Esti Hírlap, 1985. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
Idén: művészettörténet és restaurálás is Szabadiskola a Dunakanyarban Még kevés az érdeklődő az Júliusban tizennyolcadik évfolyamát nyitotta meg Zebegényben a Nyári Képzőművészeti Szabadiskola. A Dunakanyarnak e festői táján, Szőnyi István szellemében, az emlékháza mögötti területen működik ez ez intézmény, de a szabadiskolások belakják az egész községet, vannak a könyvtárban, az általános iskola termeiben is, délutánonként mindenfelé találkozni festőállványosokkal: a parton, a hegyoldalon, a temetőben keresik a témát. — Idén a hagyományos osztályok mellé — festő, plein air festő, sokszorosító grafikai, kerámia, rajz és tűzzománc — két újat is indítottunk — mondja Dániel Kornél festőművész, a Szabadiskola igazgatója. — A művészet elmélete és gyakorlata című kísérleti szekció tantervét a két vezető, dr. Hahn Ferenc és Golovits Lajos készítette. — Kiknek szánják ezt az osztályt? — A mostani kurzuson két lány és egy fiú vesz részt, akik bölcsészkari előtanulmánynak szánják ezt a tanfolyamot. Mi azonban népművelőket, művészeti kérdésekkel foglalkozó fiatal szakembereket szeretnénk megnyerni az osztályba. (Sok intézménynél, művelődési központban, tanácsoknál dolgoznak olyanok, akiknek művelődési-művészeti ügyekben döntési joguk van.) A növendékek belekóstolnak minden művészettörténeti korszakba, de főként gyakorlati kérdésekkel foglalkoznak, az osztályokat végigjárva megismerkednek a különféle technikákkal, tapasztalatokat gyűjtenek a művész-tanárok korrektúráiból. Még látható a váci Madách Imre Művelődési Központban az a kiállítás, amelyet a szabadiskolások munkáiból ők is segítettek megrendezni. — Az osztályon most még csak négyen vannak — mondja Franta Dezső —, hárman korábban restaurátortanfolyamot végeztek és egy ötvös. A két hét alatt kapnak annyi, főleg gyakorlati előképzést, hogy nagyjából mindent tudnak, ezért ajánlanánk azoknak az érdeklődőknek az osztályt, akik erre a hiányszakmára készülnek. — Hogyan tudhatják meg az iskola programját? — Minden művelődési intézmény időben kap ismertetőt. Különben szájról szájra is terjed ... — veszi át a szót Dániel Kornél. — Benne voltunk a Magyarok Világszövetsége tájékoztató füzetében is. Két kanadai lány jár most új szakokra a Korga György vezette plein airestőosztályra; egy volt tanítványom növendékei, s hazájukban is hírt adnak rólunk az újságok. Fémszögek elektrolízise — A másik kísérleti szekció a kerámia és fémrestaurálás nevet viseli. Tanáruk, Franta Dezső restaurátor raktáron tartott törmelékeket, újjászületésre váró tárgyakat hozott magával a Szentendrei Múzeumból, amin a hallgatók dolgozhatnak. Felügyelettel — igazi munka folyik. Például bronzkori edények cserepei állnak össze, római lakóház fémszögeit tisztítják elektrolízissel és egy török kard múlt századi másolata is várja a gondozást. / Sződligeti napok A hagyományoknak megfelelően az idén is megrendezik augusztus 18. és 20. között a sződligeti napokat. Az eseménysorozat 2 SstFff 1983. augusztus 1., csütörtök a P-Mobil együttes műsorával kezdődik, majd tábortűzzel folytatódik. Az alkotmány napján a Tápióscsecsői Népi Együttes, videó-diszkó, sportversenyek, ügyességi, MHSZ- és karatebemutatók, valamint horgászverseny és iparművészeti vásár teszi színessé" a sződligeti napok eseménysorozatát. FILM BEMUTATÓ A közlegény Ez nem katonai film, mégha a címből arra lehetne is következtetni. A főhős közlegény ugyan, de nem a hadsereg, hanem a mozgalom közlegénye. Ennél többet sajnos alig tudunk meg róla, ez