Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-05 / 181. szám

4 ÉSZAK­ Magyarország --------------JEGYZET---------------­Turul - teret... Gulyás Mihály A szobrász alaposan „beásta” magát a té­mába, mert tudta csak az érvek­­ úgymond földhányása” mögé húzódva képes siker­rel védekezni a „szakma” lekicsinylő, alkal­masint becsmérlő ítéletgolyóbisai ellen. Pé­csik István összeolvasott sok mindent ko­­lumnás cikkéhez, amely ismeretterjesztő, egyben élvezetes olvasmány is. Nem kiegészítésnek, főképp nem kiigazítás­nak szánom saját vélekedésemet az immár bronzzá, azaz fémmé vagy kővé lényegült madárról. A totemállatok egy része nem a képzelet szü­lötte. Valahol azt olvastam (hallottam?) a turulról, hogy nevében egy ige rejtőzik. Ar­ra már nem emlékszem, a szerző miképp ve­zette le etimológiáikig (szószármazás-tan) az u magánhangzó e betűvé válását, de a magyarázata igen tetszetős volt. így szólt: A népvándorlás Ázsiából Európába vezető útján népek jöttek-mentek (a magyarok csak jöttek). A már megtelepedett vagy csak tartósan pihenő gyengébb népek nem vár­ták be az erősebbek érkezését, sietve szedték sátorfájukat, hátra­hagyva sok beteg vagy hosszú menetelésre még alkalmatlan fiatal állatot. Nos, ezek a jószágok a turul, e nagy­testű ragadozó sasmadár táplálékául szol­gáltak. A hont kereső magyarok az átlagosnál né­pesebbek, netán harciasabbak lehettek, ezért - úgymond - a turul mintegy hozzá­juk szegődött, előttük járt, tehát „terelte” őket „mutatta” az utat a Kárpát-medencé­be. Őseink „terelő madarai” - talán lehetett „emberismeretük” -itt, az új hazában is ve­lünk maradtak kihalásuk idejét a 16. szá­zad elejére teszik. Némelyek vitatják, hogy a hunok rokona­ink lettek volna. Egy azonban biztosnak látszik: a hunok harci zászlait ugyanúgy a turul díszítette, mint a Géza fejedeleméit. Tévesnek tetszik egyes történészek állítása, hogy a hun-magyar rokonság Kézai Simon „kitalációja”, s a rátarti magyar főurak kapva kaptak a rangos atyafiságon. Egy: a 13. század végén még nem ismerték a könyvnyomtatást; kettő: egy magára vala­mit adó főúr nem alacsonyodot le az írás­olvasáshoz, papot vagy deákot tartott erre a célra (leginkább tulajdonlást bizonyító okleveleket gyártottak velük). Harmadik: Nyugat-Európa már letelepe­dett, civilizált népei ragasztották ránk ezt az országnevet. Hungária, honfoglaló ele­ink ugyanis szakasztott másai voltak a hu­noknak, akik győztesen kerültek ki a világ­­történelem egyik legöldöklőbb és legna­gyobb csatájából - Catalunumnál (a Raj­nán túl) egymillió hun és római katona ap­rította egymást (451). Tehát a rómaiak ad­ták a nevet, a kultúrájukat átvevő népek to­vább ejtették, s amikor mi itt megjelentünk, mi mást mondhattak volna? „Visszajöttek a hunok!” Eredeti ötlet Pócsik művész úré. A harcias karmai között kardot tartó turul természe­te kotlóssá szelídül, védőn borítja szárnyát szeretett népe fölé. Adja a magyarok Istene, hogy az eldobott kardra sose legyen szükség! Fejlesztik a garadnai pisztrángost Garadna (ÉM - K.L.) - Lassan már nem csak keltető és nevelő telepként tartják számon Lil­lafüred mellett a Garadna völgyében lévő piszt­­rángos telepet. Segít ebben az a mintegy 3000 négyzetméter­nyi horgászó tó, amelyet 1991-ben hoztak rend­be, kiirtva a hínárt, s telepítették be 20 dekán felüli halakkal. Hoitsy Györgynek, a telepet bérlő-üzemeltetőnek egyéb elgondolásai is van­nak a pisztrángos korszerűsítésére. Ezek közé tartozik többek között a keltetőház felújítása. Figyelembe véve a tavakat ellátó források víz­hozamát, sort kerít az immár hatvan éves ta­vak korszerűsítésére. Ezek közé tartozik például a