Esti Hírlap, 1979. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1979-05-02 / 101. szám
• Csukás István tegnap délután bemutatott Vakáció a halott utcában című ifjúsági tévéjátéka rutinmunka. Már az első néhány perc után látszott, olyan író keze alól került ki a sztori, aki nagy gyakorlattal tudja beszéltetni és mozgatni gyermekhőseit, pergő dialógusai többnyire természetesek, hihetően elmondhatók. A tévéjáték erénye mindenképpen a kalandigény és -éhség jegyében fogant. A mai gyerekek, különösen az egy-egy sivár lakótelep világába zártak nem játszanak indiánosdit, számháborút, mert erre a környezet sem alkalmas. Rendezett életük többnyire teljesítményt és egyhangú, mondhatni unalmas mindennapokat jelent. Ezt törte szét mesterségesen Csukás István, beépítve a történetbe, a „rossz felnőtteket", és a titokzatosságot. Sajnos a történet egésze, kiváltképp a felnőtt vonal erőltetett, kiagyalt volt. Egyes részleteiben a valósággal homlokegyenest ellenkező és így valószínűleg a gyerekek szemében is hihetetlen. Úgy gondoljuk, nemcsak a kalandos rablással, rossz és buta felnőttekkel teli történet dolgozható föl, hanem olyan is, amelyben a lelki kaland válik főszereplővé. Kétségtelen, hogy nehéz a mai gyerekekről és gyerekeknek izgalmas történetet kerekíteni. Csukás szinte a lehetetlenre vállalkozott. És ha a tévéjátéka hosszadalmasnak, gyakorta kimódoltnak tűnt is, mégis a jobbak, az elviselhetőbbek közül való volt. • Az önök kérték című műsor, eddig mindig úgy tűnt, fiktív nevekre hivatkozva mutat be hol bágyasztó, hol még ennél is csüggetegebb összeállításokat. A tegnapi késő éjszakába nyúló adásban éppen az volt a kellemes, hogy láthattuk, valóban igazi személyek élnek a lehetőséggel, a kívánsággal. (Jóllehet, máskor is találkoztunk már velük a képernyőn, ám többnyire úgy, hogy zuhogó hóesésben álltak a riporter mikrofonja elé, és az adást természetesen nyáron, szikrázó napsütésben pörgették.) A mostani programban ,— talán azért, mert valóban a nézők kérték — szerencsés, kellemes arányban keveredett egymással a vers és zene, kabarétréfa és balett. Persze mindent azért ennek az összeállításnak sem hittünk el, ki tudja miért kellett például az egyébként rokonszenves matematikatanárt a stúdióba fárasztani, kiváltképp akkor, ha még be sem fejezte mondókáját, és kérésére máris látható volt az óhajtott hazalszám. Egy olyan talpraesett, rutinos riporternek, mint Szegvári Kati, ezzel is számolnia kellett volna, de hát örülünk annak, hogy ezt a műsort valóban valóságos nézők, azaz a felvonulók kérték. (harangozó) DIÁKSZEMINÁRIUM VISEGRÁDON Pedagógusképzés köznevelés és Hetven diák gyűlt össze a visegrádi ELTE-üdülőben az egyetemek tanárszakairól, a tanító-, tanár- és óvónőképző főiskolákról, művészeti főiskolákról, a pedagógusjelöltek és művészeti főiskolások háromnapos diákszemináriumára. A szeminárium egyik témája a pedagógusképzés reformja. A megjelent diákok a saját bőrükön érzik a pedagógusképzés hibáit, amelyeket már csak azért is sürgősen ki kell javítani, mert a pedagógusképzés reformján áll vagy bukik minden eljövendő tanügyi reform. A diákszeminárium egyik diák felszólalója egy 1976-os felmérésből idézett, hogyan látták az iskolaigazgatók, szakfelügyelők a fiatal tanárokat: „A hallgatók egy része ötödik évfolyamig a szaktárgyak bűvöletében él, megfeledkeznek