Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

1989. március 4., szombat Samaranch körútja Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság elnöke a jövő héten hat országot érintő körútra indul. Az utazás első állo­mása Kuvait lesz, ahová az előzetes tervek szerint már­cius 7-én érkezik meg a sportvezető. Samaranch, amikor nyolc évvel ezelőtt a NOB elnökévé választot­ták, elhatározta: a NOB minden tagállamával igyek­szik közvetlen, személyes k­apcsolatot kiépíteni. Eddig 160 államban járt, s a mos­tani körútja után már csak Banglades, Afganisztán és Bhután marad hátra. A gát fölött Juhász Emese felvétele Elfelejtett arcok (5.) Aki csak kérni tud, ne legyen sportvezető... Dr. Makai Tibor két klub­­ élén is állt. Vezette a Mis­kolci Vörös Meteort, majd a Diósgyőri VTK-t. — Mikor jegyezte el ma­gát a sporttal? — 1965-ben történt. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat igazgatója voltam. Munkatársaim közül többen kézilabdázta­k, a férfigárdá­nak­­ azonban állandó gond­jai akadtak. A sportolók be­kopogtak hozzám, és ezt mondták: ,­Főnök, vegye át a klub elnöki tisztét! Cseré­be mi bejutunk az NB II- be!” — Azonnal „kötélnek” állt? — Nem. Azt feleltem a fiúknak, hogy „előbb jussa­tok fel és akkor beszállok!” — Mindkét érdekelt betar­totta ígéretét ... — így van. Nagyon neki­veselkedtünk. A soron kö­vetkező* esztendőben már az NB I B-ben találtuk magun­kat. — Mint igazgató, nyilván sokat tett a csapatért, dol­gozóiért ... — A fiúk az üdítőn, vagy az ebéden kívül semmit nem kaptak. Akkor még nem volt divat az „adakozás”. Mivel én vezettem a klubot, hivatalból segítettem a játé­kosokat, toltam a kézilabda szekerét. Rendes, fegyelme­zett társaság verbuválódott össze, nagyon szerettem őket. És ma is büszke va­gyok rájuk! Ugyanis — ta­nácsomra — valamennyien tanultak, és valamennyien vezetők lettek. — Miért nem célozták meg az NB 1-et? — Mert nem rendelkez­tünk az élvonalhoz illő fel­tételekkel. — Tizenöt évi elnököskö­­dés után lemondott... — Nem sértődöttségem­ben, hanem kényszerből. 1980-ban ugyanis a megyei tanácsra kerültem, a keres­kedelmi osztály vezetését bízták rám. Új funkcióm és a Miskolci Vörös Meteor összeegyeztethetetlen volt. — Rövid szünetet követő­en megint megtalálták ... . — Mintha ma történt vol­na! Otthon üldögéltem és megszólalt a telefon. A me­gyei vezetők hívtak, akik éppen az OTSH elnökével tárgyaltak. Megkértek, hogy társadalmi elnökként ve­gyem át a DVTK vezetését! Elvállaltam. Őszintén meg­­mondom, ma sem tudom, hogy kinek jutottam az eszébe? — Felmérte, hogy milyen jellegű gondokat vesz a nya­kába? — Ismertem a DVTK pénzügyi helyzetét... De gondolni sem mertem volna rá, hogy mennyi nehézség, gond és probléma tulajdono­sa leszek! — Hogyan látott munká­hoz? — Nagyon keveset foglal­koztam a sporttal, nem ma­radt rá időm. Állandóan szaladgáltam. Pénzért, meg mindenért. Szinte haditervet dolgoztunk ki és a legkülön­bözőbb kérdésekkel bombáz­tuk a cégeket, vállalatokat, üzemeket. A DVTK-t az anyagi csőd fenyegette. — Miért? — Mert a bevételeink nem álltak arányban kiadásaink­kal. Többszörösére emelked­tek a fenntartási, felszerelé­si, utazási, étkezési és szál­lásköltségek. Plusz pénzekre pedig roppant nehezen tud­tunk szert tenni. A szűkös­ség nagyon sokat ártott a DVTK tekintélyének. A lel­kiismeretem azonban tiszta, ameddig csak lehetett, el­mentem. — Egyszer azt mondták nekem,­­hogy a DVTK-nak két elnöki irodája