Esti Hírlap, 1973. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-10 / 187. szám

AJKARÓL Kétszer annyi ólomüveg Félidejéhez érkezett az ajkai üveggyári rekonst­rukció, amellyel megterem­tik a korszerű termelés fel­tételeit. A neves gyárban eddig szén alapú gázzal fű­tötték a kemencéket, most mind a hét kemencénél földgázfűtésre térnek át. Ezzel évente 5 millió forin­tot takarítanak meg az aj­­kaiak. Korszerűsítették a kemencéket is és ezáltal növelhetik a hazai és főleg a külföldi piacon rendkívül keresett ólomüveg-gyártást. Ebben az évben megkétsze­rezi az ólomüveg-előállítást az ajkai üveggyár és a ter­melés növekedésének meg­felelően emelkedik az ér­tékes termék exportja is. MESTEREK A SZÁRÍTÓBAN Mira várból házhoz mennek Jó ötlet, sikeres megoldás Újpalotán, a Zsókavár utca 19-ben, délutánonként egymásnak adják a kilin­cset a környékbeliek. Mond­ják a panaszt, kérik a segít­séget, költözködés közben eltörött a szék lába, akado­zik a szekrényzár, a polcok­hoz tipli kellene, szétvált a fasarok, nem csörög a vek­ker, mosás közben megállt a motor, adásidőben elment a kép... A forgalom nagy, s ez érthető: Újpalota im­már több tízezer embernek ad otthont, de a szolgálta­tóházak még csak ezután épülnek. A kerületi tanács ezért is kérte fel a KIOSZ-t, hogy a kisiparosok szervezze­nek a legkeresetebb szak­mákban ügyeletet az egyik új ház szárítóhelyi­ségében. , Azóta hatezer röpcédu­lán tudatták a környék la­kóival: a Zsókavár utca 19- ben délutánonként várják a javításra szoruló cipőket, órákat, mosógépeket, por­szívókat­, kötöttholmikat, televíziókat. Aki nem ér rá, üzenhet, vagy a levélszek­rénybe dobhatja be kérését, címét. A kisiparosok ház­hoz mennek. Újpalotán nagy becsben tartják egymást a mesterek és ügyfeleik. A javítók mun­kájukért több hónapos ga­ranciát vállalnak. A gyorsa­ságra, az udvariasságra sem lehet panasz: a kisiparosok ingyen háztól házig szállít­ják a háztartási gépeket. S ha valaki olyan javítaniva­lót hoz, amellyel a szárító­ban nem boldogulnak, aján­latot, s címet kap: kihez forduljon bizalommal. Az árak? Alacsonyabbak az orszá­gos átlagnál, s ha az ügy­fél szorult helyzetben van, részletben is fizet­het. Végül egy friss hír: hama­rosan a Páskomliget utcá­ban is megnyílik a kisipa­ros ügyelet, ezt pedig vár­hatóan a VII. kerületi köve­ti. (cs. benkő) EZ A SIKKES, EZ A MODI Városban a paraszthalmi Kiállítássorozatot szer­vez a Népművészeti és Há­ziipari Szövetkezeti Válla­lat. Bemutatják a hímzés, a szőtteskészítés, a fafaragás, a fazekasság újdonságait. Milyen hasznot várnak a bemutatóktól? Nagy Lász­lóval, a vállalat igazgató­jával beszélgetünk. — Ezt a hasznot forint­ban mérni nem lehet. Tény: rendkívül gyorsan nő a kereslet, 1965-ben 85, 1972-ben 159 millió forint értékű népművészeti tár­gyat, terméket adtunk el. Az idén valószínűleg elér­jük a kétszázmillió forin­tot. Nagyon divatos a népi viselet, a parasztbútor, jól megfér a modern holmik között, hangulatosan egé­szíti ki a mai ember ruhá­zatát, a lakás bútorzatát. Tavaly a Magyarországra látogató külföldiek minden száz forintból huszonnyolc forintot népművészeti cik­kekre költöttek. ÉJ TÁJ, ÚJ FORMA — Most reneszánszát éli a népi iparművészet. Mi lesz később? — Nemcsak a már emlí­tett négy ágazatot — az el­felejtett régebbi mestersé­gek termékeit is szeretnénk újjáéleszteni. Decs, Sár­köz, Hev­es