána ugyanaz a kislány, aki az előbb könnyed duplaszaltókat produkált, egy novellát mond el, kifinomult beszédtechnikával; ugyanaz a fiú, aki majomügyességgel és bohóchumorral tornászott a zsinórpadról lelógó kötélen, most gitáron kísérve magát, saját szerzeményű dalát énekli tiszta, szép hangon. Ez a műsor — a Színes szilánkok — csak egy volt a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola stúdiószínházának bemutatóiból. A modern kis színház rendszeresen tart előadásokat, s a főiskola folyosóin sorakozó színlapok tanúsága szerint játszották már többek között a Liliomfit, a Rómeó és Júliát, Miller a Salemi boszorkányok-ját és Édes fiaim-ját. Tennessee Williamstól az Orfeusz alászállt, Euripidész—Sartre Trójai nők- jét, O’Neill Boldogtalan hold ját, Racine Britannicusát, Gárdonyi Lámpás-ét,, Ionesco Kopasz énekesnőjét, Afinogenov Kisunokám-ját. Mindezekből és a Színes szilánkokból kiderül, mi mindent tudnak ezek a gyerekek. Hat magyar társulat Szabó Lajossal, a főiskola rektorával, az intézmény névadójának — Szentgyörgyi Istvánnak — képe alatt ülünk (az 1931-ben, csaknem kilencvenévesen meghalt kolozsvári színész gondozott sírját néhány napja láttam a kolozsvári Házsongárdi temetőben, ahol Janovits Jenő és Poór Lily mellett pihen), és a főiskoláról beszélgetünk. — 1954 óta működik főiskolánk itt, Vásárhelyt — mondja Szabó Lajos. — Azelőtt, 1946-tól a Zenekonzervatórium Drámai Fakultása, később, 1948-tól a Művészeti Intézet Magyar Tagozata szolgálta a magyar nyelvű művészképzést, ebből alakult ki az önálló magyar színiiskola, amely később ide költözött. — Hány színháznak kellett akkoriban fiatal színészeket képezni? — A két világháború között csak Kolozsvárnak és Váradnak volt állandó magyar társulata, a többi városban vándortársulatok jártak. Kemény János, Janovits Jenő érdeme, hogy szervezett színészképzés nélkül is nevelődött kiváló színészgárda. Itt, Vásárhelyt, Tompa Miklós igazgatásával 1946-ban alakult meg a Székely Színház, később Sepsiszentgyörgyön és Temesváron, 1953-ban Szatmáron alakult állandó magyar társulat.. E hat együttes tagságának 95 százaléka ekkor a mi növendékünk volt. Amikor a szatmári színtársulat megalakult, egy teljes évfolyamunk ment oda, igazgatóstul, rendezőstül. A színház törzsgárdája ma is ugyanaz a csoport. Ha erre járnak turnén, soha nem mulasztják el, hogy belátogassanak ide, a főiskolára. címmel még saját újságjuk is van. — Tantárgyaik? — Drámai gyakorlat, beszédtechnika, maszk, ének, színpadi mozgás, improvizáció, vívás, ritmika, tánc, zenei alapismeretek, zenetörténet, művészettörténet, színháztörténet, filozófia, tudományos szocializmus, esztétika, egy kötelező és egy fakultatív idegen nyelv és más elméleti tárgyak, újabban pedig még bábmozgatást is tanítunk. A folyosón, a tantermek ajtaján: Kantomé-terem, Kotsi—Patkó-terem, Egressy-terem, Caragiale-terem. Ahová benyitunk, a kis színpadon fekete trikós lányok, fiúk improvizációs órája zajlik. Tanárnőjük néhány percre magukra hagyta őket, hogy a föladott kis történethez a rögtönzött játékot kitalálhassák. A növendékek a feszültség és a lazítás végleteit produkálják, kifejezően, beszédesen mozognak. Míg lábujjhegyen kiosonak az elmélyülten dolgozó fiatalok közül, azon tűnődöm: jó volna pesti vendégjátékra hívni őket, akár a Főiskola Stúdiószínpadára, akár az Egyetemi Színpadra! Fencsik