Esti Hírlap, 1983. szeptember (28. évfolyam, 207-232. szám)
1983-09-10 / 215. szám
• Három évvel ezelőtt egy irodalmi folyóiratban mesélte el élete történetét Nemeskürty István. Egyben egy mondatot ejtett Alapy Gáspárról, Komárom egykori polgármesteréről. Ezt a talpig embert és bátor férfit, mert nem volt hajlandó végrehajtani a zsidók deportálását és más terrorintézkedéseket, a nyilasok 44 őszén letartóztatták, a Gestapo pedig koncentrációs táborba hurcolta. Dachauban halt meg, 45 februárjában. Neve, hősi példája egyáltalán nem volt közismert, nemcsak művészeti közegben (regény, színmű, film) nem dolgozták fel, de történeti munkában sem. Olvasván Nemeskürty rövid emlékezését, magam glosszát írtam Ki volt Alapy Gáspár? címmel, s ebben megkérdeztem Nemeskürtyt: „Miért, hogy nem ír ... filmet (vagy regényt, drámát, tévéjátékot) Alapy Gáspárról ?” Nagy örömömre ugyanígy vélekedett a Televízió is és felkérte Nemeskürtyt, írja meg Alapy Gáspár történetét. Hajdufy Miklós A béke szigete címmel 1981 nyarán elkészítette a tévéfilmet, amelyet (érthetetlen késedelemmel) tegnap este végre láthatott a közönség. A béke szigete megrendített, mert tragikus helyzetekről, rendkívüli eseményekről, elképesztő történésekről, igazul szólt. Nagyon szuggesztív színészi játékkal, jobbnál jobb alakítások egész sorával — e szűk helyen hadd említsem csak Bessenyei Ferencet, Mádi Szabó Gábort, Mensáros Lászlót, Káló Flóriánt, Kun Vilmost — fordította le a történelmi tragédiát az emberi sorsok nyelvére. Hajdufy jól eltalálta a mindennapi valóságot ábrázoló eredeti híradófelvételek és a fiktív történet képsorainak arányát. A forgatókönyv kétségkívül lehetett volna irodalmilag erősebb. Jobb dialógusok, mélyebb jellemportrék művészibbé és maradandóbbá tették volna az élményt. De a humanista hevület, az állásfoglalás igazsága és a szemlélet tisztasága így is erősen hatott, s a magyar tévéfilmek átlaga fölé emelte A béke szigetét. (barabás) □ FÉM A MŰVÉSZETBEN címmel nyílik kiállítás szeptember 12-én, délután 4 órakor a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A bemutatót Majoros Árpád ötvösművész nyitja meg. □ GOGOL HOLT LELKEK című regényéből magyar televízióváltozat készül Havas Péter rendezésében. A forgatókönyvet Szakonyi Károly írta, a főbb szerepeket Szilágyi Tibor, Temessy Hédi, Kozák László, Lorán Lenke és Dégi István játssza. Az operatőr Szalai László. □ HUNGARIAN DRACULA címmel rendezett tévéjátékot Böszörményi Géza. A Müller Péter könyvéből készült történetben Djokó Roszics, Bánsági Ildikó és Bálint András játssza a főbb szerepeket. EGY LÖCSISZÁR VIRÁGVASÁRNAPJA címmel viszi képernyőre Zsurzs Éva Sütő András közismert művét. A szereplők között lesz Kozák András, Venczel Vera, Márkus László, Gobbi Hilda, Szakácsi Sándor és Tyll Attila. Franzstadti Dionüszosz A Soroksári út felől az aluljáróba érkezvén a Boráros tér újjáalakított világába jut a járókelő. S mielőtt megszokná a csupabeton lejárókat, a híd ritmusos korlátját, a geometrikus elrendezettséget, váratlan kép vonzza magához a szemét. A domboldal előtt, háttal a Petőfi-híd lejárójának címerekkel díszített, homokkőből faragott hordói között, nyakába akasztott kötényben, jobb kezében dézsát tartó tagbaszakadt férfi áll. Elhízottsága s az ezzel ellentétben álló fejedelmi fejtartása derűt, furcsa életszeretetet sugall. A testes férfiú úgy áll hordói között, mint egy század eleji franzstadti Dionüszosz. És micsoda ellentét, a feje fölött egy szépen faragott oszlopfőn a nagyszentmiklósi kincs bikafejes ivócsónakjának felnagyított, stilizált mása. Varga Imre új kompozíciója az említett hordókkal, s az előttük elhelyezett padokkal nemcsak megtöri a tér betonegyhangúságát, hanem sajátos, bizarr hangulatot, mondhatnám, az egykori ferencvárosi kocsmák világát varázsolják a Boráros térre. Az annyi emlékezetes közéleti tartalmú szobrot megformáló művésznek ez az élethelyzetet megfogalmazó kompozíciója remek telitalálat. A mű középpontjában a hatalmas kötényül, alapkő megbízhatóságú férfialak elnéz a járókelők feje felett. Ennek a kocsmárosnak nem a mai, sietve rohanó emberekkel van dolga, hanem az idővel, a századelő kocsmájában áll ő megrendíthetetlenül. Mint szinte minden