Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-31 / 76. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1990. március 31., szombat 1990 márciusában Az idegen először az iskolamúzeumot keresse fel, ahol az oktatás régi emlékeit őrzik: a hosszú fapadokat, a palatáblát, a régi tankönyveket ... Mellettük megtalálhatók a község történetéről regélő írásos és tárgyi emlékek is. Kísérőnk — dr. Kozaroczy Gyuláné, az általános iskola igazgatója — mondja, hogy a múzeum lassan kinőtte magát. Ahhoz, hogy a helyiségben található egyre gyarapodó anyag méltó helyet kapjon, szükség volna a bővítésére. A községben két körzeti orvos dolgozik. Egyikük — dr. Fegyverneki Ferenc — 1958 szeptemberétől él a településen. Megtartotta régi szokását — árulja el a felesége —, mert most is mindennap rendel. — Rendelni kell —mondja a doktor úr —, mert a lakosság öregebb és sajnos betegebb is lett. Megszaporodtak az érrendszeri, a mozgás- és légzőszervi megbetegedések. Korábban asztmás megbetegedés alig fordult elő, mára sokan szenvednek tőle és főleg gyermekek. Tagadhatatlan, hogy ez a leninvárosi üzemek és a helyi cipőgyár levegőszennyezésének a következménye. Kiss Lajos tanácselnök asztalán a volt pártház alaprajza fekszik. — Azon töprengek — mondja —, hogyan tudnánk orvosi rendelőként hasznosítani. Egy gyógyszerszobát is akarunk, ahol kiválthatók lennének a receptek. * A húsbolt ajtajában várja a vevőket Barna Ferenc. Panaszkodik. A drágulás után emelkedett ugyan a forgalom, de csak azért, mert nagyon megnőttek az árak. Sokan kimondottan az olcsó árut keresik. A köröm, a farok, az oldalas a kelendő. Rosszul állapították meg az árakat. Ha lesz módja a maszeknak, hogy üzletet nyisson — miért ne lenne —, többért fogja adni az oldalast és lecsökkenti a drágább húsok árát. Ne csak a szegény ember egye a zsíros húst azért, mert nincs pénze! * A könytárban dr. Mitró Jánosnéval beszélgetünk. — Olvasóink kétharmada tizennégy éven aluli — mondja a könyvtár vezetője —, vannak középiskolások és néhányan idősebbek is. A fiatalabbak általában a bűnügyi és a fantasztikus regényeket keresik. A lakosság egyharmadának van videója. A gyerekek is bármikor hozzájuthatnak a pornóhoz, a horrorhoz, a szexfilmekhez és leginkább ezeket nézik. Szóval... nem is tudom? Azért vetítek filmeket , mesét, ifjúsági filmészít, a mai Tiszakeszi ősét először egy 1332-es pápai tizedösszeírás említ. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, és sok nehézséget megéltek az itt élő generációk. Küszködtek ismétlődő árvizekkel, harcoltak tatárok ellen, szervezkedtek az alacsony kubikos- és földmunkásbérek felemeléséért. Hogyan élnek Tiszakesziben 1990 márciusában? Erre kerestük a választ, mert, hogy lássák: a videó másra is jó. * Tóth Imrét, a termelőszövetkezet elnökhelyettesét arról faggatom, hány ember kérte már vissza a közöstől a földjét? — Heten tizennégy hektárt kértek vissza. Az igénylők átlagéletkora több, mint hatvan év. Nekünk van öt és félezer hold szántónk, de nem abból élünk meg. Mindennel foglalkozunk: kenyérsütéssel, szeszfőzéssel Halászcsárdával, borozóval és dolgozunk a postánál, csinálunk műszaki alépítményeket is. A növénytermesztés 40, az állattenyésztés 50 ezer forinttal volt veszteséges, ha az általános költségeket is számoljuk. Ezért mondom, a tíz aranykoronás földet visszaveheti bárki. Az itteni körülmények között