Észak-Magyarország, 1999. január (55. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-13 / 10. szám
1999. január 13., szerda HÍRCSOKOR • Új jegyző, Szuhakálló korábbi jegyzője nem sokkal az önkormányzati választásokat követően lemondott, az önkormányzat pályázatára pedig hatan jelentkeztek. A döntéshozók Herczeg Tibor, Zádorfalva jelenlegi jegyzője mellett voksoltak, akinek szolgálati lakást is biztosítanak. A szakember április 1-jén áll munkába. • Tömbösített testnevelés. Mivel a tardonai Jókai Mór Általános Iskolának nincs tornaterme, február végéig a szülők beleegyezésével „tömbösítették" a testnevelés órákat. Az átmeneti tanterv szerint a hét egyik napján az iskola 129 tanulója a miskolci fedett strandon tanulnak úszni, illetve bükki téli túrákon szánkóznak, síelnek, mozognak reggel 8-tól délután 1 óráig - tájékoztatott Lovas Albert igazgató. • Új házban a régi hivatal. Rudolftelepen pályázati támogatással befejeződött a József Attila Művelődési Ház teljes felújítása. A községi könyvtárat az emeletről egy tágas, igényes földszinti helyiségbe költöztették, a polgármesteri hivatal pedig a régi épületéből a művelődési ház emeletére költözött. A korábbi községházát az önkormányzat szolgálati lakásként hasznosítja. EM-PORTRE A versmondó lány Bánhorváti (EM -SZN) - Talán színésznő leszek - fontolgatja a 13 éves Máté Zsuzsanna. - De lehet, hogy pedagógus, nyelvész, vagy történész. Az biztos, hogy a Fráter Gimnáziumba megyek, oda járt a Máté Zsuzsanna nővérem is. A bánhorváti iskola hetedikes tanulója. Tavaly és egy évvel korábban is megnyerte a megyei Tollas Tibor szavalóverseny általános iskolás kategóriáját, az országos versenyen Lakitelken pedig második lett. Hatodikban Weöres Sándor Az éjszaka csodái, az országoson pedig Gérecz Attila Karácsonyi ének a börtönben című versét mondtam. Legutóbb Arany balladát választottunk anyával, a Zách Klárát - magyarázza. - Azt mondják, jó az előadó készségem, sokan sarkallnak, csináljam tovább, abba ne hagyjam. A magyar, az angol, és az ének a kedvencem és rajzolni, zongorázni is nagyon szeretek. Sinkovits és Malek a példa Színjátszókörbe, nyelvtan tehetséggondozásra, történelem szakkörre is jár Zsuzsi. Az iskolai szavalóversenyeken és a kulturális szemléken mindig sikere volt az iskolában. Hogy készül a nyertes szavalat? Először memorizálja a szöveget, aztán a magyar szakos pedagógus mama segít a hangsúlyozásban, a mimikában, még a tükör előtt is gyakorolni kell - avat be. - Előtte talán kicsit izgulok, de amikor már a versre koncentrálok és átélem, amit mondok, nem érek rá a lámpalázzal foglalkozni. A kulisszatitkok közül még az is kiderül, hogy otthon gyakran musicalt, olykor Mozart-dalokat énekel. A barátnőjével időnként eljátszanak a maguk forgatókönyve alapján egy-egy tévésorozatot. Pajtása gyakran szorít érte, mert mindig akad egy-egy szavaló-, helyesíró verseny, zongoravizsga. Buzdítja gépésztechnikus édesapja és jogászhallgató nővére is. S lehet, hogy ösztönözné - ha hallaná verset mondani - a két példakép, Sinkovits Imre és Malek Andrea is... Máté Zsuzsanna Az oldalt szerkesztette: Szabó Nóra Telefonszáma: (46) 414-022/202 fmeJimiHiSt íi máéi $ Könyvárus, ételhordó, tornázó óvónénik „Szívesen lennénk rugalmasabbak, de mások a szülők kényelmi szempontjai” Sajóivánka (ÉM - SZN) - Az ötletes és lelkes sajóivánkai óvónők szívesen kelnének reggel korábban és mennének haza kicsit később, ha ezzel akár egy kisgyermeket is megtarthatnának