Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-18 / 246. szám
Szombat, 1056. október 18. Hogyan terem többet a föld? Sokan nem élnek a vetőmagcserével MAGA MIÉRT CSERÉL vetőmagot M. Tóth barátom? -!- Bolond lennék, ha nem csarélffcéöv, amikor jól járok. — Hogyhogy? — Több terem utána, mintha az enyémet vetném el. Megéri az a tíz kiló ráfizetés, hiszen húszszorosan kifizetődik. — Azám! Nagy Károlynek, Nagy Jenőnek és másoknak más a véleményük. Az nem lehet. — De lehet, hiszen nem élnek vele, pedig... — Nem, más nem lehet a véleményeik, hiszen az idén is két mázsával kevesebb búzájuk termett holdanként —, mint nekem. Csak valahogy még mindig akad ember, aki tart attól, ami újszerű. Biztos, hogy ilyenformán alakulna a beszéd, bárki szólítaná meg M. Tóth József, vagy akár ifj. Uza János 7—7 holdas dolgozó parasztokat Egerlövőn. Ilyesformán, mert ez idén is több mint tíz mázsa búzát takarítottak beholdanként, a tavaly cserélt vetőmag után. Mások, akik a saját termelésű magot vetették el, mind minőségileg, mind mennyiségileg ■*— 1,5—2 mázsával kevesebbet termeltek holdanként. A jelenség azonban nem egerlövői ritkaság, furcsaság. Megtalálható Szikszón, Mezőkeresztesen, vagy a szerencskörnyéki községekben egyaránt. S a lényeg mindenütt egyforma: az a gazda, aki rendszeresen kicseréli vetőmagját, illetve az államtól két fémzárolt magot, az többet termel egy-két mázsával holdanként, mint az, aki sajnálja a tízkilónyi cserekülönbséget. A JÓRA INTŐ KÖZMONDÁSOK közismertek. »Ha adnak — vedd el.« »Hallgass az okosabbról.« Különösen sokat hallja ezen közmondásokat az ember falun. Mégis, a mindennapi élet, a mindennapi cselekedetek egyike, másika merőben ellentétes ezekkel az igazán jó, igazán igaz közmondásokkal. Példának itt van mindjárt az időszerű probléma: a vetőmagcsere. Kimondani is sok, mennyit áldoz az állam arra, hogy többet teremjen a föld, olcsóbb legyen az élelmiszer. Egyik ilyen erőfeszítés, hogy négyévenként egy-egy területen — két-három járásban egyszerre, a mi megyénket tekintve — annyi minőségi, fémzárolt vetőmagot bocsájt a falu rendelkezésére, amennyit általában elvetnek. A vetőmagot az állami gazdaságokkal megtermelteti, helybe leszállítja és kér érte cserében 110, azaz egyszáztíz kilogramm nem fajtiszta szokványbúzát a termelőktől. S a száztíz kilogramm magért kapott minőségi vetőbúza három-négy éven át holdanként és évenként 15—20 mázsával többet terem, mint a termelők által elvetett szokvány, egyáltalán nem fajtiszta mag — ha ilyet vetnék. A csere jó, s elsősorban a gazdának jó, hiszen ha csak évi 1,5 mázsa többtermést számolunk is, ez holdanként 1320 forintra rúg négy esztendő alatt. Mégis, sok gazda — és főleg 7—8 holdasparasztok — nem él a lehetőséggel, példának itt van a szerepjárása— bár egerlövői tényekről szóltunk előbb. — Az őszön a szerencsi járáson a sor, hogy ki-ki lecserélje a vetőmagot, mert négy évnél tovább már nem garantált, elfajul a fémzárolt kalászos. A járás meg is kapta a maga (talán 70 vagon) minőségi vetőmagját, azonban annak egy része még ma is a raktárakban hever. Hol lehet a hiba? Talán ott, hogy sokan megfeledkeztek erről a négyesztendős terminusról a gazdák közül. Jól termett négy éven át a termáéból vetett mag, gondolják, jól terem jövőre is, azután is. Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek már nem vetnek nálunk csakis kimondottan tiszta, fémzárolt vetőmagot és azt rendszeresen lecserélik. Azonban a kalászostermés egyrészét — és nem jelentéktelen részét — még a kisparaszti gazdaságok termeltik meg. S így egyáltalán nem közömbös, hogy cselekedetükkel a több termés mellett vagy ellen »szavaznak«-e? Úgy jó az, ha minél több ember a több mellett szavaz és azért cselekszik. (harcsa) r—-OOO* Október 22-én nyílik a TIT zenetörténeti szabadegyeteme A TIT zenetörténeti szabadegyetemének most induló előadássorozatán 25 hallgató vesz részt. A megnyitás október 22-én, szerdán délután 6 órakor lesz az Egressy Béni Állami Zeneiskolában. A szabadegyetem vezetősége a témakört a hallgatók kívánságának megfelelően, a legnépszerűbb forma, az opera irodalmából választotta. Az év első felében az olasz operával foglalkoznak, a későbbi szemeszterekben pedig sorra veszik a más nemzetek operairodalmát. Az ország más városaiban igen nagy az érdeklődés a mikrobarázdás hanglemezelőadások iránt. Budapesten szinte közelharc folyik a bérletekért. Városunkban ma még csak egy kis mag van, amely évről-évre visszatér ezekhez az előadásokhoz. Helyes lenne, ha ez a »zenebaráti kör«-nek is nevezhető törzsgárda mindinkább bővülne, az érdeklődés növekedne ezen nevelve szórakoztató művészeti ág iránt. A szabadegyetem vezetősége kéri a város lakosságát, segítse munkájukat azzal, hogy ötleteinek, kívánságainak közlésével támogassa őket, hogy miként lehetne fokozni az érdeklődést az élő és lemezen való szemléltetés, a város összes zenetörténeti előadóinak bekapcsolása mellett történő zenei nevelés iránt. Erdélyi Lászlóné ÉSZAKMAGYARORSZAG.5 Pedagógusok a választási munkában A hejysza fontolak példát mutatnak TALÁN NINCS a magyar értelmiségnek egyetlen olyan csoportja sem, amelynek ténykedése annyira az egész társadalomnak a szeme előtt zajlana le és amelynek ténykedése, életünk megnyilvánulásaihoz való viszonya oly gyakran képezte volna ankétok, gyűlések, megbeszélések, viták tárgyát, mint a pedagógusoké. Az utóbbi hónapokban ismételten többször került szóba a magyar pedagógusok munkája, részben az ifjúság erkölcspolitikai nevelése, részben pedig az MSZMP művelődéspolitikai irányelveinek végrehajtásában reájuk váró feladatok kapcsán. Az ankétok, megbeszélések,újságcikkek egyöntetűen megállapították, hogy bár a pedagógusok népes táborában még nagyszámban lelhetők fel olyan elemek, akiknek nevelőmunkája, népi demokráciánkhoz való viszonya kisebb, vagy nagyobb mértékben kifogás alá eshet, a pedagógusok túlnyomó zöme becsülettel teljesíti feladatát, lelkesen vesz részt, az iskolai munkán kívül, területének népművelési és egyéb társadalmi munkájában. Különösen áll ez a tétel a falusi pedagógusok jelentős részére. A nemrégiben megindult választási kampány új feladatok elé állította a pedagógusokat. Falusi viszonylatban nagyrészt rájuk várt a választási előkészületek adminisztrációs munkáinak lebonyolítása és tevékenyen kiveszik részüket a választási agitációs munkából is. A megye számos községéből nyert értesülés szerint pedagógusaink megértették a választások jelentőségét és teljes energiájukkal, teljes tudásukkal segítik annak sikeres