gátak, leeresztő berendezések felújítása. Bővíteni kívánja az ivadéknevelést is. Ehhez rendbehozzák a két, már korábban használaton kívül helyezett ivadéknevelő tavat. A tervek szerint ezekben évente mintegy 20-30 ezer iva­dékot tudnak felnevelni. A bővítést az is indo­kolja, hogy a hagyományos fajták mellett újab­bakat is meghonosítottak, közte gyorsan növő­­ket, s ezek felnevelése is szükségessé teszi a te­nyésztőhely bővítését. Megyei Körkép 1993. Augusztus 5., Csütörtök Élettel telt a hegy, a rét Lévay Györgyi Derenk (ÉM)­­ Éjszaka esett egy kis eső, annyi csak, amely felüdíti a növényzetet, de nem teszi járhatat­lanná az erdei utat. Fényesen sütött már a nap, amikor utolsót fordultak a buszok és megérkeztek a tájéko­zatlanabb autósok is. Derenket rég nem jelöli térkép, tábla, de helye­sebb talán azt mondani, hogy még nem jelöli újra. Hisz minden évben többen és többen jönnek el ide, az Aggteleki Nemzeti Park kevésbé is­mert, tündérszép helyére, hogy ta­lálkozzanak egy napra a múlttal és egymással. Éjszakánként számolgatom Az idén ötven éve annak, hogy az utolsó derenki család is teherautóra rakta a holmiját és új lakhelyére in­dult. Istvánmajorba, Vattára, Sajó­­szentpéterre, Ládbesenyőbe, An­d­­rástanyára, Büdöskútra... Deren­­ken aztán mégsem lett vadrezervá­tum, nem telepedtek meg a medvék, mert közbeszólt a háború. Az a hír terjedt el akkoriban, hogy nem jár­tak rosszul a kitelepítettek, mert több, jobb földet kaptak a kormány­zóságtól. - Nem hinném, hogy jobb föld az ist­­vánmajori futóhomok, ahol az idén 15 mázsa búza termett hektáron­ként. Arra viszont emlékszem, hogy a lucernát ötször kaszálták Deren­­ken - mondja Stefán Istvánné Em­ma néni. - Alig volt híja az 500-nak, annyian laktunk itt. Én 21 éves voltam, ami­kor elmentünk. Istvánmajorba 208- an költöztünk. Éjszakánként szá­molgatom, hogy most már csak 46- an lakunk ott derenki születésűek. Nem mondom, sok kár ért bennün­ket Horthyék idejében, mert az a rengeteg vad tönkretette a vetést, de mégiscsak ez volt a mi falunk. Elő­ször Coburg hercegé volt Derenk, ő eladta Andrássy grófnak, ő Zichy grófnak, aki igen olcsón a korona­uradalom kezére juttatta. Emma néni amikor meglátja a dip­lomata rendszámú autót, témát vált: - Apai ágon lengyel vagyok, otthon lengyelül beszélünk most is. Meg kellene mondani a követségieknek, hogy a derenkiek neheztelnek ami­ért csak most fedeztek fel bennün­ket. Összefoghattak volna velünk egy kicsit. Igaz, én nélkülük is el­mentem Lengyelországba. Kétszer is. De az jó, hogy most már viszik a lengyel származású gyerekeket. Meg onnan is jönnek fiatalok.­­A mi családunk '41 tavaszán ment el. Emlékszem, milyen gyönyörű idő volt, mi mégis mennyire sírtunk. Hosszú cselédházakba költözünk, hét család lakott egy házban. Furcsa volt, hogy közös konyhában kellett főzni. Beosztottuk, hogy te ekkor, te ekkor - emlékezik Bagoly Andrásné Juliska néni. Jó katolikus falu Safarcsik Péterné Mariska néni Ládbesenyőről jött. - A rokonok azért csak-csak talál­koztak, mert a búcsúkra meghívtuk egymást. De igen jó, hogy most már harmadszor van itt, Derenken talál­kozó. Jó is, meg szép is. Az a sok nép ahogy együtt énekel, imádkozik a misén. Ez egy jó katolikus falu volt. Azt mondják, most három pap is lesz.­­ Érdekes a mi falunk története. A Szádvár építéséhez messziről hozat­tak embereket. Összegyűlt itt len­gyel, szlovák, német, magyar. Ezek­nek a várépítőknek a leszármazottai vagyunk mi. Ennek a keveredésnek köszönhető, hogy egészségek, ér­telmesek voltak a derenkiek - ma­gyarázza Rémiás József. - Egészségek - helyeselnek az idős asszonyok.