Esti Hírlap, 1978. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

ELÖL MENNEK AZ OSZLOPÁLLÍTÓK Sínek fölött nomádok • Cikcakkos? Az a jó! • Következik Félegyháza Villamosítás: a vasút jö­vője. Magyarországon 44 esztendeje indult el az el­ső villanyvonat Budapest­ről Hegyeshalomba. Aztán hosszú szünet következett. Betonvonat — A villamosítást meg­előző legfontosabb mun­ka, a felsővezeték-építés az ötvenes évektől kezdődött meg nagyobb arányokban — tájékoztat Csárádi Já­nos, a MÁV illetékes épí­tési főnökségének igazga­tója . A felszabadulás előtt 180 kilométer volt a villamosított vonal hosz­­sza, ma már több mint 1200 kilométer. — Mióta foglalkozik a MÁV külön apparátusa villamosfelsővezeték-épí­­téssel? — Főnökségünk 1949. ok­tóber elsején kezdte meg működését, eléggé kezdetle­ges körülmények között. Kézi erővel állítottuk fel az oszlopokat, lapáttal ke­vertük a betont... lassan gyarapodtak a kilométe­rek. A budapesti körvasút villamosítása után a fővá­rostól kezdve a miskolci vonal következett, ennek az első, Hatvanig érő szakaszát 1956-ban ad­ták át. A MÁV felsővezeték épí­tői most a Budapest—Kele­­bia közötti vonalon dolgoz­nak. Az osztonállítók jár­nak elől, már elérték Kis­köröst, vasútállomásán né­hány hét óta valóságos oszloperdőt látni. A szél­ső vágányon 12 kocsiból összekapcsolt szerelvény áll, a betonvonat. — Mi a rendeltetése? A kérdésre Kovács Lász­ló művezető felel: — Mozgó üzem, van raktára, betonkeverő- és öntőberendezése, lakóko­csija, víz- és üzemanyag­­tartálya. Tartozéka a veze­tékszerelők sok speciális felszerelése, például a tor­nyoskocsi. Nem tanítják — Eléggé egyszerű alko­tásnak tűnik a megépített felsővezeték... — Látszatra valóban az­ nem vehető észre, hogy mi­lyen magasfokú biztonság­ra törekvő, pontos mun­kát kell itt végezni. Ezen a hosszú vezetékrendszeren mindössze néhány centimé­ter lehet az eltérés. Tör­vény, hogy a hálózatba csak alaposan megvizsgált tar­tozékot szabad beszerelni, elég egy-két hibás csavar, s az egész vonalon megáll a forgalom. Az oszlopokat is a lehető legnagyobb biz­tonsággal kell állítani: egy tartóhoz 19 köbméter be­ton a norma. — Sokan mégis úgy vé­lik: valami nincs rend­ben, mert cikcakkos a vezeték. — Hallottam ezt a meg­jegyzést, s azt mondom rá: az lenne nagy baj, ha egyenesen feszítenénk ki a huzalt. Az áramszedőnek ugyanis sétálnia kell a ve­zetéken, különben hamar vájat kapna bele. Előírás tehát, hogy két oszlop kö­zött 75 méteren negyven centire térjen el a párhu­zamostól a kifeszített két huzal. — Szakma a felsőveze­ték-építés? — Hivatalosan nem. Bi­zonyos: ezt a foglalkozást is lehetne szakosítani, hi­szen sok olyan részlete van, amelyet ipari tanuló iskolában ma nem taníta­nak. A Szovjetunióban és Romániában már régóta képeznek felsővezeték­­építő szakmunkásokat. Ná­lunk elsősorban villany­szerelők, lakatosok dolgoz­nak itt. A vasút villamosítói, mai nomádok, egy-egy he­lyen legfeljebb másfél-két évig maradnak. Most Kun­szent­miklós-Tasson ren­dezték be szállásukat, az állomás mellett áll a la­kókocsifalu. Van