arról, hogy ők nem nyelvtudósok, írók, történészek, hanem pedagógusok lesznek. Csak a szaktudományt tekintik célnak, a pedagógushivatást pedig kényszermegoldásnak. Számos kezdő pedagógus egyetemet játszik, mások képtelenek fegyelmet tartani, kontaktust teremteni, ... úgy tanítanak, mintha nem is lennének tanulók az osztályban. Motyognak, rosszul artikulálnak, nem tudnak élvezetesen előadni .. A szeminárium másik témája: Kutatások és kísérletek a köznevelés fejlesztéséért. — Az oktatók kutatnak, de eredményeikről, munkájukról az egyetemen nem beszélnek — mondja Priszter Andrea módszertani szaktanácsadó. — A körülmények az ellen hatnak, hogy a tanár bevonja kutatásaiba a diákokat. A merev oktatási rendszer nem teszi lehetővé, hogy a jövendő tanárok megtanuljanak kapcsolatokat keresni, új eredményeket alkotóan hasznosítani. Ezért kellenek az ilyen kiegészítő formák, mint ez a szeminárium. A háromnapos szeminárium munkájának alapja A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásai és ajánlásai a távlati műveltség tartalmára és az iskolai nevelési tevékenység fejlesztésére. A meglepő, hogy erről az akadémiai kiadványról szinte úgy beszélnek itt, mintha valamiféle, egyetemi hallgatók kezébe nem való dokumentum lenne. Az ifjúsági parlamentek után, ahol a reformokról az ajánlások ismeretében szólaltak fel a diákok, az is problémát jelentett, honnan szereztek tudomást a diákok erről a könyvről — folytatja Priszter Andrea. — A bölcsészkaron azért fogadták berzenkedve, mert részben más, mint az ottani elképzelések. A „fehér könyvnek” becézett akadémiai ajánlásokhoz még az ELTE Közművelődési Fejlesztési Tanácsadó és Tájékoztató Szolgálata is nehezen jutott hozzá. Kresz Frigyes pedagógiai vezető a minisztériumban is hiába próbált hozzájutni. Végül az Akadémiától kapott egy példányt. ÖTVENEZREN A TABÁNBAN 9 9 Ünnepi popkoncertek Órákon át valóságos emberáradat hömpölygött hétfőn a Tabán felé. Mintegy 50 ezer fiatal foglalt helyet a hegyoldalban, a pázsiton. Sokan voltak kíváncsiak a szabadtéri idénykezdetet jelentő koncertekre. A Mini, Török Ádám vezetésével, hamar tűzbe hozta a „tabániakat”, ez az együttes mintegy 10 éve indult, s azóta következetesen kitart eredeti stílusa mellett. A Locomotív GT az utóbbi hetekben több koncertet is tartott, szeretik őket a fiatalok. Presser Gábor és társai most is kitettek magukért, zenéjük magas színvonalú volt, előadásuk nagy sikert aratott. Ekkor még az időjárás is kedvezett, ennél jobb idénykezdetet el sem lehetett volna képzelni. Néhány utcával odébb az Ifjúsági Parkban az EAST és a Korai-együttes műsorát figyelték ezrek. Minden várakozást felülmúlt másnap az Ifjúsági Parkban a Slobo Blues Band és a P. Mobil együttes koncertje. A HBB, bár csak néhány hónapja alakult, fokozatosan halad előre, mind népszerűbbé válik, zenében is sokat fejlődtek. A záró koncertet adó P. Mobil — a zuhogó eső ellenére — fergeteges sikerrel szerepelt. Az ünnepi koncerteket több tízezer fiatal tekintette meg Budapesten és vidéken egyaránt. (r. g.) Ezermesterek! Barkácsolók! Minden csütörtökön este 20 óráig*B91K gazdag áruválasztékkal VÁLLALAT várjuk kedves vevőinket A BUDAPESTI EZERMESTER BOLTOKBAN Hamburg, május 2. A színház körül mindig minden másképp történik — tartja a színházi szólás. Ennek az idei hamburgi vi. rágszinház-fesztiválnak is másképp kellett volna kezdődnie a tervek szerint. ELMARAD!’ HAPPENING Grandiózus happeninget, óriás show-műsort akart előkészíteni megnyitó produkcióként a nyugatnémet színházi élet „ügyeletes zsenije”, az itt Hamburgban működő Peter Zadek. Színhelye a hatalmas kikötőváros világhírhedt éjszakai negyede, a St. Pauli irdatlan halvásárcsarnoka lett volna. A használaton kívüli hodály öntöttvas galériáin, lépcsőjén és padlóján zajlott volna a játék Artur királyról és asztaltársaságáról; szerepelt volna benne Parsifal és Lancelot és Tristan és Isolda, de a lovagkor és német mitológia szereplői mellett ott lett volna még Mark Twain is és Hermann Göring, sőt a Manson család. Am másként történt: az épület fölhasználását nem engedélyezték az építési hatóságok, átépítéséhez pedig nem sikerült megszerezni a pénzt, a gazdag Hanza-városban sem, mely pedig büszke rá, hogy a legtöbbet áldoz színházra az NSZK-n belül. Hogy sokat vesztettünk-e a show-műsor elmaradásával, nem fog kiderülni. Egészen más jellegű felütéssel indult a Nemzetek Színháza idei ünnepsége Az indításhoz a színes egzotikumot a Pekingi Opera társulata nyújtotta, a hagyományhűségre törekvő, a hangok és mozdulatok kultikus rendjére épülő művekkel, csillogó külsőségek között. Harminc éve, a második világháború után alapították a Nemzetek Színháza évenkénti rendezvénysorozatát, melyet az utóbbi néhány évben minden alkalommal más-más színhelyen tartanak meg. LEMONDÁSOK Az 1979-es Nemzetek Színházának Hamburg lett a színhelye. Amikor megkapta az idei rendezés jogát, ez a virágzó színházi kultúrájú város, még nem sejtették, hogy a most véget érő évad viharos, országossá szélesedő színházi háborúság színhelyévé teszi a várost. A belpolitikai harcoknak alárendelt és egyes lapok által kellőképp felszított hajsza lemondásra, illetve távozásra késztette a mindkét nagy hamburgi társulat, a Schauspielhaus és a Thália intendánsát. Ez a csata nem azon folyt: izgalmas vagy érdektelen színházat csinálnak-e, hanem hogy balvagy jobboldalit. FEGYVERSZÜNET A fesztivál idejére elcsitultak a harcok. A Schauspielhaus leköszönő intendánsa, az egyébként magyar születésű, nevezetes színházi szakember, Ivan Nagel nyitotta meg a fesztivált, amely — mint elmondta — három területet ölel fel: nagy állami színházak bemutatkozását, kisebb, részben amatőr együtteseket, valamint egyszemélyes színházakat. Széles a színkép. Színház az is, amit az ifjú clown Jango Edwards művel, egyedül mozgatva meg szíveket és agyakat — és az is, amit például a százéves bécsi Burgtheater nagytársulata hoz. A megnyitón Nagel után a város főpolgármestere, majd Walter Scheel államelnök mondott megnyitóbeszédet, s a város nyolc színhelyén megkezdődött a tizennyolc napon át tartó fesztivál. LENINCRÁDIAK A szerzők névsora Arisztophanésztól Goethén, Tolsztojon és Ibsenen át Beckettig és Genetig tart; jött és jönnek együttesek Stratfordból és Leningrádból, Athénból és San Franciscóból, Párizsból és Amszterdamból, Milánóból és Barcelonából, összesen 114 előadást tartanak e két és fél hét alatt; a vendég tehát kénytelen lemondani arról, hogy mindent lásson az alig áttekinthető, a hagyományosból az avantgarde-ig ívelő kínálatából. A látott előadások némelyikének ismertetésére még viszszatérünk. A leningrádi Makszim Gorkij Színház bemutatkozó előadásán tegnap, május 1-én