az intézménynek. Nem is lehet itt túlságosan nagy létszámban gondolkodni, hiszen a község egyetlen intézménye 20 fős létszámmal kezdte az ősszel az óvodai szezont. Sokan beviszik kényelmi szempontok miatt a gyerekeiket oda, ahol dolgoznak, leginkább Kazincbarcikára - magyarázza a vezető óvónő. - A város ugyan ígérte, hogy ezt megakadályozandó magasabb térítési díjat fog kérni olyan gyerekek szüleitől, akik óvodát fenntartó településen laknak, de eddig ebből semmi nem lett. Ez talán megoldaná a városkörnyéki óvodák, általános iskolák gondját. Egy kistelepülésen sokba kerül működtetni az intézményeket, főként, ha nincsenek maximálisan kihasználva. A hetvenes-nyolcvanas években Sajóivánka amolyan agglomerációs szomszédja lett Kazincbarcikának; sokan költöztek ki a kellemes környezetű, a várostól csak néhány kilométernyire lévő faluba. Aztán a község 26-os főút menti része mégsem kapcsolódott össze az új házsor révén a hegy alatt meghúzódó régi faluval: alaposan megcsappant az építkező kedv. - Aki Barcikán, Bánrévén dolgozik, az igazából talán csak aludni jár haza - véli Nyisalovits Zsoltné. - Hiába jönnénk be akár egy apróság miatt is már fél hétkor és maradnánk szívesen ötig, ezen a nyáron is három kiscsoportos korú gyermeket vitt városi óvodába a mamája. Van, hogy a nagyobbik testvér már úgyis oda jár iskolába, hát oviba is behordják a kisebbet. A 20-ból 6 olyan gyermekünk van, akinek a családjában mindkét szülő dolgozik, de még ilyen esetben is vannak nagymamák. Az óvoda épülete ugyan jó állapotban van, s berendezése is hangulatos, ötletes, a karbantartások viszont olykor anyagi okokból elmaradoznak. Az intézmény dolgozói karácsony előtt a szülőkkel közösen könyvet árultak, s ennek néhány ezer forintnyi megmaradt jutalékát költötték a gyerekek új játékaira. Rendezték szülők-nevelők bálját, egy kislány apukája használt gumiabroncsokat hozott a rönkjátékok mellé az udvarra. Majd kunyerálunk festéket és kiszínezzük - mondják az óvónők, hiszen néhány hete a vezető óvónőnek van már képzett munkatársa Fodorné Truzsi Tímea személyében. A dolgos hétköznapokon ha kell, kihordják a szociális ebédet az ovikonyháról, készülnek a gyerekekkel a jeles napokra, kiveszik a részüket a helyi rendezvények szervezéséből, hogy olykor kissé felrázzák az alvó települést. Elégedettek az apró sikerekkel, fiatalok és lelkesek lévén elégedetlenek az általános helyzettel, s közben dadusi segítséggel felcsavarják a szőnyeget, nekilátnak tornázni a gyerekekkel. A létszámon változtatni úgysem tudnak, hát csinálják, amit vállaltak, ami a hivatásuk a maguk lehetőségei között. Testnevelés az ivánkai óvodábanFotó: Vajda János A katonavonatoktól az InterPiciig Kazincbarcika (ÉM) Az ezredfordulóra megújul a kazincbarcikai százéves állomás. A sétálóutcán az utasokat szolgálná egy új iroda. A barcikai vasutas csapatnak oklevelet adott át Király Bálint polgármester, a MÁV miskolci igazgatósága újabb emlékszalagot kötött az állomási zászlóra, a dolgozók pedig a vasutas szakszervezetek támogatásával emléktáblát avattak. Nemrégiben volt ugyanis 100 éve, hogy a barcikai vasútállomást megnyitották a közforgalom számára. Husonyicza Gábor állomásfőnök szerint a századfordulón nagy presztízse volt a vasúti munkának, s eztán már nem kellett Vadnára, vagy Sajószentpéterre menni gyalogosan, szekérrel a vonathoz. Járt itt katonaszerelvény, páncélvonat, vittek kivándorlókat, menekülteket, városépítő rabokat, sokmillió tonna árut, s