Esti Hírlap, 1974. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1974-11-01 / 257. szám
VILÁGBEMUTATÓ Vendégünk: Mikola Zarudnij Mikola Zarudnij szovjetukrán író, akinek Nem vagyunk kifestve című vígjátékét a múlt héten mutatta be a Vidám Színpad, Budapestre érkezett, és tegnap este baráti vacsorán találkozott a társulat művészeivel. Mikola Zarudnij középiskolái elvégzése után Harkovban járt újságíró főiskolára. 1943-ban kapta meg a diplomáját, s három nap múlva bevonult katonának. Haditudósítóként végigjárta Ukrajnát, Lengyelországot, Németországot, s közben a frontlapokban nemcsak tudósításai, hanem szépprózai írásai is megjelentek. — A háború befejezése után írtam első kisregényemet, Földijeim címmel, 1947-ben jelent meg. Az első darabomat pedig — ez A szivárvány című vígjáték volt — a Moszkvai Kisszínház mutatta be tíz évvel később. Ennek sikerére figyelt fel Zavadszkij, a Moszszovjet Színház főrendezője. Ő segítette színpadra az Anteuszt és musicalemet, a Róma, postafiók 17-et. Azóta összesen húsz darabot írtam. — A Magyarországon most bemutatott darabot 1972-ben írtam. Még abban az évben megjelent a Tyatr című folyóiratban. A Vidám Színpad premierje világbemutató. — Hogyan vélekedik az átdolgozásról, az előadásról? — A drámaíró és a színházi emberek csak közös munkával csinálhatnak jó színházi produkciót. Híve vagyok az átdolgozásnak, az okosértő dramaturgiai munkának, ameddig úgy érzem, hogy a darab eszméjét nem sérti az átdolgozás. A magyar adaptáció sok meglepetést szerzett nekem, de egyetértek vele, és az előadást kitűnőnek tartom. — Min dolgozik mostanában? — Nemrég fejeztem be negyedik regényemet, s ezután egy lírai vígjátékon dolgozom majd, amely a szerelemről fog szólni. Van egy újabb darabom is, amellyel már elkészültem, ezt is elküldöm majd fordítómnál?, Gálvölgyi Juditnak. (morvay) • JÓ ESTÉT, DEBRECEN címmel két részben közvetített gazdag színes műsort a televízió tegnap este a Hajdúság fővárosából. A látottak-hallottak közül hadd hívjuk föl most csak arra a figyelmet, milyen tartalmas, változatos a város közművelődési élete. És bizonyosan nagyon alaposan megszervezett is, hiszen a gyermekkönyvtárban már megvetik az alapokat, a munkásfiatalok klubjában bővítik az ismereteket, immár több esztendős hagyománya van a Korunk valósága című vetélkedőnek, amelyben a szocialista brigádok mérik össze tudásukat. Ha az ember vetélkedőről hall, olykor már bosszankodik a túltengés miatt. A debreceniek példája azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy hibás az általánosítás. Lehet — s talán kell is — olyan vetélkedőket szervezni, amelyek a munkások művelődését tartalmasan érdekesen segítik. (-g) THÁLIA STÚDIÓ GALLAI PONGRÁC: EGY HIPOCHONDER EMLÉKIRATAI Komédia 2 részben. Rendezte: Gosztonyi János. Művészeti vezető: KAZIMIR KÁROLY, Kossuth-díjas, érdemes művész Bemutató: november 1-én, este fél 8 órakor. MAI TÁJÉKOZTATÓ POLITIKAI KÖNYVNAPOK JUBILÁL A KIADÓ Béres Andor, a Kossuth Kiadó vezérigazgatója ma délelőtt tájékoztatta az újságírókat a küszöbönálló, téli politikai könyvnapokról. Megemlékezett egyúttal — a kiadó 30 éves jubileuma alkalmából — a három évtizedes munkáról. Végül ismertette a Kossuth terveit, amelyek között első helyen szerepel az MSZMP XI. kongresszusának és Magyarország felszabadulása 30. évfordulójának előkészítése. Rakott szekérrel Bóka László szeretett játszani az évekkel, évszámokkal. Ha ő írná ezt az emlékezést, valahogy így kezdené ... Talán ... „Nem hagy gondot, kinek se műve, se porontya...” (Infarktus előtt.) „Betakarítom életem termését, rakott szekérrel állok meg a vámnál...” (Rakott szekérrel.) Az első verset három év választja el a másodiktól, a másodikat négy esztendő a költő halálától. És vajon melyik az igaz? Mind a kettő és egyik sem. Több mint félezer vers, regények, elbeszélések, nagyobb lélegzetű tanulmányok sora és számtalan rövidebb írás maradt utána. Valóban volt tehát mit betakarítania. Ám arra a szekérre