­­ Meg a földek is. Egy pántlikán 100 parasztzsák fehér krumpli termett. Meg az a sok szép bab, búza, rozs, árpa. De ne feledjük a gyümölcsösöket sem! Hatalmas szemű dió, somvári alma, körte, szil­va... Meg az a sok nemes pisztráng a Ménespatakban! Az erdő tele gom­bával. Az istvánmajori asszonyok tisztítják a zöldséget a főszakács, Borbély Ist­ván keze alá. Harminc kiló sertés­húsból, négy üstben fő a gulyás. A Lengyel Nagykövetség hívja meg ezúttal egy partyra az istvánmajori­­akat. A követség konzuli osztályá­nak vezetője, dr. Hensel Leszek: - Tavaly jártam itt először és amíg lehet mindig eljövök. Élmény látni, ahogy a gyerekkorban szétszóródott emberek találkoznak, ahogy újra ér­lelődik az együvé tartozás. Látta­m egy nénit a verandája helyén ülni, hallottam lengyel dalokat, lengyel szavakat. A nyelvészek szerint Nowy Sacz környékéről jöttek ide a lengyel várépítők a VIII. században. Az utóbbi években mi, a követség munkatársai is megpróbáljuk erősí­teni a fiatalok közti kapcsolatokat. Rybnikbe vittünk fiatalokat, a mie­ink közül pedig többen töltöttek el szép napokat például Em­ődön. Nyíljék meg a határ Székely Dénes plébános úr vezetésé­vel megérkezik a rétre a szögligeti­ek processziója. Csatlakoznak hoz­zájuk az emődiek és a többiek. Las­san kiürül a rét, mindenki a domb­ra igyekszik, ahol egykor a templom állt. A tábori oltár körül mindenütt virág: szögligeti, istvánmajori, sajó­­szentpéteri, andrástanyai kisker­tekben termett rózsák, liliomok. A mise kezdete előtt Lehóczki István emődi, Gulyás István szögligeti pol­gármester, egy szögligeti asszony, Kovács Miklósné, egy emődi fiatal­ember, Bubenkó Csaba és dr. Hen­sel Leszek köszönti az egybegyűlte­ket. Az emődiek polgármestere vala­mely egyszerű emlékmű felállítását tervezi a zarándokhelyen, Gulyás István azt szeretné elérni, hogy jövő ilyenkor egy napra nyíljék meg a ha­tár Derenk és Jablonka között. És igaza van az istvánmajori néni­nek, valóban három pap - Tőke Ist­ván emődi esperes-plébános, Kovács Antal edelényi esperes-plébános és Székely Dénes szögligeti plébános - celebrálja a misét. Állnak, ülnek az emberek a fák alatt, vagy a tűző na­pon. A Mária-énekek mégis üdén csengnek az ég­ kupola alatt. Rácsodálkoztunk: volt, nincs Mise után ismét népes a rét. A szendrői Pataki-banda húzza a kon­­dérok körül. Egy fiatal társaság napernyő alatt, asztal mellett be­szélget. Szögligeti fiatalemberek: Bubenkó István, Fedor László osz­tálytársak voltak, Bene István és Fedor Gábor 1-2 évvel fiatalabb. - Szögligeten nincsenek kitelepítet­tek. Iskolás korunkban el-elhozott minket ide Izsó Vilmos tanár úr és mesélt a helyről. Csak csodálkoz­tunk, milyen furcsa, hogy falu volt itt, most meg semmi. Egyedül az is­kola és annak egy melléképületi romja áll. A herenkiek találkozójára minden évben eljövünk, mert megható és szép. Egy autó orrán kockás ívet írnak alá az emberek. Címzett a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a kárren­dezési hivatal elnöke. - A szüleink és mi is azt szeretnénk elérni, ha az egykori falu belterüle­téért - ami a miénk volt - kárpótol­nák, ha részlegesen is a családokat. Ehhez a levélhez gyűjtünk aláíráso­kat - mondja Monokiné Dukát Ele­onóra. - Minket is úgy neveltek, mi is úgy neveljük a gyerekeinket, hogy De­renk a miénk. A lengyeleké, a néme­teké, a szlovákoké, a magyaroké, mindannyiunké, akik itt éltek, vagy akiknek az ősei éltek itt. A vendéglátó, a lengyel nagykövet­ség hosszú, terített asztala közelé­ben felcsendül szögligeti hagyo­mányőrző Pávakör dala: férfiak, asszonyok, gyerekek és idősek kö­szöntik az egykori szomszéd falu, Derenk lakosságát. Egy kislány a találkozóról Szentmise