Esti Kurir, 1928. április (6. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-01 / 76. szám

Vasárnap, 1928 április 1 G­idiszák ötezerA jobboldali bizottsági tag úr az őszinte felháborodás hangján kiáltotta közbe tegnap a közgyűlésen, hogy ötezer pengőbe kerül minden obstrukciós nap. Ami­ben persze — egy kis rabulisztikával — igaza is lehet. Nincsen kizárva, hogy a költségek közül ötezer pengő esik, goromba számítás szerint, egy-egy tárgyalási napra. S ha ő ál­talában sokallja ezt az összeget, csak rajta és elvbarátain áll, hogy népszerű gesztussal olcsóbbá tegyék a főváros számára az önkor­mányzatot. Ám, hogy az obstrukció kerülne pénzbe — akár egy, akár ötezer pengőbe, —azt bátrak, vagyunk a leghatározottabban kétségbe vonni. Itt milliók megmentéséért folyik a küzde­lem. Milliókat akarnának egy rossz és szük­ségtelen üzletre — az Egyesült Fővárosi Ta­karékpénztár megváltására —, elpocsékolni s az obstruáló ellenzék egyetlen célja, hogy minden erőfeszítésével megakadályozza ezt a képtelen tranzakciót. Az a nap, amelyen a megváltást kimonda­nák, hatmillió pengőbe kerülne. Ez nem ju­tott eszébe a bizottsági tag úrnak? Vagy itt, a millióknál nem érzi szükségét a takarékos­ságnak, a horribilis vagyon véletlenül favori­zált vállalat megmentésére kell? Különös. Az ötezer pengővel szörnyen spórol. De a polgárság millióival farzsabban bánik s min­ősenek takarékossági megfontolásai. A lehetetlen, terhes, céltalan üzletet meg kell akadályozni az ellenzéknek; legalább is: nem szabad egy tapodtat engednie elfoglalt hadállásából, m­íg van ereje és lehetősége a harcra. Elég szomorú, hogy ez csak obstrukcióval és tárgyalási napok feláldozásával megy. Elég siralmas jelensége közéletünknek, hogy nem sikerül olcsóbb eszközökkel, igazsággal és racionalizmussal.* AnkétT­egnap ankét volt a főkapitányságon. Sajtóügyben. Résztvettek rajta a leg­különbözőbb hivatalos fórumok — közigazgatásiak és igazságszolgáltatásiak — kiküldöttei. Tárgy: a sajtó informálása a rend­őrség munkájáról. Belügy, igazságügy­, főka­pitányság' ügyészség, ott voltak. A sajtó nem volt ott. Erről az apróságról, a­hogy a sajtót is meg kellene és illene hallgatni, vagy legalább hívni, mikor az ő munkájáról esik szó, meg­feledkeztek. Nem akarjuk itt felsorolni azokat a híres bűnügyi eseteket, melyeket a sajtó segítségé­vel sikerült felderíteni. S nem akarunk rámu­tatni a nyomozó hatóságok összegyűjtött "holtpontjaira" azokból az időkből, mikor a sajtónak nem volt módjában segítő kezet nyújtani. Azt hisszük, hogy az igazán közvet­lenül dolgozó detektívek és tisztek éppen úgy meg vannak győződve a sajtó közreműködé­sének fontosságáról, mint a közvélemény. De nincs róla meggyőződve, vagy nem akarja tudomásul venni az a sajtóellenes szel­lem, mely a mai kormányzati rendszerben — egyeseknek minden friss­ jószándéka ellenére is — megnyilvánul. , S amelynek egyik jellemző példája a teg­napi ankét, ahol egy kicsit avult módszer szerint dönteni akartak, rólunk — nélkülünk. * FazsísztáhC­sak felhívjuk a velünk szembenálló kle­rikális laptársaink ügyeimet Mussolini legújabb akciójára. Feloszlatja a ka­tolikus ifjúsági szervezeteket. Ne feledkezzenek meg kellőképpen feldi­csérni a duce lépését, hiszen általában extá­zisba esnek a római diktátor minden szavá­tól és cselekedete­. Mussolini az ideáljuk. A fasizmus a programjuk. Nos, Mussolini és a fasizmus már egyné­hányszor kijelentették, hogy az ő politikájuk nem egészen azonos a magyar „fasisztáéké­­val.