Esti Hírlap, 1972. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

Megnéztük, megvennénk... Hiába várták a kereskedőket Lakás textilbemutató Mielőtt kérdezhettünk volna — mielőtt a sajtótájékoztató hivatalos része megkezdődött — olyan gazdag, szép mitikívánsz-terüljasztalkám boltban (kiállításon, az Iparművészeti Múzeum kupolacsarnokában) nézhettünk körül, amellyel odakint az utcákon nem találkozunk. Nem ár kérdés Lakástextil-kiállítás. Pedig nem a múzeum régi, becsben őrzött, foszló kelméit láthattuk; a kiállítás, akár a kívánságbolt, a hazai gyárak, szövetkezetek olyan méteráruikat, pamutból, lenből, műszálból készült mai bútorhuzataikat, függönyeiket, kárpitjaikat kínálták — nem megvásárlásra, csak bemutatásra —, amelyek után térdig koptatjuk hiába a lábunkat. Ezután ültünk asztalhoz, kérdezhettünk. Az első kérdés így hangzott: meghívták-e a kereskedelem képviselőit is erre a kiállításra, vajon kik vannak itt közöttünk? A válasz: meghívták, de senki sem jelentkezett. Ezután a Pamutnyomóipari Vállalat képviselője szólt. Elmondta, hogy mielőtt eljött a múzeumba, benézett egy-két pesti boltba. Találkozik-e a portékáikkal? Semmit sem talált (csak itt a múzeumban), de az igazán szép dolgokat készítő-kiállító Lenfonó- és Szövőipari Vállalat portékái közül is alig, inkább külföldi árut, de abból sem nagy választékot. Megkérdezte a boltosokat: mi az oka ennek? A boltosok a nagykereskedelmet hibáztatják. A nagykereskedelem is mondott valamit, a többi között a sokat emlegetett árkérdést, holott ez, úgy véli, már rég a múlté boltokban magunk a vásárlóközönséghez apellálni. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalattól is felszólalt az egyik vezető: „Mi kénytelenek voltunk a Kossuth Lajos utcában a kéziszövőkkel mintaboltot nyitni, szeretnénk a közönséget magunk mellé állítani, hogy a kereskedelmet ez is ösztönözze a vásárlásra.” Hasonló módon szólaltak fel a Magyar Selyemipari Vállalat, s a háziipari szövetkezetek képviselői. Végignézve a kiállítást — gyárak, szövetkezetek termékeit mutatja be, nem múzeumi tárgyakat, legtöbbjükből sok tízezer métert szállítanak nyugati piacra — úgy gondoljuk, talán ajánlott levéllel meghívót kellene küldeni újból a kereskedelem illetékeseihez. (kőbányai) Újabb meghívó Ha a kereskedelem nem lesz jó partner — mondta a Pamutnyomóipari Vállalat képviselője —, akkor kénytelenek leszünk minta- Mennyi vendéget fogadhat a Balaton Milyen , telepítésfejlesztést követel a Balaton-part; meddig fokozható az idegenforgalom; hogyan lehet jobban kihasználni a kisebb üdülőtelepeket? Milyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják a zsúfolt nyári napokban a magyar tenger felelőseit. A Balatoni Intéző Bizottság szakembereinek és a tárcaközi fejlesztési bizottság főmérnökségének erre vonatkozóan már kialakult terveik vannak. Mérnökök és idegenforgalmi szakértők szerint túltelepítéssel tönkre tehetik a vidéket. Számítások szerint a regionális terv megvalósítása után egy nyári napra számítva hatszázezer embert képes befogadni a Balaton nyaralóvidéke. Ez az optimális felső határ. A jelenlegi befogadóképesség — a negyven parti település több mint százezer lakosát is beleértve — 300 ezer főre tehető. Az üdülők számát néhány éve még felülmúlta a helyi lakosság. Az arány 1987-ben már szembetűnően megváltozott és az eltolódás az üdülők javára egyre fokozódik. A lakosság száma — következtetések szerint — távlatban százötvenezer főre gyarapodhat, s mellettük 450 ezer hazai és külföldi nyaraló kaphat majd helyet a tó partján. KARTON, SELYTIM, NYLPRINT, TRIPRINT nyári ruhák érkeztek