Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-05 / 181. szám
4 ÉSZAK Magyarország --------------JEGYZET---------------Turul - teret... Gulyás Mihály A szobrász alaposan „beásta” magát a témába, mert tudta csak az érvek úgymond földhányása” mögé húzódva képes sikerrel védekezni a „szakma” lekicsinylő, alkalmasint becsmérlő ítéletgolyóbisai ellen. Pécsik István összeolvasott sok mindent kolumnás cikkéhez, amely ismeretterjesztő, egyben élvezetes olvasmány is. Nem kiegészítésnek, főképp nem kiigazításnak szánom saját vélekedésemet az immár bronzzá, azaz fémmé vagy kővé lényegült madárról. A totemállatok egy része nem a képzelet szülötte. Valahol azt olvastam (hallottam?) a turulról, hogy nevében egy ige rejtőzik. Arra már nem emlékszem, a szerző miképp vezette le etimológiáikig (szószármazás-tan) az u magánhangzó e betűvé válását, de a magyarázata igen tetszetős volt. így szólt: A népvándorlás Ázsiából Európába vezető útján népek jöttek-mentek (a magyarok csak jöttek). A már megtelepedett vagy csak tartósan pihenő gyengébb népek nem várták be az erősebbek érkezését, sietve szedték sátorfájukat, hátrahagyva sok beteg vagy hosszú menetelésre még alkalmatlan fiatal állatot. Nos, ezek a jószágok a turul, e nagytestű ragadozó sasmadár táplálékául szolgáltak. A hont kereső magyarok az átlagosnál népesebbek, netán harciasabbak lehettek, ezért - úgymond - a turul mintegy hozzájuk szegődött, előttük járt, tehát „terelte” őket „mutatta” az utat a Kárpát-medencébe. Őseink „terelő madarai” - talán lehetett „emberismeretük” -itt, az új hazában is velünk maradtak kihalásuk idejét a 16. század elejére teszik. Némelyek vitatják, hogy a hunok rokonaink lettek volna. Egy azonban biztosnak látszik: a hunok harci zászlait ugyanúgy a turul díszítette, mint a Géza fejedeleméit. Tévesnek tetszik egyes történészek állítása, hogy a hun-magyar rokonság Kézai Simon „kitalációja”, s a rátarti magyar főurak kapva kaptak a rangos atyafiságon. Egy: a 13. század végén még nem ismerték a könyvnyomtatást; kettő: egy magára valamit adó főúr nem alacsonyodot le az írásolvasáshoz, papot vagy deákot tartott erre a célra (leginkább tulajdonlást bizonyító okleveleket gyártottak velük). Harmadik: Nyugat-Európa már letelepedett, civilizált népei ragasztották ránk ezt az országnevet. Hungária, honfoglaló eleink ugyanis szakasztott másai voltak a hunoknak, akik győztesen kerültek ki a világtörténelem egyik legöldöklőbb és legnagyobb csatájából - Catalunumnál (a Rajnán túl) egymillió hun és római katona aprította egymást (451). Tehát a rómaiak adták a nevet, a kultúrájukat átvevő népek tovább ejtették, s amikor mi itt megjelentünk, mi mást mondhattak volna? „Visszajöttek a hunok!” Eredeti ötlet Pócsik művész úré. A harcias karmai között kardot tartó turul természete kotlóssá szelídül, védőn borítja szárnyát szeretett népe fölé. Adja a magyarok Istene, hogy az eldobott kardra sose legyen szükség! Fejlesztik a garadnai pisztrángost Garadna (ÉM - K.L.) - Lassan már nem csak keltető és nevelő telepként tartják számon Lillafüred mellett a Garadna völgyében lévő pisztrángos telepet. Segít ebben az a mintegy 3000 négyzetméternyi horgászó tó, amelyet 1991-ben hoztak rendbe, kiirtva a hínárt, s telepítették be 20 dekán felüli halakkal. Hoitsy Györgynek, a telepet bérlő-üzemeltetőnek egyéb elgondolásai is vannak a pisztrángos korszerűsítésére. Ezek közé tartozik többek között a keltetőház felújítása. Figyelembe véve a tavakat ellátó források vízhozamát, sort kerít az immár hatvan éves tavak korszerűsítésére. Ezek közé tartozik például