előkészítését. Különösen példát mutatnak a hejőszalontai és a tolcsvai pedagógusok. HEJŐSZALONTA KIS KÖZSÉG a mezőcsáti járásban. Bár iskolája kettő is van — a két régi felekezeti iskola helyiségeiben elosztva — tanerőinek létszáma mindössze három fő. Két férfi és egy női tanerő nevelgeti, tanítgatja a legifjabb hejőszalontai polgárokat, hogy a megfelelő alapismereteket elsajátítva, majdan hasznos polgáraivá váljanak községüknek, egész dolgozó népünknek. Szilágyi Lajos igazgató-tanító még rövid ideje tartózkodik a községben, de máris egyik leglelkesebb társadalmi munkája e kis falu társadalmának. Igazgató-tanítói munkája mellett ő a községi népművelési ügyvezető, a sportkör vezetője, énekkart vezet, amellett ellátja a Hazafias Népfront helyi szervezete titkárának teendőit. Ebben a sokoldalú minőségében látott neki a választásokat előkészítő munkának is. Pedagógus társaival családlátogatásokat szervezett. A családlátogatások során el-elbeszélgetett a szülőkkel, a gyermek nevelésén kívül, a község sok apró ügyes-bajos dolgáról, az iskolai és az otthoni nevelés esetleges kettősségéről és természetesen a közelgő választásokról is. A családlátogatások mellett dolgozatot írattak a felsőbbosztályos gyermekekkel a választásokról, ők végezték az összeírás munkáját is és ez már eleve biztosította, hogy a község minden szavazásra jogosult lakosához eljussanak, azzal szót váltsanak, érdeklődését helyes irányba tereljék. SZILÁGYI LAJOS tagja a községi választási bizottságnak is és mint ilyen, azt a megbízatást kapta, hogy a közelmúltban megtartott jelölőgyűlést vezesse le. A jó előkészítő munka eredményeként, nagy érdeklődés mellett zajlott le a jelölőgyűlés. A hejőszalontaiak zsúfolásig töltötték az iskolatermet és érdeklődéssel, hallgatták Szilágyi Lajosmegnyitóbeszédét. A megnyitóbeszédben Szilágyi Lajos először a választások jelentőségéről beszélt, emlékeztetett a hejő- szalontaiak nehéz múltjára és a felszabadulás óta elért eredményekre. Részletes statisztikai adatokkal bizonyította az országos jellegű fejlődést és azon belül Hejőszalontának a fejlődését. Elmondotta például, hogy míg a felszabadulás előtt összesen két dolgozó járt miskolci nagyüzembe rendszeres munkára, ma már tömegesen lettek ipari munkások, részben miskolc, részben közelebb fekvő új üzemekben. A felszabadulás óta másfél kilométer járdát is építettek a községben. A felszabadulás előtt három rádió volt Hejőszalontán, ma 150 darab van. Motorkerékpár kettő volt, ma kilenc van, s míg egyszerű kerékpár összesen tíz volt korábban, most 50 darab kerékpár futkos Hejőszalonta utcáin. Középiskolába a felszabadulás előtt a községből tizenkét gyermek járt, ma 26, főiskolára korábban egy, ma öt fő. Katonatiszt a felszabadulás előtt kettő volt a községben. Az egyik a földbirtokos fia, a másik a községi bíróé. Ma hat dolgozó parasztnak a fia teljesít tiszti szolgálatot a néphadseregben. Korábban könyvtára nem volt a községnek, ma 150 kötetes népkönyvtára, jól működő sportegyesülete van. Beszélt Szilágyi Lajos a birtokviszonyok megoszlásáról is, az 1945-ben végrehajtott földosztásnak a hejőszalontaiak életében lemérhető eredményeiről. Részletesen elemezte a választásoknak jelentőségét, azoknak kihatását a község életére és fejlődésére, majd megyei