Esti Hírlap, 1989. április (34. évfolyam, 76-85. szám)
1989-04-06 / 78. szám
BEJEGYEZTÉK, MŰKÖDHET Minden hír ellenére: létezik az alapítvány Műholdas vétel, sokféle szolgáltatás i kábeleket kínálunk. Ha befizetik azt az ötezer egynéhányszáz forintot, május végén már nézhetik a Sky adásait — mosolyog a hölgy, s szerződést nyom az orrunk alá. Váratlan ez a vasárnapi látogatás. Szinte védekezve jelentjük ki, hogy mi és a VII. kerületben még sokan mások alapítványtagok lettünk, onnan várjuk majd, hogy segítsenek a műholdas adások vételének kiépítésében. Az alapítvány sok minden mást is kínál, egyebek között telekommunikációs rendszert, saját kábeltelevíziót, szociális szolgáltatást. A vendég A hölgy nem tágít. A bejárati ajtó mellé telepített csőre mutat. Mondván: ezt már az ő megbízói vezették oda. Láthatjuk: nem a levegőbe beszél. Elutasítjuk a szerződést, annál is inkább, mert mi annak idején csekély tagsági díjat is fizettünk, s jelen voltunk a körcsarnokban az alapítvány elhatározásakor. Szavaztunk , és vártuk a bejegyzést. Ehelyett a Varsádi BIAG küldte el ügynökét, nyilván azzal a megbízással: járja végig a lakásokat, s közölje mindenütt, az alapítvány már nem létezik, füstbe ment az álom, se parabolaantenna, se kábeltelevízió nem lesz. Mi több, a pártoló tagsági díjat valaki „lenyelte”. Hiába érdeklődnek a lakók, az alapítvány telefonszáma megszűnt, mindenkinek bottal üthetjük a nyomát. A BIN AG viszont, ha drágábban is, és a szolgáltatásoknak pusztán töredéket vállalva is, de lám megjelent. És őket támogatja a kerületi IKV, hogy a másik társulás elítélhető eszközökhöz folyamodott. Hogy miért? Ezt nem minősítem, hiszen akkor én sem lennék különb náluk. Aki eljött az alakuló ülésre az év elején, tudja, miért ragaszkodik mihozzánk. A Nyitott világ alapítványnak már ma is tekintélyes a vagyona, s ezt úgy gyarapítjuk majd tovább, hogy a kerület lakóinak a jóváhagyott egyszeri ötezer forinton túl többé sem a műholdas vételért, sem a hazánkban talán még ismeretlen szolgáltatásokért nem kell fizetniük. Március közepén hagyta jóvá az alapítványt a VII. Kerületi Tanács igazgatási osztálya. Utána lehetett számlát nyitni, csekket készíttetni, elkezdeni a széles körű toborzást. Az antenna felállításához, a kábeltelevíziózáshoz szükséges központ telepítéséhez, a műsorszórás egyéb feltételeinek elkészítéséhez a lakásonkénti ötezer forintot az erzsébetvárosiak még nem fizették be. Hiszen időbe telik, míg a szükséges csekkek mindenhová eljuthatnak. De az alapítvány alkalmi újságjával együtt mindez napokon belül a tagoknál lesz. S ha megérkeztek a számlára az első forintok — a nyugdíjasok, a szociálisan rászorulók jóval kevesebbet fizetnek —, munkához láthat a Parabola Kisszövetkezet. — Mi nem szeretnénk a vetélytársat kiszorítani — mondja Hajas György. — Akik bennünk nem bíznak, ám válasszák ezt a másik társulást. De az alapítvány tagjai, reméljük, hozzánk csatlakoznak. Most már tudhatják, mi létezünk, az alapítvány, akár a világ más országaiban, anyagi és jogi garancia, s lehetővé teszi, hogy közösen valóra váltsuk mindazt, amit az év elején együtt elhatároztunk. Fazekas Ágnes Munkához lát — Méghogy megszűnt az alapítvány...? Pusztán annyi történt, hogy a szabályokat kijátszva a vártnál hosszabb idő alatt tudtuk csak bejegyeztetni — veszi elő a határozatot Hajas György, az elnökség tagja. — Azt is tudjuk, . * __ rw BELEPOK ÉS TÁVOZOK Tavalyi idei változások az MSZMP tagságában Az idén március végéig mintegy 23 ezren léptek ki az MuzuVIP-ből, miközben csak kétezren kérték felvételüket a pártba — nyilatkozta az MTI munkatársának Bíró József, az MSZMP KB pártépítéssel és tagnyilvántartással foglalkozó csoportjának vezetője. Elmondta: míg 1986-ig évente mintegy húszezren távoztak a pártból, addig 1987-ben 34 ezren, tavaly pedig 83 ezren. Közülük 58 ezren kiléptek, 14 ezret töröltek, ezer párttagot kizártak, s tízezren meghaltak. Ugyanakkor folyamatosan csökkent a tagfelvételek száma: 1986-ig évente mintegy 30 ezer új tagot vettek fel, de 1987-ben 23 ezret, 1988-ban pedig már csak 13 ezret. A párttagság létszáma 1987 őszén volt a legnagyobb, megközelítette a 880 ezret, a múlt év végén 801 ezer volt, jelenleg pedig mintegy 780 ezer tagja van az MSZMP-nek. Bíró József rámutatott: a mostanában belépők az MSZMP új irányvonalát, a megújulási folyamatot tartják vonzónak, azt, hogy a párt hosszú évek után nyitottabbá vált. Szólt arról is, hogy gyorsult a szervezet öntisztulása, bár a kikerülések hatása még nem érződik a pártegységben. Elsősorban azok távoztak, akik nem tudták vagy nem akarták vállalni a párttagsággal járó megnövekedett követelményeket. Sokan csalódtak, mások pedig kivárnak, hogy az MSZMP megőrzi-e vezető szerepét a többpártrendszer keretei között. A tavaly májusi pártértekezlet után néhány hónapig lassult a kilépések és gyorsult a belépések folyamata, de ez a múlt év utolsó negyedében ismét megfordult. A harmadik negyedévben nyolcezren, a negyedikben pedig már 14 ezren léptek ki, mert elégedetlenek a pártértekezletet követő időszak eredményeivel, főként azzal, hogy jelentősen romlott az életszínvonal. A múlt évben kilépettek 12 százaléka nem ért egyet a párt politikai irányvonalával, 25 százalékuk betegségre hivatkozik, mások egyéni sérelmükkel, 45 százalék pedig egyáltalán nem indokolja a kilépést. Feltételezhető, hogy az utóbbiak nagy többsége politikai okok miatt adta vissza tagkönyvét. Bíró József felhívta a figyelmet: nemcsak az új szerveződések, hanem az MSZMP tagjait is megfenyegetik, s ezért többen félelmükben lépnek ki a pártból. A kilépők közül csak elvétve hivatkoznak rá, hogy más pártba kívánnak átigazolni. A múlt évben egyébként 1200 felsőszintű vállalati, tanácsi, szövetkezeti vezető is távozott az MSZMP soraiból. A pártban folyamatosan csökken a munkások és a szövetkezeti dolgozók aránya. Míg hazánkban az aktív keresők 57 százaléka munkás, 27 százaléka szellemi foglalkozású, 12 százaléka szövetkezeti dolgozó, addig a pártban ez az arány kerekítve 39-53-7. Tavaly 43-ról 36 százalékra csökkent a pártba belépő munkások aránya, miközben a szellemi foglalkozásúaké 33-ról 40 százalékra emelkedett. A pártban kevés a fiatal, a tagok mindössze 8 százaléka 30 éven aluli. A fiatalok körében az MSZMP szükségesnek tartja a tagtoborzást, mert a párt jövőjét, megújulását töltik várja. A párt szervezeti szabályzatának átdolgozása során egyébként törekszenek a tagfelvétel további egyszerűsítésére. Már megszűnt az a gyakorlat, amely szerint tagfelvételkor az alapszervezet döntését az irányító párt-végrehajtó bizottságnak kellett jóváhagynia. Jelenleg