Esti Hírlap, 1978. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-01 / 179. szám
ELÖL MENNEK AZ OSZLOPÁLLÍTÓK Sínek fölött nomádok • Cikcakkos? Az a jó! • Következik Félegyháza Villamosítás: a vasút jövője. Magyarországon 44 esztendeje indult el az első villanyvonat Budapestről Hegyeshalomba. Aztán hosszú szünet következett. Betonvonat — A villamosítást megelőző legfontosabb munka, a felsővezeték-építés az ötvenes évektől kezdődött meg nagyobb arányokban — tájékoztat Csárádi János, a MÁV illetékes építési főnökségének igazgatója . A felszabadulás előtt 180 kilométer volt a villamosított vonal hoszsza, ma már több mint 1200 kilométer. — Mióta foglalkozik a MÁV külön apparátusa villamosfelsővezeték-építéssel? — Főnökségünk 1949. október elsején kezdte meg működését, eléggé kezdetleges körülmények között. Kézi erővel állítottuk fel az oszlopokat, lapáttal kevertük a betont... lassan gyarapodtak a kilométerek. A budapesti körvasút villamosítása után a fővárostól kezdve a miskolci vonal következett, ennek az első, Hatvanig érő szakaszát 1956-ban adták át. A MÁV felsővezeték építői most a Budapest—Kelebia közötti vonalon dolgoznak. Az osztonállítók járnak elől, már elérték Kisköröst, vasútállomásán néhány hét óta valóságos oszloperdőt látni. A szélső vágányon 12 kocsiból összekapcsolt szerelvény áll, a betonvonat. — Mi a rendeltetése? A kérdésre Kovács László művezető felel: — Mozgó üzem, van raktára, betonkeverő- és öntőberendezése, lakókocsija, víz- és üzemanyagtartálya. Tartozéka a vezetékszerelők sok speciális felszerelése, például a tornyoskocsi. Nem tanítják — Eléggé egyszerű alkotásnak tűnik a megépített felsővezeték... — Látszatra valóban az nem vehető észre, hogy milyen magasfokú biztonságra törekvő, pontos munkát kell itt végezni. Ezen a hosszú vezetékrendszeren mindössze néhány centiméter lehet az eltérés. Törvény, hogy a hálózatba csak alaposan megvizsgált tartozékot szabad beszerelni, elég egy-két hibás csavar, s az egész vonalon megáll a forgalom. Az oszlopokat is a lehető legnagyobb biztonsággal kell állítani: egy tartóhoz 19 köbméter beton a norma. — Sokan mégis úgy vélik: valami nincs rendben, mert cikcakkos a vezeték. — Hallottam ezt a megjegyzést, s azt mondom rá: az lenne nagy baj, ha egyenesen feszítenénk ki a huzalt. Az áramszedőnek ugyanis sétálnia kell a vezetéken, különben hamar vájat kapna bele. Előírás tehát, hogy két oszlop között 75 méteren negyven centire térjen el a párhuzamostól a kifeszített két huzal. — Szakma a felsővezeték-építés? — Hivatalosan nem. Bizonyos: ezt a foglalkozást is lehetne szakosítani, hiszen sok olyan részlete van, amelyet ipari tanuló iskolában ma nem tanítanak. A Szovjetunióban és Romániában már régóta képeznek felsővezetéképítő szakmunkásokat. Nálunk elsősorban villanyszerelők, lakatosok dolgoznak itt. A vasút villamosítói, mai nomádok, egy-egy helyen legfeljebb másfél-két évig maradnak. Most Kunszentmiklós-Tasson rendezték be szállásukat, az állomás mellett áll a lakókocsifalu. Van kultúrterme, fürdője, konyhája, étkezőhelyisége, büféje. — Főnökségünk igyekszik otthonossá tenni a szálláshelyet — mondja Mikus János szakszervezeti titkár —, hiszen munkatársaink életük nagy részét itt töltik, csak hétvégén járnak haza. NŐK AZ AUTÓBUSZ VOLÁNJÁNÁL Csak szóló Ikarust vezethetnek Betöltött 21. életév és érvényes jogosítvány szükséges azoknak a nőknek, akik elhatározták, hogy autóbuszt vezetnek. Pályaalkalmassági vizsga után háromhónapos tanfolyamon sajátítják el a tudnivalókat. Akinek kevés a tantervben előírt gyakorlati idő, szükség szerint növelik felkészülése óraszámát. A buszvezetést vállaló nők csak Ikarus szóló kocsit vezethetnek, könnyű útvonalon, s munkaidőbeosztásukban messzemenően érvényesítik a nőpolitikai határozatot. A családosok, a gyermeküket egyedül nevelők éjszakai műszakban nem dolgozhatnak. A bérezés a férfiakéval azonos lesz. A kollektív szerződésben foglaltak szerint a tanulóidőre havonta 2300 forintot kapnak, a