egy család megélhetéséhez legalább 70 hektár kell. * László igazgató fogad bennünket. Itt gazdaváltás történt az elmúlt években, hiszen a Minőségi után most a Tisza Cipőgyárhoz tartozik az üzem. Az igazgató azt mondja, annyira stabil a gazdaváltás után a gyár helyzete, mint általában a magyar vállalatoké. (Lásd: Ikarus!). Itt senkit sem kellett elküldeni, sőt munkásfelvétel is volt. Nem volt sok jelentkező. Gyárunkban a dolgozók 90 százaléka teljesen szakképzetlen. Most 50 főt szeretnének beiskolázni, de eddig csak 43 jelentkező akadt... A zajos gépteremben nem lehet beszélgetni. Egy kis üvegfalú szobában — ahonnan az egész üzemrész áttekinthető — váltottunk szót az asszonyokkal. Kormos Józsefné cipőfelsőrész-készítő szakmunkás: — A gyár megalakulásától — 1962-től kezdődően — dolgozom itrt. Itt tanultam — mondja —, jól érzem magam. Ha elég a munkánk, akkor megvan a pénz. Baj akkor van, ha nincs munka. A háztáji gazdaságban is dolgozni kell. — A gyerekei is segítenek? — Nem sokat. Ha kukoricát törünk, azt ők is velünk csinálják, de a jószágoktól félnek. Balogh Péterné is gyáralapító. Vagy negyvenenFotó: Laczó József vannak még, akikkel együtt kezdték. — Akkor még menni kellett Budapestre tanulni. Mentünk és csináltuk — mondja. — Köszönjük Pap Jóska bácsinak — ő valamikor téesz-elnök és képviselő volt —, hogy ezt a gyárat „kijárta” nekünk. Nem lett volna itt más munkalehetőség nekünk. A templom mellett találjuk a parókiát. A református egyház lelkésze, Szilágyi Zoltán, három nyarat ért meg ebben a faluban. Négy gyermeket nevel, dolgozik a feleségével együtt. Hogyan vélekednek napjainkról? — Ha az ember megtalálja a belső békességét, akkor hasznos és alkotó tagja lehet a társadalomnak. — Mit sikerült megvalósítania elhivatottsága alapján? — Kezdetén vagyunk a tennivalóknak. Szándékaink megvalósításához építjük a közösségi házat. Nem egyházinak. Egyáltalán faluközösséginek. Az egyház ugyanis nemcsak a templom falai között él. A keresztényélet tele van élettel, lüktetéssel, dinamikával, örömmel. Egy tizenéves csapatnak, egy oldott, közvetlen, játékos alkalom kell, amire a templom nem alkalmas. Azonkívül az emberek számára hiányoznak a találkozási lehetőségek. Közösségi házunkban leülünk majd egy asztal mellé, lesz ott tea, meg sütemény. Meghívunk egy orvost, egy énekest, egy színészt. Ő mond valamit a maga életéről, gondjairól, aztán elbeszélgetünk. Eddig kórust hívtunk, pantomimegyüttest láttunk vendégül. De szervezni fogunk az öregek részére találkozót, mert rendkívül sok magányos van. Szerveztünk nyári ifjúsági életmódtáborokat is. — Azt is tapasztaljuk, hogy az emberek nem nagyon törődnek a lakóhelyükkel — mondja Szilágyi Zoltán. — Gazos volt a temető, tisztítására alig jöttünk össze 10—12-en. Járdaépítés volt, alig lehetett rávenni az embereket, hogy a telkük előtti részt megcsinálják ... * Biztosan nem pontos a tükör, biztosan nem teljes a kép, amit e beszélgetések visszaadtak. Biztos az is, hogy sok kérdésre nem született még jó válasz ... Faragó Lajos A körzeti orvos megtartotta régi „rossz" szokását, mert most is mindennap rendel. iskolamúzeumnak hívják... Mellettük már megtalálhatók a község történelméről regélő.... emlékek is. A gondok megbeszélése is könnyít a terheken .Ha az ember megtalálja a lelki békességét. Baj akkor van, ha nincs munka A Tisza Cipőgyár Tiszakeszi Gyárában Molnár