Esti Kurir, 1937. szeptember (15. évfolyam, 198-222. szám)
1937-09-04 / 201. szám
LAPPANGÓ KÉRDÉSEK ZÓBA került a vendéglősök salgótarjáni nagygyűlésén a magyar bor problémája is és az előadó kertelés nélkül mutatott rá: a belső fogyasztást fokozni nem lehet mindaddig, amíg a fixfizetésesek nagy serege csak a létminimumot keresi meg, de azon túl nem telik neki semmire. Természetesen nem helyezkedhet senki arra a rendkívül egyszerű és demagóg álláspontra, hogy az állam emelje a fizetéseket, akkormajd fokozódik a vásárlóképesség s egyik a másikat vonva maga után: önmagunktól tudunk aranyországot teremteni a mai sanyarú viszonyok helyébe. De másfelől a gazdasági politikának azt a hűvösen egyvonalú módszerét sem tudjuk helyeselni, amely a takarékoskodást a fizetések leszállításánál kezdi és — mondhatni — végzi is, ha pedig a hiány ennek ellenére, vagy még mindig fenyeget, akkor emeli az adót. A kincstári szempontok rendkívül fontosak, de megoldásuknál nem lehet figyelmen kívül hagyni a sokrétű társadalom bonyolult érdekeit is, minden egyébtől eltekintve, már csak azért sem, mert a kincstári érdekekkel szoros összefüggésben vannak. A köztisztviselők fizetésének csökkentését egyszerinek és átmenetinek gondolta a közvélemény; ma már többszöri és állandó lett belőle. És kétségbevonhatatlan igazság az, amit a vendéglősök nagygyűlésének előadója megállapított, hogy a fizetések ma az élet elsőrangú szükségleteinek fedezésére alig, vagy éppenséggel elégségesek, de semmi esetre sem adnak módot egy olyan polgári és szerény fényűzésre sem, amely a gazdasági vérkeringést frissítené. A közületek alkalmazottai és a magántisztviselők egészítik ki a köztisztviselők jelentékeny táborát az ország lakosságának egy igen széles rétegévé s ők valamennyien egyazon sorsot viselik, a magánalkalmazottak egy része még a nyugdíj öregkori, ugyancsak lefaragott, de mégis kenyérbiztonságot nyújtó mankója nélkül. Bizonnyal senki nem kifogásolja, hogy a kormány a bérrendezések útját egyengeti egyes iparágakban s hogy szociális intézkedéseket vesz programjába a munkásság felé, de ezen és egyéb — kétségtelenül szintén fontos és megoldandó — tennivalókon, belső politikai, közjogi, közrendészeti problémákon kívül vannak itt lappangó kérdések, amelyek az ország egyetemét igen közelről, lakosságának tekintélyes részét elevenjében érintik. Amelyekről szintén beszélni kell, mert nincsenek elintézve a hallgatással és azzal sem, hogy a fix fizetésűek társadalma dicséretes türelemmel és fegyelemmel várja sorsának fordulását. * * egyik példája ennek az elevenségnek és felkészültségnek, de talán külön helyet követelhet magának a versenyszámok közül, melyekben Magyarország oly diadalmasan állja meg helyét. Pedig legyünk őszinték, általában is, de különösképpen az a kisipar, amely sok ízléssel és ötlettel felütött sátraiban mutatja magát, nem tartozik a különös kegyencek közé. Szólamokban és hirdetett programokban nagyon sűrűn szerepel. Szokás megemlékezni róla dicsérettel, melybe néha egy kis vállveregetés vegyül. De hogy valami különleges megsegítése az illetékesek szívén feküdnek, azt nem lehet elmondani. Viszont: a terhekből maradéktalanul kell kivennie a részét. Az áldozatkészség terén épúgy elől kell menetelnie, mint a munka verejtékes országútján. Adóssága vagy van, vagy nincs — jobbadán van —, de rendezése nem országos kérdés, ugyebár? És mégis, ahogy most előlép tisztes műhelyéből, ünnepi öltözetében és ünnepi lélekkel és az öntudatos polgár nyugodt önérzetén kínálja áruját a nagyérdemű közönségnek: nem sír, nem panaszkodik, eredményeit mutatja szerény önérzettel. * * S IPARI VÁSÁRVÁLTOZATOS és színes bemutató a Városligetben: Magyarország kézművesei, lakberendezési iparosai tárják a látogatók elé egy esztendei java termésüket, munkájuk eredményét. Sok területe van az életnek, ahol ez a nyolcmilliós nemzet csodálatos életerővel és tehetséggel a legelsők sorába küzdi fel magát, nem engedve elsőbbséget számban sokkal nagyobb, hatalmas anyagi erők felett rendelkező