Esti Hírlap, 1983. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1983-03-19 / 67. szám

• A nagylemeznek, na­gyon stílusosan, csak az volt a címe: Hernádi Ju­dit. A nagylemez dalaiból készült műsor óvatosabb volt, és a két legsikere­sebbnek ítélt számból ra­gasztotta össze az­­imi­gyen némi rejtelmességgel hangzó címet­: Soha se mondd ... Stollár Miki. A lényeg persze nem válto­zott: Döme Zsoltnak, Oroszlán Gábornak és Bergendy Istvánnak a Hernádi Judit egyéniségé­re szabott zenéi rendkívüli stílusérzékkel idézték fel a két világháború közöt­ti korszak dalainak hangu­latát. Nem utánzással, ha­nem a stílus újjáterem­­tésével. Ez a különbség, azaz hogy a hangszerelés, a dallamok és az új Ber­­gendy-szalonzenekar já­téka nyilvánvalóvá teszik, hogy mindez ma szólal meg — tehát ez a tény magyarázza meg a dalok nagy sikerét. A nagyle­mez bármely számát vé­gighallgatva, meggyőződ­hetünk róla, hogy itt senki sem arra vállalko­zott, hogy egy régi kelmét fejtsen le, s mások által már használt anyagból kössön „újat”, hanem egy elejtett szálat emeltek fel a zenészek, s a láthatatlan gombolyagot tovább „fo­gyasztva" hozták létre az újat és eredetit. Talán nem tévedünk, ha úgy sejtjük, Hernádi Judit volt az, aki erre inspirálta őket. Nemcsak hangjának búgó meleg, érzéki színeivel, hanem játékos egyénisé­gével is. Tegnap a lát­vánnyal megerősítve ta­pasztalhattuk, hogy mi­lyen briliáns könnyed­séggel hozza azt a bizo­nyos nosztalgikus stílust, de elérzékenyülés helyett játékos iróniával és ere­dendő intelligenciával mégis maivá varázsolta a tegnapelőttöt idéző zenei gesztusokat. M. Lukács Ágnes rendező — enged­tessék meg most ez a kü­lönbségtétel — női érzé­kenységgel teremtett Her­nádi Judit köré látványos világot, mutatós jelme­zekkel és mutatós környe­zettel, modern vágások­kal. Elegánsan építette fel a látvány hatásából a dalok hangulati környe­zetét. A lemezen a zenei anyag elég gyakran elébe tolakodott hangerőben Hernádi Judit előadásá­nak. A műsorban az ének­hang előtérbe került és úgy szólalt meg, hogy tö­kéletesen élvezetes volt. (bársony) A FŐVÁROS GALÉRIÁI Cégtábla leng egy óbu­dai ház ajtaja fölött. Az van ráírva: Fővárosi Galé­ria. Az épület különösen hat a mai Óbudán. Egy­emeletes, fehér falakkal, barna ablakfákkal, stílusá­nak pompás egyszerűségé­vel ragyog ki a házóriások tömegéből. Még szembe­­szomszédja, a TV-stúdióvá alakult zsinagóga sem nyomhatja el. A környé­ken ez a galériává előlé­pett sörház képviseli a ré­gi városrész hangulatát. Kevésbé romantikus té­máról, mecenatúráról, kul­túrpolitikáról beszélgetünk a megőrzött Lajos utcai kiállítóház emeletén Zsig­­mond Attilával. Ő a veze­tője a Fővárosi Tanács Képzőművészeti Igazgató­ságának, a legavatottabb tehát, hogy erről és a töb­bi „fővárosi galériáról” be­széljen. Madár­ijesztők Nem a hagyományos nagy kiállítási intézmé­nyek, hanem a főváros hozta létre, működteti és irányítja szakmailag eze­ket az utóbbi négy évben megnyílt kiállítóhelyeket. — Az alkotóművészek je­lentős része él Budapes­ten. A kiállítóhelyek bőví­tése sok régi gondot eny­hít, a művészek támogatá­sának hatékony eszköze — mondja Zsigmond Attila és már sorolja is a kiállító­­termek nevét. — Óbuda