Esti Kurir, 1936. április (14. évfolyam, 76-98. szám)
1936-04-01 / 76. szám
MA: DUBARRY GRÓFHO11fBÜHÜGYI REJTVÉHYVERSEHYCHK Budapest, 1936 FŐSzerkCSKÓ : RASSAY KÁROLY április 1, szerda Izgatott találgatások Hitler ellenjavaslata körül Németország elhalasztja a Rajna-vidék megerősítését London, március 31. (Magyar Távirati Iroda.) A Daily Express berlini levelezője szerint Hitler Franciaország iránti barátságos gesztust tervezett. Azt akarta javasolni, hogy a két ország megbízottai üljenek össze és tanácskozzanak a fenforgó ellentétekről. Flandin vasárnapi beszédének tartalma miatt azonban tervéről lemondott. Paris, március 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A francia közvélemény nagy izgalommal várja Hitler kancellár új békejavaslatait, amelyeket ma nyújt át Berlinben Neugath báró birodalmi külügyminiszter Sir Eric Phips berlini angol nagykövetnek. A német javaslatok közzétételét az esti órákra várják. Az angol kormány természetesen azonnal tájékoztatja az élen javaslatokról a locarnei egyezmény többi szignatórius hatalmát, tehát Franciaországot, Olaszországot és Belgiumot is. Flandin külügyminiszter, aki az utóbbi napokat yonnei választókerületében töltötte, a keddre virradó éjszaka hazautazott Párisba s a Quai d‘Orsayn várja be a német emlékiratot. A francia sajtó egyre erélyesebben sürgeti az angol-francia katonai tárgyalások megindítását s ezt a célt szolgálta Corbinlondoni francia nagykövet hétfő délutáni látogatása is az angol külügyminisztériumban. Eden külügyminiszter Vansittart külügyi államtitkár társaságában fogadta a francia nagykövetet, aki a március 19-én létrejött londoni megállapodásra való hivatkozással felszólította az angol kormányt, hogy tegye lehetővé az angol-francia-belga vezérkari megbeszélések mielőbbi megkezdését. Eden, a párisi lapok szerint, azt válaszolta, hogy végleges időpontot még nem jelölhet ki, mert a hétfői angol miniszt tertanács erre vonatkozóan nem hozott kiöntést, hanem úgy határozott, hogy is megvárja a német kormány keddre jel-entett ellen javaslatait. Ezeket az ellenjavaslatokat szerdán vitatja meg az angol minisztertanács , előreláthatóan ugyanakkor döntenek a vezérkari tárgyalások megkezdése ügyében is. Eden azzal búcsúzott Corbin nagykövettől, hogy szerdán délután újból találkozni akar vde és akkor majd közli az angol kormány végleges válaszát. A párisi lapok azt hiszik, hogy a vezérkari értekezlet már a jövő héten megkezdődik Párisban. A Petit Journal értesülése szerint a hétfői angol minisztertanács hosszabb vita ltán arra az álláspontra helyezkedett, hogy most már sem szabad kétlséb.1z angol-francia és angol-belga katonai tár- gyalások megkezdését, ügyelni kell azonban arra, hogy ne sértsék meg Németország érzékenységét és ezért hasonló vezérkari tárgyalásokat kell kezdeni a németekkel is. A Jonn szintén úgy tudja, hogy az angol kormány Németországot is meg akarja hívni, hogy küldjön ki vezérkari tiszteket Londonba angol-német katonai tárgyalások céljából. A Jour londoni tiutósítója egyébként úgy tudja, hogy az angol vezérkari tisztek kizárólag technikai részletkérdésekről tárgyalhatnak és szó sem lehet arról, hogy Anglia új katonai szövetséget kössön Franciaországgal vagy Belgiummal. Az angol kormány nagyon vigyáz arra, hogy semmiféle újabb kötelezettséget ne kelljen vállalnia az európai kontinensen. A lap szerint egyébként még koránt sem bizonyos, hogy a párisi vezérkari értekezlet már ezen a héten megkezdődik és sokkal valószínűbb, hogy a tárgyalások a jövő hétre maradnak. Hitler ellenjavaslatának négy pontja London, március 31. A Daily Express szerint Hitler válaszának irányvonala a következő lesz: 1. Visszautasítja azt a felhívást, hogy a francia-szovjet egyezmény elleni kifogásait a hágai nemzetközi bíróság elé vigyék. 2. Visszautasítja azt a javaslatot, hogy a Rajnavidéken húsz kilométeres katonamentes körzet létesüljön. 2. Bizonyos feltételek mellett felajánlja, hogy elhalasztja egy időre a Rajnavidék megerősítését. 4. A huszonötéves támadást kizáró szerződésről szóló ajánlatát kibővíti azzal, hogy azt Ausztriára, Csehországra és Litvániára is kiterjeszti. Anglia nem hátrálhat meg London, március 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Valamennyi londoni lap megállapítja, hogy az angol kormány kebelén belül súlyos nézeteltérések állanak fenn az angol-francia katonai tárgyalások tekintetében és hogy több miniszter a legélesebben ellenzi a Franciaországgal való szoros katonai együttműködést. A lapok mindamellett bizonyosra veszik, hogy az angol vezérkar megbízottjai közvetlenül a húsvéti ünnepek után Párisba utaznak és megkezdik a tanácskozásukat a francia nagyvezérkarral, miután a locarnói halaknak legutóbbi egyezménytervezetében Anglia kifejezetten kötelezte magát Franciaország keleti határának biztosítására és most már nem tud többé meghátrálni. Egyes lapok szerint a vezérkari tárgyalások még húsvét előtt megkezdődnek. A Times diplomáciai levelezője szerint az angol miniszterek tegnapi értekezletén az az aggodalom jutott kifejezésre, hogy a vezérkari megbeszélések esetleg túlságos tágkörüak ki.