Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-08 / 210. szám
atár, 1959. szeptember .• ÉSZAKMAGYARORSZÁG A szerencsi járás mezőgazdasági szakembereinek találkozója Erdőbénye-fürdőn «... olyan emberek ők, akik elismerést, megbecsülést érdemelnek. Segítsük őket politikailag, szakmailag, hogy küldetésüknek eleget tudjanak tenni, hogy gazdagság, kulturáltság, a jólét-növelés fő forrásai fakadjanak hozzáértő, lelkes munkájuk nyomán. Segítsük őket, hogy jó munkájukkal megerősítsék a mezőgazdasági szakemberek iránti bizalmat, megbecsülést. Immár hagyományossá vált a szerencsi járásban az agronómusnap, a járás mezőgazdasági szakembereinek a találkozója. Ilyenkor a nagy nyári betakarítás után és a nagy őszi munka beindulása előtt összejönnek a járás mezőgazdasági szakemberei, hogy elbeszélgessenek, tapasztalataikat kicseréljék, kiértékeljék az elmúlt év eredményeit. Ez alkalommal Erdőbénye-fürdő festőien szép környezetében találkoztak az agronómusok, tsz-elnökök, állatorvosok, a járás mezőgazdaságának, állattenyésztésének különböző területén munkálkodó szakemberek. ERDŐBÉNYE-FÜRDŐ 6 km-re van a községtől- Erdővel szegélyezett kanyargós út vezet oda. Régen láthatott olyan forgalmat ez az út, mint ezen a reggelen. Reggel 8 óra. Motorkerékpár karavánokon, teher- és személygépkocsikon igyekeznek a résztvevők az agronómusnap színhelye felé. Néhány perc és feltűnnek a fürdő épületei. Itt a lelkes rendező gárda már az utolsó simításokat végzi. Rövidesen kezdődhet az ünnepélyes megnyitó. A felvirágzott ebédlőterem teljes díszben várja vendégeket. A konyhában is komoly műnk folyik. A járás állami gazdaságaiból földművesszövetkezeteiből és tsz-eiből önkéntesen verbuválódott szakácsgárda a reggeli és ebéd készítésével foglalatoskodik. Mindegyikük lázas izgalommal készül, nem akarnak szégyent vallani a rendezők 10 óráig az utolsóknak érkező vendégeket is elnyeli a feldíszítő ebédlőterem. S ezután Szabó József a szerencsi pártbizottság titkára megnyitja az agronómusnapot. Beszédének első részében a szerencsi járás mezőgazdaságának edd elért eredményeivel foglalkozik. Pártunk kettős feladatot állított a mezőgazdaságban dolgozók elé — mondotta Szabó elvtárs. Emelni a mezőgazdaság termelését és átszervezni a mezőgazdaságot szocialista nagyüzemmé. E kettős feladat egyidősen való teljesítése nem lehetetlen, de nem is könnyű. Mit tettünk e kettős feladat érdekében? Az 1958 őszi és az 1959 tavaszi mezőgazdasági munkálatokat a járásban időben és jól elvégezték. Ugyanez mondható a nyári betakarítási munkálatokról is. A jó szervező munka, s nem utolsó sorban a kedvező időjárás eredményeként megnőttek a termésátlagok. Pista bácsi — az Állami Gazdaság mindenben segít nekünk s ebben nagy szerepe van Laczkó István igazgatónak. "Laczkó elvtárs 1955-ben került vissza a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság élére. Ebben az évben a gazdaság több mint három millió forint veszteséggel zárt s 1956-ban már három milliós nyereséggel, s ettől az időtől kezdve — a helyes gazdálkodás következtében — ez a szám állandóan növekedett. Ebben az évben előre láthatólag 10 millió lesz a nyereség. Nagyon komoly eredmény ez. Egy összeszokott, fegyelmezett, lelkes mezőgazdasági kollektíva eredménye, bizottságának elnökhelyettese, Homoroczky Imre, a taktabáji Állami Gazdaság Kossuth-díjas igazgatója, Tersztyánszky György, a taktabáji Béke Tsz újdonsült elnöke és Szatmári Dezső, a taktabáji Haladás Termelőszövetkezet elnöke. A mezőgazdasági szakemberek szerepéről, megbecsüléséről esik