a gátak, leeresztő berendezések felújítása. Bővíteni kívánja az ivadéknevelést is. Ehhez rendbehozzák a két, már korábban használaton kívül helyezett ivadéknevelő tavat. A tervek szerint ezekben évente mintegy 20-30 ezer ivadékot tudnak felnevelni. A bővítést az is indokolja, hogy a hagyományos fajták mellett újabbakat is meghonosítottak, közte gyorsan növőket, s ezek felnevelése is szükségessé teszi a tenyésztőhely bővítését. Megyei Körkép 1993. Augusztus 5., Csütörtök Élettel telt a hegy, a rét Lévay Györgyi Derenk (ÉM) Éjszaka esett egy kis eső, annyi csak, amely felüdíti a növényzetet, de nem teszi járhatatlanná az erdei utat. Fényesen sütött már a nap, amikor utolsót fordultak a buszok és megérkeztek a tájékozatlanabb autósok is. Derenket rég nem jelöli térkép, tábla, de helyesebb talán azt mondani, hogy még nem jelöli újra. Hisz minden évben többen és többen jönnek el ide, az Aggteleki Nemzeti Park kevésbé ismert, tündérszép helyére, hogy találkozzanak egy napra a múlttal és egymással. Éjszakánként számolgatom Az idén ötven éve annak, hogy az utolsó derenki család is teherautóra rakta a holmiját és új lakhelyére indult. Istvánmajorba, Vattára, Sajószentpéterre, Ládbesenyőbe, Andrástanyára, Büdöskútra... Derenken aztán mégsem lett vadrezervátum, nem telepedtek meg a medvék, mert közbeszólt a háború. Az a hír terjedt el akkoriban, hogy nem jártak rosszul a kitelepítettek, mert több, jobb földet kaptak a kormányzóságtól. - Nem hinném, hogy jobb föld az istvánmajori futóhomok, ahol az idén 15 mázsa búza termett hektáronként. Arra viszont emlékszem, hogy a lucernát ötször kaszálták Derenken - mondja Stefán Istvánné Emma néni. - Alig volt híja az 500-nak, annyian laktunk itt. Én 21 éves voltam, amikor elmentünk. Istvánmajorba 208- an költöztünk. Éjszakánként számolgatom, hogy most már csak 46- an lakunk ott derenki születésűek. Nem mondom, sok kár ért bennünket Horthyék idejében, mert az a rengeteg vad tönkretette a vetést, de mégiscsak ez volt a mi falunk. Először Coburg hercegé volt Derenk, ő eladta Andrássy grófnak, ő Zichy grófnak, aki igen olcsón a koronauradalom kezére juttatta. Emma néni amikor meglátja a diplomata rendszámú autót, témát vált: - Apai ágon lengyel vagyok, otthon lengyelül beszélünk most is. Meg kellene mondani a követségieknek, hogy a derenkiek neheztelnek amiért csak most fedeztek fel bennünket. Összefoghattak volna velünk egy kicsit. Igaz, én nélkülük is elmentem Lengyelországba. Kétszer is. De az jó, hogy most már viszik a lengyel származású gyerekeket. Meg onnan is jönnek fiatalok.A mi családunk '41 tavaszán ment el. Emlékszem, milyen gyönyörű idő volt, mi mégis mennyire sírtunk. Hosszú cselédházakba költözünk, hét család lakott egy házban. Furcsa volt, hogy közös konyhában kellett főzni. Beosztottuk, hogy te ekkor, te ekkor - emlékezik Bagoly Andrásné Juliska néni. Jó katolikus falu Safarcsik Péterné Mariska néni Ládbesenyőről jött. - A rokonok azért csak-csak találkoztak, mert a búcsúkra meghívtuk egymást. De igen jó, hogy most már harmadszor van itt, Derenken találkozó. Jó is, meg szép is. Az a sok nép ahogy együtt énekel, imádkozik a misén. Ez egy jó katolikus falu volt. Azt mondják, most három pap is lesz. Érdekes a mi falunk története. A Szádvár építéséhez messziről hozattak embereket. Összegyűlt itt lengyel, szlovák, német, magyar. Ezeknek a várépítőknek a leszármazottai vagyunk mi. Ennek a keveredésnek köszönhető, hogy egészségek, értelmesek voltak a derenkiek - magyarázza Rémiás József. - Egészségek - helyeselnek az idős asszonyok. Meg a földek is. Egy