kultúrter­me, fürdője, konyhája, ét­kezőhelyisége, büféje. — Főnökségünk igyek­szik otthonossá tenni a szálláshelyet — mondja Mikus János szakszerveze­ti titkár —, hiszen munka­társaink életük nagy ré­szét itt töltik, csak hétvé­gén járnak haza. NŐK AZ AUTÓBUSZ VOLÁNJÁNÁL Csak szóló Ikarust vezethetnek Betöltött 21. életév és ér­vényes jogosítvány szüksé­ges azoknak a nőknek, akik elhatározták, hogy autó­buszt vezetnek. Pályaalkal­massági vizsga után há­romhónapos tanfolyamon sajátítják el a tudnivaló­kat. Akinek kevés a tanterv­ben előírt gyakorlati idő, szükség szerint növelik felkészülése óraszámát. A buszvezetést vállaló nők csak Ikarus szóló ko­csit vezethetnek, könnyű útvonalon, s munkaidő­beosztásukban messzeme­nően érvényesítik a nőpoli­tikai határozatot. A csalá­dosok, a gyermeküket egyedül nevelők éjszakai műszakban nem dolgozhat­nak. A bérezés a férfiaké­val azonos lesz. A kollektív szerződésben foglaltak sze­rint a tanulóidőre havonta 2300 forintot kapnak, a si­keres vizsga után az alap­fizetés 2850 forint, az elér­hető jövedelem, pótlékok­kal, prémiummal és jutal­makkal együtt 6­ 7 ezer fo­rint. Egyéves forgalomban töl­tött idő után minden esz­tendőben tízezer forint juttatást kapnak. Az ingyen bérlet, a vasúti kedvezmény a családtago­kat is megilleti. A BKV buszvezetőinek száma jelenleg 3200. Ez ke­vés a nagy forgalomban. A buszvezetőnők alkalmazá­sával, bár a gondok nem oldódnak meg, de jelentő­sen enyhülnek. J­ó ideje már, hogy be­lülről láttam kórházat. De ha az az egy hónap eszembe jut, rögtön magam elé képzelem Kardos nénit. Él-e még vajon? Senki sem tudta a teljes nevét, mindenki csak úgy hívta: Kardos néni. Az em­bereknek abba a csoportjá­ba tartozott, akikről azt mondják: örül, hogy él. Kardos néni nem zavart so­ha senkit, bár egyedül képtelen volt lépcsőt mász­na de még a székről feláll­ni is. (Az egyenesen rejtély volt, hogyan öltözködik fel egyedül, már hajnalban? Soha nem láttuk pongyolá­ban, mindig tiszta fekete ruhában, kendőben ült a reggelihez.) Mindig akadt valaki, aki segítette. Ilyenkor ő csak azt mondta: — Az isten áldja meg a jóságáért. Így köszönte meg az ételt is, amit elé tettek. Ezen a mondaton kívül jóformán a hangját sem hallottuk a madárcsontú öregasszony­nak addig a napig, míg meg nem tudta, hogy hazaenge­dik. A­z egyik reggel Kardos a néni sírva ült a reg­gelihez. Körülvettük, két­ kórházban dezgettük. Eleinte csak azt hajtogatta: hazaküldenek, hazaküldenek. Ezért tetszik sírni? Hát ezért örülni kell! Azt küldik haza, aki meg­gyógyult. Már hangtalanul folytak a könnyei. Aztán belekezdett a történetbe, amelyhez hasonló elő-elő­­bukkan néha a nyilvános­ság előtt is, de amelyet so­ha nem lehet, hátborzongás nélkül olvasni, hallgatni. — Mi lesz most énve­­lem? Hova menjek? — Nincsenek gyerekei, Kardos néni? — Tíz. Tíz gyereket szül­tem, hetet neveltem fel egyedül. Három meghalt — tört fel belőle újult erővel a zokogás. Percek múlva tudta csak folytatni. — Mikor mind férjhez ment, megnősült mind, ösz­­szeültek és megbeszélték, hogy