szó. A szerencsi járásban is igyekeznek növelni a mezőgazdasági szakemberek megbecsülését. A tanácsválasztások során a legjobb mezőgazdasági szakemberek közül néhányat beválasztottak a megyei, a járási és a községi tanácsokba, a Népi Ellenőrzési Bizottságokba, a megyei, járási pártbizottságokba. Szabó József elvtárs ezután a járás mezőgazdaságának szocialista átszervezéséről beszél- Ezen a területen is szép eredmények születtek, amelyért a megyei pártbizottságtól dicséretet kaptak. Tizenkét új tsz alakult alá— Ezt az eredményt szeretnénk a jövőben is megtartani — mondja Laczkó elvtárs, majd folytatja. — Komoly terveink varnnak. 6 éves programtervet dolgoztunk ki. — A kialakult bizalom légkörében — mondotta Szabó elvtárs — mind többen mernek hozzáfogni a helyi adottságok felhasználásának kikísérletezéséhez. De nemcsak ebben mutatkozik meg a mezőgazdasági szakemberek felé a bizalom. Itt van például Tersztyánszky György esete. Származása miatt sok esetben bizalmatlanok voltak vele. Nem is olyan régen történt, hogy Tersztyánszky felkereste a járási pártbizolyot és elmondotta azokat a körülményeket, amelyek akadályozzák munkájában. — Dolgozzék becsületesen s akkor megoldódnak ezek a problémák — mondották neki- Tersztyánszky György ezután a Szerencsi Állami Gazdaságba került, ahol szívét, lelkét beleadta a munkába. Amikor megkezdődött a tsz-szervezés, Tersztyánszky György első volt, aki jelentkezett a taktabási Béke Termelőszövetkezetbe. Azóta tsz-elnök lett. Büszkén beszél terveiről. — Elsősorban is két dolgot kell megvalósítani — mondja. — Meg kell teremtenünk a közös termelés alapját, elő kell készülnünk az őszi vetésekre, s azt idejében el is kell végezni. A másik dolog, hogy megteremtsük a termelőszövetkezeti csoportunkban a közös állattenyésztő lehetőségét... MÁR KÉSŐ ESTÉRE HAJLIK a idő, amikor befejeződnek a beszégetések, vacsora következik, amely után éjfélig tart a táncmulatság ... Jól sikerült a szerencsi járás mezőgazdasági szakembereinek találkozója Erdőbénye-fürdőjárásban, s ősszel újabb 10 tsz lép a közös gazdálkodás útjára. A járás mezőgazdasági eredményeinek ismertetése után Szabó József elvtárs a megvalósításra váró feladatokat ismerteti az agronómusnap résztvevőivel. AZ ÜNNEPI BESZÉD UTÁN megüresedik az ebédlőterem, hangos lesz a környék a jókedvű emberek tréfás beszélgetéseitől, csak kevesen maradnak az épületekben. Sokan a fürdőt környező hegyeket keresik fel. A terasz egyik asztalánál találtam Laczkó Istvánt, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság igazgatóját Lajtai Istvánnal, a bodrogkeresztúri Földművesszövetkezet agronómusával beszélgetni. Lajtai Pista bácsinak szőlőprésre lenne szüksége. — Hová kellene az Pista bácsi — kérdezte Laczkó elvtárs. — A bodrogkeresztúri Béke és a bodrogszegi Várhegy hegyközségeknek. — Mennyire volna szükség? — Még vagy kettőre. — Jól van, meg lesz, Pista bácsi! — Tudja — fordul felém Lajtai 1965-ig szeretnénk 400 hold szőlőt telepíteni, a szelekciós felügyelőség által kiszelektált nemes, hólyagos furmint és hárslevelű oltványokkal. Ha ezt megvalósítjuk, úgy gondolom, méginkább tudjuk tartani az évi 10 milliós nyereséget. BESZÉLGETÉSÜNK IDEJE alatt a népi zenekar is elfoglalja helyét a teremben. A hegyekből is mind többen érkeznek vissza. S hamarosan „összekapaszkodnak” a párok a zenekar jó, talpalávaló csárdásaira. A többiek, akinek nem jutott partner, kártyázással töltik ebédig az időt. Nagy szenvedéllyel rakosgatja a lapokat Lengyel Béla, a Tarcali Szőlőkutató Intézet kutatója, Ruzsinczky