­ Külön uton járnak, legfeljebb elfogadják ezt a feléjük áramló imádatot. De a magyar kacsingatóknak egyszer majd keserűen kell tudomásul venniük, — ha nem ma, hát majd holnap — hogy Mussolini nem nekik csinál politikát. Higgyék el: nem az ő emberük. TMHCOATS . FÉRFIAK KOR É­S GYERMEKEK RÉSZÉRE NEUMNM.1 MÚZEUM,-KÖRÚT A KÉT FIATALEMBER ÉS EGY HALÁLOS REVOLVERLÖVÉS ■■■ ■ 1 ■ 111 Klein Antal, aki véletlenül agyonlőtte leg­jobb barátját, Fischer Jenőt, néhány nap óta ismeretlen helyen tartózkodik •val/l/ta* A család szerint aggodalomra nincs ok, mert Klein becsületszavát adta, hogy emelt fővel várja be a vizsgálat eredményét . A törvényszéki boncolás ma állapította meg, hogy miképpen történt a halálos lövés Különös haláleset ügyében nyomoz né­hány nap óta nagy apparátussal a budapesti főkapitányság sérülési osztálya. Két nappal ezelőtt meghalt a Rókus-kórházban Fischer Jenő huszonegy éves hivatalnok, akit legjobb barátja rejtélyes körülmények között nyakszirten lőtt. Az eset e hó 14-én történt. A fiatal Fischer Jenő, Fischer Mór bérkocsi vállalkozó fia, Bokréta­ utca 24. szám alatt lévő lakásukon 14-én délután azt mondotta édesanyjának, hogy átmegy jó barátjához, Klein Antalhoz, akivel fontos és sürgős elintézni valói van­nak. Klein Antal nem messze lakott Fisch­e­­­réktől, a Bokréta­ u. 7. szám alatt. Délután fél négy óra előtt érkezett Fischer Jenő ba­rátjához, Klein Antalhoz, aki Mandelné nevű nővérénél lakott. Klein Antal néhány évvel idősebb, mint barátja és kalandos élet van már a háta mögött. A nyugtalan természetű fiatalember beutazta a­ fél világot. Bejárta nemcsak az európai államokat, hanem Egyiptomban és Palesztinában is járt és­ mi­­kor külföldi útjáról hazaérkezett, egy kül­földi gyártmányú revolvert hozott magával. Mindig nála fiatalabb ifjakkal barátkozott, mert szeretett nekik változatos, kalandos utazásairól történeteket elbeszélni. Klein­­Antal és Fischer Jenő különösen azért barátkoztak össze az utóbbi idő­b­en, mert volt egy közös leányismerő­­sü­k, M. Böske, aki az Andrássy­ úton lakott. Mi történt a két jóbarát között ? Hogy mi történt a ma­l'i-iki délutánon Klein Anted szobájában a két jóbarát között, az még ma sincs teljesen kiderítve. A két fiú, mint később vallomásukban hatósági tanuk előtt elmondották, elbeszélgetett. Később, mi­kor újra a régi emlékekre, utazásokra tere­­lődött a szó, Klein Antal mindenféle emléke­ket, fényképeket vett elő a fiókjából, azokat kirakta az asztalra. Ugyanekkor azonban, mint mindig szokta, kivette a revolverét is. Fischer Jenő és Klein Antal későbbi kihall­gatásuk során jegyzőkönyvbe mondották, hogy Fischer Jenő ekkor rászólt a barátjára: — Kérlek, neked nincs fegyverviselési en­gedélyed, ne hozd magadnál ezt a pisztolyt, mert­­ még bajod szárm­azhatik belőle. Klein Antal így válaszolt: — Kiveszem a revolvergolyókat, akkor nem lehet semmi veszély. És barátja szeme láttára egyenként kivett az­ ismétlő pisztolyból öt revolvergolyót és odatette az asztalra, a képek mellé, ami­ket együtt nézegettek. Klein Antal azonban különös és mind a mai napig megfejthetetlen okok­ miatt ismét a revolverre terelte a beszél­getést. Kezébe vette a