Esti Hírlap, 1973. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1973-08-10 / 187. szám
AJKARÓL Kétszer annyi ólomüveg Félidejéhez érkezett az ajkai üveggyári rekonstrukció, amellyel megteremtik a korszerű termelés feltételeit. A neves gyárban eddig szén alapú gázzal fűtötték a kemencéket, most mind a hét kemencénél földgázfűtésre térnek át. Ezzel évente 5 millió forintot takarítanak meg az ajkaiak. Korszerűsítették a kemencéket is és ezáltal növelhetik a hazai és főleg a külföldi piacon rendkívül keresett ólomüveg-gyártást. Ebben az évben megkétszerezi az ólomüveg-előállítást az ajkai üveggyár és a termelés növekedésének megfelelően emelkedik az értékes termék exportja is. MESTEREK A SZÁRÍTÓBAN Mira várból házhoz mennek Jó ötlet, sikeres megoldás Újpalotán, a Zsókavár utca 19-ben, délutánonként egymásnak adják a kilincset a környékbeliek. Mondják a panaszt, kérik a segítséget, költözködés közben eltörött a szék lába, akadozik a szekrényzár, a polcokhoz tipli kellene, szétvált a fasarok, nem csörög a vekker, mosás közben megállt a motor, adásidőben elment a kép... A forgalom nagy, s ez érthető: Újpalota immár több tízezer embernek ad otthont, de a szolgáltatóházak még csak ezután épülnek. A kerületi tanács ezért is kérte fel a KIOSZ-t, hogy a kisiparosok szervezzenek a legkeresetebb szakmákban ügyeletet az egyik új ház szárítóhelyiségében. , Azóta hatezer röpcédulán tudatták a környék lakóival: a Zsókavár utca 19- ben délutánonként várják a javításra szoruló cipőket, órákat, mosógépeket, porszívókat, kötöttholmikat, televíziókat. Aki nem ér rá, üzenhet, vagy a levélszekrénybe dobhatja be kérését, címét. A kisiparosok házhoz mennek. Újpalotán nagy becsben tartják egymást a mesterek és ügyfeleik. A javítók munkájukért több hónapos garanciát vállalnak. A gyorsaságra, az udvariasságra sem lehet panasz: a kisiparosok ingyen háztól házig szállítják a háztartási gépeket. S ha valaki olyan javítanivalót hoz, amellyel a szárítóban nem boldogulnak, ajánlatot, s címet kap: kihez forduljon bizalommal. Az árak? Alacsonyabbak az országos átlagnál, s ha az ügyfél szorult helyzetben van, részletben is fizethet. Végül egy friss hír: hamarosan a Páskomliget utcában is megnyílik a kisiparos ügyelet, ezt pedig várhatóan a VII. kerületi követi. (cs. benkő) EZ A SIKKES, EZ A MODI Városban a paraszthalmi Kiállítássorozatot szervez a Népművészeti és Háziipari Szövetkezeti Vállalat. Bemutatják a hímzés, a szőtteskészítés, a fafaragás, a fazekasság újdonságait. Milyen hasznot várnak a bemutatóktól? Nagy Lászlóval, a vállalat igazgatójával beszélgetünk. — Ezt a hasznot forintban mérni nem lehet. Tény: rendkívül gyorsan nő a kereslet, 1965-ben 85, 1972-ben 159 millió forint értékű népművészeti tárgyat, terméket adtunk el. Az idén valószínűleg elérjük a kétszázmillió forintot. Nagyon divatos a népi viselet, a parasztbútor, jól megfér a modern holmik között, hangulatosan egészíti ki a mai ember ruházatát, a lakás bútorzatát. Tavaly a Magyarországra látogató külföldiek minden száz forintból huszonnyolc forintot népművészeti cikkekre költöttek. ÉJ TÁJ, ÚJ FORMA — Most reneszánszát éli a népi iparművészet. Mi lesz később? — Nemcsak a már említett négy ágazatot — az elfelejtett régebbi mesterségek termékeit is szeretnénk újjáéleszteni. Decs, Sárköz, Heves