van. Az egyik a klubnál, a másik a megyei tanácson ... — Hát... Állandóan jöt­tek hozzám, és a legkülön­bözőbb kérésekkel, óhajok­kal halmoztak el. A munka­idő lejártával együtt nem tudtam letenni a sportügye­ket sem. — 1984-ben azért mondott le, mert megelégelte az idegőrlő harcot? — Kórházba kerültem, a szívem rakoncátlankodott. Az orvosok eltanácsoltak a sporttól, megfogadtam, fel­mentésemet kértem, hozzá­járultak. Sportkitüntetéssel búcsúztattak. — Volt kedvenc sportága? — A foci. Természetesen! — Mit tanácsol a most funkcióban lévő sportveze­tőknek? — Azt, hogy felelőtlenül ne ígérjenek semmit és tör­vényes úton járjanak. Én ezekhez mindig tartottam magam. Igaz, nem is ígér­hettem, mert nekem igazán nem volt miből. Magyarul: ha egy klubvezető „szép és aranyos”, de tehetetlen, azonnal mondjon le! — Van kapcsolata a sport­tal? — Nincs! Senki nem hí­vott, de nem is mennék. Már nyugdíjasként tökélete­sen tisztában vagyok vele, hogy egyik klub sem járna­­ jól velem. — Tudja, hogy ingatag alapokon áll a magyar sport? — Ne sértsen meg! Nap mint nap emberek között vagyok, nézem a tévét, ol­vasom az újságokat, hallga­tom a rádiót. Sportéletünk szabályozatlan, lerendezet­­len, az egyesületeket fojto­gatja a pénztelenség. Azzal kezdődik a Teles­port, hogy az egyik klub pénzért kö­nyörög, mert nem tud em­lékversenyt rendezni. Az az érzésem, hogy a csodát vár­juk ... Ide jutottunk. — Kilátogat majd a DVTK bajnoki focimeccsei­re? — Persze! „Beülök” az állóhelyre. — Nem kap tiszteletje­gyet? — Dehogynem. A díszpá­holyba. De ami elmúlt, ami lejárt... Kolodzey Tamás A SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI TÁVHŐSZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT értesíti tisztelt leendő ügyfeleit, hogy nagykereskedelmi raktárát Nyíregyháza, Népkert u. 12. sz alatt megnyitotta Forgalmazunk: grafitos, grafitos teflon, aramid zsinóros, teflon zsinóros, univerzális teflon lapos tömítéseket Termodinamikus k­ondenzvíz-leválasztó automatákat 9 peremes: NA 15, 20, 25 • menetes: C 1­2", 3­4”. 1" Nyitva tartás: munkanapokon 7-től 14 óráig Vállalatunk központja: Nyíregyháza, Tüzér u. 2-4. sz. Telefon: 14-511 107, 172-es mellék TISZTELETTEL VÁRJUK VEVŐINKET SZABOLCSHŐ VÁLLALAT — 4»­­ » - , ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport •••• • • ... ...­­.V.v.*.v.­.v.­ . . P. Bilozercsev visszavonul Az olimpiai, világ- és Eu­­rópa-bajnok szovjet tornász, Dmitrij Bilozercsev a vis­­­szavonulás mellett döntött — közölte a Szovjetszkij Szport csütörtöki száma. A még mindig csak 22­ éves­­ kiválóság — a szöuli olimpián csapatban, vala­mint a szerenkénti döntők­ben lovon­­ és gyűrűn szer­zett aranyérmet — azzal indokolta elhatározását, hogy már másfél évtizede torná­zik, s ez idő alatt nemcsak nagy fizikai, hanem idegi megterhelésnek is ki volt téve, sőt a sérülések sem kerülték el. Tavaly például az ötkari­kás játékokon sem volt tel­jesen egészséges, majd nem sokkal később Caracasban, egy bemutató viadalon meg­sérült a bal könyöke. Tavaszi nyitány a második vonalban Az edzők bizakodnak, a szurkolók reménykednek A hét végén mozgásba lendül a labdarúgás hazai gépezete a má­sodik vonalban. Egy héttel az NB I. tavaszi nyitánya után tehát azokon a településeken élők is bajnoki csatározást kísérhetnek fi­gyelemmel, ahol nem rendelkeznek élvonalbeli együttessel. Megyénk sajnálatos módon évek óta nélkülözi a legmagasabb osztálybeli ta­lálkozókat, hiszen a DVTK 