Esti Kurir, 1937. április (15. évfolyam, 72-97. szám)
1937-04-01 / 72. szám
2 led élni, az egyedüllét borzalmát elviselni képtelen vagyok.» Lehet, hogy Antal Lajos nem is akarta megölni az asszonyt, csak öngyilkos akart lenni Fodor Gyuláné szeme láttára, de valószínűleg előzőleg ismét viharos jelenetet rendezett és elvakult szenvedélyében előbb az asszonnyal, azután magával végzett. Mikor történt a gyilkosság? Antal Lajos szállásadómje elmondotta, hogy a fiatalember minden szabad idejét hegedüléssel töltötte, de gyakran megtörtént, hogy váraljaimul abbahagyta a hegedülést és hosszú leveleket irt. Eizeket a leveleket sohasem küldte el, hanem egy vuskalellába zárta. A leveleket tartalmazó vaskazettát bevitték az újpesti rendőrkapitányságra, ahol még nem bontották fel. Valószínű, hogy az exaltált fiatalember leveleiből kialakul a szörnyű kettős tragédia háttere és lelki motívumai. Az újpesti kapitányság detektívjeinek újabb nyomozási adatok alapján sikerült megállapítaniok azt is, hogy Antal Lajos tegnap reggel hét órakor már felkészült a gyilkosságra. Reggel hét órakor jelentkezett munkahelyén a Chinoin-gyárban s a munkavezetőtől szabadságot kért egy napra azzal az ürüggyel, hogy mandulagyulladása van és emiatt kénytelen 24 óráig ágyban maradni. Antal ezután visszament lakásába és ott nyolcig tartózkodott. Valószínű újabb búcsúleveleket irt. A szomszéd házban lakó fiúcska elmondta szüleinek, hogy látta a Lajos bácsit, amint átmálaszott a Lodorék kertjébe. t ,leA két siázat léckerítés választja el?* Nyolc óra lehetett, amikor Antid átugrott az alacsony kerítésen és bekopogott Ládáréhoz. A rádiót a szomszédok egész nap harsogni hallották és igy történhetett meg, hogy a három revolverdörrengésre senki sem lett figyelmes. A rendőrségnek újabb érdekes adatokat szolgáltattak, amelyekből kiderült, hogy délután egy órakor történt a gyilkosság. A Kinizsimér 161. számi házzal szemben levő villa tulajdonosnőjének elmondta a takarítónő , akinek kilétét nem lehetett megállapítani, mert csak tegnap lépett be munkahelyére, — hogy egy órakor a Fodor-házban egy hölgyet tátott az udvarra támolyogni, aki elhaló hangon segítségért kiáltozott. —. Nyomban ezután egy férfi szaladt le a lépcsőkön, félbekapta az asszony és visszavitte a házba. A takarítónő akkor még nem sejtette, hogy Fodorné az, akinek az első lövés után volt még annyi ereje, hogy kiszaladjon az udvarra segítségért. A takarítónő azt hitte, hogy az ura viszi vissza a pongyolába öltözött asszonyt- Csak úgy mellékesen beszélt gazdaasszonyának a dologról, aki az újságokból tudta meg, hogy milyen tragédia játszódott le a velük szemben lévő villalakásban. " Meghűléses betegségeknél rheumatikus és köszvényes fájdalmaknál, idegfájdalmknál és fejfájásnál, valamint az ízületekben és tagokban való fájdalmaknál Togal tabletták gyorsan és biztosan hatnak Togal teljesen ártalmatlan Egy kísérlet meggyőz! Minden gyógyszertárban kapható. Pengő 1.80. AZ ELEKI ZÁSZLÓ TÖVÉBEN (A. Gy.) Szép ünnepség keretében tűzték ki húsvét vasárnapján Elek község főterén az ország zászlaját, amelyet néhány héttel ezelőtt kegyeletsértő kezek letéptek és meggyaláztak. Az ünnepség alkalmat nyújtott a község németajkú polgárságának arra, hogy hitet tegyen a magyar nemzet és a magyar állameszme iránt érzett hűségéről és megtagadjon minden közösséget a külföldi iskolát kijárt nyilas-kortes felháborító cselekedetével és általában a magyarországi németség körében folytatott pángermán agitációval. Az egyik szónok, Wittmann György sváb kisgazda hangsúlyozta, hogy az itt élő németség hazafias érzéseit két évszázad óta bebizonyította, majd tiltakozott az ellen, hogy a németül beszélő magyarokat pángermánoknak aposztrofálják. „A mai világban — mondotta — annyi mindenféle beteg gondolatnak vannak szóvivői, hogy minden egyes emberért nem vállalhatunk felelősséget. Nem akarjuk azt hallani, hogy mi kisebbség vagyunk, mert mi egyenlő értékű polgároknak jöttünk ebbe az országba és minden más magyar polgárral egyértékűnek kívánjuk magunkat tudni.