még szükség van a két ajánlóra, de lehet, hogy ebben is változás lesz. A többpártrendszer viszonyait figyelembe véve a párttaggá nevelés, a tagfelvételi munka további új módszereket kíván a pártszervektől és tagjaiktól. A követelményeket az eddigieknél rugalmasabban kell kezelni, a tagfelvételekkor elsősorban a jelenlegi politikai törekvések, a reform, a megújulás céljainak elfogadását kell fő követelményként megfogalmazni — mondta befejezésül Bíró József. NITROKÉMIA Ioncserélő gyanták Nagy kapacitású ioncserélő műgyantaüzemet építenek a fűzfői Nitrokémiánál. A csaknem háromnegyedmilliárd forintos beruházás az év végén fejeződik be. Az évi 20 ezer köbméter kapacitású üzem magyar—szovjet államközi megállapodás alapján jön létre. Az alapanyagot teljes mennyiségben a Szovjetunióból szerzik be és cserébe készterméket szállítanak. Az új üzemben főleg erőművekben használható ioncserélő gyanták készülnek majd. A fűzfői Nitrokémiánál már több mint két évtizedes múltja van az ioncserélő műgyantagyártásnak és -fejlesztésnek. Jelenleg évi 9 ezer tonnányit állítanak elő, s ebből exportálnak a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Bulgáriába és az Amerikai Egyesült Államokba is. A Nitrokémia az erőművi vizek tisztítására alkalmas ioncserélőkön kívül ma már az élelmiszeriparban, valamint gyógyászati célokra alkalmas változatokat is készít. Újabban már olyan különleges szerkezetű, kromatográfokhoz használható műgyantát is gyártanak, amelynek az ára magasabb, mint az aranyé. MEGJEGYEZZÜK ’89 csapdája t Holnap még egy utolsó attakot indítanak a határsorompók ellen a magyar kocsisorok, aztán „fel Bécsnek!” — de legalábbis Nickelsdorfnak. S ahogy az orvos elégedetten regisztrálja, amikor a betegség valamennyi jellemző jegyét felfedezi páciensén — hiszen milyen egyszerű így a diagnózis! —, mi is csettinthetünk, ugyanez okból. Aki ugyanis ismeri Hankiss Elemér Diagnózisok című tanulmánykötetét, nyomban fölfedezi ebben a negatív társadalmi szerződés iskolapéldáját. Azt a helyzetet, amikor mindenki akkor jár jól, ha megszegi a normákat. Azaz ebben az esetben egy pillanatokon belül érvénybe lépő új normarendszert, amely egy ugyancsak nem olyan régen érvényes régit vált majd fel. Az utóbbi időben bebizonyosodott: ha más nem is, de hazánk fiainak alkalmazkodóképessége már megüti a világszínvonalat. És talán ez a magyarázata, hogy a társadalmi minimumot éppen hogy elérő átlagbéreink ellenére mégiscsak megvagyunk. Igaz, ez a tény a kincstárat — nem finomkodásból használjuk ezt a kifejezést a kormány helyett, de hát mindenki előtt világos: az egymást követő kormányzati intézkedéseket a költségvetés helyzete motiválja — újabb és újabb elvonásokra ösztönzi. Nem akarjuk megismételni azoknak a káros hatásoknak a felsorolását, amelyekből már csokornyit szedett össze a sajtó. Csupán Hankiss gondolatmenetét ajánljuk megfontolásra. Nevezetesen, hogy „az ilyen mechanizmusok mindaddig működni fognak — mint a társadalmi csapdák általában —, amíg a közösségnek okozott kár nem nő meg anynyira, hogy visszahárulva az egyénre, nagyobb lesz már, mint a normatörésből származó egyéni haszon”. Csakhogy: a közösségnek okozott kárt az egyén nemigen érzékeli. Nem tudhatja, hogy a holnaputántól érvényes vámszabályok révén majdan befolyó összegekből mennyit