-zr.ck. A munkáspárti Daily kVarakl is ■« \3iiiB*zéki szabadelvű News Chronicle szerint a kormány három szabadelvű tagja, név szerint Sir John Simon belügyminiszter, Ernest Brown munkaügyi miniszter és Sir Godfrey Collins skóciai államtitkár élesen bírálja a vezérkari megbeszéléseket. A Daily Mail politikai levelezője megerősíti a kormány kebelében felmerült nézeteltérések hírét. A Morning Post politikai levelezője szerint a Simon-pártnak csupán kis töredéke követeli a megbeszélések elhalasztását, ellenben maguk a Simon-párti miniszterek nem csatlakoznak ehhez a követeléshez, ha nem vállalják a felelősséget a Fehér Könyv javaslataiért. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint Franciaország és Belgium tudni kívánja, hogy egy esetleges locarnói háború kezdetén milyen szárazföldi, tengeri és légierővel sietne segítségükre Anglia? Nagyon valószínűtlen, hogy az angol vezér-kar ilyen részletes megbeszélésekbe bocsát-kozzék. Az arról tengeri haderő jelentékeny fs része az olasz-abesszin viszály miatt jelen Et 51, a 2. oldalon) . i Eszmék védelme (A. Gy.) Bírói ítélet bélyegezte meg egy nyilván hiányos beszámíthatóságú egyénnek a 48-as idők nagy embereit gyalázó és az akkori eseményeket Kun Béláék forradalmával párhuzamba állító cikkét. A közvélemény megnyugvással veszi tudomásul ezt az ítéletet, amely megállapítja, hogy 1848 nagyszerű nemzzeti ébredését nem lehet a vesztett háború után beállott és egy terrorisztikus eszközökkel dolgozó szervezett csőcselék által a maga céljaira fölhasznált földfordulással közös nevezőre hozni. Valóban az ország egész társadalmában élő meggyőződés nyert ezzel a bírói ítélettel kifejezést, mert nem akad senki ebben az országban, aki azonosítaná magát a modern Magyarországot megteremtő eseményeknek és embereknek az elítélt által alkalmazott beállításával. Ha ez azonban így van, lehetetlen észre nem venni azt az ellenmondást, amely a 48-as idők emlékének a törvény teljes szigorával alátámasztott bírói védelme és a mai rendszer híveinek a 48-as eszmékkel szemben tanúsított magatartása között mutatkozik. Ebben a pillanatban m£r nem is az érdekel, hogy mi lesz a szóbanforgó és föllebbezés alatt álló ügy folytatása az igazságszolgáltatás előtt. Elintézik azt majd, bizonyára közmegnyugvásra, a bírák, ügyészek és ügyvédek. De fönnmarad a nagy kérdés, hogy ha nem szabad, ha nemzetgyalázással egyértelmű 1898-ról abban a hangnemben írni, ahogyan azt ennek az ügynek a vádlottja tette, vajjon milyen elbírálást érdemel az a hangnem, amelyet 1848 vívmányaival szemben mind sűrűbben hallunk? Amely a jobbik esetben ezeket a vívmányokat avult, idejüket múlt, „levendulaillatu4” és „dohos“ eszméknek minősíti, a rosszabbik esetben pedig az 1848-ban megindult fejlődést egyenesen felelőssé teszi összes gazdasági és szociális bajainkért, sőt Trianonért is. Ha helyes — aminthogy föltétlenül helyes — az Ítéletnek az a megállapítása, hogy 1848 az egész magyar nemzet megmozdulása volt, milyen ítéletet érdemelnek azok, akik az egész nemzet megmozdulásából megszületett intézményeket gyalázzák és ellenük izgatnak? Ugyanazok, akik egy egészen jelentéktelen lapocskában megjelent cikk miatt körülhordozták a véres kardot és felháborodva hirdették, hogy meggyalázták Kossuth Lajos, Petőfi Sándor és a márciusi ifjúság emlékét, állandóan és folyamatosan gyalázzák Kossuth, Petőfi és a márciusi ifjúság agitációja folytán is megszületett demokratikus intézményeket, a parlamentarizmust, a sajtószabadságot, a felekezeti egyenlőséget, gazdasági szabadságot. Hol van itt a következetesség? Megvetdeni az egyik oldalon Kossuth Lajos emlékét, a másik oldalon pedig szembehelyezkedni az ő egész politikai programjával? A legitimista politika nyakába akarják varrni a felelősséget a 1848-at meggyalázó cikkekért, holott ennek a politikának a hívei valamennyien az ISIS-ban kivivott parlamentáris demokrácia alapján állanak, amelynek viszont ők esküdt ellenségei. Önkéntelenül arra kell gondolnunk, hogy ezeknek az uraknak csak azért szent Kossuth Lajos emléke, mert a végső elkeseredés pillanatában ő csinálta a debreceni trónfosztást, Petőfié meg azért, mert ő írta azt, hogy" „akasszátok föl a királyokat"". De a kormányzat is viseli a felelősséget azért, hogy ma előfordulhatnak az ilyen, mindenki által elítélt ízléstelen és otromba támadások történelmünk-