Galéria, Kőbánya Pataky Galéria, Józsefvárosi Kiál­lítóterem, Vas utcai szo­borkert, Budapest Galéria. Elsősorban a kortárs mű­vészetet mutatják be és különösen figyelnek a fia­talokra. — Vannak már befeje­zett, de még kortársinak mondható életművek — itt, az emeleten például Pátzay Pál állandó kiállítása lát­ható —­, amelyekről már ítéletet mondott a közön­ség és a művészettörténet. De mellettük megférnek — a mostani kiállításon is láthatók a földszinten — a kísérletek, a próbálkozá­sok is, amelyekről végle­ges véleményt csak később mondhatunk. — Feladatunk az is, hogy képzőművészeti irányzato­kat, alkotóközösségeket, egymással összefüggő kí­sérleteket is megismerjünk, s úgy mutassuk be őket, hogy a kiállítások látoga­tóit a művészeti élet fo­lyamatairól, az összefüggé­sekről tájékoztassuk. Ezt kí­sérelte meg a Tendenciák című, az Óbuda Galériá­ban rendezett kiállításso­rozat is. Nemcsak a művészek kí­sérleteit láthatjuk azonban a fővárosi galériákban. Gyakran maga a kiállítás témája, formája, színhelye is szokatlan. — A változatos, színes program is követelmény. Rendeztünk már madár­ijesztő-kiállítást, ahol szí­­nielőadás is szórakoztatta a megjelenteket, s ugyanitt, volt, az Óbuda Galériában a nagy sikerű falvédő-kiál­­lítás is. Az iparművészek nemcsak kiállították alko­tásaikat a Zichy-kastély udvarán, hanem el is ad­hatták azokat, találkoztak vevőikkel. Rugalmasság és minőség nem zárja ki egy­mást, minket minden új értékkel kecsegtető kezde­ményezés érdekel. Fiatal művészettörténész munka­társaink, a kiállítások ren­dezői ismerik a művésze­ket, tudják, mi készül a műtermekben, s az újhoz új szemlélettel közelednek. (Fotó: Bernáth) AUSZTRÁL FILMHÉT GALLIPOLI kontinens filmművészeté­nek. Különböző filmfesz­tiválok adtak csak hírt ar­ról, hogy hosszú tetszhalál után, állami támogatással, miként született újjá, s ke­rült rögtön a nemzetközi élvonalba az ausztrál film­művészet. Tegnap délután 6 óra­kor a Toldi Stúdiómozi­ban került sor, a Filmgló­bus ’83 keretében, a buda­pesti ausztrál filmhét meg­nyitására, s mindjárt az első napon érdekes filmet láthatott — három elő­adásban — a közönség. A Gallipoli azokról az auszt­rál katonákról szól, akik az első világháború idején, az angol csapatok mellett, részt vettek a törökorszá­gi harcokban. (A közel­múltban a televízióban ér­dekes dokumentumfilmet is láthattunk erről a véres és az ausztrálok számára oly katasztrofális ütközet­ről.) Két fiatalember áll a történet középpontjában, frontra kerülésük kalandos históriája után nagy drá­mai erővel — s nagy sta­tisztériával — elevenítik fel ezt a nevezetes csatát, amely a gyermekesen játé­kos katonák tragikus pusz­tulását mutatja be. —bel— Az elmúlt években már bemutattak néhány auszt­rál játékfilmet a magyar mozikban, de valójában kevés ismeretünk van ar­ról, hogy az elmúlt másfél évtizedben milyen érdekes sorozata született a távoli CARTOGRAPHY Húsvétra ajándékozzon térképet, atlaszt, földgömböt a Kartográfiai Vállalat földgömb- és térképboltjából. Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 37. 1065 Telefon: 126.001. Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat! Új formák — Terveik között is vannak kiállítási különle­gességek? — Először mutatkozik be nyilvánosan — és éppen a Lajos utcában — április­ban a Sárospataki Képtár kortárs gyűjteménye. Gaz­dag és érdekes anyag, töb­bek között Keserű Ilona, Deim Pál, Maurer Dóra, Bak Imre, Szenes Zsuzsa, Atalai Gábor műveit tartal­mazza. Nyár elején Si­­monffy Márta textiltervező és Som János keramikus közös kiállítását, egy Pá­rizs—Budapest című fotó­bemutatót és ősszel Horá­­nyi Özséb szerkesztésében a képről szóló kiállítást lát­hatnak. — Eddig jobbára a mű­vészekről esett szó. Milyen új formákat találtak a kö­zönséghez való közeledés­re? — Ebben az évben, ősz­­szel, Varga Imre életmű­vét bemutató kiállítást nyi­tunk a Laktanya utcában. Itt nemcsak kész alkotáso­kat láthatnak majd, ha­nem olyanokat is, amelye­ken éppen dolgozik a mű­vész. Azt tervezzük, hogy bizonyos napokon, alkotá­sai között találkozhatnak vele a látogatók. Hagyo­mányos, de mindig meg­újítható „műfaj” a kataló­gus, mi a dokumentatív mellett közművelődési funkcióját igyekszünk ki­emelni. Belebotlunk Tapasztalataink alapján hozzátehetjük, még valami segíti kiállítás és közönség kapcsolatának szorosabbra fűzését. Maguk az új ki­állítótermek. Nem is kell őket keresnünk, séta vagy bevásárlás közben szembe jönnek, szinte beléjük bot­lunk. És ha beköszönünk, még jobban járunk— Molnár Gabriella ÚJ KISZ-DÍJASOK Fiatal művészek A KISZ Központi Bizottság székházában tegnap délután átadták az idei KISZ-díjakat. A kitüntetettek közül két fiatallal beszélgettünk. Básti Érettségi után — pedig nyilván ezt várták tőle — nem jelentkezett a Szín­ház- és Filmművészeti Főiskolára. Angolul ta­nult, dolgozott, bölcsész­karra készült. Úgy vélte, a szülei árnyékában nehe­zen tud majd boldogulni. Dramaturgként vagy m­ás módon azért a színház kö­zelében akart maradni. Hiszen ebben a világban nőtt fel, oda tartozott. Egy év múlva mégis felvételi­zett a főiskolára. Básti Juli a diploma átvétele után Kaposvárra szerző­dött. — Sok feladattal bíztak meg, még diákként. Ké­sőbb egykori tanárom, Babarczy László hívott Kaposvárra. És mert en­nél jobb színházat ma ná­lunk nem ismerek, bol­dogan mondtam igent. Negyedéves koromban ját­szottam először az otta­ni közönségnek. Arden Gyöngyélet, illetve Midle­­ton—Rowley Átváltozások Júlia című darabjában. Azon a nyáron Boglárlellén, a Paraszt Hamletben is vendégeskedtem. Az első két évadban összesen nyolc vígjátékban, drámában, musicalben játszottam. — Kitűnő tanárok ok­tattak színészmesterségre. Simon Zsuzsa, Major Ta­más, Babarczy László, Székely Gábor. Kaposvá­rott pedig általam nagy­ra becsült kollégák között dolgozom. Odafigyelünk egymásra. A próba idő­szaka mindig nehéz, de a bemutató igazol bennün­ket. Nem is tudok olyan helyet, ahová innen szíve­sen elszerződnék. Filmszínészként ugyan­csak sikert aratott már. A Kettévált mennyezetben, a Szívzűrben nyújtott ala­kításáért elfogadták a mozilátogatók, kritikus­­díjakat kapott. — Most is hívnak. Film- és tv-játék szerepeket kí­nálnak. Ha meg tudom oldani, mindent elfogadok. Vámos Ki nem küldött tudósí­tónk jelenti. Hollywoodból, a Parnasszusról, a parag­rafusok világából. S még hányfelől? Kevés lenne a hely a felsoroláshoz. Az Élet és Irodalom hasáb­jain