népeknek. Az ipar nemcsak hogy ELLENŐRZÉS IS VOLT A TÉVEDÉS, miben követték el a rettenetes számítási hibát, kinek kellett volna vigyázni és mikor kellett volna ellenőrizni, majd a vizsgálat dönti el a katasztrofális házbeomlással kapcsolatban. Még mindenkinek idegében él a Rákóczi-úti szörnyűség s utána a nagy felbuzdulás, hogy fokozni kell a hatósági kontrollt. Úgy tudjuk, a főváros a maga részéről megállapította, hogy alacsony a szükséges mérnökök száma s mintegy harminc fiatal szakembert akart beállítani a folyó építkezések, átalakítások állandó felülvizsgálatára, elmaradhatatlanul fontos szemlékre. Miután azonban a főváros nem ura önmagának, elgondolását felterjesztette a minisztériumba, jóváhagyást kérve. Nos, az akta azóta is ott fekszik. Jobbik esetben valamelyik Íróasztalon, valószínűbb esetben az Íróasztal fiókjának mélyén. Fekszik és pihen és várja az elintézést, amely nem közeledik gyorsvonat sebességgel. Ne adja Is-ten, majd egy legközelebbi szerencsétlenség ismét megrezzenti a lelkiismereteket. Jaj, hová is tettük, tényleg van itt valami beadvány, vagy felterjesztés a mérnökök számának felemeléséről... El kellene intézni... S készül is majd róla referátum és a referátumról kivonat, a kivonatnak volna hivatása azután illetékesek elé kerülni és úgy végül is aláírásra a végső fórumhoz — de annyi íróasztal van útközben s az íróasztaloknak annyi fiókja. Ha a főváros a maga hatáskörében intézkedhetett volna, mint ahogy az egy milliós közület önkormányzatát megilleti, akkor a harminc mérnök már régen ellenőrizne, vigyázna. Nem mondjuk, hogy szerencsétlenség akkor nem történhetnék. De legalább hihetnők, hogy megtörtént minden — az emberi lehetőségek határai közt — megelőzésére. A bürokrácia azonban, úgy látszik, megelégszik a beadványok szabályszerű külzetével és éli a maga szenvtelen, egyszerű életét. Ha vásárol, hivatkozzék az ESTI KURIR-ra! 1937 szeptember 3 Közel száz pengőbe kerülnek egy hetedista diák tankönyvei CSÖKKENT A TANKÖNYVEK ÉS ÍRÓSZEREK FORGALMA A NAGY DRÁGASÁG MIATT Az iskolai előadások hivatalosan holnap kezdődnek és így teljes erővel megindult a vásárlás a budapesti könyv- és írószerkereskedésekben. Az úgynevezett hivatalos iskolai könyvek jegyzéke szerint 65 könyvkereskedő foglalkozik Budapesten iskolai könyvek árusításával. Ezeknek az üzleteknek nagy része tegnap és ma zsúfolva volt szülőkkel és tanulókkal és az írószerkereskedésekben is igen nagy volt a forgalom. Az Esti Kurír munkatársa végigjárta ma a könyvkereskedéseket és meggyőződhettünk arról, hogy a legfőbb szülő elsősorban régi tankönyveket kér gyermeke részére. A kéthárom nap óta tartó nagy és sürgős kereslet idézte bő, hogy ma már a régi tankönyvek iránt jelentkező igényeknek alig ,50 százalékát tudják kielégíteni a kereskedők. Ennek ellenére a legtöbb helyen azt válaszolja a szülő, hogy az új könyv vásárlásával vár még egy-két napig, hátha máshol megkapja. A tankönyvek ára Nagy terhet jelent a szülőkre az új tankönyvek megszerzése, mert hogy csak néhány példát hozzunk fel, az elemi iskola III. osztályában 16—17, az elemi iskola V. osztályában pedig 23—24 .pengő között változik az előírt összes új tankönyveknek az ára. A középiskolák első osztályában 20—21, III. osztályában 38—39, VII. osztályában 85—86 pengő körül változnak az új tankönyvekért fizetendő összegek. A felsőkereskedelmi iskolák tankönyveinél az a helyzet, hogy az I. osztályba járó tanulóknak 75—76, a IV. legfelsőbb osztályba járóknak pedig 81—86 pengőt kell fizetniök az új tankönyvekért. Érthető tehát, hogy mindenki elsősorban régi könyvet keres, mert ez is—50 százalékkal olcsóbb az új könyveknél. Megjegyezték tájékoztatásul a könyvkereskedők, hogy ezekből az összegekből természetesen levonandók azoknak a könyveknek az árai, amelyeket már az előző osztályokban is használhattak a tanulók! Akad tudvalévően néhány olyan könyv, amelyet például nemcsak a VI., hanem a VII. osztályban is használnak. A könyvjegyzékek szerint a legdrágább tankönyv a középiskolák VI. osztályában használt