Észak Magyarország, 2009. december (65. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-09 / 288. szám
2009. december 9., szerda HÍRCSOKOR j j j j j jjj j j j j • Budapest Bár. Új, dupla lemezét mutatja be Miskolcon a Budapest Bár nevű formáció. A hangversenyük december 10-én, csütörtökön este 7 órakor kezdődik, a Művészetek Házában. • JazzBeszéd, ma este. A miskolci Művészetek Házában tartja Csepregi Gyula szaxofonművész „zenélős talkshow"-ját, a hazai jazzélet legismertebb művészeit látja vendégül, beszélgetésre. Ma este 7 órától Elsa Valle és Winand Gábor lesznek a vendégei. Csepregi Gyula nemcsak beszélget, de muzsikál is a vendégeivel. Herczeg Klára díj feLugossy Lászlónak Budapest (ÉM) - Herczeg Klára díjat kapott a Sárospatakon élő Munkácsy-díjas képzőművész, feLugossy László. A díjat a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány ítélte oda, senior kategóriában. Az idei junior díjazott Szörényi Beatrix - közös kiállításuk tegnap nyílt Budapesten, a Laborban (Képíró utca 6. szám). Spanyolnátha: téli lapszámbemutató Miskolc (ÉM) Téli lapszámát mutatja be december 12-én, szombaton este hat órától az Ifjúsági és Szabadidő Ház Ifi-Net Kávézójában (Miskolc, Győri kapu 27.) a Spanyolnátha című, Miskolcon szerkesztett online folyóirat. A téma: Győr; az összeállítást bemutatják: Sütő Csaba András és Szalai Zsolt. A könyv utóélete Miskolcon programsorozat keretén belül a Szépírók Társasága és a Spanyolnátha vendége: Zsávolya Zoltán, József Attila-díjas író, akivel Berka Attila beszélget. Az esten bemutatják a 4. Spanyolnátha-könyvet, a HogyÖt című, az ötéves Spanyolnáthát köszöntő antológiát. A közönség minden tagja egy-egy Spanyolnátha Könyvet kap ajándékba! t CTH If A Miskolcon szerkesztett Spanyolnátha régi és aktuális számai itt olvas- EdJLIIII hatóak el: http:/spanyolnatha.hu ONOK KERTEK December 13-án, vasárnap 5. alkalommal rendezik meg Hernádkakon, a szerkesztőség kertjében az Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztivált. A fesztiváli kép- és kéziratkiállítást, mely a téli lapszám anyagából készül, a Hogyót antológia bemutatója is színesíti. A programról lapban december 15-től fotódokumentációt közölnek. Karácsonyi koncert Miskolc (KM) - Hagyományos karácsonyi koncertjét tartja a Miskolci Szimfonikus Zenekar december 17-én, a selyemréti Szent István templomban, este 7 órakor. Az esten J.S. Bach, Pachelbel, Vivaldi, Mozart és Rahmanyinov művei hangzanak el. Az est énekes szólistái Balázs Adrienn és Lőkös Dániel, hegedűn közreműködnek Nagy Zsófia, Kriston Tamás, Siklósi Éva és Békés Anna. Hagyományos közreműködője a karácsonyi koncerteknek a Fazekas Gyermekkar, Balásné Molnár Ildikó vezetésével, akik idén egy igen különleges produkcióval készülnek. A zenekart Kovács László vezényli. ÉSZAK MKdMolljit KULTÚRA /7 ÉM-INTERJ Ernő Weil operarendezővel Amit tudni kell a szerelemről ■ Szerelem, féltékenység, hűség: erről szól a Cosi fan tutte. Annyit jelent, „mind így csinálják." Hajdú Mariann mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Mozart: Cosi fan tutte című vígoperáját immár negyedszer rendezi Ernő Weil: mindig másképp és másképp. Hogy miért? Többek között erre is kíváncsiak voltunk a vele való beszélgetéskor. ÉM: Jól tudjuk, ez az első alkalom, hogy Magyarországon rendez? Ernő Weil: így van. A regensburgi színház igazgatójaként régi a kapcsolatom Halasi Imrével (a miskolci színház igazgatója - a szerk.). Ő is rendezett már előadást nálunk, az én kollégám is volt már Miskolcon - Rolf P. Parchwitz a Halál és a lánykát állította színpadra - és volt a színházaknak közös produkciója is néhány éve, a Robinson & Crusoe, melyet egy német és egy magyar szereplővel itt is, ott is bemutattunk. ÉM: Operát rendez nálunk. Miért? Ernő Weil: Nem tudok magyarul, így tartottam tőle, hogy egy prózai darab esetén hogyan értjük meg egymást a színészekkel. Ezért gondoltam, hogy operát rendezek, hiszen a zenénél nincsenek nyelvi korlátok. A művet Halasi Imre választotta, de nyilván nem véletlenül. Harminc éve vagyok kapcsolatban ezzel a művel, ez a negyedik alkalom, hogy színpadra állítom. ÉM: Ez nagyon hosszú idő. Mi vonzza annyira ehhez az operához? Ernő Weil: Nagyon sok darab született a szerelemről, a féltékenységről és a hűségről az évszázadok során, de azt érzem, hogy Mozart műve mind közül a legmodernebb. A legtökéletesebb színdarab ebben a témában. ÉM: Gondoljuk, másképp látja most az operát, mint az első alkalommal. Miben különböznek egymástól az előadásai? Ernő Weil: Először inkább mesét rendeztem belőle. Aztán egyre jobban megmutattam magát az embert. Most már úgy gondolom, szinte meztelenül mutatom meg. Megvan a játéktér, elmeséljük az egész történetet, de ma már egyre kevesebb díszlettel dolgozom, szinte minimalista színházat csinálunk. ÉM: Az opera 1790-ben íródott, ön a mai korba helyezi... Ernő Weil: Mintha csak a mai korban játszódna. Az alaptörténet: van két fiatalember, Ferrando és Guglielmo, az egyikük menyasszonya Dorabella, a másiké Fiordiligi. Don Alfonso pedig fogadásra bírja a férfiakat, higgyék el, hűnek vélt barátnőik egy nap leforgása alatt hűtlenekké válnak. Ezért a férfiak - bár azt mondják, háborúba mennek - álruhában visszatérnek, s ki-ki a másik menyasszonyának kezd udvarolni. Amikor a nők már hozzámennének újdonsült szerelmesükhöz, leplezik le magukat. S jöhet a happy end. A főszereplő nők gazdagok, semmi gondjuk az életben. Sok pénzük van, érdeklik őket a férfiak, sokat foglalkoznak a szépséggel. S bár eljegyzik maga EM: Szerintem egy mai nő halálra sértődne, ha ezt tenné vele egy férfi. És viszont is... Ernő Weil: Azért itt sem egyértelmű a happy end. A mű azonban mindent elmond a szerelemről, a csábításról, a féltékenységről. Azt hiszem, érdekes lenne folytatni a történetet. Azzal, hogy mi történt az esküvő után. Tulajdonképpen Mozart folytatta is, a Figaro házasságában szerepel két idősebb házaspár, akár a Cosi Fan Tutte főszereplői is lehetnének. ÉM: A történet mindenekelőtt opera, mégpedig csodálatos zenével. Ön hogyan tapasztalja: népszerűek Németországban az operák? Ernő Weil: Nehéz kérdés ez, a fiatalok például egyáltalán nem járnak színházba. Próbáljuk különböző zenei programokkal bevonzani őket, de ez egyáltalán nem egyszerű feladat. ÉM: Miskolc szereti az operákat, hiszen az évente megrendezett operafesztiválnak is nagy a sikere. Ernő Weil Igen, tudom, s bízom benne, hogy tetszeni fog az előadásunk. ÉM: Először rendezett Magyarországon. Miben volt más, mint otthon? Ernő Weil: Már az alaphelyzet is más. Németországban adott a társulat, itt válogathattam a szereplők közül, sok vendégénekessel dolgozhattam. Fiatal a társulat, és csodálatos dolog, ha fiatalokkal lehet dolgozni. KÉPRIPORT: Cosi fan tutte - operabemutató a Miskolci Nemzeti Színházban A szereplők: Mester Viktória, Herczenik Anna, Alessandro Codeluppi, Eperjesi Erika, Cseh Antal, Hámori Szabolcs (Fotók: Bujdos Tibor) NÉZŐTÉR Bujdos Attila bujdos@inform.hu Sem nevük, sem sorsuk a Prah szereplőinek élnek valakik, valahol, szinte mindegy, kik és hol: ez a társadalom széle, a margó környéke, ahová nem szűrődnek be a világ valódi hangjai. Egy férfi és egy nő - a lényegi változás lehetősége és képessége nélkül. Az a környék és az a helyzet az övék, ahol és amelyben akkor sincs esély a kitörésre, ha van rá esély: képtelenség másik létezési formát választani. A képzelet is csak akörül toporog, ami van, és nem akörül szárnyal, ami