lesz az újabb forrás. Fűszer- és sótartó­kat készíttetünk majd, kályhacsempékből fali és padlólámpákat, kékfestő anyagokat, ezekből ruhá­kat, lakástextíliákat, tér­elválasztókat, bárszekré­nyeket, faragott, díszes elő­szobafalakat, fogasokat és vaskovácsmunkákat. Újabb igény: a hétvégi házak be­rendezése. CÉRNA — ÉS TEHETSÉG — Mindezt hogyan győ­zik? — Sok a gond. Műszaki fejlesztés? A cérna cér­na marad, tehetségtől, ügyes kezektől lesz ere­deti, igazi a munka. Jelenleg negyvenezer dol­gozónk van, ebből hat­nyolcezerre tehető a népi iparművészek száma. Ez a szám nem gyarapodik, s ez a baj. A külkereskedelem kér és kér: mind többet vár tőlünk a világ, Tokió­tól New Yorkig. Most sok módszerrel próbálkozunk, nagyobb anyagi érdekelt­séggel, különféle támoga­tásokkal, de bizonyos: a szövetkezet egyedül, saját erejéből nem képes lépést tartani a mind nagyobb ke­reslettel. A másik lehető­ségünk: jobban érdekeltté akarjuk tenni a helyi szer­veket, a tájegységek köz­pontjait. Ezt is szolgálja a most kezdődő kiállítássoro­zat.­ b.­a. Mindig új szépségeket fedez fel a nézelődő, ha végig­járja a budai utcákat, a rendbehozott Vízivárost. A régi és az ríj harmonikus egységben ötvöződik. Az ódon hangu­latot árasztó hegyi utcákból szép kilátás nyílik a Déli pá­lyaudvar csupa üveg homlokzatára, ESZTERGÁLYOSOK, 1973 , jáó János Mikó János, Szabolcs megyei születésű, 49 éves esztergályos, nős, két gye­reke van, iskolai végzett­sége nyolc általános. — Hát tulajdonképpen ... Én voltam az első, aki meg­alakított egy brigádot itt, a műhelyben. Utána még a Zoltaiék, meg az Un­­ghiék... — Tehát az akkori bri­gád nem azonos a maival? — Nem, nem... Mi nyolcan voltunk négy gé­pen, egymást váltottuk két műszakban. A mi brigá­dunk volt a legerősebb. — És mi lett ezzel a brigáddal ? — Úgy nézett ki, hogy talán mi vittük a hangot a műhelyben, és azért ug­rasztottak széjjel. Én azt hiszem, hogy személyi kér­dés, és így ... így aztán ki erre, ki arra, széjjel­ment a brigád. Volt, aki nem is lépett be sehova, meg azt hitem, ketten ki is léptek azóta... Én meg átmentem Unghi Tibiék­­hez. — Unghi Tibi később to­vább ment , tanműhely­vezetőnek. — Igen... — És miért nem maga lett a brigád­vezető? — Ez is olyan dolog, hogy ... Az Unghi átadta a Juhásznak, aztán sza­badságon voltam, aztán közben eltört a lábam, a Juhász kilépett, és így a Már Pista ... — És maga elvállalta volna? — Ha nappal dolgozom, akkor igen. — Maga állandóan éj­szakás? — Most már elég régen, nyolc-tíz éve, kisebb meg­szakításokkal. — Miért kell állandóan éjszakáznia? — Az otthoni körülmé­nyek megkívánták, meg az­tán a pénz, ugye ... — Milyenek a körülmé­nyek? — Négyen lakunk egy szoba-konyhában, a felesé­gem leszázalékolt, a nagy­lányom húszéves, a fiam tizenhét... Csak zavarjuk egymást, az éjszakai­ nyu­galmat is, meg a tanulást. A lányom tavaly érettségi­zett, jelentkezett a Tanár­képző Főiskolára, nem vették fel, elment kétéves gyógyszerész-asszisztensi­re... A fiam most végzett a másodikkal szakközépis­kolában. Hát ezért... Meg pénz is kell az új lakás­hoz és éjszaka ugye, húsz százalék pótlék. Most úgy néz ki, hogy hamarosan, még az idén megkapom a lakást, nagyon megígér­ték ...