pedig kevés ahhoz, hogy elnyerje együttérzésünket. A fiatalember majdnem végig egy jómódú, de a mozgalommal rokonszenvező elvált asszony kényelmes lakásán tartózkodik. Ott bújkál. Ugyanis szökött terrorista, akit üldöznek. De hogy voltaképpen milyen terrorcselekményt követett el, arról nem szerzünk megbízható tájékoztatást. Az sem világlik ki a filmből, milyen kapcsolat van a (terrort mindig elítélő) kommunista párt és terrorista hősünk között, hiszen tudomásunk szerint Indiában a KP legális, az volt 1973-ban, e film forgatásakor is, akkor hát miért kell itt egyik tagjának, „közlegényének” bújkálnia? A játékfilmrészeket időnként dokumentumfelvétek váltják fel. Utcai tüntetéseket és az indiai nyomorról, sztrájkokról, zavargásokról, terrorról szóló híreket közölnek a dokumentumrészletek, főként rotációs gépekből kigördülő újságok főcímeinek bemutatásával. A játékfilmrészletek pedig — bár ezek csak nagy jóindulattal nevezhetők játékfilmrészleteknek — javarészt beszélgetésekből állnak. Hősünk és (igen szép) szállásadónője társalognak. Szemináriumi színvonalon. Persze az is lehetne magas — ez itt azonban alacsony nívójú, szájbarágós, unalmas szeminárium. Tudjuk, hogy Indiában rengeteg mozifilm készül, több mint a világon bárhol. A nagy számok törvénye alapján szükségszerű, hogy ezek között, néha, akadjanak jók is. Talán nem tudunk hozzájuk férkőzni? Mert Mrinal Sen filmje — akkor is, ha Pesten most csupán egy csöpp stúdiómozi tűzte műsorára, napi egy előadásban még gyenge közepesnek sem nevezhető. Előképzettség nélkül — Ki vehet részt az iskola munkájában? És mennyibe kerül egy kurzus? — Bárki — előképzettség nélkül is. A jelentkezési lapokat május elsejéig kell beküldeni. A részvételi díj két hétre 800 forint, szállással, étkezéssel együtt pedig körülbelül 2200 forint Szepesi Dóra Akár mint kedves kollégát, vagyis mint hírlapírót is köszönthetnénk most, nyolcvanadik születésnapján Gáspár Margitot, mert volt idő, amikor leginkább újságot írt. Sajtófőnök is volt Vas Zoltán mellett, a Közellátási Kormánybiztosságon és a Városházán lapot szerkesztett, a Városházi Naplót. De ott északkor, tisztviselő korában is a színház, az irodalom , a művészet elkötelezettje volt elsősorban, annak felvirágoztatására irányult hivatali tevékenysége. A felszabadulás utáni év legnagyobb magyar színházi sikere a nevéhez fűződik: az Új Isten Thébában, amely a Belvárosi Színházban csaknem háromszázszor került színre. Éles és mulatságos politikai szatíra volt a 44-es és a 45-ös Magyarországról. Mindenki értette, miiről van szó, még ha ókori tógokba öltözve jártak is a színpadon a színészek, köztük a remek Greguss Zoltán, az elegáns Dénes György, a világszép Déry Sári, a pályakezdő Kállai Ferenc. Nem egyszeri közeledése volt ez Gáspár Margitnak a politikához. Az elsők egyike volt, hogy újabb példát mondjak, aki a személyi kultusz korszakáról feszültséget elet teli, izzóan őszinte drámát írt. A Vígszínház mutatta be 62-ben, Hamletnek nincs igaza címmel, jóval megelőzve a korszakról később esőstől készülő regényeket, filmeket, darabokat, tévéjátékokat , s mellesleg nagy színészi kiugrást biztosítva Tordy Gézának, Tábori Nórának. A Belvárosi Színház már 1933-ban színpadi szerzővé avatta, bemutatva Rendkívüli kiadás című első darabját. Nem sorolom fel részletesen, mert hasábokat töltene meg, az írónő valamennyi regényét, novelláját, színdarabját és szépirodalmi fordításainak sokaságát. Könyvei közül azért érdemes mégis külön kiemelést A múzsák neveletlen gyermeke, mert — izgalmasan, színesen, tanulságosan — az