“ Reibel Mihály apátplébános, a kerület országgyűlési képviselője tiltakozott az ellen, hogy a sajnálatos és felháborító esetből kifolyólag a hazai németséget érték egyesek részéről támadások, majd így folytatta: ,.Az országzászlón ejtett sérelem minket botránkoztatott meg a legjobban és kijelentem a község egész népe nevében, hogy mi nem idegen, hanem magyar lobogó alatt, a magyar földért és a magyar jövőért akarunk küzdeni.“ Óvatosságra intett a szélsőségekkel szemben, majd ezzel a felszólítással fejezte be beszédét: „Maradjunk meg mi régi, becsületes sváb polgároknak, akik mindenkor testvérüknek tekintették a magyart!“ Az eleki ünnepség és az ott elhangzott beszédek, amilyen örvendetesek, olyan tanulságosak is. Örömmel kell tudomásul vennünk, hogy a becsületes, szorgalmas és intelligens sváb polgárság a magyar nemzet egyenrangú és egyenlő értékű tagjának akarja magát tudni és hogy nem tekintik magukat kisebbségnek, hanem «németül beszélő magyaroknak». Talán nem is tudta az eleki szónok, hogy akkor, amikor ezt a kijelentést tette, nemcsak a maga és polgártársai érzelmét juttatta kifejezésre, hanem a legtisztább magyar közjogi felfogást is. A magyar alkotmány, a magyar közjog ugyanis nem ismeri a nemzet fogalmának olyanféle értelmezését, hogy az az állam polgárainak egy nyelvileg vagy származásilag elhatárolt részére vonatkozik csupán. Más kérdés a nem magyar anyanyelvű polgártársaink, elsősorban a németek elidegenítését célzó akciók elbírálása. Sajnos, bebizonyított tény, hogy a horogkereszt jegyében iparkodnak németjeink körében a magyar államhűséget és a magyar nemzethez való tartozás érzését aláásni és megbolygatni és a faji alapon álló «Volksgemeinschaft» és nagy német «Reichsgedanke» eszméit propagálni. Ez a nem ismeretlen helyről irányított propaganda a németül beszélő magyar polgárokat is arról akarja meggyőzni, hogy ők a hitleri értelmezésű német nemzet tagjai, az országhatárokon túlterjedő és az állami kötelékeken «felül» álló «Reich» előretott kolonistái. Nem szabad szemet hunynunk afelett sem, hogy ez az agitáció, amelyet pénz és fáradság kímélése nélkül irányít egy «velünk barátságos» nagyhatalomnak az állammal azonosított politikai pártja, sajnos, itt-ott eredménynyel is jár. S ha értékes és örvendetes minden olyan megnyilatkozás, mint amilyen az eleki ünnepség alkalmából hangzott el, más helyeken más, kevésbé örvendetes megnyilatkozásoknak is lehettünk tanúi. Mi tehát mindebből a tanulság? Elsősorban az, hogy óvakodjunk minden általánosítástól. Ne sértsük meg németjeinknek azt a tekintélyes és — hinni szeretnék — többséget kitevő részét, amely anyanyelvihez, népi szokásaihoz ragaszkodik, de ugyanakkor hű polgára akar lenni a magyar államnak és egyenlő értékű tagja a magyar nemzetnek, azzal, hogy nagynémet aspirációkkal gyanúsítsunk mindenkit, akinek anyanyelve német. Folytassuk az eddigi gyakorlatot, amely a legmesszebbmenő jogokat biztosítja németjeinknek a nyelvhasználat, iskolatípus meghatározása stb. terén, hiszen a tapasztalat mutatja, hogy ez a rendszer bevált és csak megerősíti a hűség érzését az állam iránt, amely a „kisebbségi“ jogokat ilyen messzemenően tiszteidben tartja. Azonkívül pedig átlátszóvá teszi azoknak a meséknek a hazug és rágalmazó mivoltát, amelyek a németek „elnyomatásáról“ beszélnek Magyarországon. Ugyanakkor természetesen kötelessége a kormánynak, a közigazatásnak és minden hatóságnak a legerélyesebben eljárni mindenkivel szemben, aki németségünket ,amely valóban évszázadokon át az ország legértékesebb és leghazafiasabb elemeihez tartozott — agitációval, pénzzel és demagógiával idegen eszmék, idegen hatalmi törekvések szolgálatába akarja állítani. A másik tanulságot pedig németjeinknek kell levonniuk. Nagyrészt rajtuk áll, hogy megszűnjön minden olyan beállítás és általánosítás, amelyet igaztalannak és magukra nézve sértőnek tartanak. Közösítsék ki maguk közül mindazokat, akik egy ködös, újfajta nacionalista miszticizmus tévtanait próbálják közöttük hirdetni, akik a magyar, szentistváni állam- és nemzeti eszmével szemben egy új „Reich“ gondolatának akarják őket megnyerni. A német polgárt, a német parasztot nálunk mindig a szorgalom, a becsületesség, a hazafias gondolkozás jellemezték. S ha most bizonyos oldalról mind erősebb nyomást gyakorolnak németjeinkre, hogy az eddigi útról letérve, fogadott hazájuk ellen forduljanak, az ő részükről erre csak egy lehet a méltó válasz. Az, ha minden szavukkal, minden cselekedetükkel, egész magatartásukkal bebizonyítják, hogy nem akarnak egyéb lenni, mint ami eddig voltak: németül beszélő magyarok. Halál a lakodalmon Különös és mindeddig megmagyarázhatatlan dráma tartja izgalomban néhány nap óta a London és Oxford között fekvő békés Sants mezővároska lakóit. Santsben húsvét hétfőjén nagy eseményre készülődtek; erre a napra volt kitűzve a környék legszebb leányának, a 19 éves szép szőke Betty Ebednek az esküvője. Nagyban folytak az élőké, születek, sőt, hogy az ünnepség fényét emeljék, meghívták Godby őrnagyot, a környék tekintélyes földesurát is feleségével együtt. Az egyházi esketés után a vidám násznép ebédre gyűlt össze a mezőváros é s egyetlen vendégfogadójának nagytermében. Az ifjú pár melletti díszhelyen Godby őrnagy és felesége ült , és a vendégeknek már ekkor feltűnt, hogy az asszony nagyon sápadt és ideges, nyugtalanul fészkelődik a helyén és a hozzá intézett tiszteletteljes kérdésekre szórakozottan felelget, mintha gondolatai egészen másfelé járnának. • Az ebéd után, amely vidám hangulatban folyt le, megjelentek a zenészek és a vendégsereg — az ifjú párral az élén — táncra perdült. Még javában állt a mulatság, amikor Mrs. Godly azzal a kifogással, hogy rendbe akarja hozni haját, kisietett a nagyteremből s mint utóbb kiderült, egyenesen felment az emeleten lévő vendégszobák egyikébe. Távolléte egy ideig nem is tűnt fel senkinek, Godby őrnagy azonban kezdte megsokallni hosszas elmaradását és éppen felkelt a helyéről, hogy keresésére induljon, amikor hirtelen a zene harsogásába egy lövés döreje vegyült. Abban a pillanatban dermesztő csend támadt. Majd az esküvői vendégek rosszat sejtve siettek fel a hang irányába, az emeletre. Az első vendégszoba ajtaja tárka-nyítva állott — ide benéztek és ott találták a szőnyegen fekve, vérében Mrs. Godbyt. Az őrnagy kétségbeesetten rohant feleségéhez és élesztgetni próbálta, de minden igyekezete hiábavalónak bizonyult: az aszszony keblét revolvergolyó fúrta át és ez az egyetlen lövés végzett vele. ★ A vidám esküvői hangulatra sötét árnyék borult. Azonnal értesítették a rendőrséget, amely haladéktalanul megkezdte a nyomozást. De senki sem tudott a legkisebb felvilágosítással sem szolgálni arra nézve, hogy ki és miért ölhette meg Mrs. Godbyt, akit az egész környéken mindenki szeretett és aki jótékonysága révén közbecsülésben állott. Még ugyanaznap este a londoni Scotland Yardról két kiküldött detektív érkezett meg Sandsbe és belekapcsolódott a nyomozásba, amely nem egészen tizenkét óra alatt meglepő eredményre vezekelt: a detektívek letartóztatták Albert Boddy munkanélküli fiatalembert, aki előállítása után először tagadni próbálta, hogy bármilyen köze lett volna a tragikus eseményekhez, sőt arra hivatkozott, hogy húsvét hétfőjén nem is tartózkodott Santsben. A keresztkérdések alatt azonban megtört és bevallotta, hogy késő délután belopódzott a fogadóba, a vendégszobában találkozóit Mrs. Godbyvel és rövid szóváltás után agyonlőtte. Tettének okáról és körülményeiről azonban egy szóval sem volt hajlandó önénél többet mondani. És a rendőrség a londoni detektívekkel együtt most azon fáradozik, hogy megállapítsa: milyen összefüggés lehetett a fiatal munkanélküli és az őrnagy jóval idősebb felesége között, ami végül is a halálos tragédiára vezetett. 