Flóra ELZETTREKORD az újszerű, a legfejlettebb külföldi licence (Optilon) alapján készült, valóban tartós és üzembiztos, műanyag húzózár Hajlításnál nem nyílik szét, nagy teherbírású, széles szín- és méretválasztékban készül. Ezek a húzózárak jól bírják a vegytisztítást és a tisztítószerrel történő kezelést. Kapható: a RÖLTEX-boltokban, a Centrum Áruházakban, és a Húzózár Mintaboltban (Bp. V., Kecskeméti u. ?) Felhasználóknak megrendelésre szállít: az ELZETT fémlemezipari művek Lemezáru Gyára Budapest XHI., Mautner Sándor u. 60—62. Keresse új húzózárunkat az Itt látható kirakati reklámbábukkal megjelölt üzletekben ! Saját stúdiószínház — Sokat „tájolnak” a társulatok? — Sokat és szívesen. Csíkszeredán, Brassóban, Székelyudvarhelyen és másutt is szép művelődési házak várják őket és főleg hallatlanul érdeklődő, színházra szomjas közönség. — Mióta működik a főiskola saját színháza? — 1962-ben támadt a gondolat, és egy év alatt fel is húzták a színházépületet itt, az iskola mellett. Azóta hetenként négyszer játszanak a növendékek, rendes „pénzes” közönségnek. Óriási a jelentősége ennek a kis színpadnak, egyrészt mert a városnak így még egy színháza van, kamaraszínpada. Másrészt, mert a növendékek már a másodévtől megszokják a közönség előtti játékot, s mire végeznek, valóban be lehet őket dobni a mélyvízbe. — Hogyan veszik fel az elsőéveseket? — Valamikor úgy kutattuk a tehetségeket, vettünk fel érettségi nélküli fiatalokat is. Ma? Tavaly volt öt helyünk, nyolcvanan jelentkeztek rá. Kezdettől nagy vonzóereje volt a főiskolának, hogy olyan mesterektől tanulhattak, mint Kovács György, állami díjas, a Nép Művésze, vagy mint Tompa Miklós érdemes művész. Óraadóként tanít még egy sor kitűnő színész, valamint elméleti és gyakorlati szakoktató. Az állandó és óraadó tanárok száma együtt csaknem annyi, mint a növendékeké. A gyakorlati oktatást a Stúdión kívül a nyári kötelező szakmai gyakorlat is szolgálja: minden hallgató évente egy hónapot a Rádió magyar szekciójánál, vagy könyvtárban, diákklubban amatőrrendezőként tölt. Thália SZOVJET FOLYÓIRATKIÁLLÍTÁS NYÍLT HELYBENI ELŐFIZETÉS Szovjet folyóiratkiállítás nyílt ma délelőtt a Liszt Ferenc téri Könyvklubban. A megnyitót Dimitrij Sevcsenko kereskedelmi tanácsos és Kornis Pál, a Kultúra vezérigazgatója tartotta. A felszabadulás évfordulójára rendezett bemutató az utóbbi évek legnagyobb budapesti folyóirat-kiállítása. Átfogó képet ad az oroszul és a többi nyelven megjelenő szovjet kiadványokról. A látogató mintegy 700 folyóirattal ismerkedhet, köztük a társadalmi, politikai, tudományos, műszaki és művészeti publikációknak helyet adó szaklapokkal, képes és hobby-folyóiratokkal. 17 irodalmi folyóirat is helyet kapott a polcokon. Ezekre — és más lapokra is — az érdeklődők, a kiállításon előfizethetnek. (Wormser felv.) MULASZTÁSOK PÓTLÁSA Magolás helyett tanfolyam Előadássorozatokkal, különtanfolyamokkal és más módszerekkel segíti a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti szervezete a szocialista brigádokat. Dr. Halák László, a szervezet titkára tájékoztat: — Kidolgoztuk azt a művelődési programot, amely a munkásoknak, dolgozóknak, különösen a szocialista brigádmozgalomban részvevőknek módot ad szakmai és általános műveltségük szintjének emeléséhez. Mivel a fővárosban foglalkoztatott munkások több mint egyharmada nem rendelkezik még