kellene levonni például csupán annak az elmaradt értéknek a fejében, amelyet ezekben a napokban nem termeltek meg. Mert azok, akiknek dolgozniuk kellett volna — szabadságon vagy anélkül —, sorban álltak valutáért, araszoltak az országúton, loholtak a határ túloldalán, majd hazaérve, kipihenték végre fáradalmaikat. Megint csak szabadságon — vagy anélkül. De akár így, akár úgy — százezrek munkája hiányzik. Vagy ha nem, annál rosszabb . .. Azt pedig valóban nem lehet „forintosítani”, mennyitépít le az ember önbecsüléséből az, ha kénytelen állandóan „résen lenni”, kénytelen egy folyamatosan változó hosszúságú kormányzati gyeplőhöz igazodni, kénytelen magát — s ezzel együtt honfitársait is — „lesajnáltatni”, pusztán azért, hogy boldog birtokosa legyen néhány olyan kommersz technikai eszköznek, amelyért normális körülmények között nem a szomszéd országba, hanem a szomszéd üzletbe megy át az ember. S ráadásul mindezt némi bűntudat és kiszolgáltatottságérzet tetézi — mert hogy a negatív társadalmi szerződésnek ez is sajátja. S még egy idézet Hankisstól: „Vannak korszakok és helyzetek egy-egy országban, amikor s amelyekben olyannyira megmerevedik a gazdasági, társadalmi vagy politikai intézményrendszer, hogy már akadályozza vagy akár teljességgel lehetetlenné teszi az élet természetes folyását. Kerékkötőjévé válik minden szükséges változásnak. Ilyen helyzetekben hasznára lehet a társadalomnak az, ha — előbb csak a felszín alatt — kialakul egy új szabályrendszer, egy új gyakorlat, egy olyan negatív társadalmi szerződés, amely kitör a régi normarendszer szorításából, tőle többékevésbé függetlenül működik. És különösen szerencsés az a társadalom, amely képes — legalábbis részben — az első társadalomba és az első társadalmi szerződés hatókörébe átemelni ezt a gyakorlatot”. Őszintén szólva eme utolsó passzus jelenleg pusztán jámbor óhajnak tűnik. Semmi jel nem mutat rá, hogy a negatívot előhívják. Gyémánt Mariann egyik olyan élete- VÁCI TUNGSRAM ÉS KÖRNYÉKE Tisztább lesz a levegő Ólomüveggyár építését tervezik a Tungsram Egyesült Izzó váci gyárában. A munkát már megrendelték az NSZK-beli Sorg GmbH kemencegyártó cégtől, amely majdnem négymillió NSZK márka értékben szállítja a kemencét és a technológiai sor többi részét. Az üveggyár felújítása már régóta időszerű, mert a mai gázfűtéses technológia elavult, szenynyezi a környezetet. A gyárat elhagyó füstgázokkal ugyanis sok ólomoxid jut Vác levegőjébe. A levegőszennyezést szinte teljesen megszünteti majd az új technológia. A korszerű ólomüveggyárnak nagyobb lesz a kapacitása, az izzókban használt úgynevezett állvány- és szívócsövekhez a jelenlegi napi 20 tonna helyett 24 tonna üveget állítanak elő. A tervek szerint a beruházás a jövő év elején indul, s ez néhány hónapig termeléscsökkenéssel jár, mert a régi gyárat le kell bontani. A veszteséget előregyártással hidalják át Vácott. (MTI) Szünidei gyermekklub Szünidei gyermekklubot működtet a tavaszi vakáció idején a Budapesti Közlekedési Vállalat KISZ tanácsának klubmunkaközössége. A kezdeményezés jó visszhangra talált, s a vállalat dolgozóinak gyermekei négy klubban, színes és érdekes programok között válogatva tölthetik az időt, sportrendezvényekkel, vetélkedőkkel, kirándulásokkal, hajókázással. A kicsik felügyeletét óvónők látják el.