1937 április 1 Az új költségvetés A pénzügyminisztériumban most végzik az utolsó simításokat az 1937—38. évi állami költségvetésen. Fabinyi pénzügyminiszter a jövő hét csütörtökén, április nyolcadikén nyújtja be a költségvetést a Házban és ugyanakkor elmondja nagy pénzügyi expozéját. Az Esti Kurír munkatársának mértékadó helyről kapott értesülése szerint az új állami költségvetés hozzávetőlegesen negyven millióval lesz magasabb a tavalyinál, a deficitje azonban az elmúlt évi költségvetéssel szemben csökkenni fog. Erősen emelte a pénzügyminiszter a beruházások összegét. Már júliusban nagyszabású közmunkák indulnak meg. Jelentékeny összeggel szerepelnek a csatornázási munkák és öntözőcsatornák építése. Beavatott helyen a következőket mondották a pénzügyminiszter jövő héten elmondandó expozéjáról. — A pénzügyminiszter expozéja a pénzügyi és a gazdasági politika egész területére ki fog terjeszkedni. Részletesen nyilatkozni fog mindazokról a beruházásokról, amelyeket közmunkák formájában a jövő költségvetési év során el akar végeztetni a kormány. Bejelenti a pénzügyminiszter, hogy a telepítési akciót erőteljesen és gyors ütemben óhajtják végrehajtani. A „népgondozás szociális politikája“ címen ugyancsak jelentős összeg szerepel a költségvetésben. Cáfolják Schuscsnigg belgrádi útját Bécs, március 31. Lapzártakor jelentik: Illetékest helyen felhatalmazták a Bécsi Távirati Irodát annak megállapítására, hogy nem felel meg a tényeknek az, a hír, amely szerint Schuschnigg kancellár rövidesen Belgrádba utazik. ÉLELMISZERPIAC Az élelmiszerpiac ma a szokásosnál kissé gyengébb volt lényegesebb árváltozások nélkül. Ma már nagyobb mennyiségben érkezett a piacra spárga, amelynek kilója 220 —250 filléres árban kelt el. A gyümölcspiacon alma elsőrendű 70— 150, másodrendű 40—70, körte 80 —160, másodrendű 50—80, üvegházi földieper 6 pengő kilója, gesztenye 45—70, vörösbélű narancs 58—80, sárgabéb 52—60 fillér, Zöldség- és főzelékféléknél petrezselyem 5—8, sárgarépa 4-6, karfiol 80—95, vöröshagyma 4.5 - 5, másodrendű 3.5—4, fokhagyma 14—20, fejeskáposzta 8—16, vöröskáposzta 8—14, paraj 25—45, sóska, 30—50, hónapos retek csomója 10 25, olasz zöldborsó 65—70 fillér. A burgonyapiacon a kínálat változatlanul nagy. Nyári rózsa és Gülbaba 7.5—8.5, őszi rózsa 5—6, Ella 4.8—5.2, fojtott burgonya 10—10 fillér. A baromfipiacon élő tyuk 145 —155, csirke 190—230, ruca 190—* 210, lúd 150—170, pulyka 120— 160, vágott tyuk 140—180, csirke L r. 260—280, hűtőházi 200—220, vágott ruca 170—210, lúd 160—* 210, pulyka 190—200. — Harangszó az osztrák rádióban. Bécsből jelentik: Az osztrák rádióban szerdától kezdve minden délben 12 órakor közvetítik a harangszót a Szent István-székesegyházból. — Ezrednap. A volt cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek budapesti Bajtársi Köre folyó évi április hó 3-án este 8 órakor a bukove-berdói csatának emlékére ezredünnepélyt rendez a Csákodi féle étteremben (Vill., József utca 26. sz. alatt), melyre minden bajtársat családtagjaival együtt meghív a rendező bizottság. Éveken, át székszorulásban szenvedő egyenek gyakran meglepő rövid idő alatt rendbe jönnek, ha reggelenként felkeléskor egy-egy félpohár természetes «Ferenc József» keserűvizetisznak.