1984-es kiesése megszüntette ezt a lehe­tőséget. Igaz, a vasgyáriakon kívül más klub háza táján egyálta­lán nem dédelgetnek feljutási álmokat. A holnapi nyitányon mind­három borsodi gárdának roppant nehéz dolga lesz, kijutott az el­lenfelekből. A felkészülésről, a várható eseményekről, a tavaszi el­képzelésekről a teljesség igénye nélkül igyekeztünk információkat gyűjteni. * DIÓSGYŐRÖTT EMELTÉK A MÉRCÉT Hosszú évek óta most for­dult elő, hogy a piros-fehé­reknél elmaradt a szurkolói ankét. Fülöp István, szak­osztályvezető elmondta: el­nökségi döntés értelmében­ ezúttal a különböző tömeg­kommunikációs eszközökön keresztül adnak hírt a csa­pat készülődéséről. Azt is tőle tudtuk meg, hogy a rövid távú programban ki­emelt helyet biztosítanak az utánpótlással való foglalko­zásnak, szeretnék kapcsola­taikat szorosabbá tenni a borsodi klubokkal. A szak­osztály helyzetét elemezve tért ki arra a kérdésre: a kedvezőtlen társadalmi fo­lyamatok természetesen ér­ződnek a labdarúgásban is, de az egyesület vezetése ga­rantálta az eredményes mun­kához szükséges feltételek megteremtését. A diósgyőri­ek eredeti célja az 5—10. helyek valamelyikének meg­szerzése volt, ezt emelték, a tavasszal az 1—5-ben akar­nak végezni. — Egyetértett a terv mó­dosításával? — kérdeztük dr. Petróczi Gábor, vezető ed­zőt. — Amennyiben igazolá­saink sikerrel járnak. Saj­nos, egyetlen új ember sem került hozzánk, ráadásul Császári, Molnár és Jurák bevonult, Krizán iránt pedig élénken érdeklődik a Duna­újváros. Létszámban csök­kentünk, jómagam a 4—8. helyek valamelyikét tartom reálisnak, elérhetőnek. — Elégedett a felkészü­léssel? — Alapos, mindenre kiter­jedő munkát végeztünk. Sá­torban, szabadban egyaránt dolgoztunk, jártunk jugo­szláviai edzőtáborban, sok előkészületi találkozón sze­repeltünk. Rendkívül fontos­nak tartom, hogy kialakult a kollektíva, morálisan sin­csenek gondjaink. — Lesznek-e változások az őszi tizenegyhez képest a tavaszi kezdőcsapatban? — Akad néhány. Veréb őrzi majd kapunkat, a vé­delemben a Szlifka, Leskó, Dancs, Takács tűnik a leg­ütőképesebbnek. A középpá­lyás helyekre öten pályáz­nak: Héjas, Kiss, Húszák, Breznai és Tóth vetélkednek. Csatárként Farkast és Bémet vehetem figyelembe. A szakvezető azt is el­mondta, hogy Kuttor a 12. ember a csapatnál, különbö­ző taktikai feladatok megol­dásában természetesen szá­mít rá. Lente egyértelmű csalódás eddig, s valószínű­nek tűnik Lengyel pályamó­dosítása. Thury március ele­jétől a kertészeti vállalatnál dolgozik, segítették a civil életbe való visszatérésben. Rá egyébként vár még egy műtét, ám az eddigi orvosi vizsgálatok alapján megkoc­káztatható: nem alkalmas NB-s szintű sportolásra. Ami a Szeged elleni bemu­tatkozást illeti: a szakveze­tő nem jósolt, de háromesé­lyesnek ítélte a találkozót. „­ Nálunk rend van, a csongrádiaknál uralkodó ál­lapotokról pedig sokan érte­sülhettek a lapokból” — je­gyezte meg dr. Petróczi Gá­bor. ÖT SÉRÜLT ÓZDON A kohászvárosban szoron­gó érzésekkel várják a va­sárnapot. Az ősszel a Szol­nok Ózdon is nyerni tudott 2-1-re. Lenne tehát miért törleszteni. Csakhogy ... Tiba és Herczeg bevonult, ráadásul Temesvári Tibor, vezető edzőnek komoly gon­dot okoznak a sérültek, öten dőltek ki hosszabb-rövidebb időre a sorból, s valamennyi futballista kulcsfigurának számít a fekete-fehéreknél, bizonytalan a játékuk. — Mindezeken felül a sor­solásunk sem a legszeren­csésebb — mondta Bíró Ist­ván, technikai vezető. — Most