nemcsak hogy egy szalmaszál, hanem kazalnyi mű fért volna még fel. Akárcsak az Ady-monográfia, az oeuvre is félbe maradt. Tervei voltak, s hozzá alkotóereje, amikor 54 esz- tendős korában elment. A közelmúltban két kötetben kiadták összegyűjtött verseit. Nemrégjelent meg egyik legjobb regénye, a Nandu, de már évek óta nem kaphatók tanulmányai, elvétve sem lehet egy példányt találni antikváriumokban sem a csonkaságában is nélkülözhetetlen Ady-könyvből. Egy elfelejtett jó novellistáról írta: „Nemcsak nagy irodalom, tékozló irodalom is a miénk.” Ezt síron túli üzenetként most az ő műveire is vonatkoztathatjuk. Az összegyűjtött versekben sok olyan költemény is van, amely a hagyatékból, barátoknál kallódó kéziratokból került a kötetbe. Fel kellene kutatni, és közreadni azt is, ami szépprózájából és tudós írásaiból megmaradt. Nemcsak kéziratban kallódhatnak ilyenek, de rég elfeledett folyóiratok, újságok hasábjain is fedi őket a por. Tíz esztendeje halt meg. (még) A Balkán-hegység egyik hangulatos völgyében, Gabrovo közelségében húzódik a híres Etár-skanzen. Faragott, cserépzsindely tetős kapun át léphet a látogató ebbe a barátságos múltba. A varázslatos szépségű szabadtéri múzeum utcáját — a XVIII. és XIX. századi bolgár népi építészetet őrző házakat a későig nyitó őszi virágok és futószőlők szegélyezik. S különleges mormolás: sebes folyású hegyi patakok zúgnak, rohannak alá a völgybe. Az egyenetlen, köves út mentén egymás mellett sorakoznak a régi műhelyek. A környék egykori iparos házait hozták ide, a három eredetileg is a völgyben álló műhely mellé. A kovácsműhelyből ütemes kalapácsolás hallatszik, a késesnél XVIII. századi szerszámokkal készül a szaru nyelű bicska, s a fonóműhelyben hegyipatak energiája pörgeti az orsót. De a könnyed kezű, régi bojárékszereket készítő ezüstműves, a rézműves, a paszományos, arc bocskorkészítő, a pék, a takács, a mézeskalácsos, a fafaragó és a fazekas is munkát talál ebben a gabrovói vásárosokról elnevezett utcában. A skanzen egyik legeredetibb darabja a százados természeti mosógép: időette, széles karimájú dézsába torkollik az egyik hegyi patak, bugyborogva, zúgva kering és mire megcsitulva elhagyja a mohos dézsát, hogy szelíden folytassa útját a skanzen mellett, megtisztítja a helyben szőtt, vastag csenget. A skanzen igazgatója, tervezője Lazar Donkov, a népművészet mestere elmondta: 300 ezer látogatót fogadnak évente, s nemrég köszöntötték a kétmilliomodik vendéget, egy francia turistát. Az igazgatónak sok dolga van, hiszen nemcsak a gyönyörű szabadtéri múzeum átgondolt továbbfejlesztése nehezedik a vállára, hanem az itt készülő népművészeti tárgyak elhelyezése is. Sokirányú elfoglaltságához szerencsére kitűnő, nagy felkészültségű muzeológusokat kapott segítőtársul. Az Etár-skanzen nem holt, mozdulatlan múltat idéző kis világ, hanem élő, alkotó, a népművészetet máig megtartó és továbbörökítő település, amely él- és fenntartja önmagát. A látogató, a hosszas nézelődés után keresve sem találhatna hangulatosabb pihenőhelyet, mint az egyik faház emeletén berendezett bolgár népi szőttesekkel díszített kávézót. A zamatos kávéhoz a kora esti lámpagyújtással együtt megkapjuk az első gabrovói történetet is, ami azért érdekes, mert a közeli iparváros lakói a hagyomány szerint Bulgária „skótjai”. A fiatal múzeológusnő kedves szemhunyorítással mesél az egyszeri gabrovóiról, aki lélekszakadva rohant az orvoshoz, ám a fele útról visszatért beteg feleségéhez és „aggódva” kérlelte: ha közben úgy érzi, hogy kiszáll belőle a lélek, előbb csavarja le az égő lámpát. Miért vágják le Gabrovóban a macska farkát? A rossznyelvek szerint azért, hogy télen gyorsabban kisurranhasson a szobából, mert a meleget nem adják ingyen. Különben ez a levágott farkú fekete macska az évenként Gabrovóban megrendezett nemzeti humorfesztivál emblémája is. A faroklevágás ünnepélyes pillanatával kezdődik a vicc és a nevetés több napon át tartó játéka. A város egyik vezetője ezt nagyon