lehetne. Spiró György nem törvényszerűséget modellez, amikor hiába kínálja a sanszot a hatszázmilliós főnyereménnyel - csupán két emberről beszél, akiknek későn jön az esély, nem tudnak kikapaszkodni abból a létből, amelybe belakták magukat -, de nem is csak az egyedit mutatja: igen, van beszorultság, amelyet semmi sem írhat fölül, s amely ezzel együtt is otthonos, még az is lehet veszteség, ha ezt az ismerősséget kellene feladnia az embernek. A Prah szomorú játék, amelynek ha nem is tárgya a társadalom vizsgálata, de olyan társadalom előterébe helyezi a szereplőit, amelyben hiábavaló a küszködés, mert eredménytelen, ellenben nagyjából általános tapasztalat a determináció: az igyekezet dacára úgy élni, ahogyan adatott. Spiró György nem nevezi meg a szereplőit, de eleget elárul róluk, ahogyan beszélteti őket: nem ostoba emberek, bár nem műveltek. Kapálóznak a megmaradásért, ha ennek a megmaradásnak nincs is minősége. Ismerik a lehetőségeiket, gondolataik magukra reflektálnak, humoruk - bár a nő az iskolázottabb, mégis főleg a férfié - sok helyen inkább intellektuális, mint ösztönös. Fogódzók ezek az előadáshoz, a karakterépítéshez. Korognai Károly a maga rendezői pozícióját az íróé közelében helyezte el: nem teszi nevetségessé a Férfit és a Nőt, nem szenvtelen és nem is szánakozó - együtt érez velük. Ugyanakkor konkrétabb is, mint Spiró György: ez a Prah ma történik, éppen, amikor nézzük. Az előadás kezdetén és végén az aktuális híreket mondja a rádió. Ez Magyarország, tévedés kizárva. Korognai Károly itt is továbbmegy: vidéken vagyunk, és nem kizárólag földrajzi értelemben. Úgynevezett vidéki típusokat látunk: érzéseikkel birkózó, orrukat szívó, tétova, beletörődő és cselekvésükben tanult, vagy ellesett minták híján is korlátozott embereket. Inkább a szövegből sejtjük, mint tudjuk, hogy kell itt lennie a közelben egy városnak, más életnek, amihez hiába kötődnének, és ami nem is vált igazán fontossá a számukra: az, hogy miben vannak, egyértelművé teszi, hogy egyben valami mellett is vannak, és a létezésükben ez a valami mellettiség a hangsúlyos. Ezt a vidék-érzést tárgyiasítja Bozóki Mara díszlete és jelmeze: időomlás, generációkat kiszolgált konyhabútorral, fali csappal, koszos csempékkel. Ez az elhelyezettség magyarázattal szolgálhat arra, miért képtelen a Férfi és a Nő a hatszázmilliót belépőjegyként használni valami másik, létező világba. A képzelőerő hiánya, a változástól való félelem, a biztos nem jó feladása a bizonytalan jóért, a Férfi és a Nő életének összenövése is táplálhatja az érzést, amivel elutasítják a lehetőséget. Ösztönös döntés ez, és nem arra a kérdésre adott gondolati válasz, hogy alkalmasak-e másik életre, együtt, vagy külön-külön. Korognai Károly és Müller Júlia úgy formálja a Férfit és a Nőt, hogy meghatározatlanul hagyják a kettőjük közötti viszonyokat. Bár a Férfi a családfenntartó, elszakíthatatlan kötelékkel kötődik a Nőhöz, függ tőle. Nem kizárólag a saját döntése ez, egymásba csiszolódott, egymásba kopott élet az övék. Nem szenvedéllyel fűtött, hanem megszokásból táplálkozó kapcsolat. Müller Júlia tűnődő pillantásai a semmibe révednek, oda, ahonnan biztosan nem kaphat választ. Korognai Károly tekintete elevenebb, azzal küszködő, hogy mondja-e, ami kikívánkozik. Egyikük sem mutatja biztosnak az általa formált alakot: bizonytalan emberek ezek, tanácstalansággal és riadalommal: mit kell tenniük a cselekvésre ösztönző pillanatban. Egyiküket sem sodorja a tettvágy lendülete, idegesek a késztetéseik. A nemcselekvést választják: döntés ez, és nem a döntés megkerülése, bár ésszerűtlen, de természetes reakció. (Spiró György Prah című komédiáját a miskolci Játékszínben Korognai Károly rendezte) Tévedés kizárva