közben az állomás mögött felépült egy város. A gőzösökből dízeljárművek lettek, majd ezeket is villanymozdonyokra cserélték, s ma már a miskolc-ózdi InterPici egyik állomása is ez. Az állomáson az ezredfordulóra készülnek. Hozzákezdtek a peronépítési munkákhoz, a gázkorszerűsítéshez, szóba került egy autóparkoló és a 26-os főúttól ide vezető bekötő út szélesítése, újraaszfaltozása. A jövő évezred utazási igényeit a belváros meglehetősen eldugott menetjegyirodája helyett egy reprezentatív, sétálóutca-beli helyjegy- és utasinformációs szolgálat megnyitásával is szeretnék majd kielégíteni. Az ezredfordulóra megújul az állomás Fotó: Vajda János István követőit várják a táblajátékosok Felsőnyárád, Budapest (ÉM) - Nagy István tavaly óta már „profi" malmozó, de a Magyar Táblajátékosok Társasága Egyesület (MTTE) bárkit szívesen fogad soraiba, aki szereti az „elmés" játékokat, hiszen interneten is állandó kapcsolatot tarthatnak egymással a játékosok. Két héttel ezelőtti Kazincbarcika-környéki oldalunkban bemutattuk a felsőnyárádi Nagy Istvánt, aki a tavalyi őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron ismerkedett meg a táblajátékosok fővárosban alakult társaságával, s nem sokkal később már megnyerte az MTTE feladványmegoldó versenyét. Portréja kapcsán az egyesület elnöke, Nagy László doktor kiegészítésül tájékoztatta lapunkat arról, hogy István mint „5000-es szintet” teljesített játékos, egyike lesz az idén induló profi versenyek résztvevőinek. Az MTTE országosan működteti minősítő rendszerét, s noha csak havonta tudja frissíteni honlapját az interneten, mintegy félszáz táblás játék, feladványok, pályázatok, ingyen letölthető játékok, egyesületi hírek és más információk érhetők el a http://www.tvnet.hu/mtte címen. Az akciókban tehát akár otthonából is bárki részt vehet, nem kell a budapesti rendszeres játszóházakon személyesen megjelennie. A szervezők ezúton is igyekeznek eljutni a versenyekbe még be nem kapcsolódott régiók játékosaihoz, akik közül a helyi megméretések legjobbjait az idén már 7. alkalommal várják az őszi BNV játszóházába. Nagy István (jobbra) otthon is játszik Fotó: Antal István Itthon 5 A szekrénnyel a holmit is vitték Miskolc, Kazincbarcika (ÉM) Egy kazincbarcikai házaspár elemes szekrénysort vásárolt hirdetés alapján egy miskolci asszonytól, aki azonban személyes iratait egy fiókban hagyta, s azóta sem kapta vissza. A decemberben jutányos áron meghirdetett szekrénysor iránt a fiatal pár telefonon érdeklődött, majd egy 4- 5 éves kislánnyal hamarosan - és váratlanul - megérkezett a bútorért. Az eladónak azonnal kellett pakolnia, így egy fiókban benne maradtak fontos iratai és más személyes holmijai. „Elmennék én azokért a számukra értéktelen dolgokért, de még a nevüket sem tudom, csak annyit mondtak, hogy Barcikán laknak családi házban” - panaszolta, s kéri, hogy ha a vásárlók olvassák az írást, vagy valaki tud róluk, értesítse őt a 46/316-665- ös telefonszámon. Aggteleki templomtorony. Az Árpád kori magyar templomok torony nélkül épültek, s később haranglábat kaptak. Aggtelken azonban a református templomtól egyedülállóan nagy távolságra, mintegy 200 méterre lévő, korábban őr- és tűztoronyként funkcionált kőtornyot alakították át a XVIII. század végén gótikus stílusban harangtoronynak. Már a tatárdúláskor, később pedig a II. világháború idején is fontos szerepe volt a falu védelmében, ezért helyezték el falán a világháborús hősök emléktábláját. Fotó: Antal István