este részt vett egyébként Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár is. Fencsik Flóra NEMZETEK SZÍNHÁZA '79 Hagyományos és avantgarde FESZTIVÁL TIZENNYOLC NAPON ÁT A diákszemináriumot nem azzal a céllal szervezték, hogy megoldják a problémákat, hanem hogy beszéljenek róluk, és az elhangzottakat — a szervezők remélik — a megjelent diákok ismertessék az iskolákban. A hallgatók elmélkedjenek azon, hogyan lehet a Tudományos Akadémia ajánlásait felhasználni az egyetemi, főiskolai oktatásban. Tótisz András Jrvín ajlól a mozi • A FRISS SZÉNA BÓDÍTÓ ILLATA Hitetlen Angelika — németül természetesen Unglaube Angelika —, a járási pártbizottság munkatársa meglehetősen szokatlan feladatot kap Rudi Strahl színpadi művében, amelyből most Roland Oehme filmet készített. Ki kell szállnia egy falusi párttitkárt ellenőrizni, igazak-e a híresztelések, csodát tud tenni, akár esőt fakasztani, akár hexenschusst gyógyítani. Angelika meglehetősen csinos lány, a párttitkár jóképű fickó, s a kis faluban lakni csak a nőtlen párttitkár házában lehet. Mindez már elegendő bonyodalom ahhoz, hogy valódi és kellemes vígjáték kerekedjék, de a szerzők még hozzákevernek egy újabb csipetnyi borsot: a Vatikán is tudomást szerez a csodák híréről, s a szentté avatás ügyében ugyancsak vizsgálatot indít. Tekintettel arra, hogy a párttitkár baráti szomszédságában egy evangélikus lelkész él, ez újabb vígjátéki bonyodalmakhoz vezet. Végül azonban a komolykodó Angelika, ha nem is a lakásban, de a címben szereplő hódító illatú, friss széna között meggyőződik arról, hogy ha nem is csodatevő, de mindenesetre kellemes partner a párttitkár. A filmen ugyan halványan érződik a színpadi eredet, de végül is Ursula Werner és Peter Reusse komédiázása a vásznon is szórakoztatóvá teszi az eredeti művet. —bel— EGYÜTT ÉS KÜLÖN Lehetne pedig ez a film jó is. Például az első negyedórája alapján, amely igazán nézhető, Andrzej Kostenko rendező (a forgatókönyvnek is társszerzője) enyhén ironikus stílusban, pergően vígjátéki ütemben mutatja be főhőseit és indítja a cselekményt. Életszagú, ahogy Witek, a népszerű divattervező és Ania, a zsebpénzért ablaktisztítónak, majd modellnek elszegődő végzős egyetemi hallgatónő szerelmi kapcsolata indul. És tulajdonképpen életszagú, a valóságban is előfordulhat, ami ezután történik. Hogy Ania állapotos lesz. Hogy Witek akarata ellenére kívánja megtartani a gyereket. Hogy a férfi emiatt kényszerhelyzetben érzi magát, s csak a házasságban lát kiutat. Közben egy ostoba féltékenységi jelenet verekedésbe keveri, amely tragikus véget ér: ellenfelei meszesgödörbe dobják, és ettől hősünk megvakul. S hogy ezek után eltaszítja magától Annát, hallani sem akar jövendő gyermekükről, mert fél, hogy a lány csak szánalomból tart ki mellette, majdani gyermekük pedig szégyellni fogja apja vakságát. Igen, mindez szinte szó szerint így megtörténhetik az életben. Van valósághitele a storynak ■—, csak művészi hitele nincs a filmnek. Idegesítő melodrámává laposodik el a történet , az első húsz perc után, mind értéktelenebből, sőt némi ingerültséggel is követjük hőseink cívódását, a cselekmény alakulását. A kezdetben rokonszenves, sorsuk iránt érdeklődést ébreszteni képes főszereplőktől mind távolabb kerülünk és végül egy legjobb esetben is csak közepes film emlékével távozunk a moziból. (barabás) an