­­ — Nem rossz éjszaka dolgozni? — Gyorsabban elszalad az idő, mint nappal. Ne­kem legalábbis igen. — És az étkezés? ’ — Otthon eszem reggelit, ebédet, vacsorát. Éjszaka csak néhány falatot, egy zsemlét, két-három gyü­mölcsöt, éjjel nem na­gyon szeretek enni. — A szervezete megszok­ta a nappali alvást? — Nem lehet azt meg­­szokni, amikor betegállo­mányban voltam, hát én annyit aludtam ... Mond­tam is a feleségemnek, ha megkapjuk a lakást, arra spórolom a szabadságot és aludni fogok. — A családdal azért tud együtt lenni? — Tudnok, mert csak fél 11-kor kezdek este. — És a brigáddal?­­ — Reggel fél­ 7-kor vég­zek, addigra ők is bent vannak, meg a váltótár­sammal, a Major Lacival­ is sokat beszélünk ... Egy­idősek is vagyunk, ismer­jük, megértjük egymást. — Most már jó néhány éve ebben a brigádban dol­gozik, jól érzi itt magát? — Elég jól... — Nem éppen meggyőző válasz.­­ — Nincs nekem semmi bajom ... Csak hogy mond­jam ... Azelőtt jobb volt... Nem tartom szerencsésnek, hogy most anyagilag job­ban doppingolják ... Akkor nem arról volt szó, hogy ezerötszáz forintokat ad­nak, ha valaki első. Ha kétszáz forintot kaptunk, vagy tegyük fel ötszázat, akkor az már nagyon sok volt, akkor mi voltunk a császárok. Most valahogy nem mindenben értek egyet... Hogy egyes em­bereket kiemelnek és ezer­­ötszáz forintot adnak neki, •ugyanakkor van, aki sok­kal jobban dolgozik egy másik brigádban vagy azon kívül és az egy fillért sem... — De a szocialista bri­gádoknak egyéb vállalá­saik is vannak munkán fe­lül. — Valahogy, szerintem, nem szabadna annyira ösz­­szekapcsolni... Mert a munka, hát csak a munka... Akárhogy is vegyük, szocia­lista munkabagád, mert a kettőt nem lehet szétvá­lasztani ... Ha nem dolgo­zunk, miből fizetünk? — A szocialista brigád is százhúsz százalékot teljesít. — Meg aki nincs brigád­ban, az is. Én anyagilag jól járok, de tessék elképzelni, hogy legalább még húsz ember van rajtam kívül, aki tesz annyit, mint én. — Maga szerint hogyan lenne jobb? — Első a munka, utána a politikai­­ és társadalmi munka, de mondom, nem ilyen nagy anyagi differen­ciát adni. Nem tudom meg­érteni, olyan rosszul is esett, amint olvastam azt, hogy ,a Mór-brigád egy ki­csivel jobb volt, mint... Mennyivel volt jobb ... — És maga nem végez társadalmi munkát? — De. Munkásőr vagyok... — És most végezte a nyolcadik általánost. — Most, itt a gyárban, nem volt könnyű minden második héten kétszer ko­rábban bejönni, utána meg éjszaka ... De lement... Pesőic Ferenc AUGUSZTUS 15-TŐL Országos ifjú gárda szemle Az idén negyedszer ren­dezik az országos ifjú gárda szemlét. A program augusz­tus 15-én úszóversennyel kezdődik Verőcén. Az ünne­pélyes megnyitót Vácott, a Konstantin téren tartják. Augusztus 16—17: kétnapos harci túra Verőce—Magyar­­kút—Törökmező térségé­ben. Augusztus 17-én bará­ti találkozó, ifjúsági nagy­gyűlés és ünnepélyes ered­ményhirdetés lesz Török­mezőn. Végül az Ifjú Gár­disták augusztus 18—20-a között megtekintik a Vácott rendezett újító- és barkács­­kiállítást, részt vesznek az ezeréves Esztergom ünnepi programján, valamint a ka­tonai főiskolák tisztavató ünnepségén Budapesten. Új gyár Dunaföldváron Befejezéséhez közeledik az Oxigén- és Dissous­­gázgyár Vállalat duna­­földvári dissousgáz gyárá­nak építése és szerelése. A 72,5 millió forint beruhá­zással épülő létesítmény­hez karbidraktár, aceti­lénfejlesztő, kompresszor­gáztöltő terem, kazánház, vízmű, továbbá iroda, étte­rem és öltöző tartozik. Az új üzem évente 2000 tonna dissousgázt gyárt majd a hegesztésekhez.

Next