általános iskolai végzettséggel sem, elsőrendű feladat az elmulasztott iskolai tanulmányok pótlása. Mivel a felnőtt dolgozónak nehéz a munkahelyi, családi, társadalmi kötelezettségek mellett hosszú időre iskolába járással lekötnie magát, az általános iskolák tantervét figyelembe véve kidolgozták az általános iskola VII—VIII. osztályainak anyagát felölelő tanfolyamok tervét. A jelentkezők rövid idő alatt felkészülhetnek olyan osztályozó vizsgák sikeres letételére, amelyek után megszerzik az általános iskolai végzettséget. — Manapság mind több munkakör kíván olyan tudást, amelyet középfokú iskolában lehet csak megszerezni. Most a TIT budapesti szervezete elkészítette a gimnázium elvégzéséhez szükséges tantervet. Ennek segítségével a gimnázium egy-egy osztályának tananyagát 90 órás tanfolyam keretében sajátíthatja el az, aki szorgalmasan tanul, így lehetővé válik, hogy a részvevők félévenként egy-egy osztály tananyagából tehessenek magánvizsgát. Az évek óta folytatott gyakorlat tapasztalatai azt bizonyítják, hogy rendkívül hasznosak lehetnek a TIT budapesti szervezete által indított kurzusok, egyetemi előkészítők is. Az idén matematikából, fizikából, biológiából, kémiából, magyarból, történelemből indítanak 16 —25 hetes, illetve intenzív tanfolyamokat. A szocialista brigádoknak annyiféle összeállításban kívánnak tanfolyamokat szervezni, ahány szakma van, sőt ezek számát növelni is lehetne aszerint, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az egyes szakmák. Budapesti szervezetünk most 19 tudományág több száz tematikáját adta közre, hogy ezekből állíthassuk össze olyan tanfolyamok anyagát, amelyek alkalmasak a szaktudást kiegészítő műveltség megszerzésére. Az üzemekkel, gyárakkal közösen akarjuk eldönteni, milyen előadásformák, az ismeretterjesztés milyen fajtái felelnek meg a legjobban a helyi igényeknek. □ MŰVÉSZ AZ IPARBAN címmel kiállítás nyílik holnap délben a XX. kerületi Tanács pesterzsébeti múzeumában. □ SPANYOL ANTOLÓGIA címmel nyílik ma Müller Miklós fotókiállítása a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai kiállítótermében. A legutóbbi 168 órának ismét volt egy igen érdekes része. Emlékezetes tíz percként maradt meg bennünk Fock Jenő miniszterelnök és Ipper Pál beszélgetése. Megtudhattuk, hogyan készül fel a miniszterelnök fontos államközi tárgyalásaira, milyenek a munkamódszerei, s hogyan zajlik le a nagyközönség előtt kevéssé ismert, fontos gazdasági és politikai találkozó. ■N A múlt napokban több jó dokumentumműsor is elhangzott. Ilyen volt például Furkó Zoltán: Tiborc arca, Fekete Gyula: Életutam — egy sokat tapasztalt nyugdíjas öntővel folytatott beszélgetés — és Szél Júlia: Egykori csataterek című összeállítása. Mindhárom programra jellemző, hogy a szerkesztő riporterek a múltat, a történelmet nem csupán dátumok közé szorítható tényekként fogták föl, hanem emberek küzdelmének, áldozatvállalásának és harcának. Riportalanyaik olyan pillanatokat elevenítettek fel, amelyek életük meghatározó részeivé váltak, s jelenünkben emlékeztetőként, egyszersmind emberi példaként hatnak. (harangozó) Jó tréfa A varsói Komédia Színház háromtagú beategyüttes közreműködésével mutatta be Shakespeare Vízkeresztjét. Egyetlen sor dalszöveget nem írtak Shakespeare-hez, az eredeti szöveg néhány részletét zenésítették meg. A kritikusok szerint az előadási jól sikerült.