Esti Ujság, 1943. október (8. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-01 / 222. szám
problémát a szövetkezett hatalmak csak erélyes intézkedésekkel oldhatják meg. A Daily Express még erélyesebb hangot üt meg: azt írja, hogy Olaszország sohasem csatlakozhat a szövetkezett hatalmakhoz. A szövetségesek számára Olaszország mindig legyőzött ellenség marad. Olaszországot akkor sem szabad felvenni a szövetkezett nemzetek sorába, ha Badoglio hivatalosan megüzeni a háborút Németországnak, amit egyébként mindmáig nem tett meg. A Daily Herald is azt hangoztatja, hogy a Badoglio-kormány mindenképpen egy legyőzött ország képviselője marad. Amenynyiben ezt a kormányt most a közös hadviselés helyzetének élvezetébe juttatják, még ez sem jelenti azt, hogy a szövetségesek megváltoztatják magatartásukat Olaszországgal szemben. Azért választották most a „közös hadviselés bizarr megjelölését, hogy valamiképen kifejezésre juttassák az Olaszorságot megillető hely valódi jellegét. A News Chronicle diplomáciai munkatársa szintén azon a véleményen van, hogy a „közös hadviselés“ megjelölés meglehetősen keveset jelent és nem akadályozza meg a szövetségeseket abban, hogy érvényesítsék a fegyverszüneti egyezményben leszögezett jogaikat. COLLET TÁBORNOKOT, a levantei francia csapatok De Gaulle-párti főparancsnokát eltávolították parancsnokságából. Ankarából érkező jelentések szerint ennek az intézkedésnek oka az volt, hogy Collet hónapokon át ellenezte az angol befolyás erősítését a levantei államokban. Többször szembeszállt az angol hatalmi törekvésekkel, amikor arról volt szó, hogy brit kézre kerüljenek az eddig De Gaulle párthíveinek birtokában levő pozíciók. Elsősorban határozottan ellenezte azt az angol tervet, hogy az új szíriai hadsereg megszervezését és kiképzését angol tisztekre bízzák. A fraileia főbiztos hosszas viták után elejtette Collet tábornokot, aki erre lemondott. Hellen főbiztos elfogadta az angol tervet és hozzájárult az angol szervező és kiképzőtisztek kiküldéséhez. Az utóbbi hónapokban a brit főparancsnokság rendszeresen elvezényelte Collet csapatait és azokat más egységekkel pótolta, úgy hogy a francia tábornok végül hadsereg nélkül maradt és lemondásának csupán demonstrativ jelentősége van. GÖBBELS DR. BIRODALMI MINISZTER a Das Reich című hetilap legutóbbi számában „Ha rákerül a sor“ címen vezércikket írt, amelyben kimutatja, hogy a a mostani óriási küzdelemben valamennyi hadviselő állam átment halálosnak látszó válságokon. Rendkívüli jelenség lenne, ha a háború a németeket megkímélné a kemény megpróbáltatásoktól. A megpróbáltatásokat azonban a németek könnyebben tudják leküzdeni mint a túlsó oldal, mert a gazdag tartalékokból állandóan meríthetnek. Az ellenfél szavakkal akarja elvitatni a németektől a kedvező kilátásokat, mert azt hiszi, hogy ilyen módon engedékenységre bírhatja őket, amit fegyvereivel nem tud reájuk kényszeríteni. Göbbels szerint a háborúnak csak egy módon lehet véget vetni, hogy vissza lehessen térni az igazi békéhez, és ez pedig a német győzelem. A világ egyetlen hatalmassága sem fogja reákényszeríteni Németországot, hogy lemondjon életteljes nemzeti függetlenségéről és fejlődésének lehetőségeiről. Ha a zsidó újságírók Londonban a Berlin ellen való menetelésről álmodoznak, arra figyelmeztetik őket német részről, hogy az európai erődön belül még elegendő hely van angoltömegsírokra is. A brit államférfiaknak a légi fegyvernem tomboló terrorja fejükbe szállott. A miniszter hangsúlyozza, hogy eddig sem maradt még egyetlen ülés sem viszonzatlanul. Ha sokáig váratott is magára néha a válasz, de mindig eljött, amikor Németország ellenségei már azt hitték, hogy nem kell számolniok vele. — Mi feltétlenül bizonyosak vagyunk dolgunkban — írja Göbbels — és elvégre ez a döntő. Az ellenség felemelte fegyverét, tehát most használnia is kell ellenünk. Nem félünk tőle. A mi oldalunkon van az igazság, a hatalom is és ez be fog bizonyulni, ha rákerül a sor. A Szovjet új csapatokat vetett be kubáni hídfőállásért és a Dnyeper hídfőkért folyó nehéz harcokba