lesz az újabb forrás. Fűszer- és sótartókat készíttetünk majd, kályhacsempékből fali és padlólámpákat, kékfestő anyagokat, ezekből ruhákat, lakástextíliákat, térelválasztókat, bárszekrényeket, faragott, díszes előszobafalakat, fogasokat és vaskovácsmunkákat. Újabb igény: a hétvégi házak berendezése. CÉRNA — ÉS TEHETSÉG — Mindezt hogyan győzik? — Sok a gond. Műszaki fejlesztés? A cérna cérna marad, tehetségtől, ügyes kezektől lesz eredeti, igazi a munka. Jelenleg negyvenezer dolgozónk van, ebből hatnyolcezerre tehető a népi iparművészek száma. Ez a szám nem gyarapodik, s ez a baj. A külkereskedelem kér és kér: mind többet vár tőlünk a világ, Tokiótól New Yorkig. Most sok módszerrel próbálkozunk, nagyobb anyagi érdekeltséggel, különféle támogatásokkal, de bizonyos: a szövetkezet egyedül, saját erejéből nem képes lépést tartani a mind nagyobb kereslettel. A másik lehetőségünk: jobban érdekeltté akarjuk tenni a helyi szerveket, a tájegységek központjait. Ezt is szolgálja a most kezdődő kiállítássorozat. b.a. Mindig új szépségeket fedez fel a nézelődő, ha végigjárja a budai utcákat, a rendbehozott Vízivárost. A régi és az ríj harmonikus egységben ötvöződik. Az ódon hangulatot árasztó hegyi utcákból szép kilátás nyílik a Déli pályaudvar csupa üveg homlokzatára, ESZTERGÁLYOSOK, 1973 , jáó János Mikó János, Szabolcs megyei születésű, 49 éves esztergályos, nős, két gyereke van, iskolai végzettsége nyolc általános. — Hát tulajdonképpen ... Én voltam az első, aki megalakított egy brigádot itt, a műhelyben. Utána még a Zoltaiék, meg az Unghiék... — Tehát az akkori brigád nem azonos a maival? — Nem, nem... Mi nyolcan voltunk négy gépen, egymást váltottuk két műszakban. A mi brigádunk volt a legerősebb. — És mi lett ezzel a brigáddal ? — Úgy nézett ki, hogy talán mi vittük a hangot a műhelyben, és azért ugrasztottak széjjel. Én azt hiszem, hogy személyi kérdés, és így ... így aztán ki erre, ki arra, széjjelment a brigád. Volt, aki nem is lépett be sehova, meg azt hitem, ketten ki is léptek azóta... Én meg átmentem Unghi Tibiékhez. — Unghi Tibi később tovább ment , tanműhelyvezetőnek. — Igen... — És miért nem maga lett a brigádvezető? — Ez is olyan dolog, hogy ... Az Unghi átadta a Juhásznak, aztán szabadságon voltam, aztán közben eltört a lábam, a Juhász kilépett, és így a Már Pista ... — És maga elvállalta volna? — Ha nappal dolgozom, akkor igen. — Maga állandóan éjszakás? — Most már elég régen, nyolc-tíz éve, kisebb megszakításokkal. — Miért kell állandóan éjszakáznia? — Az otthoni körülmények megkívánták, meg aztán a pénz, ugye ... — Milyenek a körülmények? — Négyen lakunk egy szoba-konyhában, a feleségem leszázalékolt, a nagylányom húszéves, a fiam tizenhét... Csak zavarjuk egymást, az éjszakai nyugalmat is, meg a tanulást. A lányom tavaly érettségizett, jelentkezett a Tanárképző Főiskolára, nem vették fel, elment kétéves gyógyszerész-asszisztensire... A fiam most végzett a másodikkal szakközépiskolában. Hát ezért... Meg pénz is kell az új lakáshoz és éjszaka ugye, húsz százalék pótlék. Most úgy néz ki, hogy hamarosan, még az idén megkapom a lakást, nagyon megígérték ... — Nem rossz éjszaka dolgozni? — Gyorsabban elszalad az idő, mint nappal. Nekem legalábbis igen. — És az étkezés? ’ — Otthon eszem reggelit, ebédet, vacsorát. Éjszaka