tanácstagnak Kukucska János elvtársat, az MSZMP Borsod megyei bizottságának titkárát, járási tanácstagnak pedig Mészáros Kálmán elvtársat, a helyi termelőszövetkezet elnökét ajánlotta. A jelölőgyűlés elfogadta a javaslatokat és több hozzászóló felszólalásában csak aláhúzta a Szilágyi Lajos bevezető előadásában elhangzottakat. A HEJŐSZALONTAI JELÖLŐGYŰLÉS sikere a helybeli pedagógusok jól végzett választási munkájáról tesz bizonyságot. A hejőszalontai pedagógusok jó választási munkájukkal bebizonyították, hogy egygyé forrtak a község népével, terveik, céljaik, vágyaik és érdekeik is azonosak a község dolgozóinak érdekeivel. Ha munkájukról beszélgetünk, szerepüket kisebbíteni igyekeznek, a dicséretet szerényen elhárítják. Egyszerű, hétköznapi tettnek mondják, amelyet dicséret várása nélkül, lelkiismereti kötelességükből fakadóan végeznek. Szilágyi Lajos és pedagógus társai példát mutatnak a megye más pedagógusainak, más értelmiségi dolgozóinak és messzehangzóan bizonyítják, hogy méltók arra a bizalomra, amellyel dolgozó népünk a hejőszalontai és más pedagógusokat körülveszi. Benedek Miklós ,ST)iduLiK.á*ldii c&banjízán tón Látatlanul is látom, miként állnak esténként szemben a kocsmaajtóval. Állnak — ha ugyan kocsmaközelbe engedik őket egyáltalán — és szomorkodva, búsongva hallgatják az ajtónyitáskor kiszüremlő, számukra oly megszokott zajt, zenét, káromkodást. Bele-beleszippantanak, a dohányfüstös szeszillatba, ahogy elkapja orruk előtt a szél, s még tán könnyeznek is a betyárok. Azért ne tessék őket félteni, nem józanon könnyeznek, mert inni ihatnak kocsmán kívül annyit, amennyit akarnak, csak rá ne fizessenek arra is. Szomorú dolog ugye, így belegondolni sorsukba, s csak az a vigasztaló, hogy így kellene tenni azokkal is, akik szerte a megyében, az országban nem tudják, hol a szeszfogyasztás határa. Abaújszántón nagyot alkottak a »duhajkorlátozás« terén, az bizonyos! Ugyannyira, hogy magam sem hittem — illetve nem értettem — az első pillanatban, miért sorakozik a kocsmapénztár felett szépen dekorált névsor, tíz-tizenkét messzire kiáltó névvel — Szántó szépei — világosított fel a pénztáros néni. — Egyszerűen kitiltottuk őket, persze megfelelő segítséggel. — Sokat ittak? — Ittak? Nem kifejezés. Öntötték magukba, azután kezdték a duhajkodást, verekedést. — No, de most elmennek máshová inni. — Nemigen, mert minden kocsmából száműzettek! Ez, ez az utolsó tett az igazi nagy tett! »Minden kocsmából száműzettek!« Ennek már bizonyosan van foganatja. Nem rondítják el ocsmány viselkedésükkel duhajkodásukkal, részeg, visszataszító mozgásukkal, modorukkal a kocsma levegőjét, környékét. Nem veszélyeztetik a békés kisfröccsözők, sörözők erkölcsi és testi épségét. Duhajkodjanak otthon, ha van kedvük! A név nem érdekes, hiszen hozzájuk hasonló ezer és ezer van —■1 sajnos. — Minden községben, városban akad néhány, aki rendszeresen megfeledkezik magáról, emberi eiváltjáról. Meg a társadalomról, csa■*ládról, holnapról, s csak egynek él: inni, berúgni, azután verekedni, hetvenkedni. És íme, Abaújszántón, a bor hazájában már megtették az első helyes lépést: életbe léptették a »duhajzárlatot«. Jó lenne, ha minél szélesebb körben talajra találna e kezdeményezés. Kitiltanák a nyilvános mulatókból, kocsmákból