BERLIN, október . Az Interinf jelenti: Szeptember 29-e a keleti arcvonal déli és középső szakaszán elsőrangú nagy harcinap volt. A bolsevisták mind a kubáni hídfőnél, mind az Azovi-tengertől északra a Dnyeper-hídfőkért folyó nehéz harcokban s a Csernigov és Gomel közti térségeken ismét új gyalogsági éstáncésos hadosztályokat vetettek be a csatába, hogy az eliszaposodás időszaka előtt mégegyszer megpróbálják elérni a hadműveleti kihatású nagy döntést, amelyre már közel három hónapja törekszenek. Hogy a német arcvonal ismét rendíthetetlennek bizonyult, ez újra a német gránátosok és a gyalogság emberfeletti teljesítményeinek és ügyes vezetésüknek köszönhető. Bár a hónapok óta tartó harcokban olyannélkülözéseket és fáradalmakat kellett elviselniük, amelyek a fizikai teljesítőképesség határát érintik, ismét és ismét erőteljes csapásokat mértek az ellen égre és megfosztották a bolsevistákat óriási vér- és fegyveráldozatokkal kapcsolatos áttörési és átkarolási kísérleteik sikerétől. Az Azovi-tengertől északra és a Dnyeper kanyarulatánál a támadó szovjet csapatok sehol sem tudtak áttörést kikényszeríteni A kubáni hídfőnél a harci tevékenység szeptember 29-én csak az esti órákban élénkült fel újra. A Szovjet erős tüzérségi előkészítés után több ponton támadásra indult a kubáni lapályon levő német állások ellen, nyilván azzal a szándékkal, hogy csapatai nagyobb szélességben kibontakozhatnak. A német elhárítás összefogott tüze oly nagy réseket vágott a támadók soraiban, hogy nem tudtak benyomulni a fő harcvonalakba. Még csütörtökre virradó éjszaka a Szovjet azután fokozta támadását és széles arcvonalon nehéz éjszakai harcokra került sor, amelyekről részletek még nincsenek. Az Azovi-tengertől északra, a Melitopoltól északra fekvő dombvidéken a harcok nem csökkenő hevességgel tovább tartottak. A német gránátosoknak nagy számbeli túlerő ellen kellett védekezniök. Erősebb német páncélos beavatkozó csapatok sikeres előtörései lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy a bolsevisták sehol sem tudtak áttörést kikényszeríteni. Kisterjedelmű helyi betöréseket elreteszeltünk. Egy szovjet lövészhadosztály, amelyet szormovikok támogattak, elvérzett egy helység keleti szélén, amelyért egész nap folyt a küzdelem, de a harcok lecsendesedése után is szilárdan a német védők kezén maradt. Német vadászrepülők több bevetésben ismételten elűzték a támadó szormovikokat és eközben tizenhat szovjet csatarepülőt lelőttek. A Dnyeper nagy kanyarulatánál a német csapatok a Zaporozsje-hídfő térségén, valamint attól északra megismételték elhárító sikerüket. A délkelet és északkelet felől támadó bolsevistákkal erőteljes ellentámadásokkal szálltak szembe. Különösen a páncélosokból és rohamlövegekből összeállított német rohamkötelékek rendkívül súlyos vérveszteségeket okoztak a bolsevistáknak. Megsemmisítettünk vagy zsákmányoltunk tizenhét szovjet páncélost, köztük tizenegy T-34- mintájút, három motoros üteget, négy légelhárító üteget, néhány páncéltörő üteget, számos nehéz géppuskát és páncéltörő fegyvert. A harcterülettől északra átkelt szovjet erőket tovább elszigeteltük, páncélosoktól támogatott szovjet lövészezredek előretöréseivel szemben. Német páncéltörők és légelhárító csapatok kilenc szovjet páncélost harcképtelenné tettek. (MTI) Német ellentámadások Kremencsugnál és Kanevnél Kenységtől. Kremencsugtól keletre egy erős német páncélosalakulat, gépesített gyz fogsággal együttműködve, a több páncélos dandár kíséretével előrenyomuló, újonnan felfrissített szovjet hadosztályokatösszefüggés nélküli részekbe szórta szét s eközben 25, részben nehéz szovjet harckocsit megsemmisített. Az utolsó egységek átszállítása, valamint a vasúti és folyami hidak felrobbantásaa után Kremencsugot kiürítettük. A kanevi Dnyeper-kanyarulat térségén teljes sikerrel járt német páncélos és gyalogsági erők ellentámadása átkelt bolsevisták ellen. Tíz szovjet páncélos szétlövése után annyira visszavetettük őket észak felé, hogy az uralkodó nyugati magaslatok mind német kézen vannak. A kievi térségtől északra, valamint a