operett történetét ismerjük meg belőle. Az operett világában pedig szinte korszakot jelentett e könyv szerzőjének neve. 1949 nyarán, amikor a színházakat államosították, a Fővárosi Operettszínház igazgatójává Gáspár Margitot nevezték ki. Nagyszerű gárdája volt: Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Feleki Kamill, Bilicsi Tivadar, Fejes Teri mellett akkori fiatalok, mint Németh Marika, Petress Zsuzsa, Rátonyi Róbert, Zentay Anna és olyan, addig jobbára prózát játszó színészfejedelmek, mint Mezei Mária, Ajtay Andor, Sennyei Vera. „Felül” is, „alul” is nagyon sokat vártak akkoriban az operettől. Gáspár Margit meg tudott felelni a legnagyobb igényeknek is, harcolt a műfajáért és küzdött művészeiért. Szerette a színészeit, akik bizonyára elsősorban ezért szerették őt. Színpadi szerzőként olyan kitűnő tollú írókat tudott megmozgatni operett írására, mint Hornos György, Darvas Szilárd, Gádor Béla, Mesterházi Lajos, Boros Elemér. Hasonlóképpen széles és igényes választékot kínált zeneszerzőkben. Alighanem Gáspár Margit igazgatása alatt kezdődött az Operettszínháznak az a — lényegében máig tartó — korszaka, amelynek fő jellemzője az állandó táblás ház. Operett című könyvében Rátonyi Róbert így fogalmaz: „Szerencsére a színházak államosításával olyan igazgató került a Fővárosi Operettszínház élére, akinek igazgatása alatt ez a műfaj, az operettek írói, zeneszerzői, színészei és minden rendű és rangú munkásai megérhették a színház aranykorát...Nyolcvanadik születésnapját is munkában tölti ez a derűs természetű, kedves egyéniségű, kellemes írónő. Nemrég fejezte be új darabját, és írja, Láthatatlan királyság címmel, életrajzát, emlékezéseit. Részleteket olvashattunk belőle a Magyar Nemzetben, az ízelítőiből is világosan kiderült: ez az önéletírás egy egész korszaknak is izgalmas, őszinte és olvasmányos ábrázolata lesz. Jó egészséget, sok boldog születésnapot, jóízű munkában eltöltött évek hosszú sorát kívánjuk Gáspár Margitnak most, a nyolcvanadikon. Barabás Tamásék Az Elnöki Tanács Gáspár Margit Kossuth-díjas írónak, műfordítónak több évtizedes eredményes írói és közéleti munkássága elismeréseként a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. Gáspár Margit köszöntése • Korunkban alig akad edzettebb ember a rendszeres tévénézőnél. Aki egyenes adásban látta, amint egy Ruby nevű bártulajdonos lelőtte Kennedy elnök feltételezett gyilkosát, a két rendőr kísérte, megbilincselt Lee Harvey Oswaldot, látta egy tévéoperatőr utolsó felvételeit, amelyet önnön halála követett, ugyancsak egyenes adásban látta, amint Szadat elnök véres merénylet áldozataként meghal a dísztribünön — fantasztikus eseményeket, törté■nelmi tragédiákat látott már karosszékében ülve korunk tévénézője. Egy nyugatnémet televíziós film tegnap este, Halál a stúdióban címmel, valami hasonló történetet kívánt elmondani. Hogy egy politikai gyűlés egyenes, élő közvetítését figyelve minden néző láthatja, amint a szónok, egy tartományi miniszter beszéd közben esik össze, mert halálos merényletet követnek el ellene. A tévéfilmből nem derült ki igazán: megvetnünk kell-e most azt a (tévéfilmbeli) tv-szerkesztőséget, amely végig követni akarja egyenesben az eseményeket. Vagy ellenkezőleg, ünnepelnünk kell-e, amiért nyers eszközökkel bár, de a tiszta igazságot kívánja felderíteni? (S ezzel, mellesleg, előnyt szerezni a többi tvtársasággal vívott konkurrenciaharcában.) Az sem derül ki igazán, sajnáljuk-e a merénylet áldozatát, hiszen a terrorizmus végzett vele és a terrorizmus az, amely mind tűrhetetlenebbül fenyegeti az