Esti Hírlap, 1984. február (29. évfolyam, 29-51. szám)
1984-02-11 / 36. szám
Emlékképek a magyar párt- és kormányküldöttség moszkvai látogatásáról Tavaly júliusban magyar párt- és kormányküldöttség tartózkodott hivatalos baráti látogatáson a Szovjetunióban. Az MTI felvételei e nagy jelentőségű látogatás emlékezetes pillanatait örökítették meg. Kiemelkedő eseménye volt a programnak, Kádár János és Jurij Andropov négyszemközti megbeszélése A szovjet nagykövetség közleménye A Szovjetunió budapesti nagykövetsége közli, hogy mindazok, akik Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének elhunyta alkalmából — a szovjet nép fájdalmában osztozva — részvétlátogatást kívánnak tenni, február 11-én, szombaton 10 és 17 óra között, február 12-én, vasárnap 10 és 16 óra között, február 13- án, hétfőn 10 és 17 óra között, valamint február 14- én, kedden 8 és 9.30 óra között róhatják le kegyeletüket a nagykövetség VI. kerület, Bajza utca 35. szám alatti épületében. Részvétnyilatkozatok Hafez Asszad szíriai államfő tegnap Szíria és az arabok őszinte barátjának nevezte az elhunyt szovjet vezetőt, és hangot adott reményének, hogy továbbra is erősödni fognak a jövőben a két ország közötti, barátságon és együttműködésen alapuló kapcsolatok. Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke is úgy emlékezett az SZKP főtitkárára, mint a „palesztin nép hű barátjára”, aki támogatta e nép harcát és igazságos ügyét. Habib Burgiba tunéziai elnök a szovjet vezető érdemeit méltatva elsősorban azt emelte ki, hogy Andropov eltökélten fáradozott országa gazdasági megújulásáért, a békés egymás mellett élés és a világbéke-tárgyalások és a párbeszéd útján való megőrzéséért. Ferdinand Marcos, a Fülöp-Szigetek elnöke Andropovnak a békepolitika szolgálatában tett erőfeszítéseit, állhatatosságát és határozottságát emelte ki. Ziaul Hakk pakisztáni elnök a szovjet vezetőkhöz intézett üzenetében „kiemelkedő vezetőnek” nevezte Andropovot. A pakisztáni államfő is jelen lesz a temetési szertartáson. Amadou Mahtar M’Bow, az UNESCO főtitkára ugyancsak részvéttáviratot küldött a szovjet vezetőkhöz, és ebben méltatta Andropovnak a nemzetközi együttműködés terén szerzett érdemeit. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár betegsége miatt nem lehet jelen a temetésen, őt Jean Ripert főtitkárhelyettes képviseli majd. Az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a látogatás idején adta át Kádár Jánosnak a Lenin-rendet. A magyar delegáció vezetőjét megérkezésekor a Kreml udvarán köszöntötte Jurij Andropov / 4yászol a Szovjetunió, a szocialista országok tábora, az egész haladó emberiség, hosszú betegség után, életének 70. esztendejében elhunyt Jurij Vlagyimirovics Andropov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Olyan politikustól búcsúzunk, aki egész példamutató életét nagy hazája, a Szovjetunió felvirágoztatásának, a szocialista eszmék diadaláért vívott küzdelemnek áldozta. Mint annyi más, kimagasló kommunista vezető, Jurij Andropov is a kétkezi munkások nagy életiskolájában kezdte meg pályafutását, és kemény munka közepette, egy új társadalom építése közben bontakoztathatta ki képességeit. A sztavropoli határterületről származó vasutas család 1914. június 15-én született fia már ifjan matróz a volgai hajózásnál. A tehetséges fiatalembert a Komszomol felsőfokú tanulmányokra küldi, és Jurij Vlagyimirovics 1936-ban a lenini ifjúsági szövetség munkatársa. Két évvel később a kiemelkedő munkát végzett fiatalembert megválasztják a Komszomol Jaroszlavli területi bizottságának, majd a Karéliai Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkárává. 1939-ben, tehát abban az esztendőben lesz a párt tagja, amikor a hitleri hódítók kirobbantják a világháborút. Andropov a Nagy Honvédő Háború első napjaitól kezdve a karéliai partizánmozgalom aktív résztvevője. 