Pripjet—Dnyeper-háromszögben sokáig tartó reggeli köd és további esőzések akadályozták a harctevékenységet. Csak a déli óráktól kezdve fejlődtek ki nagyobb harcok, de a bolsevistáknak nem sikerült áttörni a német Pripjet-reteszt. A német biztosítókötelékek és gyorscsapatok a nehéz terep ügyes kihasználásával szívós ellenállást tanúsítottak az egyes A Dnyeper középső szakaszának egész területén, Dnyepropetrovszktól a Pripjet-torkolatig, a harcok súlypontjai Kremencsugtól keletre, valamint Janevnél voltak, míg a kievi térségen a bolsevisták tartózkodtak minden támadó tévé fydaacU kávéházába j Tr és éttermében szombattól. otóber 2-tól délután /és jjsteff S&l/ t&lr zenekara hangv A márványteremben?Csal muzsikál , PÉNTEK, 1943 OKTÓBER 1. Szmolenszk mis„ csak fldrajzi fogalom“ — írja egy nemet naditudósnő Berlin, október 1. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: — Szmolenszk már csak földrajzi pont ennyi és ennyi szélességi és hosszúsági fok alatt — írja dr. W. Haverbeck német haditudósító, aki szemtanúja volt Szmolenszk kiürítésének. „A város teljesen eltűnt a föld színéről. A térképen még megtalálható Szmolenszk neve, de ez minden. Látni többé már senki sem fogja ezt a várost.“ A tudósító elmondja, hogy a város kiürítése milyen tervszerűen ment végbe. Először a hadikórházakat helyezték át hátrább levő területre, majd a lőszer- és élelmiszerraktárakat. Harmincezer tonna élelmiszert szállítottak el. Azután a katonai hatóságok hagyták el a várost, majd polgári lakosság, megállapított időrendben. A pályaudvarról egyik tehervonat a másik után gördült ki. Végül azn vonat indult, amelyen magának a pályudvarnak a jelzőberendezéseit szállították el. A kiürítés javában folyt, amidőn a haditudósító rövid távollét után ismét visszatért a városba. Ekkor már megkezdték a robbantásokat és a házak felgyújtását. Sűrű füstfelhők borították a várost. A lángok gyorsan harapództak tova a dühöngő viharban és a sok faépület könnyen tüzet fogott. Mindenfelé robbanások hallatszottak. A várost négyszögekre osztották fel és előre meghatározott terv szerint hajtották végre a robbantásokat. Először a város szélén, majd a középpontjában levő épületeket robbantották fel. A fő átvonulási utakat utoljára hagyták, hogy az átvonuló német csapatok útját ne zárják el az omladékok. Legvégül a közműveket, a vízműveket, villanytelepet és a pályaudvart röpítették levegőbe. — Amit utoljára láttam Szmolenszkben, az utolsó polgári lakosokat a parancsnokságra irányító katonai járőrön voltak. Ezeket a lakosokat a készenlétben álló autókon szállították el a városból — írja a haditudósító. Nápoly mellett elesett három angolszász heditudósító AMSTERDAM, október 1. (Német Távirati Iroda) Mint a brit hírszolgálat jelenti, három haditudósító, név szerint Stewart Sale, a Reuter-iroda tudósítója, Alexander Austin, a Daily Herald és William Munday, a sydneyi Morning Herald tudósítója, Nápoly közelében, hivatása teljesítése közben, elesett. Mind a három haditudósító az 5. hadsereg mellett működött. (MTI) Péter jugoszláv exkirály nyilatkozott Kairóban a szerbek, horvátok és szlovének ellentéteiről Kairó, október 1. (NST) Péter jugoszláv exkirály csütörtökön magához kérette a sajtó képviselőit kairói villájába és válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Nyíltan beismerte, hogy a jugoszláv exkoány kebelén belül válság áll fenn és hogy eddig még sem ő, sem miniszterei nem találtak kiutat a belpolitikai problémák útvesztőjéből. Politikai irányelve egyébként az, mondotta az exkirály, hogy támogatni kívánja az öszszes jugoszláv hazafiakat anélkül, hogy belpolitikai beállítottságuk után érdeklődne. A legsürgősebben fel kell szabadítani Jugoszláviát és azután meg kell kérdezni az egész népet, hogyan akarja tisztázni a szerbek, a horvátok és szlovének között fennálló ellentéteket. A jugoszláv exkormány átalakítására vonatkozó kérdésre az exkirály tartózkodó választ adott, ugyanúgy arra a kérdésre is, milyen viszony áll fenn közötte és a partizánháborút legfőbb irányítja, Mihajlovics hadügyminiszter között.