emberiséget, tehát le kell számolnunk vele. Vagy inkább álljunk a merénylő oldalára, hiszen közben kiderül: őt tönkretette a miniszter, aki önző, kapzsi, gonosz ember volt, másokat is tönkretett, ha önös érdeke úgy kívánta, tehát „meghalt a cselszövő”, nem kell sajnálnunk. Efféle kétségek mardoshatták a nézőt mindvégig, a tévéfilm végül nem adott megfelelő feleleteket a különböző kérdésekre. (ídás) Offenbach- vígoperák a Hiltonban A Budai Vár egykori Dominikánus templomának romjai, modern elemekkel aplikálva, ma a Hilton Szálló legszebb zugát övezik, mely ideális játékteret nyújt zenés kamaraestekhez. Évek tapogatózásai után, az idei nyár programja a legjobb lehetőségek fölismerését mutatja. Tavaly külföldi lapokban néhány napos budapesti kirándulásokat hirdetett a Hilton-hálózat ezekre az estekre, de a magyar nyelvű prózai komédiák aligha jelentettek érthető élvezetet az idegeneknek. Legföljebb a hazai közönség reagálásán érezhették, hogy valami mulatságos zajlik előttük. Most sok a tánc, a némajáték és a régi muzsika. Jobban kielégíti az idegenforgalmi igényeket. Offenbach két kisoperája azonban kettős arculatot mutat. A két vak című komédia, az eléje iktatott énekes rivalizálással, túlságosan a szöveg fordulataira épül ahhoz, hogy idegenek élvezhessék. Ahhoz viszont, hogy hazai nézők töltsék meg a nézőteret, valljuk be, a színvonalához képest túlságosan drága. Ahogy a koncertek is, ugyanezek az együttesek máskor és másutt jóval szerényebb helyárért meghallgathatók. A két vak a 130 évvel ezelőtti párizsi világkiállításra készült rövid komédia. Alvak koldusok rivalizálása. Romantikus, vicces pillantás az akkori világváros alvilágára. Ma talán akkor élveznénk, ha két, énekesnek is, színésznek is zseriális adottságú szereplő lehelne bele életet — chaplini humorral és énekes bravúrokkal. Vagy ha förgeteges bohóctréfának fognák fel. A mostani megoldás, a rossz zenekari hangzással, bágyadt muzikális és játéktempókkal, egyszerűen unalmas. Sokkal derűsebb szórakozást nyújt a másik Offenbach-darab, a Pitzelberger úr szalonja. Ennek a hangszerelése is jobb, a látványa — Szegő György és Kemenes Fanny jóvoltából — egyenesen élvezetes, és Csonka Zsuzsa énekesbravúrjai magas színvonalra emelik. Temperamentumos játéka pedig egyenesenfelpezsdíti az addig unatkozó közönséget. Szüle Tamás és Spindler Béla, a koldusjáték két szereplője, itt képességeik és lehetőségeik határán belül mozoghatnak, tehát szintén maradéktalanabb alakítást nyújtanak. Csonka még megnyerő énekestársat is kapott Molnár Gábor játékos alkatában, s főleg kellemes, lírai tenorjában. A pesti közönség számára azonban Offenbach tolmácsolása még mindig — a Gerolsteini óta — kitalálásra vár. A mi operettjátszó sémáink éppúgy leperegnek a műfaj ősdarabjairól, mint a legtöbb aktualizáló kísérletünk. A megoldás eddig még nem lett — a most rendező Babarczy László által nem is nagyon keresett — kulcsa, természetesen, a muzsikában rejlik... A karmester, Hevesi András pedig nem tölt be meghatározó szerepet. A Hilton-programok szervezőinek azonban nem lenne szabad föladniuk a kísérletet Offenbachhal. Nagyon jól illik a nyári játékokba. Fodor Lajos □ REJTŐZKÖDŐ címmel új film forgatását kezdte meg a napokban Kézdi Kovács Zsolt. A főbb szerepeket Breznyik Péter, Törőcsik Mari, Pap Vera és Monori Lili játssza, az operatőr Kende János. □ SZABÓ TAMÁS szobrászművész kiállítása augusztus 17-ig látható a Műcsarnok Dorottya utcai Kiállítótermében. □ SZÉKELY JÁNOS Dózsa című monodrámáját rendezte tévére Sára Sándor. Dózsát Madaras József alakítja.