1944-ben, amikor Petrozavodszk felszabadul a fasiszta elnyomás alól, ő lesz a városi pártbizottság, majd 1947-ben a Karéliai Kommunista Párt Központi Bizottságának másodtitkára. A minden posztján kiemelkedő eredményekkel dolgozó fiatal politikus 1951-ben kerül az SZKP központi apparátusába. Két évvel később diplomáciai munkára küldi a párt, és tevékenysége ettől kezdve csaknem fél évtizeden át szorosan összefonódik hazánk, a Magyar Népköztársaság életével, Jurij Vlagyimirovics ugyanis 1953-ban a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa, 1954 nyarától 1957-ig pedig a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete hazánkban. Mi, magyarok ezekben a nem akármilyen esztendőkben ismertük meg a kiemelkedő politikus képességeit és segítőkészségét. Megbízatása végén a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozatával tüntette ki. Diplomáciai megbízatása után Jurij Andropovot az SZKP KB osztályvezetőjévé nevezik ki és a XXII. kongresszustól tagja, majd titkára a Központi Bizottságnak. 1967-től a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Állambiztonsági Bizottság elnöke és ugyanettől az esztendőtől az SZKP Politikai Bizottsága póttagja. A minden területen kiemelkedően eredményes munka nyomán Jurij Vlagyimirovics Andropov 1973 tavaszától a Politikai Bizottság tagja. 1982 tavaszán megválik állami megbízatásától, hogy minden erejét ismét a pártfeladatok ellátására szentelje. 1982 novemberében, Leonyid Brezsnyev halála után Jurij Andropovot megválasztják az SZKP Központi Bizottságának főtitkárává, majd néhány hónappal később a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökévé. ЈГonsztantyin Csernyenko, a Politikai Bizottság tag- trja, a KB titkára akkor a javaslatot előterjesztve egyebek között kijelentette: „Jurij Andropov tevékenységétől elválaszthatatlan a párt és a nép egységének további erősítése, bel- és külpolitikánk folyamatossága és azok az egész nép támogatását élvező intézkedések, amelyek a fejlett szocialista társadalom további tökéletesítését, hazánk gazdasági és védelmi erejének növelését szolgálják. Jurij Andropov tevékenységétől elválaszthatatlan a kommunista párt és a szovjet állam szilárd és következetes irányvonala, amely a nemzetközi légkör megjavítására, az enyhüléshez való viszszatérés elérésére, a termonukleáris katasztrófa elhárítására irányul...” Most, amikor a világ fájdalmas búcsút vesz a lenini párt és a szovjet állam vezetőjétől, megállapíthatjuk: Jurij Andropov a rendelkezésére álló szomorúan rövid idő alatt is óriási erőfeszítéssel, lankadatlanul küzdött mind hazája korszerű eszközökkel való felvirágoztatásáért, mind azoknak a támadásoknak a visszaveréséért, amelyeket atlanti oldalról és elsősorban amerikai részről indítottak az enyhülés vívmányai ellen. Még súlyos betegen is latba vetette a nemzetközi porondon óriási személyi tekintélyét a nemzetközi kapcsolatok javításáért, a világbékéért. Nagy népével együtt mi magyarok is meggyőződéssel valljuk, hogy Jurij Vlagyimirovics lenini típusú vezető volt: szerényen, a kollektíva véleményét meghallgatva, töretlen hittel dolgozott minden poszton, ahová pártja és hazája állította. Minden megnyilatkozásából egyértelmű volt, szinte tapinthatóan érzékelhető az a meggyőződése, amelyet a stílusára jellemző tömörséggel és világossággal úgy fogalmazott meg, hogy a jövő a szocializmusé. „Nukleáris századunkban — jelentette ki Andropov emlékezetes szeptemberi nyilatkozatában — a világot nem szabad szűk, önös érdekek alapján szemlélni. A felelős állami vezetőknek csupán egy választásuk van: mindent meg kell tenniük a nukleáris katasztrófa elhárításáért. Minden más álláspont rövidlátó, mi több, öngyilkos.” Ez a megállapítás, mint Andropov magatartásának valamennyi más eleme is, része politikai örökségének, annak a meggyőződésnek, hogy korunk kommunista vezetői a valóság koordinátáinak ismeretében, a marxizmus-leninizmus eszméinek vértezetében, küzdhetnek csak igazán eredményesen az emberiség nagy céljainak megvalósításáért, a társadalmi haladásért, a békéért. Tási magyarok azzal a meggyőződéssel veszünk végső búcsút Jurij Vlagyimirovics Andropovtól, hogy életműve éppúgy tovább él majd a gyümölcsöző, mindenoldalú magyar—szovjet kapcsolatokban, mint a Szovjetunió felvirágoztatásáért és az enyhülés jövőjéért vívott harcban. E politika folytatása egyben a szocialista közösségnek is nagy politikai öröksége marad.