Varga-szobor esetében, a művész itt is arra törekedett, hogy munkáját ne szakítsa el az érdeklődő, a tér kockakövén megálló embertől. Nem egyszerűen szobrászi módszer ez, hanem tartalmi jellemző. Ez a kocsmáros, bár nem hív bennünket, mégis odamegyünk hozzá, s arcát figyelve vele tartunk a múltba,az időbe, amelyre egész külsejével emlékeztetni akar. Nemcsak hangulatot nyújt ez a plasztika, hanem a szobrászi szándék szerint összetett találkozást a művészettel, az élet egykori hétköznapjaival és a rohanva magunkkal harcolt mindennapokkal. (harangozó) (Bozsán Endre ferv.) Színháztörténetünk egyik EGY NAGY MAGYAR SZÍNÉSZ leghíresebb Hamletjét, Othellóját, Solness építőmesterét a fiatalabbak már csak szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből ismerhetik. Ódry Árpád alakját filmszalag nemigen örökítette meg, s a recsegő gramofonlemezek aligha adhatják vissza legszebb hangú színészünk orgánumát. Csillag Ilona nehéz feladatra vállalkozott, amikor korabeli újságcikkek, kritikák, fényképek segítségével felvázolta Ódry életútját. A Gondolat Kiadónál, a Szemtől szemben sorozatban megjelent kötetében az írónő képesnek bizonyult arra, hogy olyan közel hozza Ódryt a mai olvasóhoz, amennyire egy csaknem ötven éve halott színészt lehet. Csillag Ilona nem elégedett meg azzal, hogy csupán a színész pályafutására szóljon, bemutatja a kort is, amelyben a sikerek születtek. Megismerjük Ódry Árpád családját is, legtöbbet Ódry Lehelről, a híres baritonistáról tudunk meg, akit fia követni és felülmúlni egyszerre akart. Nemcsak apja emlékével kellett azonban megküzdenie, hanem saját külsejével is. Jó megjelenésű férfi lévén, főiként a Vígszínházban töltött hónapok alatt bőven jutott neki azokból az amorozószerepekből, amelyeket az akkoriban népszerű francia komédiákban játszott el. A Nemzeti Színházban sem érezte jól magát Ódry, egészen addig, amíg fel nem tűnt Hevesi Sándor, minden idők egyik legzseniálisabb magyar rendezője, s az ő jóvoltából Szomory Dezső II. Józsefjeként, Shakespeare Viharjának Prosperójaként lett a közönség kedvence, s vált igazi művésszé. Londoni útja során Hevesi Sándor társaságában felkereste a Shaw házaspárt. Bernard Shaw felesége hirtelen így szólt hozzá: — Mr. Ódry, önnek Tanner Johnt kellene eljátszania. Így született meg a legendás alakítás, melynek során a színész szinte eggyé vált szerepével. Ódry és a Rádió kapcsolata külön könyv témája lehetne. Csillag Ilona alapos munkájában természetesen ezt a kérdést is érinti, elemezve a színész rádiós-főrendezői munkásságát, méltatva azt az érdemét, hogy megteremtette a hazai rádiós rendezés alapjait. Ódry így nyilatkozott erről: „Úgy állok a mikrofon mellett, mint a kémikus a lombikjai előtt, figyelem, hogy miből mit, és hogyan kell adagolni..., nagy súlyt helyezek arra, hogy minden jó magyar színésznek alkalma legyen szerepelni a mikrofon előtt.” Básti Lajos, Gobbi Hilda, Ladányi Ferenc, Sulyok Mária, Várkonyi Zoltán és rajtuk kívül még sok, kiváló színészünk volt Ódry Árpád tanítványa a Színművészeti Akadémián, amelynek tanára és igazgatója volt egyszerre. Nem sztárokat kívánt nevelni, hanem szolgálni kész művészeket. Valamennyi munkáját becsülettel végezte, de legjobban a tanításihoz ragaszkodott. 1937. április ötödikén halt meg. A 8 órai Újság munkatársa így búcsúzott el tőle: „Ódry Árpád nem sorolható be a színjátszás szokásos esztétikai kategóriáiba ... olyan természetes és olyan választékos volt, mint maga az akadálytalanul áradó gondolat... De ami maradandó belőle, ha százszor is elkallódott az éterben: a hangja. A legemberibb magyar hang a színpadon.” Becsületes, pontos könyv Csillag Ilonáé. Az olvasó érzi a sorok mögött a rengeteg munkát, s azt, hogy nem avatatlan szerző művét tartja a kezében. A kötetet Ódry Árpád szerepeinek és írásainak jegyzéke teszi teljessé. M. Tamás Egon Könyv Ódry Árpádról ÜNNEPLŐ MUZSIKUSOK 75 ÉVES A POSTÁS SZIMFONIKUS ZENEKAR A pesti Vigadó hangversenytermében hétfőn este lesz a Postás Szimfonikus Zenekar jubileumi díszelőadása, amelyre a Magyar Posta küldte szét a meghívóikat. Ünnepi köszöntő hangzik el, s ezt gazdag műsor követi. Az együttes ugyanis 75 évvel ezelőtt alakult. Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc mint miniszter, 1907-ben engedélyezte létrejöttét. A szervezési munkálatok után 1908- ban kezdték meg működésüket. Az első hetek múltán kiléptek az eredetileg csak a postára korlátozott működési körből, és a nyilvánosság előtt is megjelentek. Az 1910-es esztendő külön siker volt számukra. A Rádió ugyanis zenekari nagydíjat tűzött ki, s azt a hallgatóság szavazatai alapján a postások zenekara nyerte el. A háború után 1945-ben indult meg az újjászervezése, s a 80 tagú társulat ekkor vette fel mostani nevét. Az első évtizedekben Kraus Antal, Uubányi Vilmos, Eördögh János, Gergely Pál vezényelte a muzsikusokat. 1958-tól kezdve Vasadi Balogh Lajos érdemes művész több mint két évtizeden át munkálkodott a zenekar jó hírnevének öregbítésén. Napjainkban Lukács Ervin Liszt-díjas kiváló művész, operaházunk ikarmestere és a Zeneművészeti Főiskola professzora lett a művészeti vezető. Másik dirigense Bolberitz Tamás. A jubileumról és a zenekar terveiről beszélgettünk Lukács Ervinnel. — Két év óta irányítom a Postás Szimfonikus Zenekar munkáját — mondta. — Igyekezetem az, hogy a nagy romantikus zenéről áttérjünk a bácsi klasszikusok játszására, egyáltalában a klasszikus és barokk zene interpretálására. Ennek érdekében a vonós- és fúvósiképzés elkerülhetetlen. — Sokat turnéznak? — A zenekar minden ősszel eleget tesz a nyugateurópai országokba szóló meghívásoknak. Általában visszavárják a társaságot, amely idén szeptember 15- én kezdi el az utazást. Puccini Pillangókisasszony című operáját adják elő olasz énekesekkel. Tárgyalásokat folytatunk arról, hogy nyugatnémet, holland és svájci városokban vendégszerepelj tinik. — A ma esti „születésnapi” koncert műsora? — Dr. Vasadi vezényli a Hunyadi László nyitányát, Bolberitz Tamás olasz operarészleteket dirigál az Állami Operaház művészeivel, jómagam pedig Liszt Les Preludes című szimfonikus költeményét választottam. (Kristóf) Kecskemét után Pesten — A Kecskeméten eljátszott szerepek már a múlthoz tartoznak, új helyemen, a Népszínházban pedig még nem bizonyítottam. Miért kellene éppen most írni rólam? — ezzel a kérdéssel kezdi beszélgetésünket Varga Katalin. Néhány okot persze könnyen találhatunk, a legfontosabbak közöttük a sikerült alakítások, amelyek közül a Fehér házasság Paulinájaként Budapesten is láthattuk a fiatal színésznőt, s erre a szerepre várják vissza Kecskemétre is. Ám az átszerződés története sem a szokásos. Már a tavalyi évad előtt megkeresett Petrik József főrendező. Akkor azonban már aláírtam a kecskeméti szerződést, s úgy éreztem, szerződésbontásra nincs okom. Talán jobb is, hogy ez történt, mert az ígéret, hogy várnak rám, és a megismételt ajánlat nagyon jólesett, megerősített abban a hitemben, hogy szükség lesz rám. — Kecskeméten kitűnő szerepeket kapott. — Három év alatt tizenhárom alakítás, ennél többet nem hiszem, hogy itt is játszhatnék. Ráadásul a sok színházi munka és a vidéki, először nekem szokatlan élet rákényszerített, hogy elmélyedjek valamiben. — Mit ígért az új színház? — Bizalmat, ez nagyon fontos. Színpadon láttak először, s ha hívtak, azt jelenti, hogy ilyen színésznőre van szükség. Persze nem vagyok teljesen olyan, mint azt az eddigi szerepeim legtöbbje sugallja: gyerekarcú, derűs. Legalább olyan közel áll hozzám az a komoly egyetemista újságárus lány, akit Fejes Endre Angyalarcújában játszottam, és persze Szonyja a Ványa bácsiban. Ezt az aláírást nem láthatta magyar közönség. Novikov szovjet rendező hívta meg a szerepre, amit természetesen oroszul játszott el. — Már folynak a próbák a Népszínházban is. Mi lesz a bemutatkozás? — Még mindig egy „fiatal” Szerep: Páskándi Géza A királylány bajusza című mesejátékának főszerepe. Végre azonban játszhatom saját korosztályomat is, Klárit, Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című drámájában. Mindkét szerepet játszom vidéken is, havonta tizenkét napot tárolunk. Remélem, ahogy Kecskeméten, itt is lesz energiám önálló estjeim előadására, melyek közül a legutóbbi József Attila műveiből készült, a címe: Nálam van a kincs, ami nincs? Ahogy eddig a vidéket jártam, most talán majd a fővárosi közönség előtt szerepelhetek ezzel a műsorral is. Molnár Gabriella