sssss/sssssssssssssssssssssss/s/ A SZIVÁRVÁNY ÁRUHÁZAKBA! //////////////////////////////// Gazdag szín- és fazonválaszték, extra méretben is, 130 Ft-tól. Szivárvány áruházak Budán és a peremkerületek központjában. Makó neve egyértelmű a hagyományos magyar hagymatermesztéssel. A több évszázadon át termesztett hagyma a talaj fertőzése miatt megkívánja, hogy fertőzésmentes magot termeljenek. Ezekben a hetekben messziről virítanak a bóbitás hagymavirágok, s most a szalkszentmártoni Petőfi Tsz-ben permetezik a magra termesztett hagymát. (MTI fotó : Fehérvári felv.) SZABÁLYOZTÁK AZ ETIKÁT IS Igazmondó reklámnak új vevő a haszna ♦ Mit szabad, mit nem Évente egy milliárd Új rendelet szabályozza július 1. óta a belföldi reklám- és hirdetési tevékenységet. Mi tette szükségessé a rendelet kiadását? — ezt kérdeztük dr. Seichser Györgytől, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezető-helyettesétől. — Nem célunk a reklámtevékenység agyonszabályozása, az egészséges versenykorlátok közé szorítása. A múlt években jelentősen nőtt a népgazdaságban a reklámra fordított kiadások összege, s mind több vállalat ismerte fel termékei propagálásának fontosságát. A jó reklám és hirdetés fontos szolgáltatás, hozzájárul a fogyasztók szélesebb körű tájékoztatásához. Az utóbbi időben sajnos, sok gyenge reklámot is láttunk, vadhajtásokra figyeltünk fel. S ez nem közömbös, hiszen 1887—1971 között, mintegy 33—40 százalékkal nőtt az áruforgalom, s mintegy 110 százalékkal a reklámköltség, amely a népgazdaság egészében meghaladta az évi egymilliárd forintot, a kereskedelemben pedig az idén 330—400 millió forintra becsüljük az ilyen kiadásokat. SOK VAGY KEVÉS Ezeket az óriási összegeket a termék árába kalkulálják? — Csodák nincsenek, ha nem az árban, akkor a költségben mérhető ez a kiadás. Megjegyzem, összehasonlításokat lehet tenni arra vonatkozóan, hogy sok vagy kevés az a pénz, amelyet reklámra fordítunk. Van, aki sokallja, van, aki kevesli. Mi megfelelőnek tartjuk. Ezért szabályoztuk rendeletben a reklámtevékenységet, ezért igyekeztünk megszabni a reklámetika alapvető normáit. Ki foglalkozhat reklám- és hirdetési tevékenységgel? — Azok a vállalatok és szervezetek, melyeknek alapító okirata szerint joguk van e tevékenységre. Például a Magyar Hirdető, a HUNGEXPO, A KISZORG. Ezenkívül a vállalatok saját gyártmányaikat és szolgáltatásaikat, a kereskedelmi vállalatok pedig üzleteiket maguk is ajánlhatják. Ez a rendelkezés vonatkozik a kisiparosokra és a kiskereskedőkre is. Az állampolgárok saját érdekkörükben hirdetéseket tehetnek közzé. CSAK ENGEDÉLLYEL Kell-e engedély, hogy valaki mások termékeit reklámozza? — Feltétlenül. Sőt, a rendelet egyik újdonsága, hogy reklámmal és hirdetéssel kapcsolatos üzletszerzői, ügynöki tevékenységet szövetkezetek csak a belkereskedelmi miniszter engedélyével folytathatnak. Mit nem szabad, reklámozni? — Tilos minden olyan reklám és hirdetés közzététele, amely jogszabályba ütközik, közerkölcsöt sért, alkalmas az érdekeltek megtévesztésére, nem felel meg a valóságnak, túlzó, félrevezető, más vállalat vagy szövetkezet termékét vagy szolgáltatását ócsárolja. Nem szabad olyan árukat vagy szolgáltatásokat hirdetni, amelyekből kellő mennyiség nem áll a fogyasztók rendelkezésére. Tilos megtévesztő módon feltüntetni az áru kizárólagos forgalomba hozatali jogát is. A rendelet szerint a tilalmak megszegőit a tanácsok felelősségre vonhatják? — Igen. A tanácsok jogköre, hogy a felsorolt tilalmakba ütköző reklámok kibocsátóit felelősségre vonják, megtiltsák a hirdetés vagy a reklám további közzétételét, s a felelős személy ellen