pisztolyát, vizsgálgatta, majd így szólt: — Nézd, itt van ez a revolver. Most nin­csen benne golyó, az ember szinte úgy érzi, hogy golyó nélkül nem is fegyver az ember kezében egy ilyen revolver. — (­sak akkor nyújt — folytatta barátjá­hoz fordulva furcsa gondolatmenetét Klein Antal — csak akkor nyújt biztonságot és erőérzetet a revolver, ha meg van töltve. — Látod és most beteszek egy golyót. . . — folytatta Klein Antal és barátja szeme­­láttára felemelt az asztalról egy revolver­­golyót, betette a tölténytárba, egy csattanás és a golyó a pisztoly csövébe nyrottt. Aztán igy folytatta: , — Látod, most meg van töltve .. . Most már, erősebb, bátrabb az ember, mert töltött fegyver van a kezében . .. Miközben Klein Antal ezt a különös ma­gyarázatot tartotta a fegyverről, Fischer Jenő — mint később szüleinek és hozzátartozóinak elmondotta — szinte ösztönszerüleg, maga sem tudta miért, a fal mellé lépett. Klein Antal ekkor tréfásnak látszó mozdu­lattal kinyújtotta feléje a karját és így foly­tatta előadását: — Látod, a revolverben golyó van. Ebben a pillanatban hatalmas dörrenés hallatszott. .. pisztoly Klein Antal kezében elsült. Fischer Jenő felsikoltott: — Szegit Isten, meglőttél... Mikor Klein Antal látta, hogy barátjából hatalmas sugárban patakzik a vér, elsápadt. Közben a revolverlövés zajára többen a ház­beliek közül besiettek a lakásba. Nyomban értesítették a mentőket is, akik konstatál­ták, hogy a golyó Fischer Jenő nyakába fúródott, még pedig oly szerencsétlenül, hogy az acélgolyó a nyakcsigolyában megakadt és ezáltal a sebet komplikálttá és életveszé­lyessé tette. Az első segélynyújtás után a mentők Fischer Jenőt sürgősen beszállítot­ták a Rókus-kórházba. A kórház orvosai mindent elkövettek, hogy Fischer Jenőt olyan állapotba hozzák, hogy a nyakcsigo­lyájában megakadt golyót operatív úton el­­távolíth­assák. Az esetet természetesen­ azonnal bejelen­tenék a budapesti főkapitányságnak, ahol a sérülési osztályon dr. Zimmermann Endre rendőrkapitány indította meg ebben az ügy­ben a nyomozást. Miután a Róm­us-kórház­­ból az a jelentés érkezett, hogy Fischer­­Jenő kihallgatása igen sürgős, mert állapota oly veszélyes, hogy kérdéses, később kihallgat­ható lesz-e. A sebesült feltűnő vallomása Fischer Jenőt a kórházba kiszállt rendőri bizottság a megsebesülése utáni napon, ami­kor még teljesen eszméletén volt, kihallgatta. Fischer Jenő hozzátartozóinak jelenlétében tette meg első vallomását a kórházi ágyon. A hozzáintézett kérdésekre először egy­általában nem akart válaszolni, csak ennyit mondott szaggatottan: — Véletlenül történt. . . Nem gyanúsítom a barátomat.. . Önök se gyanúsítják . .. Nem történt semmi. Nem is mondhatok többet... Majd ha felgyógyulok, én magam mindent elintézek .. . Ezután a különös vallomás után Klein Antalt, a huszonnégyéves globetrottert nyom­ban előállították a főkapitányságra, ahol azután jegyzőkönyvbe vették vallomását, amelyben ismertette a tragikus revolverlö­­vés vázolt­­előzményeit. Klein Antal azzal védekezett a rendőrségen, hogy ő valóban játszadozott a fegyverrel. Azért beszéltek oly sokáig a revolverről, mert neki nem volt fegyverviselési engedélye és azon tana­kodtak, hogy fegyverviselési engedély hiá­nyában mit csináljon a revolverével. E be­szélgetés közben véletlenül sült el a pisz­toly. Ezután a vallomás után Klein