Szemelvények Vergilius Aeneiséből, amely újjonnan 7.70 pengőbe kerül. Érdekes az is, hogy az iskolai év megnyitásával keletkezett könyvvásáron arról panaszkodik úgy- szólván valamennyi könyvkereske- dő, hogy forgalmuk aligha fogja megközelíteni az előző évek forgal lmát. Ennek magyarázata az, hogy egyre divatosabbá válik a tanulók között a könyvesére és hogy a tanulók sok helyen megtartják könyveiket addig, amíg az illető iskola összes osztályait elvégezték. A pengő írószerekért Az Esti Kurír munkatársa ellátogatott az írószer üzletekbe is, ahol arróltájékoztattak a papírkereskedők, hogy a papírárak emelkedése ellenére az iskolaszerek áraiban semmiféle áremelkedés nem következett be. Egy I. osztályú elemistának szorosan vett írószerszükséglete körülbelül 1 50 pengő, amelyben a tolltartó és az iskolatáska természetesen nem foglaltatik benne. Tolltartót 15 fillértől felfelé, iskolatáskát 1 pengőtől felfelé kaphat már a diák. Az elemi -iskolák III. és IV. osztályában a feltétlenül szükséges írószerek: füzetek, ceruzák, színes izomok, tollak, radír, tollszár körülbelül 30 százalékkal többe kerülnek. A gimnázium alsóbb osztályaiban ez az összeg már lényegesen emelkedik, tekintettel a sok füzetre, körzőre, rajztáblára és a ma már elmaradhatatlan aktatáskára. Ha pedig hozzávesszük az egyre divatosabb töltőtollat is, akkor az iskolaév kezdetén beszerzendő írószerek minimálisan 8—9 pengőbe kerülnek — gyengébb minőségben. Jobb, vagy luxuskivitelben az említett összeg többszörösét kell fizetni a szülőknek. Az irószerkereskedésekben megemlítették azt is, hogy az idén a palatábla véglegesen eltűnt a forgalomból, azáltal, hogy a zsinórirás vált kötelezővé. A zsinórirásos füzet 5—6 fillérbe, a hozzávaló ivótömbök is csak néhány fillérbe kerülnek. Az iskolákban a magyar gyártmányú cikkek használata kötelező. Úgyanszólván valamennyi írószer- és papírkereskedő szükségesnek tartotta annak a megemlítését is, hogy a beszerzési forrás tekintetében az iskola semmiféle kényszerítő irányítást nem adhat a tanulóknak. A kereskedők szerint ennek a rendelkezésnek a legszigorúbban érvényt kell szerezni, mert a múltban és újabban is egyes iskolákban kísérlet történt ■arra, hogy a vásárlás tekintetében bizonyos „útbaigazítással“ szolgálnak a tanulóknak. Stácz Géza: Folyik a „csendzselés“ az iskola kapuja előtt 5 Meghalt Szakváry Emil tábornok Vitéz Szakváry Emil nyugalmazott tábornok ma éjjel 72 éves korában meghalt. Fényjeleket ad az eltűnt Levanovszkiexpedíció Moszkva, szeptember 3. A szovjetorosz fővárosban újból remélik, hogy sikerül feltalálni az északsarki repülőúton eltűnt Levanovszki pilótát és öt kísérőtét. Egy kanadai őrhajó, amely a sarki vizeken teljesít szolgálatot, jelentést küldött Moszkvába, hogy a hajó legénysége fényjeleket látott, amelyekből arra következtet, hogy azokat Levanovszki és kísérői adták le. A fényjeleket az északkanadai Nascopli közelében, mintegy 500 mérföldnyire Beaufort Seatól keletre és 200 mérföldnyire délre Boothia Peninsulától látták. A matrózok megfigyelésükről azonnal szikratávirati jelentést küldtek Ottawába, hogy a Levanovszkiék felkutatására indult expedíció számára támpontot nyújtsanak. Moszkvában most újból remélik, hogy a pilóták életben vannak, annál is inkább, mert a fényjelekről szóló jelentések által megadott földrajzi pozíció csaknem pontosan megfelel annak a pozíciónak, amelyet a repülők legutolsó rádiójelentésükben megjelöltek. — Orvosi hír: Dr. Komor Szilárd fogorvos (V., Lipót körút 10, telefon 112-160) szabadságáról visszatért és rendelését újból megkezdte. A «Zsófia» sétahajó menetrendjének módosítása. A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási R. T. igazgatósága közli, hogy az előrehaladott időszakra való tekintettel a «Zsófia» sétahajó szeptember hó 6-ától kezdve uzsonnajáratban az eddigi d. u. 5 órával szemben d. u. 4 óra 30 perckor indul. A sétahajó esti járatai továbbra is az eddigi menetrend szerint közlekednek. OSTENDE SZOMBATTÓL MINDEN DÉLUTÁN GUTTENBERG SZALON- ÉS JAZZ-ZENEKARA