adjam el a házat. Azt, ahol én is születtem. Hogy majd szétosztják a pénzt, én meg felváltva lakom hol az egyiknél, hol a másiknál. Nem akartam ráállni se­hogy sem. Mintha csak éreztem volna, mi lesz eb­ből. Pedig jó gyerekek vol­tak. Addig. Megver az isten engem, hogy ilyet mondok rájuk, a saját gyerekeimre. Mikor a pénzt megkapták, veszekedni kezdtek, ki le­gyen az első. Még később is mindig vita volt, hova men­jek. Pedig hát én mindent segítettem, amit tudtam. Nyolcvanéves vagyok, öreg már. Vigyáztam az unokák­ra, vásároltam, amit tud­tam, csináltam, amit mond­tak. N­­em zavartam én soha senkit. Beteg se vol­tam, míg egyszer a fiam ki nem zárt mérgében. Hideg volt, megfáztam, öreg­em­ber könnyebben meghal. Akkor is a szomszédok néz­tek be néha hozzám. Még az unokámat is eltiltották tőlem. Nem bírtam már to­vább, hogy nem kellek sen­ki­nek. Mérget vettem be. Bűn ez, tudom, de a jóisten megbocsát érte. Senki em­berfia nem tett volna mást. Most meg itt visszahoztak erre a világra. De hát azt mondják meg, hova menjek én innen? Mi lesz énvelem? Borics Katalin Félúton nem áll meg — Hol ütik fel követke­ző táborukat? — A Budapest—Kelebia vonalat a terv szerint jö­vő év májusában, a me­net­rend változásra befejez­zük. Utána megkezdjük a Cegléd—kiskunfélegy­­házai szakaszon a mun­kát. Félegyháza a legalkal­masabb szálláshely, mert abban a térségben előrelát­hatóan két és fél évig ma­radunk. Néhány év múlva talán Szegedre is utazhatunk vil­lanyvonaton? — A terv még csak Kiskunfélegyházát tartal­mazza, logikus azonban, hogy félúton nem áll meg a munka, hiszen sokszoro­san igazolt tény: a villa­mosvontatás a leggazdasá­gosabb, leggyorsabb, az ilyen pálya mentén tiszta a környezet Séra Sándor Éjjel-nappali aratási ügyelet van országszerte. A győri Mezőgazdasági és Gépjavító Vállalat szerelőgárdája a megyében dolgozó 870 kombájn és több mint ezer erőgép műszaki állapota felett őrködik MAGYARORSZÁG A SZÁZADFORDULÓN Néhány nap után nem volt Habsburg... A millenniumi Magyaror­szág első komoly összefog­lalása a Magyarország tör­ténete sorozat most, az idei könyvnapon megjelent he­tedik kötete. A tízkötetesre tervezett sorozat a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intéze­te gondozásában készül, s hazai történettudomány felszabadulás utáni legje­lentősebb vállalkozása. Ta­valy jelent meg az első — a történeti sorrendet tekint­ve nyolcadik — kötet, amely 1918—19-től 1945-ig kíséri végig az eseménye­ket. Ezt követte az idei könyvnapon a századfor­duló hiteles története, amely a legújabb kutatások eredményeit is tartalmazza. A mintegy 1400 oldalas, kétkötetes mű főszerkesz­tője Handle Péter, az MTA Történettudományi Intéze­te osztályvezetője. — A korszak, amelynek bizonyos fokig új rekonst­ruálására vállalkoztunk, 1890-től 1918-ig fogja át az ország történetét. Az Oszt­rák—Magyar Monarchia utolsó korszakát, alkonyát és felbomlását tárjuk az ol­vasó elé — mondja Hanák Péter. — E kor voltaképpen egy történelmi dráma vég­kifejlete, amely talán már Moháccsal kezdődött. Az el­ső világháborúval