csak néhány falatot, egy zsemlét, két-három gyümölcsöt, éjjel nem nagyon szeretek enni. — A szervezete megszokta a nappali alvást? — Nem lehet azt megszokni, amikor betegállományban voltam, hát én annyit aludtam ... Mondtam is a feleségemnek, ha megkapjuk a lakást, arra spórolom a szabadságot és aludni fogok. — A családdal azért tud együtt lenni? — Tudnok, mert csak fél 11-kor kezdek este. — És a brigáddal? — Reggel fél 7-kor végzek, addigra ők is bent vannak, meg a váltótársammal, a Major Lacival is sokat beszélünk ... Egyidősek is vagyunk, ismerjük, megértjük egymást. — Most már jó néhány éve ebben a brigádban dolgozik, jól érzi itt magát? — Elég jól... — Nem éppen meggyőző válasz. — Nincs nekem semmi bajom ... Csak hogy mondjam ... Azelőtt jobb volt... Nem tartom szerencsésnek, hogy most anyagilag jobban doppingolják ... Akkor nem arról volt szó, hogy ezerötszáz forintokat adnak, ha valaki első. Ha kétszáz forintot kaptunk, vagy tegyük fel ötszázat, akkor az már nagyon sok volt, akkor mi voltunk a császárok. Most valahogy nem mindenben értek egyet... Hogy egyes embereket kiemelnek és ezerötszáz forintot adnak neki, •ugyanakkor van, aki sokkal jobban dolgozik egy másik brigádban vagy azon kívül és az egy fillért sem... — De a szocialista brigádoknak egyéb vállalásaik is vannak munkán felül. — Valahogy, szerintem, nem szabadna annyira öszszekapcsolni... Mert a munka, hát csak a munka... Akárhogy is vegyük, szocialista munkabagád, mert a kettőt nem lehet szétválasztani ... Ha nem dolgozunk, miből fizetünk? — A szocialista brigád is százhúsz százalékot teljesít. — Meg aki nincs brigádban, az is. Én anyagilag jól járok, de tessék elképzelni, hogy legalább még húsz ember van rajtam kívül, aki tesz annyit, mint én. — Maga szerint hogyan lenne jobb? — Első a munka, utána a politikai és társadalmi munka, de mondom, nem ilyen nagy anyagi differenciát adni. Nem tudom megérteni, olyan rosszul is esett, amint olvastam azt, hogy ,a Mór-brigád egy kicsivel jobb volt, mint... Mennyivel volt jobb ... — És maga nem végez társadalmi munkát? — De. Munkásőr vagyok... — És most végezte a nyolcadik általánost. — Most, itt a gyárban, nem volt könnyű minden második héten kétszer korábban bejönni, utána meg éjszaka ... De lement... Pesőic Ferenc AUGUSZTUS 15-TŐL Országos ifjú gárda szemle Az idén negyedszer rendezik az országos ifjú gárda szemlét. A program augusztus 15-én úszóversennyel kezdődik Verőcén. Az ünnepélyes megnyitót Vácott, a Konstantin téren tartják. Augusztus 16—17: kétnapos harci túra Verőce—Magyarkút—Törökmező térségében. Augusztus 17-én baráti találkozó, ifjúsági nagygyűlés és ünnepélyes eredményhirdetés lesz Törökmezőn. Végül az Ifjú Gárdisták augusztus 18—20-a között megtekintik a Vácott rendezett újító- és barkácskiállítást, részt vesznek az ezeréves Esztergom ünnepi programján, valamint a katonai főiskolák tisztavató ünnepségén Budapesten. Új gyár Dunaföldváron Befejezéséhez közeledik az Oxigén- és Dissousgázgyár Vállalat dunaföldvári dissousgáz gyárának építése és szerelése. A 72,5 millió forint beruházással épülő létesítményhez karbidraktár, acetilénfejlesztő, kompresszorgáztöltő terem, kazánház, vízmű, továbbá iroda, étterem és öltöző tartozik. Az új üzem évente 2000 tonna dissousgázt gyárt majd a hegesztésekhez.