Derenk egykori templomának emlékművénél Ennyi maradt a szeretett faluból Fotók: Farkas Maya Miskolci városháza Miskolc (ÉM) - Megszűnt a miskol­ci 23. Számú általános iskola. Az in­tézmény a Táncsics tér 1/a szám alatt, a Diósgyőri Általános Iskola tagiskolájaként működött. Az épüle­tet a diósgyőri református egyházke­rület a volt egyházi ingatlanok tulaj­doni helyzetének rendezéséről szóló törvény alapján ugyanis visszaigé­nyelte. A négy tantermes iskola 1­4 évfolyamán tavaly ősszel mindössze 51 tanulót írattak be, mivel létszám­­növekedésre számítani nem lehe­tett, így semmi sem indokolta az is­kola további fenntartását. Az épü­letbe járó osztályokat - a város kép­viselő-testületének határozata nyo­mán - az anyaiskola Blaha Lujza ut­cai épületében helyezik el. Egyelőre maradnak a szerkesztőségek A miskolci Corvin u. 1. szám alatt találhatók a Holnap és más folyóira­tok szerkesztőségei, a városi önkor­mányzat helyiségeiben, nagyon ked­vező helyen, a belvárosban. A szer­kesztőségek tudomására jutott, hogy az önkormányzat - eleget téve az üzleti hasznosítást előíró rendele­teknek - azt fontolgatja, hogy kiköl­tözteti az említett redakciókat. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen a lapok érdekében hangzott el inter­pelláció, hogy tudniillik, hadd ma­radjanak a helyükön, végleges utal­ják ki nekik a helyiségeket, kedvez­ményes bérleti díj fizetése fejében. A város vezetői ígéretet tettek, hogy egyelőre maradhatnak a szerkesztő­ségek, később azonban megvizsgál­ják a lehetőségét annak, hogy ked­vező más elhelyezési lehetőséget ta­láljanak a három szerkesztőségnek, hiszen a kulturális lapok létét a vá­ros szívügyének tekinti. Döntésre azonban csak a képviselők jogosul­tak ezzel kapcsolatban is. Novemberben döntenek A városházára több kérelem érke­zett azzal kapcsolatban, hogy csök­kentsék, illetve, határozzák meg a miskolci taxisok számát. A városban ugyanis jelenleg 900 körüli a taxik száma, a személyfuvarozók piacát a „sok az eszkimó, kevés a fóka” álla­pot jellemzi. Kérték ezt már magán­taxisok és érdekvédelmi szervük, a Taxis Kamara is. Az ügyben döntés egyelőre nem született, egyszerűen azért, mert nem akarták elsietni a dolgot a képviselők. A polgármeste­ri hivatal jelenleg a hasonló nagyvá­rosok hasonló döntéseit tanulmá­nyozza. A miskolci döntési javasla­tot ezek alapján készítik, s várhatón novemberben dönt a közgyűlés ar­ról, korlátozni kell-e a taxik számát, s ha igen, milyen mértékben? Díjövezetek a városban A közterülethasználati engedélyek kiadása kapcsán övezetekre osztot­ták Miskolcot. A legdrágábban az I- es, legolcsóbban a IV. övezetbe tar­tozó utcák, terek részeit adják bérbe. A 21-es övezet: Széchenyi ut­ca és az abból nyíló utcák, és terek díszburkolattal ellátott részei, Mis­kolctapolca és Lillafüred (május 1- től szeptember 30-ig), a Majális park (május 1-től szeptember 30-ig mun­kaszüneti­­ napokon). II-es övezet: Búza tér-Újgyőri főtér és a közvetle­nül csatlakozó utcák mindkét oldala a határoló szakaszokig, Miskolcta­polca és Lillafüred (október 1. és áp­rilis 30-a között), az I-es övezettel közvetlenül csatlakozó területek, a Sportcsarnok és a Technika Háza előtti tér, Diósgyőri vár és közvetlen környéke (május 1-seje és szeptem­ber 30-a között). III-as övezet: a Day­­ka G-Fazekas-Jókai-Szeles utcák-a Hatvanötösök útja-Zsolcai kapu- Soltész N.K.-Mindszent tér-Pap­­szer-Toronyalja u.-Rácz Gy. U.-Hu­nyadi utcák által határolt terület, Diósgyőri vár és közvetlen környéke (október 1. és április 30. között), DVTK Stadion közvetlen környéke, Árpád u. A IV. övezet: mindaz, ami nem tartozik az előbbiekbe.

Next