a duhajokat. Mert ez az alkoholizmus elleni küzdelem igazielső felvonása! [ (Barcsa) Téz évvel ezelőtt alakult meg a Pedagógus Szakszervezet budapesti központi művelődési otthonának vörösberényi művésztelepe, ahol sok pedagógus-képzőművész talál kellemes alkotó otthont a nyári szünidő alatt. Október 5-én az itt dolgozó művészek közül egy nagyobb csoport, számszerint tíz festő és grafikus Miskolcra jött, hogy kapcsolatba lépjen a diósgyőri munkássággal, megismerje a nagyüzemi munka szépségeit, a munkások életét és itt szerzett tapasztalataikat alkotóművészetük gazdagítására használják fel. Tíz napot töltöttek, itt mennyi fizetéses szabadságot kaptak jutalomképpen — de e rövid idő alatt is annyi élményt gyűjtöttek, hogy sohasem felejtik el a diósgyőri napokat. Élményrögzítő vázlatokban, festményekben egy-egy gazdag kollekció jelzi az itt töltött napokat, de talán még jobban megtermékenyíti majd művészetüket az a közvetlen élménytömeg, amelyet szívükben, agyukban elraktározva vittek innen magukkal. A kiránduló művészcsoport tagjai közül Littkey György — akinek egyik nemrégen rendezett gyűjteményes kiállításáról elismeréssel emlékezett meg a fővárosi sajtó — Miskolcról indult el sikeres pályájára a 20-as években. Jelenleg a budapesti VI. kerületi Erzsébet leányiskola rajztanára. Ugyancsak régi ismerősünk Sárkány Lóránt, a XII. kerületi Budai tanítóképző rajztanára, aki valamikor hét esztendőn keresztül a miskolci művésztelepen töltötte a nyári szünidőket. A csoport többi tagja: Fazekas Pál, Lampért András és hat nő tag, név szerint M. Kövesi Albi, Gopcsa Paula, Pákay Iza, Sümegi Vera, Kalló Lászlóné és Mersitz Piroska. Mindannyian Budapest különböző kerületeinek általános iskoláiban oktatják a képzőművészeti ismereteket. Miskolcon a Nevelők Házában szállásolták el őket és a vasgyárban kaptak kitűnő ellátást, amit nem győztek dicsérni. De nem győzték dicsérni azt a szereteti, megbecsülést és barátságot sem, amellyel a diósgyőri martinászok, a nagykovácsműhely, a hengerde dolgozói fogadták és körülvették őket. — Most már szinte fáj, hogy letelt ez a tíz nap —mondja lelkesülten az egyébként higgadt természetű Littkey György, amikor a Nevelők Házában a búcsúzás napján találkozom a csoport tagjaival. — Remek embereket ismertünk meg! Te! Ha láttad volna azt a közvetlen, keresetlen kedvességet, azt a figyelmességet, amit irántunk és munkánk iránt tanúsítottak, megölelted volna őket. — Már az első napon otthon éreztük magunkat — tósotta meg a szót Sárkány Lóri. — Úgy vigyázlak ránk, a holmijainkra, mintha hozzátartozóik lettünk volna. — És egyik érdekesebb ember a másiknál — szól a diskurzusba Sümegi Vera. — Milyen szívesen állt öt-tíz percre modellt, ha valamelyiküket megkértük erre. — De szeretetük, figyelmességük sohasem volt valami hivalkodó magatartás, hanem amolyan természetes, magától értetődő érdeklődés a művészet iránt - magyarázza Littkey. - Amikor megtudták, hogy a november 7-én nyíló budapesti kiállításra készülünk, lelkünkre kötötték, hogy küldjünk meghívót, mégpedig nemcsak egyet, hanem minden üzemrésznek külön-külön, mert fel akarnak utazni a kiállításra. Az új élményektől felüdült, fellelkesült kis művész társaság tagjai egymástól kapkodják a szót, temérdek apró epizódot