szabálysértési eljárást indítsanak. A szabályellenesen hirdető, reklámozó vállalat vagy intézmény háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Az intézkedést, a felelősségre vonást kérhetik társadalmi szervezetek, s azok is, akik a tiltott reklám vagy hirdetés ' ' itt sérelmet szenvedtek. FELELŐSSÉG — Rendkívül fontos, hogy most már a megrendelőt és a szolgáltatót külön-külön és egyetemesen felelőssé lehet tenni a rendeletben foglaltak megtartásáért. Hangsúlyozom — mondta dr. Richner György —, hogy ez a rendelet keretjogszabály, s néhány hónap múlva jelenik meg a részletes, magyarázatokkal ellátott végrehajtási utasítás. Az is várható a rendelettől, hogy fontos foglalkozássá válik a reklám, hiszen 1975-től vezető állásban, alapvetően reklámmal foglalkozó vállalatok kötelékében, csak egyetemet vagy főiskolát végzett, legalább hároméves gyakorlattal rendelkező szakemberek dolgozhatnak. Azok a milliók tehát, amelyeket végeredményben a lakosság jobb tájékoztatására fordítunk, valóban a forgalom növelését szolgálják majd. Dolecskó Kornélia POFONOK Az ember megy az utcán. Észreveszi, hogy jó ismerőse közeledik, eléje siet, a kezét nyújtja. S kap egy iszonyatos pofont. A váratlan pofonok azért váratlanok, mert készületlenül érnek. Elviselni különbözőképp lehet őket, tán még a hatásuk sem mindig egyforma. Engem akkor rendítenek meg legjobban, ha korán reggel lepnek meg velük. (Amikor még bizakodva ébred az ember.) Mint szerdán reggel. Először csak közvetve — átélve mások megszégyenülését. Állunk a sorban, a Keleti pályaudvar 12-es számú pénztára előtt, a Tokaj expressz jegyeire várva. A pénztárosnő — bár ez a szó inkább férfiak jellemzésére illik — üvöltözik. Többen, felnőtt emberek, értetlenül, égő arccal odalognak el színe elől. Kezdem megtiszteltetésnek vélni, hogy jegyet juttat. Fél perccel később azonban már látom: nem olyan egyszerű ezt a 12-es számú pénztárat megúszni. Félárut kértem — egész árut kaptam helyette. Nem vettem észre azonnal, hisz aki nem vált gyakran jegyet, ugyan honnan tudná pontosan a tarifát, vagyis hogy mennyit kell fizetnie egy féláruért, Miskolcra expressz vonaton? Csak amikor megnéztem a jegyet, fedeztem fel a tévedést. Vissza a sorba (bár reszkető inakkal: mi következhet itt?). De mi következhet? „Elnézést — kezdem —, szeretném kicseréltetni a jegyet” — s mutatom a féláru igazolványt. „Minek?” „Azt hiszem, az előbb tévedett.” — Nincs csere! Irány a visszafizetési pénztár! A 12-es pénztár parancsnoka magától kikelve hadonászik. Üvölt. Arca eltorzul. Három perc van az indulásig. A pénztárosnő hadvezérként felemelkedik, s az emeletre mutat. A pofonokat kiosztották, a megleckéztetett távozhat. Nem tudom, miért — azóta visszajöttem Miskolcról, a kalauz tízpercnyi munkával kiállított egy igazoló számlát, a miskolci pénztár negyedórányi iktatásokkal visszafizetett harminchat forintot, s a bevont jegyről igazolást adott, hogy elszámolhassak vele, de a pofonok helye másnapra, harmadnapra sem hűlt ki. Talán azért, mert az utóbbi időben anynyiszor hallottam a kulturált utazásról, hogy kezdtem azt hinni: nem a vonaton , már a pénztárnál kezdődik... (k. cs.) MEGGYPIROS RUHA, KABÁT Flaszterben n stewardess A MALÉV légikísérői új nyári egyenruhát kaptak. A tetszetős, meggypiros színű, Pilaszter nevű szintetikus, fésűs szövetből készült ruhát és a hozzá tartozó átmeneti kabátot a Divattervező Vállalat kollektívája készítette. Az öltönyt és a kabátkát azonos anyagból készült, csinos sapka egészíti ki. Magyaros mintájú, szintetikus pamut kötényt is kapnak a stewardessek, ezeket a konyhában viselik majd.