pántlikán 100 parasztzsák fehér krumpli termett. Meg az a sok szép bab, búza, rozs, árpa. De ne feledjük a gyümölcsösöket sem! Hatalmas szemű dió, somvári alma, körte, szilva... Meg az a sok nemes pisztráng a Ménespatakban! Az erdő tele gombával. Az istvánmajori asszonyok tisztítják a zöldséget a főszakács, Borbély István keze alá. Harminc kiló sertéshúsból, négy üstben fő a gulyás. A Lengyel Nagykövetség hívja meg ezúttal egy partyra az istvánmajoriakat. A követség konzuli osztályának vezetője, dr. Hensel Leszek: - Tavaly jártam itt először és amíg lehet mindig eljövök. Élmény látni, ahogy a gyerekkorban szétszóródott emberek találkoznak, ahogy újra érlelődik az együvé tartozás. Láttam egy nénit a verandája helyén ülni, hallottam lengyel dalokat, lengyel szavakat. A nyelvészek szerint Nowy Sacz környékéről jöttek ide a lengyel várépítők a VIII. században. Az utóbbi években mi, a követség munkatársai is megpróbáljuk erősíteni a fiatalok közti kapcsolatokat. Rybnikbe vittünk fiatalokat, a mieink közül pedig többen töltöttek el szép napokat például Emődön. Nyíljék meg a határ Székely Dénes plébános úr vezetésével megérkezik a rétre a szögligetiek processziója. Csatlakoznak hozzájuk az emődiek és a többiek. Lassan kiürül a rét, mindenki a dombra igyekszik, ahol egykor a templom állt. A tábori oltár körül mindenütt virág: szögligeti, istvánmajori, sajószentpéteri, andrástanyai kiskertekben termett rózsák, liliomok. A mise kezdete előtt Lehóczki István emődi, Gulyás István szögligeti polgármester, egy szögligeti asszony, Kovács Miklósné, egy emődi fiatalember, Bubenkó Csaba és dr. Hensel Leszek köszönti az egybegyűlteket. Az emődiek polgármestere valamely egyszerű emlékmű felállítását tervezi a zarándokhelyen, Gulyás István azt szeretné elérni, hogy jövő ilyenkor egy napra nyíljék meg a határ Derenk és Jablonka között. És igaza van az istvánmajori néninek, valóban három pap - Tőke István emődi esperes-plébános, Kovács Antal edelényi esperes-plébános és Székely Dénes szögligeti plébános - celebrálja a misét. Állnak, ülnek az emberek a fák alatt, vagy a tűző napon. A Mária-énekek mégis üdén csengnek az ég kupola alatt. Rácsodálkoztunk: volt, nincs Mise után ismét népes a rét. A szendrői Pataki-banda húzza a kondérok körül. Egy fiatal társaság napernyő alatt, asztal mellett beszélget. Szögligeti fiatalemberek: Bubenkó István, Fedor László osztálytársak voltak, Bene István és Fedor Gábor 1-2 évvel fiatalabb. - Szögligeten nincsenek kitelepítettek. Iskolás korunkban el-elhozott minket ide Izsó Vilmos tanár úr és mesélt a helyről. Csak csodálkoztunk, milyen furcsa, hogy falu volt itt, most meg semmi. Egyedül az iskola és annak egy melléképületi romja áll. A herenkiek találkozójára minden évben eljövünk, mert megható és szép. Egy autó orrán kockás ívet írnak alá az emberek. Címzett a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a kárrendezési hivatal elnöke. - A szüleink és mi is azt szeretnénk elérni, ha az egykori falu belterületéért - ami a miénk volt - kárpótolnák, ha részlegesen is a családokat. Ehhez a levélhez gyűjtünk aláírásokat - mondja Monokiné Dukát Eleonóra. - Minket is úgy neveltek, mi is úgy neveljük a gyerekeinket, hogy Derenk a miénk. A lengyeleké, a németeké, a szlovákoké, a magyaroké, mindannyiunké, akik itt éltek, vagy akiknek az ősei éltek itt. A vendéglátó, a lengyel nagykövetség hosszú, terített asztala közelében felcsendül szögligeti hagyományőrző Pávakör dala: férfiak, asszonyok, gyerekek és idősek köszöntik az egykori szomszéd falu, Derenk lakosságát. Egy kislány