egy kor­szak zárult le, s nem csu­pán Magyarország térképét rajzolták át: megváltozott Európa. Magyarország eb­ben az időben nem választ­ható külön a monarchiától, s a monarchia helyzete sem vizsgálható Európától füg­getlenül. A könyvben tehát a monarchiát a századfor­duló Európájának részeként tárgyaljuk. — A kötetben igyekez­tünk megmutatni ennek a korszaknak ellentmondása­it, felszínes nyugalmát, az elnyomást, a forradalom ki­bontakozó erőit, s azt a kü­­­­lönösen és csodálatos mo­zdon virágzó szellemi kultú­­­­rát, amely ugyancsak jel-­l lemző e korra, s olyan ne- J­vek fémjelzik, mint Ady, | Bartók, Lukács György, ^ Freud, Schönberg, Mahler, | Richard Strauss, Rippl-Ró­­­nai, Gulácsy, Csontváry, | Kokoschka. 110 FOTÓ $5 — Nagyon gazdag a kö­^­let képanyaga, rendkívül ^ szemléletes egy-egy képsor, §szinte szöveg nélkül is elénk­­ idézi a századelőt. s ^ — A szerkesztő tudatos ^ meggondolások alapján ^igyekezett minél több koro­mbeli fotót felkutatni, mert ^ úgy érezte, napjainkban­­: megnőtt az érdeklődés a vi­­­­zuális dokumentálás iránt. ^ Ez talán a televízió hatásá­­­­nak tudható be, mert hoz­­­­zászoktat bennünket a képi $ látásmódhoz. Négyszáztíz, s­­ ebben sok kevéssé ismert S fotó illusztrálja e kor kul­­­­turális, gazdasági és poli­ti­­­kai életének krónikáját. ^ — Említést érdemel a kö­­­tet néhány fontos jellemző­­­re — mondja Hanák Péter.­­— Az eddigi történeti össze­­­­foglalókban általában a po­litikatörténet uralkodott. Ebben a kötetben a koráb­biaknál gazdagabb a gazda­ság-, a társadalom- és a kultúrtörténet. Nagyon fon­tosnak érzem azt is, hogy a politikatörténet nem szűkül a könyvben a kormányok és a képviselőházi pártok tör­ténetére, hanem a mozga­lommal, a tömegekkel is foglalkozunk. Vizsgáljuk, hogyan értették meg a szo­cializmust, milyen művelt­ségük volt, s miként jutot­tak el a mozgalomig. A munkásegyletek és körök nagyon jelentősek voltak abban, hogy a nemesi-pol­gári kultúrával szemben megjelent a proletár ellen­kultúra. TÁRSADALOM­TÖRTÉNET A kötet tematikai újdon­sága a részletes társadalom­­történet is. Ebben a fejezet­ben a szerző elemzi a népe­sedési viszonyokat, a társa­dalmi szerkezet és az élet­mód változásait. A kötet 1918 végéig, a monarchia felbomlásáig, az őszirózsás forradalomig kö­veti az eseményeket. „Az 1918. október utolsó napjai­ban lezajlott őszirózsás for­radalom, amely a háború­­vesztett és felbomló ország­ban megdöntötte a dualiz­mus rendszerét, egyik lánc­szeme, magyarországi ága volt a monarchián végigvi­­harzó demokratikus és nemzeti forradalmaknak. E forradalmak néhány nap alatt, szinte egycsapásra szétzúzták Közép-Európa több évszázados és még a 19. század utolsó harmadá­ban is szilárdnak látszó ha­talmi realitását: a Habsbur­gok birodalmát...” — ol­vasható a záró fejezetben.­­ Végezetül szeretném megemlíteni, hogy a könyv anyagának összegyűl­tésé­ben, megírásában a Párt­történeti Intézet, az ETTE Bölcsészeti Karának törté­nészei, az Akadémia Törté­nettudományi Intézetének munkatársai vettek részt. Halász Júlia

Next