Szolnokon kellene helytáll­­nunk, aztán hozzánk jön a Nyíregyháza, majd két deb­receni csapat feni a fogát ránk a Hajdúságban ... Ala­kulhatott volna másként is, de ezen már fölösleges so­pánkodni, azokkal kell ját­szani, akik éppen következ­nek. — Hol, merre végezték az alapozást? — Főleg hazai környezet­ben dolgoztunk, de megfor­dultunk Szilvásváradon és Hajdúszoboszlón is. — Milyen benyomásokat szereztek az előkészületi mérkőzéseken? — Vegyes érzelmekkel várjuk a rajtot. Akadtak kellemes tapasztalataink is de összességében nem túl biztató a kép. Egyszerűen képtelenek vagyunk gólt rúgni! Márpedig enélkül el­képzelhetetlen a helytállás. Az mindenesetre megnyug­vást keltett Ózdon, hogy a sérültek közül többen is já­tékra jelentkeztek, így Szol­nokon nem kell toldozott­­toldozott csapattal pályára lépniük. A tervezett tizen­egy: Erdős (Fekete) — Ko­vács, Kertész, Králik, Sta­­nev — Munkácsi, Osváth, Paulovics (Búd), Farkas S. — Ökrös (Utassy), Simkó. LIPCSEI BEMUTATKOZIK A Kazincbarcikai Vegyész hazai környezetben kezdte meg­ a felkészülést, aztán jártak Csehszlovákiában és Hajdúszoboszlón. — Mindent el tudtak vé­gezni, amit akartak? — kér­deztük Varga Zoltán, vezető edzőt. — Alapvetően igen, de az csak vasárnap dől el, mire lesz elegendő. A gyakorló­mérkőzések közül hetet nyertünk, ötöt veszítettünk, négy végződött döntetlennel. Tudom, semmi jelentősége az eredményeknek, de az szá­momra megnyugtató, hogy a gárda remek erőben van. — Milyen tapasztalatokat szerzett a tizenhat összecsa­páson? — Megpróbáltuk a letá­madást alkalmazni, s noha megfelelőnek tűnt a csapat­­részek közötti összhang, azért becsúsztak hibák is. Bátrabban kell rohamoznunk az ellenfelek kapuját. Érzé­sem szerint, ha a fejekben sikerül megteremteni az egységet, előrébb léphetünk. Játékunkra egyébként alig­hanem a küzdeni tudás lesz a jellemző, megkíséreljük „ledarálni” vetélytársainkat. — Tervezi-e újonc szere­peltetését? — Mindenképpen, s nem­csak a kényszer miatt szá­nom magam erre a lépésre. Novák és Kondás sérültek, rájuk nem számíthatok. Sár­ga lapok miatt az idénynyi­tón nem állhat rendelkezé­semre Kerekes, Planéta és Orlóczki sem. A Metripond ellen újoncot avatunk. Lip­csei tölti be a beálló­ poszt­ját. Végig velünk készült, ügyes gyerek. — A hódmezővásárhelyi­ekkel szemben lenne miért törleszteni... — Igen, az ősszel csúfos, 7-2-es vereséget szenved­tünk. Itt az alkalom, hogy ezt feledtessük. Itthon szép lenne győzelemmel kezdeni, s jómagam optimista va­gyok. Igaz, a körülmények nem kedveznek, ráadásul szervezett, jó képességű együttes le^ az ellenfél. Úgy gondolom, érdemes lesz a szurkolóknak kilátogatni a stadionba, mert izgalmas 90 percre van kilátás. — Melyik pályán rendezik az összecsapást? — Mindkettő alkalmasnak tűnik játékra, de csak köz­vetlenül a találkozót meg­előzően döntünk. A szakvezető arról is tá­jékoztatott, hogy Zsiga a Miskolci Honvédhoz vonult be, Antalról pedig a szak­osztály mondott le. Vissza­tért két leszerelőjük, Deszat­­nik és Hevesi, nekik előbb pótolniuk kell a mulasztot­takat. Nem titkolta az összeállí­tást sem. Tervei szerint a KVSE a következő tizeneg­­gyel veszi fel holnap dél­után a küzdelmet: Májer — Szabó, Sztadon, Lipcsei, Bu­dai — Balogh, Bartuska, Szamosi, Búza — Barta (Nagy N.), Asszony. Kazincbarcikán Hazafi, Szegeden Kovács II. L., Szolnokon pedig Csáki birás­ állt a vasárnap délután, fél 3-kor kezdő­dő összecsa­pásokon. Doros László

Next