Antalt el­bocsátották a főkapitányságról. Miután Fischer Jenő a kórházi ágyon a rendőrség számára nem akart bővebb felvilágosítást adni a rejtélyes négyszemközti jelenetről, Klein Antal ellen természetesen gondatlan­ságból okozott súlyos testi sértés bűntette címén megindították az eljárást. Időközben azonban a főkapitányságra több bejelentés érkezett, amelyben a beje­lentők annak a véleményüknek adtak kife­jezést, hogy Fischer Jenő nem tívja, hogy milyen súlyos sebet kapott és ezért nem akart a kórházi ágyon a barátja ellen olyan vallomást tenni, amely teljes egészében vi­lágosságot derített volna erre a rejtélyes ügyre. .­­■ .­­ • A rendőrség ebben az irányban is megin­dította a nyomozást. Fischer Jenőt azonban már nem lehetett részletesebb vallomásra bírni, mert néhány nappal ezelőtt állapota válságosra fordult. Súlyos nyakcsigolya sé­rülése következtében már napokkal ezelőtt agonizálni kezdett és tegnap azután értesí­tették a főkapitányságot, hogy Fischer Jenő a Rókus-kórházban tegnapelőtt meghalt. A halálozásról szóló hivatalos átirat kéz­hezvétele után a rendőrségen Szrubián Dezső dr. rendőrtanácsos, a sérülési osztály helyet­tes vezetője elrendelte az ügyben a további vizsgálatot. Az ügy, összes nyomozati aktái­val együtt, amely iratokban benne foglaltat­nak a kihallgatási jegyzőkönyvek, átkerültek a királyi ügyészséghez. A rendőrség felkérte a királyi ügyészséget, hogy sürgősem rendel­­jék el a törvényszéki orvosi boncolást, annak megvizsgálására, hogy milyen irányból és milyen távolságról érte a halálos revolver­lövés a tragikus sorsú Fischer Jenőt. Értesü­lésünk szerint a boncolást dr. Kenyeres Balázs egye­temi tanár ma délelőtt ejtette meg és arról írásbeli jelentést fog küldeni a buda­pesti főkapitányságnak. A törvényszéki bon­colás eredményétől függ, hogy milyen döntést fognak hozni ebben a hatóságok előtt is rej­télyes ügyben. Klein Antal eltűnt Klein Antalt értesülésünk szerint rendkívül deprimált lelkiállapotba hozta az a körül­mény, hogy őt oly hosszasan hallgatták ki a rendőrségen a revolverlövés pontos történeté­nek megállapítására, valamint az előzmények kiderítésére. Klein Antal, aki kihallgatása után visszatért rokonaihoz, oly különös maga­tartást tanúsított, hogy rokonai becsületszavát vették, hogy legjobb ba­rátja halála miatt nem fog saját magá­ban kárt tenni. Ma délelőtt azután az Esti Kurír munka­társa érdeklődött, hogy mi van Klein Antallal. Kerestük úgy szüleinek, mint a Bokréta­ utca 7. szám alatt lakó rokonainak lakásán, de sehol sem találtuk. Nővére lakásán azt a különös felvilágosítást kaptuk, hogy Klein Antal m­ár néhány nap óta nem jelentkezett se szik­einél, se roko­nainál. Hogy merre jár, mi van vele, arról felvilá­­gosítást adni nem tudnak, ám a rokonok ki­je­lentették, hogy aggodalomra nyilvánvalóan nincs ok, mert hiszen Klein Antal szavát adta, hogy nem fog kárt tenni magában, hamm emelt fővel várja ki a szerencsétlen sorsú ba­rátjának titokzatos halála körül megindított hatósági vizsgálat befejezését. A boncolás befejezése után egyébként a főkapitányságon engedélyt adnak arra, hogy a szerencsétlen leischer Jenőt családja elte­methesse. Páll József: L­erer Penzió Abbázia Elismerten jó konyha, ismét saját kezelésben, mérsékelt árak. * Léderer-család 3. oldal MEGHÍVÓN mm n­ Ein­GiNÉI. is olcsóbb mm

Next