Tivadar, a Szerencsi Állami Gazdaság agronómusa és Gori Tóth József, a Szerencsi Cukorgyár répafelügyelője. Gyorsan telik az idő, észre sem vesszük s már dél van. Ekkorára megtelik az ebédlőterem „kiéhezett” emberekkel, akik jó étvággyal fogyasztják el a finoman elkészített rántotthúst. Ebéd után még sokáig együtt maradnak és elbeszélgetnek az asztal körül ülők. Fehér asztal mellett valahogy könnyebben esik a szó, könynyebben tudják az emberek gondjaikat, problémáikat elmondani. A terem sarkában levő asztal mellett öten ülnek. Szabó József, a szerencsi pártbizottság titkára. Pusztai Imre, a szerencsi járás végrehajtó Kovács László Fotó: Pócs Elemér Baráti beszélgetés . * « Szabó József elvtárs, a szerencsi járás pártbizottságának első titkára üdvözli az agronómusnapon megjelenteket. 3 ]Munka és politizálás AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK egyik üzemrészében történt. A munkafegyelem meglazult, igazolatlan kimaradások voltak, s a hanyagságban, nemtörődömségben a fiatalok jártak az élen. Az üzemrész alapszervi párttitkárának ugyancsak főtt a feje, hogyan lehetne megrendszabályozni a rakoncátlan fiatalokat. Felkereste az ott dolgozó idős szakmunkásokat. Elbeszélgetett velük. „Én elvégzem a magam munkáját, hogy más mit csinál, nem törődöm vele.” Így az egyik. A másik egyetlen vállrándítással intézte el a dolgot: — Ezek a mai fiatalok! Mi jobbak voltunk... A párttitkár, különben csendes, halkszavú ember, kijött a sodrából. — Maguk jobbak voltak. Igen, mert „muszáj” volt jobbnak lenni. Ha kimertek volna rúgni a hámból, az utcán találják magukat. Akkor még nem sokat teketóriáztak a munkásemberrel, hanem a főnök szája íze szerint cselekedtek, szedhették a sátorfájukat. Azt most is megtehetnék, hogy kirakják a rendetlenkedők szűrét, de ezt nekünk nem szabad, ez könnyű, de következményeiben elhibázott lépés volna. Fenyegetőzéssel nem boldogulunk velük, azzal sem, ha azt mondjuk nekik, hogy kívül tágasabb. Elmennek máshová, munkaalkalom van bőven. De az új munkahelyen sem lesznek különbek, d nem törődnek velük. Maguk, akik példamutatóan dolgoznak, viselkednek, felelősséggel tartoznak a fiatalokért. Meg kell nevelni őket. . Az ,,öregek” egy kicsit húzódoztak aztán mégiscsak hozzáfogtak a dologhoz, s a megrögzött neveletleneknek kikiáltott fiatalok hajlítható formálható embereknek bizonyultak. Ma már csak hébe-hóba mulasztanak igazolatlanul, de akkor sem viszik el szárazon, maguk a fiatalok mossák meg a hanyagok fejét. Nem történt itt világrengető csoda, csupán annyi, hogy néány fiatalember rendesebben viselkedik, nem átjáróháznak tekinti munkahelyét Az idősebbek nevelőmunkája hasznos politizálásnak bizonyult, melynek a munka, a termelés, végsősoron maguk az emberek látják hasznát. A KÖZELMÚLTBAN érdekes beszélgetés zajlott le két ózdi darus között. Nem vitatkoztak, csak beszélgettek. A párttag kötelességeit boncolgatták. — Én rendesen fizetem a tagdíjat, a taggyűlésekre eljárok — mondotta az egyik. — És jó nagyokat hallgatsz ott, igaz? — epeskedett a másik. — Nincs mit egymás szemére hánynunk, te sem nagyon koptatod a nyelvedet a gyűléseken ... így fűzögették a szót, míg eljutottak egy nagyon önkritikus megállapításhoz: bajok vannak a példamutatással. A pontos tagdíjfizetéssel, a taggyűlés látogatásával még nem merítették ki a párttag kötelességeit, sőt... Ha a kommunista mozgalomban résztvevő sok milliónyi ember csak e két pontnak tett volna eleget, nem állna a világ ott, ahol áll, a kommunista mozgalom több mint száz éve fakadt