a találkozóról Szentmise Derenk egykori templomának emlékművénél Ennyi maradt a szeretett faluból Fotók: Farkas Maya Miskolci városháza Miskolc (ÉM) - Megszűnt a miskolci 23. Számú általános iskola. Az intézmény a Táncsics tér 1/a szám alatt, a Diósgyőri Általános Iskola tagiskolájaként működött. Az épületet a diósgyőri református egyházkerület a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény alapján ugyanis visszaigényelte. A négy tantermes iskola 14 évfolyamán tavaly ősszel mindössze 51 tanulót írattak be, mivel létszámnövekedésre számítani nem lehetett, így semmi sem indokolta az iskola további fenntartását. Az épületbe járó osztályokat - a város képviselő-testületének határozata nyomán - az anyaiskola Blaha Lujza utcai épületében helyezik el. Egyelőre maradnak a szerkesztőségek A miskolci Corvin u. 1. szám alatt találhatók a Holnap és más folyóiratok szerkesztőségei, a városi önkormányzat helyiségeiben, nagyon kedvező helyen, a belvárosban. A szerkesztőségek tudomására jutott, hogy az önkormányzat - eleget téve az üzleti hasznosítást előíró rendeleteknek - azt fontolgatja, hogy kiköltözteti az említett redakciókat. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen a lapok érdekében hangzott el interpelláció, hogy tudniillik, hadd maradjanak a helyükön, végleges utalják ki nekik a helyiségeket, kedvezményes bérleti díj fizetése fejében. A város vezetői ígéretet tettek, hogy egyelőre maradhatnak a szerkesztőségek, később azonban megvizsgálják a lehetőségét annak, hogy kedvező más elhelyezési lehetőséget találjanak a három szerkesztőségnek, hiszen a kulturális lapok létét a város szívügyének tekinti. Döntésre azonban csak a képviselők jogosultak ezzel kapcsolatban is. Novemberben döntenek A városházára több kérelem érkezett azzal kapcsolatban, hogy csökkentsék, illetve, határozzák meg a miskolci taxisok számát. A városban ugyanis jelenleg 900 körüli a taxik száma, a személyfuvarozók piacát a „sok az eszkimó, kevés a fóka” állapot jellemzi. Kérték ezt már magántaxisok és érdekvédelmi szervük, a Taxis Kamara is. Az ügyben döntés egyelőre nem született, egyszerűen azért, mert nem akarták elsietni a dolgot a képviselők. A polgármesteri hivatal jelenleg a hasonló nagyvárosok hasonló döntéseit tanulmányozza. A miskolci döntési javaslatot ezek alapján készítik, s várhatón novemberben dönt a közgyűlés arról, korlátozni kell-e a taxik számát, s ha igen, milyen mértékben? Díjövezetek a városban A közterülethasználati engedélyek kiadása kapcsán övezetekre osztották Miskolcot. A legdrágábban az I- es, legolcsóbban a IV. övezetbe tartozó utcák, terek részeit adják bérbe. A 21-es övezet: Széchenyi utca és az abból nyíló utcák, és terek díszburkolattal ellátott részei, Miskolctapolca és Lillafüred (május 1- től szeptember 30-ig), a Majális park (május 1-től szeptember 30-ig munkaszüneti napokon). II-es övezet: Búza tér-Újgyőri főtér és a közvetlenül csatlakozó utcák mindkét oldala a határoló szakaszokig, Miskolctapolca és Lillafüred (október 1. és április 30-a között), az I-es övezettel közvetlenül csatlakozó területek, a Sportcsarnok és a Technika Háza előtti tér, Diósgyőri vár és közvetlen környéke (május 1-seje és szeptember 30-a között). III-as övezet: a Dayka G-Fazekas-Jókai-Szeles utcák-a Hatvanötösök útja-Zsolcai kapu- Soltész N.K.-Mindszent tér-Papszer-Toronyalja u.-Rácz Gy. U.-Hunyadi utcák által határolt terület, Diósgyőri vár és közvetlen környéke (október 1. és április 30. között), DVTK Stadion közvetlen környéke, Árpád u. A IV. övezet: mindaz, ami nem tartozik az előbbiekbe.