sikeres vizsga után az alapfizetés 2850 forint, az elérhető jövedelem, pótlékokkal, prémiummal és jutalmakkal együtt 6 7 ezer forint. Egyéves forgalomban töltött idő után minden esztendőben tízezer forint juttatást kapnak. Az ingyen bérlet, a vasúti kedvezmény a családtagokat is megilleti. A BKV buszvezetőinek száma jelenleg 3200. Ez kevés a nagy forgalomban. A buszvezetőnők alkalmazásával, bár a gondok nem oldódnak meg, de jelentősen enyhülnek. Jó ideje már, hogy belülről láttam kórházat. De ha az az egy hónap eszembe jut, rögtön magam elé képzelem Kardos nénit. Él-e még vajon? Senki sem tudta a teljes nevét, mindenki csak úgy hívta: Kardos néni. Az embereknek abba a csoportjába tartozott, akikről azt mondják: örül, hogy él. Kardos néni nem zavart soha senkit, bár egyedül képtelen volt lépcsőt mászna de még a székről felállni is. (Az egyenesen rejtély volt, hogyan öltözködik fel egyedül, már hajnalban? Soha nem láttuk pongyolában, mindig tiszta fekete ruhában, kendőben ült a reggelihez.) Mindig akadt valaki, aki segítette. Ilyenkor ő csak azt mondta: — Az isten áldja meg a jóságáért. Így köszönte meg az ételt is, amit elé tettek. Ezen a mondaton kívül jóformán a hangját sem hallottuk a madárcsontú öregasszonynak addig a napig, míg meg nem tudta, hogy hazaengedik. Az egyik reggel Kardos a néni sírva ült a reggelihez. Körülvettük, két kórházban dezgettük. Eleinte csak azt hajtogatta: hazaküldenek, hazaküldenek. Ezért tetszik sírni? Hát ezért örülni kell! Azt küldik haza, aki meggyógyult. Már hangtalanul folytak a könnyei. Aztán belekezdett a történetbe, amelyhez hasonló elő-előbukkan néha a nyilvánosság előtt is, de amelyet soha nem lehet, hátborzongás nélkül olvasni, hallgatni. — Mi lesz most énvelem? Hova menjek? — Nincsenek gyerekei, Kardos néni? — Tíz. Tíz gyereket szültem, hetet neveltem fel egyedül. Három meghalt — tört fel belőle újult erővel a zokogás. Percek múlva tudta csak folytatni. — Mikor mind férjhez ment, megnősült mind, öszszeültek és megbeszélték, hogy adjam el a házat. Azt, ahol én is születtem. Hogy majd szétosztják a pénzt, én meg felváltva lakom hol az egyiknél, hol a másiknál. Nem akartam ráállni sehogy sem. Mintha csak éreztem volna, mi lesz ebből. Pedig jó gyerekek voltak. Addig. Megver az isten engem, hogy ilyet mondok rájuk, a saját gyerekeimre. Mikor a pénzt megkapták, veszekedni kezdtek, ki legyen az első. Még később is mindig vita volt, hova menjek. Pedig hát én mindent segítettem, amit tudtam. Nyolcvanéves vagyok, öreg már. Vigyáztam az unokákra, vásároltam, amit tudtam, csináltam, amit mondtak. Nem zavartam én soha senkit. Beteg se voltam, míg egyszer a fiam ki nem zárt mérgében. Hideg volt, megfáztam, öregember könnyebben meghal. Akkor is a szomszédok néztek be néha hozzám. Még az unokámat is eltiltották tőlem. Nem bírtam már tovább, hogy nem kellek senkinek. Mérget vettem be. Bűn ez, tudom, de a jóisten megbocsát érte. Senki emberfia nem tett volna mást. Most meg itt visszahoztak erre a világra. De hát azt mondják meg, hova menjek én innen? Mi lesz énvelem? Borics Katalin Félúton nem áll meg — Hol ütik fel következő táborukat? — A Budapest—Kelebia vonalat a terv szerint jövő év májusában, a menetrend változásra befejezzük. Utána megkezdjük a Cegléd—kiskunfélegyházai szakaszon a munkát. Félegyháza a legalkalmasabb szálláshely, mert abban a térségben előreláthatóan két és fél évig maradunk. Néhány év múlva talán Szegedre is utazhatunk villanyvonaton? — A terv még csak Kiskunfélegyházát tartalmazza, logikus azonban, hogy félúton nem áll meg a munka, hiszen sokszorosan igazolt tény: a villamosvontatás a leggazdaságosabb, leggyorsabb, az ilyen pálya mentén tiszta a környezet Séra Sándor Éjjel-nappali aratási ügyelet van országszerte. A győri Mezőgazdasági és Gépjavító Vállalat szerelőgárdája a megyében dolgozó 870 kombájn és több mint ezer erőgép műszaki állapota felett őrködik MAGYARORSZÁG A SZÁZADFORDULÓN Néhány nap után nem volt Habsburg... A millenniumi