kicsiny forrása nem szélesedett volna magával sodró áradássá. Mi békeidőben élünk, a megszerzett hatalom birtokában életkörülményeink állandó javításán fáradozunk. Ma a kommunisták harci feladata a termelés állandó fokozása, szervezése, a csüggedők, a fáradtak bátorítása, serkentése. De mit tehet két „szürke” párttag, két darukormányos, mit kell tenniük, hogy kiváljanak a dolgozók sűrűjéből, s hogy példamutatók legyenek? A tennivalókat maguknak kell észrevenniük, s tennivaló akad itt bőven. Nyitott szemmel járni, s nem átlépni az észrevett bukkanókon, hanem betömködni. Ez bizony többletmunkát igényel, nem jár érte fizetség, de többek között ezek az önként vállalt többletmunkák jelentik a kommunistát. AZ ABRONCSKÖTŐ MŰHELYRÉSZLEGNÉL például egy-egy dolgozó műszakonként majdnem egy órát adminisztrálással volt kénytelen eltölteni. A vasírót, aki a kikészített árut elkönyvelte, — eddig ismeretlen meggondolásból, talán költségmegtakarítás címén — áthelyezték, s a termelőmunkát végzőknek kellett bibelődniök a könyveléssel. A kommunisták felfigyeltek a hibára s addig ütötték a vasat, amíg az illetékesek nem gondoskodtak vasíróról. Az eredmény nem maradt el, az elpocsékolt munkaidő egy műszak alatt mintegy öt tonna többlettermelést hozott, ami kb. 25 ezer forintot jelent. Az említett műhelyrészleg kommunistái azt tartják, hogy ma már nemcsak az a hibás, aki a rossz tanácsot adja, hanem az is, aki a rossz tanácsot elfogadja, ők nem voltak hajlandók elfogadni a hibás intézkedést, mert a termelés sínylette volna meg. Nem kell különösebben bizonygatni azt, hogy a politizálás serkentőleg hat a termelésre, persze a jószándékú, céljainkat segítő politizálásra gondolunk itt. A termelésben fellelhető kisebb-nagyobb zökkenők felderítése, az alkalomszerű hasznos beszélgetések, tehát politikai aprómunkák sikeres elvégzése eredményesen befolyásolja a termelést. Szintén az ózdi gyárban hallottam, hogy az egyik üzemrész dolgozói felkeresték az alapszervezet párttitkárát: közöttük még nincs egyetlen párttag sem, amíg soraikból kiemelkedik valaki, küldjenek át hozzájuk egy-két kommunistát — mondották. Kérésüket azzal indokolták, hogy így nehezebben boldogulnak ügyesbajos dolgaikkal, a termelésben megmutatkozó hiányosságok leküzdésével, mert nincs, aki elvigye gondjukbajuk hírét az illetékesekhez. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy a dolgozók komoly igényeket támasztanak a kommunistákkal szemben, s a kommunistáknak ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Kényelmesebb dolog észrevétlenül elmenni a választ váró kérdések mellett, befogni a fülünket és mélyen hallgatni, — amikor beszélnünk kellene! Találkozunk olyan esetekkel is, hogy egyes párttagok észreveszik ugyan a problémákat, a hibás nézeteket, de a megválaszolással nem fárasztják magukat. A taggyűlésen kitálalnak, ezt és azt hallották, de amikor megkérdezik tőlük, hogy mit válaszoltak a hibás nézetekre, ott melegében hogyan próbálták meggyőzni a tévesen nyilatkozókat, csak egy vállrándítás a válasz. Ki kell állnunk igazunk mellett, mert a kommunisták igazsága — a magyar nép igazsága. A munkapadnál, vonaton, az élet minden területén éberen, kommunista felelősségtudattal kell figyelnünk alakuló életünk jelenségeit. És merjünk szólni, ha szólni kell, amire mi nem válaszolunk, megválaszolja más, az ellenség. MUNKA ÉS POLITIZÁLÁS — a kettőt nem lehet elválasztani. Jobban megy a munka, ha jószándékú politizálással megvilágítjuk a munka célját. GULYÁS MIHÁLY Tanító bácsi beszél... Fotó: Pécs Elemér»