komolyan így kommentálta: „Nehogy azt higgyék, hogy minden évben új macskát szerzünk. Az ünnepségek után visszavarrjuk a farkot és így nyugodtan, minden fölösleges kiadás kockázata nélkül várjuk a következő esztendei fesztivált.” Még szerencse, hogy ez a macska nem élő állat, hanem kitömött figura. A rossznyelveknek persze lehet némi igazságuk, mivel Gabrovo a skóciai Aberdeent választotta testvérvárosának, amely maga is megirigyelhetné az itteniek ötletét. A város ugyanis a fesztivál idején humoros grafikákból nemzetközi kiállítást is rendez. S mivel a részvevők gyakorta híres, világhíres képzőművészek, az ünnepség és a kiállítás után a beküldött munkák Gabrovóban maradnak, s így nem véletlen, hogy most már 20 ezer értékes rajzzal büszkélkedhetnek az élelmes városatyák. Migyiküket arra kérem, mondja el a legújabb gabrovói viccet. Szerényen szabadkozott, hogy nem ismeri, de mire a bőséges, a gabrovói fukat természetre rácáfoló, hatfogásos vacsorát befejezzük , kitalálja. Az iparáról méltán híres, de kevésbé fejlett mezőgazdasággal bíró város vezetője nevetve mondta: „Olyan hibrid tehén kellene nekünk, amely félig szarvasmarha, félig meg zsiráf. Hosszú nyakával a szomszéd megye dús rétjén legelhetne ingyen, mi pedig itthon megfejnénk.” És még hozzátette: nem tudja, hogy igaz-e, de komolyan mondja, hogy egy különleges gabrovói bizottság minden új viccet, mulatságos ötletet öt levával jutalmaz. Ha ez így igaz, az előbbi ötlet — különösen, ha megvalósítható — megérne Babrovónak öt levát... Harangozó Mária Ötlevás ötlet □ GÁLAESTET RENDEZ november 3-án délután 4 órakor a szovjet kultúra és tudomány hete alkalmából a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza és a Csepel Művek Munkásotthona. A munkásotthon színháztermében a Szovjetunió Litván Szövetségi Köztársaságának Varpas Állami Férfikórusa és a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttese lép fel. □ A MEZSDVNARODNAJA KNYIGA és az Állami Könyvterjesztő Vállalat szovjet könyv- és hanglemezkiállítást rendez a Gorkij Könyvesboltban (V., Váci utca 33.) A kiállítás november 5-én, kedden délelőtt 11 órakor nyílik. □ CSABAI KÁLMÁN Munkácsy-díjas festőművész kiállítását megnyitották Egerben, a Rudnay Gyula teremben. A tárlat november 6-ig tekinthető meg. □ JOHNNY HOLLYDAY, Franciaország ünnepelt rockénekese bejelentette, jövő év augusztusától nem lép többé közönség elé. Elhatározását azzal indokolta, hogy tizenöt év elég volt hivatásából, s sokat keresnie az adóhivatal szigorúsága miatt nem érdemes. □ KURUCZ D. ISTVÁN Munkácsy-díjas érdemes művész festményeiből nyílt kiállítás a kaposvári Vaszary János Teremben. (Ady Endre u. 10.). KARINTHY, MOLNÁR, SZOMORY Novemberi bemutatök A budapesti színházak több bemutatót tartanak novemberben. A Madách Kamara ma este játssza először Szomory Dezső Incidens az Ingeborg-hangversenyen és Molnár Ferenc Egy, kettő, három című egyfelvonásosát. A darabokat Szirtes Tamás rendezi. Ugyanezen a napon mutatja be a Thália Stúdió Galsai Pongrác Egy hipochonder emlékiratai című művének színpadi átdolgozását, Gosztonyi János rendezésében! A József Attila Színház bemutatója november 9-én lesz, Wolfgang Kohlhaase és Rita Zimmer komédiáját — Hat négyesben címmel — Benedek Árpád állítja színpadra. Ezerarcú lélek címmel Karinthy-estre készül az Irodalmi Színpad. A premier november 22-én lesz a Pedagógusok Fáklya Klubjában. A szerkesztés Kaposy Miklós, a rendezés Bozóky István munkája. A novemberi programban egy felújítás is szerepel. November 8-án játssza először Vámos László rendezésében a West Side Storyt a Fővárosi Operettszínház. Elisa szerepét két vidéki művész játssza, vendégként: Zsadon Andrea, a Szegedi Nemzeti Színház, illetve Galántai Aliz, a Pécsi Nemzeti Színház tagja. A Thália Stúdió Gosztonyi János rendezésében ma este mutatja be Galsai Pongrác Egy hipochonder emlékiratai című színművét. Képünkön: Inke László és Esztergályos Cecília az egyik jelentben (MTI-fotó Keleti Éva felv.)