Magyarország első komoly összefoglalása a Magyarország története sorozat most, az idei könyvnapon megjelent hetedik kötete. A tízkötetesre tervezett sorozat a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete gondozásában készül, s hazai történettudomány felszabadulás utáni legjelentősebb vállalkozása. Tavaly jelent meg az első — a történeti sorrendet tekintve nyolcadik — kötet, amely 1918—19-től 1945-ig kíséri végig az eseményeket. Ezt követte az idei könyvnapon a századforduló hiteles története, amely a legújabb kutatások eredményeit is tartalmazza. A mintegy 1400 oldalas, kétkötetes mű főszerkesztője Handle Péter, az MTA Történettudományi Intézete osztályvezetője. — A korszak, amelynek bizonyos fokig új rekonstruálására vállalkoztunk, 1890-től 1918-ig fogja át az ország történetét. Az Osztrák—Magyar Monarchia utolsó korszakát, alkonyát és felbomlását tárjuk az olvasó elé — mondja Hanák Péter. — E kor voltaképpen egy történelmi dráma végkifejlete, amely talán már Moháccsal kezdődött. Az első világháborúval egy korszak zárult le, s nem csupán Magyarország térképét rajzolták át: megváltozott Európa. Magyarország ebben az időben nem választható külön a monarchiától, s a monarchia helyzete sem vizsgálható Európától függetlenül. A könyvben tehát a monarchiát a századforduló Európájának részeként tárgyaljuk. — A kötetben igyekeztünk megmutatni ennek a korszaknak ellentmondásait, felszínes nyugalmát, az elnyomást, a forradalom kibontakozó erőit, s azt a különösen és csodálatos mozdon virágzó szellemi kultúrát, amely ugyancsak jel-l lemző e korra, s olyan ne- Jvek fémjelzik, mint Ady, | Bartók, Lukács György, ^ Freud, Schönberg, Mahler, | Richard Strauss, Rippl-Rónai, Gulácsy, Csontváry, | Kokoschka. 110 FOTÓ $5 — Nagyon gazdag a kö^let képanyaga, rendkívül ^ szemléletes egy-egy képsor, §szinte szöveg nélkül is elénk idézi a századelőt. s ^ — A szerkesztő tudatos ^ meggondolások alapján ^igyekezett minél több korombeli fotót felkutatni, mert ^ úgy érezte, napjainkban: megnőtt az érdeklődés a vizuális dokumentálás iránt. ^ Ez talán a televízió hatásának tudható be, mert hozzászoktat bennünket a képi $ látásmódhoz. Négyszáztíz, s ebben sok kevéssé ismert S fotó illusztrálja e kor kulturális, gazdasági és politikai életének krónikáját. ^ — Említést érdemel a kötet néhány fontos jellemzőre — mondja Hanák Péter.— Az eddigi történeti összefoglalókban általában a politikatörténet uralkodott. Ebben a kötetben a korábbiaknál gazdagabb a gazdaság-, a társadalom- és a kultúrtörténet. Nagyon fontosnak érzem azt is, hogy a politikatörténet nem szűkül a könyvben a kormányok és a képviselőházi pártok történetére, hanem a mozgalommal, a tömegekkel is foglalkozunk. Vizsgáljuk, hogyan értették meg a szocializmust, milyen műveltségük volt, s miként jutottak el a mozgalomig. A munkásegyletek és körök nagyon jelentősek voltak abban, hogy a nemesi-polgári kultúrával szemben megjelent a proletár ellenkultúra. TÁRSADALOMTÖRTÉNET A kötet tematikai újdonsága a részletes társadalomtörténet is. Ebben a fejezetben a szerző elemzi a népesedési viszonyokat, a társadalmi szerkezet és az életmód változásait. A kötet 1918 végéig, a monarchia felbomlásáig, az őszirózsás forradalomig követi az eseményeket. „Az 1918. október utolsó napjaiban lezajlott őszirózsás forradalom, amely a háborúvesztett és felbomló országban megdöntötte a dualizmus rendszerét, egyik láncszeme, magyarországi ága volt a monarchián végigviharzó demokratikus és nemzeti forradalmaknak. E forradalmak néhány nap alatt, szinte egycsapásra szétzúzták Közép-Európa több évszázados és még a 19. század utolsó harmadában is szilárdnak látszó hatalmi realitását: a Habsburgok birodalmát...” — olvasható a záró fejezetben. Végezetül szeretném megemlíteni, hogy a könyv anyagának összegyűltésében, megírásában a Párttörténeti Intézet, az ETTE Bölcsészeti Karának történészei, az Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársai vettek részt. Halász Júlia