mondanak el, kit mi ragadott meg legjobban, miközben a Nevelők Háza klubtermében félkörben ülünk és a földre kiteregetik a H7 nap alatt készült vázlataikat, kész grafikai műveiket, festményeiket. Egy-egy vázlat láttán ráböknek Ujjakkal, milyen érdekes emberke Volt ez a kis furcsa sapkás, vagy amaz a másik, akit a művész egy kifejező helyzetben, mozdulatban elkapott. A fantasztikus műhelyi sapkák külön festői problémaként kerülnek szőnyegre. Érdekes, hogy ahány ember, annyiféle föveg és a fövegek változatos formái mindig valahogyan az egyéni jellemvonásoknak, az arctípusnak megfelelően keretezik a fejeket. Tanulmányt lehetne írni erről a sajátos, ösztönös stílusérzékről. Ahogy a kiteregetett vázlatokat, képeket szemléljük és a beszélgetést hallgatom miközben felvetődik több képzőművészeti kérdés , kialakul bennem az a meggyőző valóságkép, hogy a munkásosztály menynyire magáénak érzi a ma művészetét, kultúráját és milyen ihlető hatást tud gyakorolni az alkotóművészeire. — El sem tudom mondani, mit éreztünk sokszor azok között a hatalmas gépszörnyek között, amikor azt láttuk, hogy a köztük nyüzsgő apró emberek az urai ezeknek a monstrumoknak, — mondja Mersitz Piroska, az I. kerületi Attila utcai leányiskola rajztanárnője, miközben Littkey egyik sokat mondó kompozícióját teregetjük a padlóra. A rajzok, festmények sokasága it igazolja, hogy a vendégművészek alig tudtak betelni a látnivalóknak legalább vázlatszerű megörökítésével. Két szombat délután és vasárnap esett látogatásuk idejébe. Ezeken a »szüneti napokon« a vendégművészek avasgyár és Miskolc tájait rajzolták, festették. 20—20—50 vázlat, festmény is lapul egynekegynek a mappájában, vagy még több is. Ebből is kitűnik, hogy valósággal lázba hozta a csoport tagjait az a sok friss benyomás, ami Nógatásuk rövid tíz napja alatt eléjük tárult, megragadta őket. Bizonyos, hogy képzőművészeti életünkben mély nyoma lesz ennek a tanulmányi kirándulásnak, előnyére válik szocialista-realista művészetünk fejlődésének. Igazolja, hogy a párt irányelvei helyes utat mutatnak művészeinknek, amikor arra serkentik őket, hogy építsenek ki szorosabb kapcsolatot a dolgozó néppel a munkásosztállyal. HAJDÚ BÉLA Tíz nap a remek emberek között Fővárosi képzőművészek a diósgyőri vasgyárban Puccini-estek a megyében Az Országos Filharmónia a zenekultúra mind szélesebb körű terjesztése érdekében, a tavaszi Erkel-műsorához hasonlóan, Puccinis műsort szervezett és azt— »A Pillangókisasszonytól a Túrandót-ig« cím- mel — Borsod megye számos helységében is bemutatja. A Puccini-estekműsorában a nagy olasz mester legszebb operáiból mutatnak be részleteket neves énekművészek. A tervek szerint a műsort * 17-én Sátoraljaújhelyen, 18-án Sárosoa■takon, 19-én Szerencsen, 20-án délelőtt a miskolci iskoláknak, 20-án ,este Kazincbarcikán, 21-én délelőtt [az ózdi iskoláknak, 21-én este az óz* [di felnőtt közönségnek és 22-én dél* [előtt a miskolci iskoláknak mutat* [ják be. a Pártoktatás hírei * Értesítjük az alapszervi titkár elvtársakat, hogy megérkezett az országos és megyei agitátor kézikönyv, amely a választási agitációhoz, a pártoktatáshoz és a napi pártmunkához nyújt segítséget. Átvehető amegyei pártbizottságon, földszint 18. sz. szobában. Megyei pártbizottagit.prop. om "