két esztendeje ol­vashatjuk a sorozat egyes darabjait. És bár Vámos Miklós már több mint egy évtizede regényekkel, hang­játékokkal, novellák­kal jelentkezett, szabály­talan tudósításai sok em­berhez szólnak, s biztosan növelték olvasóinak tá­borát. Regény, novella, színdarab. A beszélgetésre készülve, a könyvtárban derült ki, milyen gyakran jelentkezik írásaival. Az ismertetőből megtudhat­juk, hogy tizenöt esztende­je publikál, s mindössze 33 éves. — Groteszk, abszurd, paródiába hajló. A kriti­kusok szerint ezek jellem­zik az alkotásait. Egyet­ért velük? — A napokban jelenik meg — nekem már van példányom — a Zenga­­zének. Ez a kilencedik kö­tetem. Mindegyikben meg­próbáltam más formát, stílust kialakítani. Az egyik novellagyűjtemé­­nyem címe: Valaki más. Nem véletlenül A füzér mindegyik darabját ugyan­is, ha pusztán a formai megoldást tekintjük, va­laki más vethette volna papírra. Tudatos kísérle­tező vagyok. A tartalom persze, mivel a környeze­temről, a korosztályomról s rajtuk keresztül a mi va­lóságunkról igyekszem szólni, egységes. Az előbb említett regényt akár a többi műveimet, azt hi­szem, valóban az irónia jellemzi. A kötet főhőse a súlyos gondokkal küzdő hatéves kisfiú. 1956-ban próbálja meg gyerekfejjel kialakítani véleményét a politikáról, a vallásról, a saját hovatartozásáról. Olyan problémák foglal­koztatják, amelyek az egy­kori hatesztendősből fel­nőtt, 33 évesek számára ma is fontosak. — — Miért kezdett soroza­tot az ÉS-ben? — Mert bennem, akár­csak másokban, és a rész- Miklós vétel vágya. Jelen lenni, véleményt nyilvánítani. Úgy kezdődött, hogy egyetlen publicisztikát kértek tőlem. Azután rá­jöttem, hogy most először olyan kérdésekkel foglal­kozhatok, amelyek nekem fontosak, s amelyekről így eddig nem volt alkalmam szólni. Figyelemfelkeltő­­nek szánom. A sorozatot mindaddig folytatom, ameddig találok megfelelő témát. Az irodalmi heti­lapban egyébként a közel­múltban frissen készült kisregényemből szintén megjelentek részletek. Ál­mokról írtam, szorongásos álmokról. Úgy érzem, em­beri léptékkel gondolkod­va, a szorongás ma kulcs­szavaink közé tartozik. A kisregény címe: Hanyat­­homlok. Révész György filmet készít belőle. A fő­szereplője Kern András, aki egyben a forgató­­könyv konzultánsa is. — Volt kritikus, és be­mutatkozott már dráma­íróként. Magáénak vallja ezt a két — újságírói, il­letve írói — műfajt? — Egyetemi éveim alatt voltam két és fél évig a Film, Színház, Muzsika tv-kritikusa. Kedvvel csi­náltam, de amikor abba­hagytam, hosszú ideig nem néztem televíziót. Három színdarabomat — ezek egyébként kötetbe gyűjtve meg is jelentek — a 70-es évek második felében mu­tatták be. Valamennyit Valló Péter rendezte. Az Égszakadás-földindulást a veszprémi Petőfi Színház, az Asztalos indulót a szol­noki Szigligeti Színház tűzte műsorra. A Három­szoros vivát-ot, az Agria nyári játékokon láthatta a közönség. Színdarabot évek óta nem írok. Egy­­egy bemutató ugyanis ér­zésem szerint túl sok megalkuvásra kényszerít. — A termékeny írók közé tartozik. — A kordivat — leg­alábbis részben — azt diktálná, hogy kevesebbet dolgozzak. Bennem azon­ban sok-sok energia la­kozik, írott, hiszen ez a hivatásom. Fazekas Ágnes

Next